Kovács Hédi

Testben egy bizonyos x után, de lélekben még húsz és harminc között. Álmodozóan földön járó, romantikusan merev, barátságosan tartózkodó vagyok. Azt hiszem egy másik században éreztem volna igazán jól magam, talán ezért is a rajongás a „nyugatosokért”, egy régen letűnt világért. Talán ezért is, hogy a „Sírok kertje” című műsorral azokra a régiekre emlékszem, akikkel legnagyobb sajnálatomra nem találkozhattam, így viszont a hallgatót és magamat is elviszem hozzájuk. Egy másik, a „Halihó Budapest” műsorban amolyan mesélős, egyéni hangvételű módon mutatom be Budapestnek egy-egy szegletét. Dolgoztam a reklámszakmában, írtam könyvet, kilenc alkalommal akartam egy távoli országban „megtelepedni”, de nem voltam képes rá. Maradtam „pestinek”.