Kovács Hédi

Testben egy bizonyos x után, de lélekben még húsz és harminc között. És ez így is marad, azt hiszem. Álmodozóan földön járó, romantikusan merev, barátságosan tartózkodó vagyok. Legfőképpen talán egy másik században éreztem volna, igazán jól magam, lehet innen is a rajongás a „nyugatosokért”, egy régen letűnt világért, és ezért, hogy a „Sírok kertje” című műsorral azokra a régiekre emlékszem, akikkel legnagyobb sajnálatomra nem találkozhattam. Így viszont a hallgatót és magamat is elviszem hozzájuk. A „Halihó Budapest” műsorban amolyan mesélős, egyéni hangvételű műsorral mutatom be Budapestnek egy-egy szegletét. Dolgoztam a reklámszakmában, írtam könyvet, kilenc alkalommal akartam egy távoli országban „megtelepedni”, de mégsem voltam képes rá. Maradtam „pestinek”. És már ez is így marad, azt hiszem.