Időpont: Hétfő 15:00-16:00, ismétlés: kedd 04.00-05.00 és szombat 19.00-20.00
Műsorvezető: Marton Éva
Semmi sem fekete vagy fehér. Van köztük ezernyi árnyalat. Színek, emberek, történések. Kultúra minden mennyiségben. Beszélgetések értelmes, érzékeny, okos művészekkel, írókkal, újságírókkal, színházi emberekkel, városok, helyek, és történések, események ismerőivel. Marton Éva vérbeli rádiós és történelemtanár egy gimnáziumban.
A történet talán jól ismert, de…
2024-04-22 15 óra Mostanában számos olyan „ügy”, történés van a kulturális életben (is), ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. Létükért, fennmaradásukért küzdenek a függetlenek, sokszor csendben szűnnek meg és tűnnek el társulatok, minőségi lapok, zárnak be kényszerűségből a művészeti szcéna csoportjai, az alkotók egy része külföldre költözött, többen ugyanezt fontolgatják.
A Színház folyóiratot talán egyetemista korom óta olvasom, sokáig gyűjtöttem is lapszámait, főleg azért, mert melléklete mindig izgalmas drámákat tartalmazott.
Évek óta egyre nehezebben tudott működni, lassan két éve feladta nyomtatott lapját, s a netes felületen működött csak már.
Mint írják: Szép ajándékot kapott novemberben a Színház folyóirat az 55. születésnapjára az állami kultúrafinanszírozástól: simán lenulláztak bennünket. Tavaly és idén jelen állás szerint mindösszesen 2-2 millió forintra zsugorodott-zsugorodik a lapunknak nyújtott állami támogatás, szemben azzal az évi 16-17 millióval, amibe a működésünk kerül. (Már ha nem nyújtózkodunk túlságosan, csak a szokásos ritmusban működtetjük a SZÍN és a HÁZ tartalmainkat, a netes és a korábbi print jellegű közléseket – immár mindkettőt a virtuális térben). De ha nincs állami támogatás, miből éljen egy olyan lap, mint a SZÍNHÁZ? Legyen, lehet-e egy független szakmai fórum a színházak marketingese?
Szabad-e, hogy az legyen? És az a folyamat, ami most megállíthatatlannak tűnik, jót tesz-e hosszú távon a színházaknak és a színházról való szabad gondolkodás ügyének?
S bár egy-egy beszélgetés még nem oldja meg ezt a helyzetet, hátha kicsit messzebbre hallatszik A Színház szerkesztőség két munkatársával, Herczog Noémival és Králl Csabával beszélgetünk.
2024-04-15 15 óra Tizenévesen voltam először Prágában, a nagyszüleim vittek el. Az első külföldi utazásom volt. Lenyűgözött a város. Az Orloj óraművét, ahol az apostolok mennek körbe minden egész órában, naponta többször meg kellett nézni ugyanúgy, mint ahogy a Károly hídon is sok órát időztem. A híres U Kalicha étterem hatására olvastam el a Svejket. Visszajáró lettem. A kilencvenes évek elején hosszú órákat ültünk Hrabal kedvenc sörözőjében, hogy azután a „morgós öregtől” legenda omlott össze, dedikálást kapjunk.
Hosszú évek után most újra ott jártam, nosztalgiáztam a régi helyeken, újakat fedeztem fel.
És úgy éreztem, el kell meséljem Prága vonzalmamat.
Kiss Szemán Róbert két ciklusán át vezette a Prágai Magyar Intézetet. Kevesen ismerik nála jobban a várost, a múltját, történelmét, a benne lakókat. Vele beszélgetünk.
2024-04-08 15 óra ( A 2023.10.30-i és a 2023.12.04-i adás ismétlése )
2024-04-01 15 óra ( A 2019.10.28-i és a 2020.03.23.-i adás ismétlése )
2024-03-25 15 óra Az elmúlt években láttam őt a Jógyerekek Struwel fricijeként, az Apacsok nagymama szerepében, volt Miss Daisy, Dragomán Kalucsni c. darabjának megrendítő nagymamája. Drámai szerepekben, s az azt hiszem hozzá nagyon közel álló, finom iróniával átszőtt szerepeiben.
Hosszabb-rövidebb társulati évei között többször választotta a szabadúszó létet. Tatabányán, (Jászai Mari Színház) ahova közel tíz éve szerződött, amikor társulattá formálódott a valamikori befogadó színház, úgy tűnik, megtalálta mindazt, amiért jó társulatban létezni.
Egri Márta színművésszel beszélgetek.
2024-03-18 15 óra A Civil Kollégium Alapítvány 1994 óta közösségek létrehozásán és megerősítésén dolgozik, cselekvő állampolgárokat képez, felruházza őket a változtatás képességével.Képezzük, mentoráljuk, szakmailag és — lehetőségeinkhez mérten — anyagilag támogatjuk az állampolgári szerveződéseket, amelyek helyi és esélyegyenlőségi ügyek mentén jönnek létre. Az általunk támogatott közösségek sikerei jól mutatják: az élet bármely területén elérhető változás! – írják honlapjukon. Egyik kiemelt feladatuknak az oktatást, a hátránnyal élők oktatását tartják.
Az Alapítványról – oktatási munkájáról beszélgetünk Balogh Fruzsinával és Gömbösné Hideg Viktóriával.
2024-03-11 15 óra Arcok, emberi fejek, tekintetek. Hol egy épületből szinte kinőnek, hol az épített tér szerves részei, hol a tájban jelennek meg. Olykor sajátos térépítményekben.
Kezdetben fekete-fehérek, később jelennek meg hatalmas, színes szinte táblakép-szerű képei. És vannak a piciny, filigrán, reneszánsz festményei.
Ember-figurái korokról, korszakokról beszélnek, emberi gyarlóságokról, szépségről és halálról, hatalomról.
Olykor szoborszerűen kikívánkoznak saját terükből, mert imádja a térbeliséget.
Összetéveszthetetlenül egyedi képei mellett számos könyvborítót, lemezborítót készített.
Szurcsik József képzőművésszel beszélgetünk.
2024-03-04 15 óra Ismerem, több kiállításán láttam haza, nagyon érzékeny fotóit, mely az itthoni „más világ2 képei Más világ a sokszor alig látható mélyszegénységével, roma telepeivel, emberi sorsaival.
Ilyen más világ számára, egy egészen más világ számára New York, ahol először 1999-ben fotózott, majd azóta többször visszatért oda – Coney Island, Williamsburgb, Brooklyn, Harlem, Bronx. Sohasem a táj, a város, az épületek érdeklik, fontos háttere emberi történeteinek.
A visszatérés, visszatérései nem csak a helyek változásait, az idő múlását, olykor elmúltságát jelzik, de benne saját maga viszonyait is a helyekhez.
New York, New York.
A Fugában nyílt kiállítása kapcsán beszélgetünk Stalter György fotográfussal.
2024-02-26 15 óra Láthatáron Csoport – nevükkel azt jelzik, ahogy az alapító Feuer Yvett mondja: olyan témákkal foglalkozunk, amelyek ott vannak a láthatáron, de nem feltétlenül az orrunk előtt.
Yvett többször járt már a Bézsben, de az az elhivatottság, sokszor emberfeletti energia, amellyel ők dolgoznak, előadásokat hoznak létre felnőtteknek és gyerekeknek, ahogy elkötelezetten járnak az iskolákba, a legmesszebbi kis településekre, az számomra példaértékű.
Ma a csoportnak már számos alkotótársa van – erős csapat az övék. Egy kultúrára igényes, normális országban sokak mellett – a legtámogatottabbak egyike lennének.
Függetlenek – a függetlenek sok küzdelmével.
Feuer Yvettel, a Láthatáron Csoport alapítójával és Manyasz Erika színész, drámapedagógussal beszélgetünk.
2024-02-19 15 óra ( A 2023.12.11-i adás ismétlése )
2024-02-12 15 óra „2004 szeptemberében Auschwitz-Birkenauban voltam. Barátom, Rajk László épület-, díszlet- és kiállítástervező vitt magával kocsin. A táj a Kárpátokon, az Alacsony- és a Magas-Tátrán át elragadóan szép volt.
Rajk, az utastárs, pedig csak annyiban, amennyiben ő volt a kalauzom, ő volt a Reiseführer és a tájékoztató. Ő volt otthon a magyar zsidók hamuja mellett, mert ő odament, tanulmányozta a történetet, beszélt a helybeli muzeológusokkal, és elkészítette a kiállítást. Más csak ábrándozik arról, hogy jó volna, ha lenne ilyen, ő odamegy és megcsinálja.
És közben felfedez nyomokat, amelyekre mások addig nem is igazán figyeltek fel. Téglába karcolt személy- és helységneveket, meg dátumokat 1944-ből. Lefényképezte ezeket a szöggel vésett, alig látható és lassan eltünedező nyomait embereknek, akiknek talán még a cipője is ott van abban a barakkban, ahol a kiállításon kívül tárolt cipőládákat őrzik, hiszen ártatlanul vértanúvá lett felebarátainkról minden maradvány kegyeletes védelmet érdemel.” — írta Konrád György az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum Magyar Kiállításáról – Rajk László munkájáról.
„A jelen kijelölt területén mozogva körülvesz bennünket a múlt, az áldozatok háza látszólag üres, csak rajtunk múlik, mit látunk meg.” ( Rajk László)
Az Art Departmentben – a helyszín Rajk László egykori műterme, ahol felesége, Rajk Judit vezetésével egy szabad független művészi teret hoztak létre – nyílt meg a MEMENTO – az emlékezés gesztusa kiállítás.
Rajk Hiányzó sors frottázssorozatának darabjai és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményi tárgyai kerülnek párbeszédbe az emlékezet, emlékeztetés megrendítő kiállításán.
Toronyi Zsuzsannával és Farkas Zsófiával, a kiállítás kurátoraival beszélgetünk.
2024-02-05 15 óra Talán hét-nyolc éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy régész leszek.
Emlékszem, volt egy kis képzőművészeti kiadvány, benne emblematikus képzőművészeti alkotások fotóival, leírásával, ki lehetett vágni a képeket és beragasztani a füzetbe.
Az első kép a híres altamirai bölény képe volt. Elbűvölt: a színei, a szinte megmozdulóállat, a felfoghatatlan messzesége az időnek. Sokáig vágyakoztam arra – vágy maradt – hogy valaki kamasz-szobám plafonjára fesse az állatot.
Innentől kezdve próbáltam beszerezni minden őskorral foglalkozó könyvet. Az egyetemen őskoros régész lettem, de végül nem maradtam a pályán, de az őskor lenyűgöző szellemisége, titkai és világa máig izgat.
Az Altamira felfedezésének története – Sautuola amatőr kutató kislánya, Maria pillantotta meg a fáklyaláng fényében megmozduló állatokat, s kiáltott fel – is hozzátett a mítoszhoz.
A héten nyílt meg a Nemzeti Múzeumban az Altamira barlangrajzai c. kiállítás.
Egyértelmű volt, hogy beszélgessek róla.
Dr. Lengyel Györggyel, a kiállítás kurátorával beszélgetünk az őskori emberek.
2024-01-29 15 óra „Az Esterházy név több mint 400 éve egyet jelent az innovációval, a gyűjtőszenvedéllyel és a művészetek támogatásával. A hercegi udvar fényűző ünnepélyek, neves művészek rajongva ünnepelt koncertjei és alkotásai által került a nemzetközi figyelem középpontjába.”
„Kortárs intervenciókkal gazdagított több száz éves falak, történelmi miliőben megrendezett klasszikus előadások és világhírű művészek alkotásai rajzolják meg az ívet, amely a mozgalmas múltból a jövőbe tekintő jelenbe vezet az Esterházy örökség helyszínein.”
Az Esterházy név kötelez.
Az Esterházy Alapítványról, az általa tovább vitt kulturális örökségről, az év szinte minden hónapjára jutó gazdag kulturális életről is beszélgetünk az Alapítvány főigazgatójával Ottrubay Istvánnal és Schneider Erikával, az Alapítvány tanácsadójával.
2024-01-22 15 óra ( A 2024.01.08-i adás ismétlése )
2024-01-15 15 óra Történészként a polgárosodó, 19. század végi, a két világháború közötti Magyarország zsidóság, a korszak kultúrtörténete lett kutatásának fő területe.
A téma kapcsán kezdett foglalkozni az akkor megszülető főváros, Budapest kulturális életével, ezen belül is a kávéházak történetével.
Frissen megjelent könyvében – Szép Ernő Mikor városunk még szebben hanyatlik – a hírlapíró Szép Ernő válogatott, szerkesztett írásaiból ad képet az akkori Budapestről.
„Szép Ernő közel fél évszázados budapesti élete során mintegy négyezer (!) tárcát, kisebb-nagyobb hírlapi cikket írt.” Ebből a hatalmas anyagból válogatta azt a számos írást, melyből Szép Ernő Budapestje, Zeke Gyula egy talán letűnt, részben elsüllyedt városa rajzolódik ki.
Zeke Gyula történésszel beszélgetünk.
2024-01-08 15 óra Tíz éve az egyik legizgalmasabb hazai szervezésű dokumentumfilmes fesztivál a BIDF – Budapesti nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. Voltak már nehezebb évek, a tavalyi fesztivál is nagyon kicsiny állami támogatással szerveződött, idén ősszel úgy tűnt, ilyen kis támogatásból szinte lehetetlen lesz megszervezni.
De idén is lesz fesztivál, melyben a nemzetközi versenyprogram és a versenyen kívüli filmek láthatóak.
S ahogy minden évben, a különböző szekciók „címei” erős mottói is az adott évnek. Az ideiek: • A te harcod, A te titkod, a Te hited, A te vágyad és A te országod.
Filmek a nagyvilágból, sokszor ugyanazokkal a kérdésekkel, problémákkal szembesítenek.
A BIDF-ről, az idei fesztivál programjáról, a filmekről, az elmúlt évek tapasztalatairól beszélgetünk a fesztivál-alapító Sós Ágnes fesztivál igazgatóval és Ifj. Vitray Tamás zsűri taggal.
2024-01-01 15 óra Volt egyszer egy Amadinda. Zenei felnőtté válásom egyik meghatározó együttese. Ott voltam az egyik első koncertjükön, tőlük, általuk ismertem meg fantasztikus zeneszerzőket, műveket.
Számos szilveszteremet mentették meg, néhány alkalommal a MÜPA-ban, az utolsó alkalmakkor visszatértek kezdeti helyszínükre, a Zeneakadémiára.
Mindig jó volt, mindig minőség állandó és meghívott vendégeikkel. És utaztunk, távoli tájakra a zenéikkel. Vidám volt, meg sokszor felemelő. Mindig úgy éreztem magam – rengeteg ismerős és a sok, legalább látásból tudtam kik között – mint egy igazi nagy buliban.
2018-ban egy „emlékkönyvet” adtak ki a szilveszteri koncertjeikből. Fotók, történetek, legendák, ezt lapozgatva beszélgettünk akkor a zenekar egyik alapítójával, Hollós Auréllal, és az egyik szinte örök vendég Falusi Mariannal.
Az Amadinda azóta feloszlott, Presser Gábor, az akkori „fővendég” a nyáron három koncertjével búcsúzott. Az akkori ajánlómban megidézett Szakcsi Lakatos sincs.
Emlékek vannak, felvételek.
Meg ez a beszélgetés, a sok nincs mellett a van.
Szóval ajánlom.
( A 2018.12.17-i és a 2021.01.04-i adás ismétlése )
2023-12-25 15 óra Fortepan – ma már nagyon sokak számára ismert a kezdetekkor főleg utcai lomizásból elindult gyűjtői szenvedély. De nem csak gyűjtötték, és a Fortepan legnagyobb értéke ez, hanem digitalizálták és mindenki számára elérhetővé tették ezeket a fotókat. Majd jöttek az intézmények, a gyűjtők fotói, a hagyatékok képei. a családi albumokból válogatott fotók amelyek mind a XX. századról mesélnek. Mára egy fantasztikusan jól kezelhető, tematizált online felületen kereshetünk 1900-2000 közötti képeket – ki-ki érdeklődése szerint. Mi ebből a hatalmas anyagból a karácsonyi fotókból szemezgetve kíváncsiak voltunk arra, az elmúlt száz évben – békében és háborúban, szegénységben és jólétben elődeink hogyan ünnepeltek.
Tamás Miklóssal, a Fortepan alapítójával és Török András művelődéstörténésszel beszélgettünk régvolt karácsonyokról.
A műsort Marton Éva és Vlasics Sarolta készített.
( A 2020.12.24-i és a 2022.12.26-i adás ismétlése )
2023-12-18 15 óra Nem először vendégem a Bézsben – mert szeretek vele lenni, beszélgetni. Otthonos, mint a szövegei.
Sokműfajú – ír gyerekkönyveket, meséket nekik és felnőtteknek, verset és prózát. A finoman szőtt álom, ami számomra összeköti írásait – bármelyik műfajban is.
Imád utazni, ezek az újonnan megismert tájak és korok – tengerek, fjordok, tűz és víz földje finoman szövődnek bele írásaiba.
A nyáron egy véletlennek köszönhetően – életét sokszor alakítják a váratlanok és véletlenek – Svájcban tölthetett néhány hetet, hogy végre megírja a gombos dobozban rejtőzködő családi történetét. Levelek, történetek, titkok.
Akkor ennek apropóján találkoztunk, s kalandoztunk ezer fele.
Molnár Rita Krisztina íróval beszélgettünk.
( A 2023.07.24-i adás ismétlése )
2023-12-11 15 óra Hányféle arca van Budapestnek, mi kerül a fókuszunkba, melyek lesznek pusztán azért a fontosak, mert emlékeink kötnek oda?
„Budapest formáját az adja meg, hogy milyen hangulatban van, aki nézi.” – írta Esterházy Péter.
Folyamatosan változó a kép, függve hangulatunktól, a benne eltöltött időnktől, s a város – Budapest változásától. Ez történt Török Andrással is, aki az első Budapest könyv óta a sokadik bővített kiadását írta meg a városnak. Most megjelent könyve, mint borítója is hirdeti, az új, teljesen átdolgozott kiadás. Vég nélküli játéka szerzőnek és olvasónak egyaránt.
Az első, mint írta: „A főváros egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére, elsősorban a nem itt lakó magyarok és a vájtfülű pestiek okulására és élvezkedésére” íródott. Egy későbbi változatban Török kicsit háttérbe vonult, s a mesélést rábízta alteregójára, így született meg az „Avagy Simplicissimus szerint a világ”
Mindegyik kötete gazdag fotóanyaggal, térképekkel, legendákkal végigsétálható. De hideg téli napokon egy fotelben is izgalmas utazást, kalandot kínálnak.
Török András művelődéstörténésszel Budapestjeiről beszélgetünk.
2023-12-04 15 óra Az 1980-as évek, a Kádár-korszak utolsó évtizede a művészet minden területén megteremtette a maga alternatív jelenléteit, az alternatív művészeti formákat.
Számos izgalmas csoport jött létre ebben az időszakban.
A 180-as Csoport több volt, mint egy izgalmas zenei vállalkozás. Az alternatív művészi szcénákkal szoros kapcsolatban álló experimentális művészcsoport újat, frisset hozott a nyolcvanas évek zenéjébe. Az 1990-ben feloszlott csoport 2014-ben újra, mégegyszer összeállt. Ennek kapcsán így írt róluk az akkori sajtó: „Az együttes, amely egyetemi klubokban éppúgy nagy sikert aratott, mint nemzetközi fesztiválokon, az amerikai eredetű úgynevezett minimálzene, vagyis a Steve Reich és Philipp Glass nevével fémjelzett zenei stílus hazai zászlóshajójaként funkcionált. Hasonlóan a fősodortól eltérő valamennyi korabeli művészi jelenséghez, a 180-as csoport működésének is volt persze ellenkulturális, vagyis politikai vetülete, de legalább ilyen fontos volt, hogy az együttes egy addig ismeretlen zenei világot honosított meg és tett népszerűvé Magyarországon. 1990-ben nemcsak a rendszer omlott össze, de a 180-as csoport tagjai is szétszéledtek, maguk után hagyva három nagyszerű lemezt és azokat a szellemi magokat, amelyekből a minimalizmus ezredforduló körüli hazai sikere kisarjadt.”
2014-ben még mindannyian ott álltak a színpadon. Ma a 180-as csoport a fájó hiányokat is idézi.
Hiánypótló könyv Dargay Marcell zeneszerző könyve, mely a 11 év alatt született zenei művek felől tárja fel a 180-as csoportot
Dargay Marcellel beszélgettünk.
( A 2023.10.30-i adás ismétlése )
2023-11-27 15 óra Megannyi generáció el nem mondott története észrevétlenül határozza meg a családok sorsát és a közbeszédet” – Elhallgatott, elfedett és feledtetett történetek generációkon át.
A titok összeköti, és terhet is rak rájuk. Talán ezért is az idei mottó: Generáció.
Az idén hatodik alkalommal megrendezett Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál – mely egy projektmunkából nőtt ki – színpadi hősei a mindennapok hősei is.
A fesztiválról, független színházi vállalkozásokról, hősökről beszélgetünk.
Balogh Rodrigóval, a Független Színház Magyarország vezetőjével beszélgetünk.
2023-11-20 15 óra A Miskolci Nemzeti Színház bő évtizede az egyik legizgalmasabb helyszíne a magyar színjátszásnak. Számtalan előadásuk, rengeteg díjuk is ezt jelzi, olyan hely, amit érdemes figyelemmel kísérni.
Meg rengeteg munka van ebben, országosan meghatározó társulattá lenni.
Második ciklusában vezeti a színházat Béres Attila – egy rendezőkből álló Művészeti Tanáccsal karöltve.
Az elmúlt évekről, Miskolc jelenéről, s a hazai színházi állapotokról is kérdezem Béres Attila rendezőt.
2023-11-13 15 óra Több mint húsz éve a Kiscelli Múzeumban láttam egy nagy összefoglaló kiállítását. Az elmúlt két évtizedben számos – hazai és külföldi – tárlata volt, de valójában újra rátekinteni a hatalmas életműre most lehet igazán megint. A Körkérdés c. kiállítás az elmúlt időszak három izgalmas évtizedét: a nyolcvanas, a kilencvenes évek és a legfrissebb időszak alkotásaiból válogat. A körkérdés részben játék, visszaidézve egy réges-régi filmjét, de talán még izgalmasabb, hogy vetődnek fel ugyanazok a kérdések évtizedek múltán, s milyen új vagy régi válaszok születhetnek rájuk. És persze a kör mindig önmagába ér vissza. Gábor Áron képzőművész kiállítása kapcsán vele és a kiállítás kurátorával, Reischl Szilviával beszélgetünk.
2023-11-06 15 óra„A színpadi díszlet funkciója mindig az, hogy valami olyat érzékeltessen, ami csak a nézők képzeletében jöhet létre. Számít-hatunk arra, hogy a képzeletben olyan térélményeket idézhetünk fel, olyan „lenyomatok”, emlékek élnek ott, amelyek mindnyájunkban közösek. Ezt a térlenyomatot mindenki személyesen éli át, s valahogyan a kollektív tudat tartományából idézzük fel. Ekkor tudatosult, hogy erre az érzékre tudatosan is lehet építeni, s ez arra inspirált, hogy módszeresen is kutassam a tér jelentését, azt a nyelvet, amelyen a térhatását kifejti.” – írta egy korábbi tanulmányában. De mindig is ez izgatta, a tér, a tér spirituális, szakrális nyelve.
Díszletei, anyaghasználata, tér- látása, a tér használata félreismerhetetlenül, összetéveszthetetlenül csanádis. Erős kézjegy.
Most egy kiállításban – de nevezzük úgy, ahogy ő, „nem-kiállítás” -gondolta végig azt a megtett utat, ami az építészmérnöki, várostervezői szaktól a máig vezet.
Ehhez kapcsolódott a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia friss tagjaként előadott akadémiai székfoglalója.
A megtett útról, kétségekről és bizonyosságokról, színházról, színházi térről, meg természetesen annak spirituális nyelvéről beszélgetek Csanádi Judit díszlettervezővel, urbanistával.
2023-10-30 15 óra Az 1980-as évek, a Kádár-korszak utolsó évtizede a művészet minden területén megteremtette a maga alternatív jelenléteit, az alternatív művészeti formákat.
Számos izgalmas csoport jött létre ebben az időszakban.
A 180-as Csoport több volt, mint egy izgalmas zenei vállalkozás. Az alternatív művészi szcénákkal szoros kapcsolatban álló experimentális művészcsoport újat, frisset hozott a nyolcvanas évek zenéjébe. Az 1990-ben feloszlott csoport 2014-ben újra, mégegyszer összeállt. Ennek kapcsán így írt róluk az akkori sajtó: „Az együttes, amely egyetemi klubokban éppúgy nagy sikert aratott, mint nemzetközi fesztiválokon, az amerikai eredetű úgynevezett minimálzene, vagyis a Steve Reich és Philipp Glass nevével fémjelzett zenei stílus hazai zászlóshajójaként funkcionált. Hasonlóan a fősodortól eltérő valamennyi korabeli művészi jelenséghez, a 180-as csoport működésének is volt persze ellenkulturális, vagyis politikai vetülete, de legalább ilyen fontos volt, hogy az együttes egy addig ismeretlen zenei világot honosított meg és tett népszerűvé Magyarországon. 1990-ben nemcsak a rendszer omlott össze, de a 180-as csoport tagjai is szétszéledtek, maguk után hagyva három nagyszerű lemezt és azokat a szellemi magokat, amelyekből a minimalizmus ezredforduló körüli hazai sikere kisarjadt.”
2014-ben még mindannyian ott álltak a színpadon. Ma a 180-as csoport a fájó hiányokat is idézi.
Hiánypótló könyv Dargay Marcell zeneszerző könyve, mely a 11 év alatt született zenei művek felől tárja fel a 180-as csoportot Dargay Marcellel beszélgetünk.
2023-10-23 15 óra Hallgatom a korábbi műsorokat, keresem, melyiket hallgatnám, osztanám meg újra. Azt hiszem, leginkább a pillanatnyi hangulat, „életérzés” befolyásol.
Csendre vágyom. Dante Vergiliussal járja be a Poklot, a Purgatóriumot és jut fel a Paradicsomba. Valós utazás – meg egy hosszú belső út.
Török Tamara dramaturgiája, Gyabronka József előadása talán hasonló indítékkal született.
És eszembe jut az a feledhetetlen éjszaka és hajnal fent a Gellért hegyen, ahol először hallhattam egyben Dante isteni művét.
Gyabronka Józseffel beszélgettünk.
( A 2022.08.29-i és a 2023.01.09-i adás ismétlése )
2023-10-16 15 óra Madách Az ember tragédiája nekem alapmű, benne van a személyes top-listámban. Ráadásul évtizedekkel ezelőtt abból érettségiztem. Számos színházi Tragédia előadást láttam, jókat, nagyon jót és feledhetőeket. Hogy mi izgat benne? Az hogy mindig új kérdéseket is fel tud vetni, hogy mindig új arcát is mutatja a mű.
Feltehetőleg ez izgatja azokat is, akik újra és újra hozzányúlnak a műhöz.
Az évforduló feldúsította a Tragédiával, a Madách-életművel való foglalkozást.
A Madách 200 Gondolat Fesztivál nem a mű adaptálási lehetőségeivel foglalkozik, arra tesz kísérletet, hogy „kiléptesse a hagyományos dobozából”.
Az örök élet lehetséges? Fenntartható a fenntartható fejlődés? Mi van a klímaszorongás vagy az elmagányosodás jelenségének hátterében? Mi a pénz és a kapitalizmus jövője? Milyen tudományokat és áltudományokat ismerünk? Melyek a legújabb csillagászati felfedezések és milyen veszélyekkel fenyegethetnek az elöregedő társadalmak? Hogyan lehet segítségünkre a mesterséges intelligencia a mindennapokban vagy éppen ellenkezőleg: milyen negatív hatásai lehetnek az AI világnak? teszik fel a kérdést a Fesztivál létrehozói.
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program ötnapos fesztiválja kapcsán beszélgetünk Can Togay Jánossal a VEB 2023 kulturális főtanácsadójával.
2023-10-09 15 óra „Szörnyű eset, hallgatni kéne róla, mint a sír” – most megjelent könyve egy mondata – mottója is lehetne az Elviszlek Amerikába c. regényének.
Olykor – mint jelen esetben – egy véletlenül talált régi fotó is lehet egy történet elindítója.
„1916. Egy cinkotai ház udvarán szörnyű bűntettek nyomára, bádoghordókban oszló női holttestekre bukkannak. A gyilkosságok egymást keresztező szálainak, a tettes, Kiss Béla és áldozatai sorsának az esténként összegyűlő helyiek és a faluba látogató érintettek erednek utána. Beszámolóikkal, szilánkos történeteikkel, heves szóváltásaikkal elsősorban mégis önmagukról, előítéleteikről, a közösség kegyetlenségéről adnak dermesztő látleletet.”
Nagy Gabriella íróval. a Litera főszerkesztőjével beszélgetünk most megjelent regényéről, korábbi műveiről. És persze a Literáról, meg arról is, hogyan tud ma fennmaradni az egyik legmeghatározóbb irodalmi portál.
2023-10-02 15 óra „Tekintettel arra, hogy a témával kapcsolatban kevés és hiányos tájékoztatás jelent meg a magyar sajtóban” – kezdetű levelet kaptunk a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség munkatársától.
A téma – Állásfoglalás a prostitúció uniós szabályozásáról –
Mint írják: A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, mint az Európai Női Lobbi magyar koordinációja és a Brüsszeli Kiáltvány aláírója üdvözli a jelentés elfogadását, melynek útját végigkövetve az elmúlt egy évben, és szakértelmével hozzájárult, hogy a magyar nők tapasztalatai is megjelenjenek benne. Az állásfoglalás általunk is üdvözölt megállapításai közé tartozik az a tétel, hogy a prostitúció a nők elleni erőszak egy formája…”
A téma kapcsán beszélgetünk többek között társadalmi kirekesztettségről, modern rabszolgaságról, egyenlőség-modellről, prostitúcióról Juhász Borbálával.
2023-09-25 15 óra „Nincs olyan elem, mondat, szó, névelő, aminek ne lenne jelentése vagy jelentősége később. Az év légiutas-kísérője dermesztően nagy próza, a mindenkori magyar novella termésben is alapvetés, és kijelöli szerzője helyét a kortárs magyar irodalom élvonalában” – írta a kötetéért Artisjus nagydíjat kapó Darvasi Lászlót köszöntő laudációjában Grecsó Krisztián. Nekem szinte minden írása – Szív Ernőé, Darvasié is – nagydíjas.
Legújabb kötete kapcsán beszélgettünk Darvasi László íróval.
( A 2023.07.10-i adás ismétlése )
2023-09-18 15 óra Színikritikusok Díja: a szakma egyik legrangosabb díja. A Színházi Kritikusok Céhe 1979 óta az évad nyitásakor adja át az előző évad színházi bemutatói közül az általa legizgalmasabbnak tartott előadásoknak, rendezéseknek, díszlettervezőknek, színészeknek. A 44 év alatt persze változott a díjazás menete.
A színikritikusok döntése, díja ez, de kikötés, hogy csak azok vehetnek részt a szavazásban, akik az évadban legalább 90 előadást megnéztek. Csak mondom, ennél jóval több estét töltenek ők színházban.
Hogy mennyire adhat teljes, országos keresztmetszetet a díj, hogy mi mindent mutat egy-egy nagysikerű előadáson túl, hogy mit mutat a szakmának és mit mutat nekünk, a nézőknek? Megannyi kérdés, ami már nem csak előadásokról szólnak.
A vasárnap lezajlott díjátadó kapcsán beszélgetünk színházak talpon maradási lehetőségeiről, a kritikusok Céhéről, maradandó előadásokról, a szakmára nehezedő kérdésekről Gabnai Katalinnal és Kovács Bálinttal.
2023-09-11 15 óra A régészet sokak gyerekkori álma, a többségnek álom marad, eltemetődik a gyerekkor annyi más vágyával. Hogy mi minden kellett ahhoz, hogy számára a vágyból később valóság váljon: meghatározó tanárok, elhivatottság, meg talán némi szerencse. „Az én élettörténetem sok szálon futott, mégis ezek a szálak valahol találkoztak. Innen visszanézve nagyon sok szerencse is kellett hozzá. Mindig fontos, hogy az ember életében legyenek referencia pontok, amelyekkel tájékozódni tud. Ez olyan, mint régen a hajósnak a világítótornyok, melyek egyfajta tájékozódást adtak a hatalmas víztükrön. Az élet is hatalmas víztükör, ahol az ember sokféle irányba hajózhat, de nagyon fontosak ezek a referencia pontok, ezek a pharoszok” – mondja. Kutatásairól, ásatásokról, megelevenedő településekről, akkor élt emberekről, civilizációkról mesél. A szakmáról, tanításról, mesterekről.
A nyolcvanas évek elejétől tanít az ELTE Régészeti Tanszékén. Nemzedékek gondolkodásmódját – köztük az enyémet – határozta meg szellemiségével.
Raczky Pál régésszel beszélgettünk.
( A 2023. 04.17-i adás ismétlése )
2023-09-04 15 óra „Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik” -írja Karinthy egyik írásában.
A karikatúra görbe tükör, Örkény egypercesek rajzokban. A karikatúra reflektálás a világra, azok torzulásaira. A karikatúra különleges látásmód Néhány hete Meztelen karikatúra címmel nyílt kiállítás a Ráday utcában. A kiállító művészek közül lesznek a vendégeim Fenekovács László, Deák Kázmér, Kós Mihály.
2023-08-28 15 óra Húsz éve alakultak, hogy az akkori közoktatásba új módszereket, új megközelítéseket és témákat vigyenek be.
A globális nevelés áll oktatásuk középpontjában, azaz megismerni, megismertetni a globális világ működését.
„Hogyan tanulhatjuk meg kihasználni ezeket az előnyöket, illetve elkerülni a veszélyeket, csökkenteni a globalizációval járó ártalmakat? A globális nevelés válasz ezekre a kérdésekre. Olyan szemlélet, amely a globális világ mindennapi kihívására való felkészülést segíti, hogy megértsük, döntéseinkkel hatással vagyunk mások életére és a közös jövőnkre egyaránt.” – írják honlapjukon.
Módszertant, tananyagokat készítenek, pedagógusokat képeznek a globális nevelés oktatására, frissen gyorsan reagálnak a minket körülvevő kihívásokra. Válaszokat próbálnak találni.
Az idei tanévet is tanévnyitóval kezdik. De talán ez az év még sokkal nehezebb lesz, mint az előzőek.
„Számunkra ez a tanév a kritikai gondolkodásról és a klímaváltozásról szól majd.”
Rájuk, az Anthropolis Egyesületre, s a hozzájuk hasonlókra kiemelten nagy szüksége van most sokunknak.
Nagy Balázzsal, az Anthropolis projekt-menedzserével beszélgetünk.
2023-08-21 15 óra Ünnepeink – identitás-történet – emlékezet és politika. Nemzeti, állami ünnepeink mint egy lakmusz, jelzik egy adott kor gondolkodását, politikai akaratát is.
Köztéri szobraink, azok állítása vagy eltünése, utcaneveink változása elég pontosan jelzik, mikor és mi történik nemzeti ünnepeinkkel. Mint ahogy az is, hány féle Szent István arc tekint le ránk. Idézzék fel csak a legismertebbeket.
Hogyan, mit és miért ünneplünk. Mit mutatnak köztéri szobraink a nemzeti emlékezetről – ezekről is beszélgetünk Potó János történésszel.
( A műsor a Halihó Budapest 2020.08.20-i adás ismétlése )
2023-08-14 15 óra Életük, munkájuk, most leginkább arról szól, hogy merjünk örökké változtatni.
Talán a covid is erre irányította, „kényszerítette” őket.
Ma nem pusztán a saját legjobb életük foglalkoztatja őket, hanem segíteni másoknak is, hogy rátalálhassanak önmagukra.
Váltásokról, rugalmasságról, generációk közti hidakról is beszélgetünk Kiss-Szabó Andreával és Sass Gergely Ádámmal.
2023-08-07 15 óra Nem csináltunk semmit, élni akarunk – a szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok hatvanhét évvel ezelőtt, amikor 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigány tábort.” (in: Múlt-kor)
Az európai cigányság áldozatainak száma – pontos adatok a mai napik nincsenek – félmillió táborokban, üldöztetésekben elpusztított ember.
Augusztus 2. a roma holokauszt a porajmos , az elpusztítás áldozatainak emléknapja.
A Józsefvárosban, a Mátyás téren a Kesztyűgyár előtt konténer-kiállítás – Az eltemetett igazság – állít emléket a múltnak, s gondolkodtat el minket közös jelenünkről és jövőnkről.
A kiállítás az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány és a Józsefvárosi Önkormányzat közös emlékezése.
A műsorban megszólalnak: Ignácz Judit, az Uccu munkatársa, Pikó András polgármester.
2023-07-31 15 óra Cherchez la femme – azaz, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő
Ez a gondolat indította el, alapította meg 2011-ben a Krisztina Díjat, Gyémánt László fiatalon elhunyt feleségére, Krisztinára emlékezve. A díjat kapók olyan nők, asszonyok, feleségek, akik életükkel, jelenlétükkel, szellemiségükkel támogatják, segítik művész társuk pályáját.
„Akik gondoskodó társként, múzsaként sokat tettek azért, hogy remekművek, kiváló művészi teljesítmények születhettek.”
Az idei díjazott Berkes Balázsné Andrea, Berkes Balázs bőgőművész felesége.
Berkes Andreával és Berkes Balázzsal beszélgetünk.
2023-07-24 15 óra Egy gombosdoboz, nagyanyai, dédanyai öröksége, azt nem tudom. Hogy egykor valóban gombot, cérnákat, gyűszűnyi szépségeket tartottak -e benne, lehet.
Ma a titkok doboza, levelekkel, családi történetekkel, mozaikdarabkákkal.
Csak össze kéne rakni, de valahogy a jó dolgokra mindig kevés az idő.
Egy két hetes utazás Svájcba azzal a szándékkal és azzal a meghívással, íródjanak meg a történetek, minél több darabka kerüljön ki a gombos dobozkából.
Családi történetekről, a titokzatos gombos dobozról, utazásokról, írásról és műfordításról beszélgetünk Molnár Rita Krisztina íróval.
2023-07-17 15 óra Szerencsés vagyok, mert járhattam Deim Pál szentendrei műtermében. Az akkor már idős mesterrel ott beszélgethettem. Pluszt adott látni őt ott, abban a közegben, ahol művei nagy része született. Ha a képeit nézem, visszaidéződik a műterme hangulata, a vászon, festék szaga.
Ez jutott eszembe, amikor születésnapján tisztelői a róla elnevezett kis téren -Deim Pál tér – felavatták a Tájékozódási plasztika (1976) c. műve alapján tervezett 3×3 méteres köztéri szobrát.
Ami még tovább emeli ennek az értékét, hogy a családja, tisztelői, a barátai és a város közadakozásából, szeretetéből, civilségéből valósulhatott meg.
A szoboravatáson többek között egyik unokája, Deim Réka művészettörténész beszélt a szoborállításról és a műről. Mekkora szerencse és mekkora felelősség is művészettörténészként a nagyapai örökség.
Deim Rékával beszélgetünk.
2023-07-10 15 óra„Nincs olyan elem, mondat, szó, névelő, aminek ne lenne jelentése vagy jelentősége később. Az év légiutas-kísérője dermesztően nagy próza, a mindenkori magyar novellatermésben is alapvetés, és kijelöli szerzője helyét a kortárs magyar irodalom élvonalában” – írta a kötetéért Artisjus nagydíjat kapó Darvasi Lászlót köszöntő laudációjában Grecsó Krisztián. Nekem szinte minden írása – Szív Ernőé, Darvasié is – nagydíjas. Legújabb kötete kapcsán beszélgetünk Darvasi László íróval.
2023-07-03 15 óra Hogy mi mindent hozott magával az induláshoz: az apja lengyel piacon vett kis zenit gépét,
Szentendre – itt élte gyerekkorát, ide vonult később vissza – nyolcvanas éveinek izgalmas művészeti sokkja, vizualitása, a képisége, talán az ő különleges látásmódja, ami mindent képpé alakít, talán egyfajta belső csönd, ami képekben látja a világot. A fotóit már régóta ismertem, amikor először személyesen találkoztunk. Azonnal megszerettem, ahogy a fotózásról, a különleges utazásairól, munkáiról mesélt. A halkszavúság mögött mennyi tűz, mennyi energia. Dokumentarista fotós – történetek, sorsok izgatják. Többször visszament Hegyi-Karabahba, követte az örmény-azerbajdzsán háború eseményeit, járta az autonóm területeket, azóta is visszajár, mert lettek barátai, mert izgatja, mi történik az egyszer felfedezett területeken. Minden képén ott van gondolkodása, érzékenysége, szolidaritása. Portréfotói történeteket mesélnek. Ezek az utazások azt a szabadságot is megadják, amely lételeme életének, munkájának. Legutóbbi fotó kiállítása, a szabadság gesztusai szép példája ennek. Érzékeny alkotó érzékeny képekkel. Bácsi Róbert fotográfussal beszélgettem.
( A2023. 05.22-i adás ismétlése )
2023-06-26 15 óra Korábban, ez idő tájt, amikor bezártak a kőszínházak, izgalmas, jó színházi előadást nehéz volt találni. Volt Zsámbék, Gyula, a Margitsziget, Szeged. 1997-ben éppen ezek a szabadtéri színházak kezdeményezték a szövetségbe tömörülést, hogy együtt alakítsanak ki igényes színházi produkciókat a nyárra. Legfontosabb küldetéseik voltak: összefogni a hivatásos magyarországi szabadtéri színházakat, erősíteni a szabadtéri színházi kultúrát, emelni intézményeinek társadalmi rangját, kapcsolatot tartani a hazai szakmai szervezetekkel, intézményekkel, hatóságokkal összehangolni műsoraikat, létrehozni új, közös produkciókat is történelmi és természeti környezetük lehetőségeit kihasználva.
A Gyulai várszínház igazgatója, Gedeon József halála óta – ma egy díjjal emlékeznek rá, s munkásságára – Pócza Zoltán tölti be e tisztséget. Vele beszélgetünk a szabadtéri színházak helyéről, szerepéről. Arról, hogy a szűkült büdzsé mennyiben érinti őket. meg persze nyári programokról.
2023-06-19 15 óra „Néhány hónapja volt a vendégem. Akkor ezt írtam róla: „Bár szakmája kezdetben más irányba indult, élete lett a film. Néhány filmet – a korai időszakban – rendezőként, operatőrként jegyez, de producerként érte-éri el a legnagyobb sikereket. Testről és lélekről, A feleségem története, Aglája, Fekete kefe, A rendszerből törölve, Csak a szél – néhány film, rengeteg hazai és nemzetközi elismerés, díj, filmfesztiválokon való részvétel. Most visszavonult – remélhetőleg csak átmenetileg. A filmkészítés ma sokak számára elérhetetlen.” Filmes családban nőtt fel, kijelölt útja volt, hogy ő is ezt csinálja. Néhány hete a Magyar Filmművészek Szövetsége egyhangú szavazással a leköszönő Tarr Béla után őt választotta meg elnökének. Hátha. Muhi András producerrel, rendezővel beszélgetünk filmen innen és túl.
( A 2023.03.27-i adás ismétlése )
2023-06-12 15 óra „Célunk, hogy művészeti és színházpedagógiai tevékenységeinkkel hozzájáruljunk társadalmunk szolidárisabbá és toleránsabbá tételéhez, hogy felszabadult, elmélyült, gondolatébresztő és
szemléletformáló párbeszédet folytassunk olyan témakörökben, amelyeket társadalmilag sokszor tabuként, bizonyos rétegek problémájaként vagy családi magánügyként kezelünk. Fontos számunkra, hogy előadásainkkal felhívjuk a figyelmet olyan társadalmi csoportokra, akik ritkán hallatják a hangjukat, vagy bemutassunk olyan élethelyzeteket, – együttérzéssel és/vagy humorral – amelyekről nem szívesen beszélünk.” – fogalmazza meg küldetéseként a Láthatáron Csoport.
Alapítója, Feuer Yvette hazai és külföldi tanulmányok, szakmai tapasztalatok után hozta létre független színházi társulását. Sohasem volt könnyű számukra a fennmaradás, évek óta – mint oly sok hozzájuk hasonló független társulat – még nehezebb körülmények között küzdenek fennmaradásukért. A Láthatáron Csoport előadásairól, a függetlenek helyzetéről, a támogatási rendszerről i beszélgetünk Feuer Yvette színész, drámapedagógussal, a társulat vezetőjével.
2023-06-05 15 óra „Akkor már jó ideje ismertem őt. Messzebbről, legalább is nem közelről, akkor orvosként. Tudtam, kiváló szakember, nagyszerű ember, empatikus orvos. Évekkel később egy sétán, talán a 100 éves házakén találkoztam vele újra, a Tátra utca egyik házában mesélt édesapjáról, a családjáról, kézzel írt naplóról, emlékekről, arról, hogyan sodorta a véletlen élete egy sokkal későbbi időszakában ugyanebbe a házba. Dolgozott az apai emléken, dolgozta fel a sajátját. Édesapja, Dr. Szántó Endre munkaszolgálatos naplóját, az általa készített fotókat kiállításon is megmutatta. Mert ez több mint egy kordokumentum, az embertelen időkben az emberi méltóság megőrzésének a dokumentuma is. „
Írtam róla három évvel ezelőtt. Az idei – immár hatodik alkalommal átadott – Kovalik Márta Díjat, a Jó emberek díját idén ő vehette át.
Dr. Szántó Istvánnal, sokak Pokijával beszélgettem.
( A 2018.06.11-i 2018.06.18-i és a 2020.06.01-i adás ismétlése )
2023-05-29 15 óra „Írni nem tudok, de véleményem van” – írta egyik kötete előszavában. Mert valóban teljesen mindegy, hogy tollal, kamerával, ecsettel – bármilyen eszközzel elmondjuk, megmutassuk, rákérdezzünk…Ö kamerával teszi – közel harminc éve. Elképesztő szeme és keze van – fotóstáskáját fából maga készítette, mert az asztalos mesterséget is elsajátította.
A Nők Magyarországon portrésorozata olyan nőket mutat be, akikre érdemes, akikre oda kell figyelnünk. Ismert arcok és az általa felfedezettek. „A személyiségeket saját környezetükben mutatja be, és olyan rövid jellemrajzokat illeszt a felvételek mellé, amelyek csak a lényeget, a jelentőset emelik ki az életükből, a jelenükből és a karakterükből.” -írta a 2. kötet előszavában Petrányi Zsolt művészettörténész. Tavaly ősszel jelent meg a sorozat harmadik kötete.
„Egy társadalom jellemzésében komoly szerepet játszik, hogy miként viszonyul a nőkhöz. Ebben továbbra sem állunk jól – gondolok többek között a nők jelenlétére a politikában, az egyenlőtlen bérezésekre, a nők általános megítélésére, tehát indokolt a „Nők Magyarországon III.” kötet, amely felhívja a figyelmet a női példaképekre. Az értékteremtőkre, akikre jó büszkének lenni. „
A közelmúltban vette át az ELLE Awards különdíját – a műsor ismétlésével (is) szeretnék gratulálni Fábián Évi fotográfusnak.
( A 2022.10.24-i adás ismétlése )
2023-05-22 15 óra Minden talán azzal a Zenittel kezdődött, amit az édesapja a lengyel piacon vett. Azzal kezdett ő is képeket csinálni. Meghatározta a hely – Szentendre – ahol élt, a nyolcvanas évek ottani, szabad, független művészeti légköre. Dokumentarista fotós – a történetek, a sorsok izgatják leginkább. Többször visszament Hegyi-Karabahba, követte az örmény-azerbajdzsán háború eseményeit, járta az autonóm területeket. Fontos számára hosszú távon követni ezeket a történeteket. Ahogy fontosak azok az utak, utazások, amelyek a szabadságon túl – l. A szabadság gesztusai fotókiállítása – új tájakat, kultúrákat nyitnak meg.
Érzékeny alkotó érzékeny képekkel. Bácsi Róbert László fotográfussal beszélgetek.
2023-05-15 15 óra„Ez itt a Fodrásznál megbeszéljük podcast Eszterrel és Mustival, amiben saját vendégeinkkel beszélgetünk, nem csak fodrászatról, hanem izgalmas sztorikról, különleges életekről. Mert mindenkinek van egy története.” Adásaikban – ma már túl a hetvenediken – egy-egy vendégükkel, míg „készül a frizura” beszélgetnek. Minden ötödik adásban pedig a szakmáról, szakmai titkokról.
Nekik is megvan a saját izgalmas történetük. „Karrierváltók”, Musti az informatika és a Bölcsészkar, Eszter a műszaki menedzser pálya után találta meg élete álmát. Együtt dolgoznak, együtt beszélgetnek izgalmasabbnál izgalmasabb vendégeikkel.
Két izgalmas nő, Gulyásné Mustó Ágnes, Musti és Császár Eszterrel beszélgetek.
2023-05-08 15 óra Történelem szakos tanárként-etnográfusként végzett, s egy ideig párhuzamosan vitte mindkét szakmáját. Tata, a „szülőváros” – bár élete első néhány napja a fővárosban kezdődött – meghatározta a pályakezdő éveit. A Kunyi Domokos Múzeum néprajzosaként fontos évei lehettek, hisz a tavaly megjelent Hétköznapok hagyatéka c. kötetében, ezen évek kutatói munkásságát írja meg.
Váltás és kihívás lehetett a Skanzenban tudományos főigazgatóként eltöltött néhány éve. De talán az ottani sikerük – az Észak-magyarországi falu tájegység létrehozása „belépő” lehetett a Néprajzi Múzeum főigazgatói posztjára. Nehéz időszakban érkezett, hisz a múzeum régi épületéből a tavaly átadott újba költöztetést kapta megbízásul. Több mint százezer tárgy, egy új épület belakása, megtervezése – olykor viták kereszttüzében – nem volt könnyű feladat.
Mára, ha még az állandó kiállítás nem is nyílt meg (jövő év tavasza) kezd otthonossá, otthonukká válni a monumentális, sokfunkciós épület. A MúzeumCafé idei szakmai díját – „aki a lap szellemiségével összhangban előremutató, új- és korszerű szemlélettel alkotott a szakterületén” ő vehette át.
És a múzeum az idei Velencei Építészeti Biennálé kiállítási tárgya.
Dr Kemecsi Lajossal, a Néprajzi Múzeum főigazgatójával beszélgetek.
2023-05-01 15 óra Tavaly február 25-én, a háború kitörésének másnapján osztotta meg –„Amikor
katasztrófa van, előkerül valami fájl a fiókból” – kommenttel 2014-es Moszkvai Naplóját. Így, visszaolvasva talán magyarázatokat is ad annyi mindenre. Másnaptól – ez napi öt-hat órát is jelentett – a Keleti és a Nyugati pályaudvar között ingázott, mert szükség volt tolmácsokra, szüksége volt a menekülőknek segítségre, vagy akárcsak néhány emberi szóra, beszélgetésre. Tette a „dolgát” – mert ahogy mondta, ilyenkor tenni kell – naponta kijárt és facebookján osztotta meg tapasztalatait, egy-egy történetet, emberi sorsokat. Véleményét, gondolatait mindarról, ami történik. A legcivilebb civilek egyike. Többek között ezekből a bejegyzésekből született most megjelent Nyugati, Keleti c. könyve. Ígérem, arról is beszélgetni fogunk, addig hallgassak az egy évvel ezelőtti beszélgetésünket
Hetényi Zsuzsa irodalomtörténésszel, műfordítóval beszélgetünk
( A 2022.03.28-i adás ismétllése )
2023-04-24 15 óra „A zene az életünk része, olyan természetes, mint ahogyan levegőt veszünk. A lelkünk.”
Közös az életük, a gondolkodásuk: ezt erősíti a 2004-ben alapított saját együttesük, a Romengo első CD-je is. Kéthané -Együtt.
Lakatos Mónikával és Rostás Miháy Mazsival beszélgetünk tradíciókról, zenéről, örömökről, fájdalomról
( A 2022.08.01-i adás ismétlése )
2023-04-17 15 óra A régészet sokak gyerekkori álma, a többségnek álom is marad, eltemetődik a gyerekkor annyi vágyával. Különleges szakma kincsekkel, föld alatti városokkal, kultúrákkal, egykor élt emberek történeteivel. Hogy mi minden kellett ahhoz, hogy a vágyból később valóság váljon: meghatározó tanárok, elhivatottság, meg talán némi szerencse. Az, hogy „történetünk” egykori kisfiúja egy olyan vidéken nőtt fel, amely egy őskori településre épült (Aszód), s hogy a kertjükben talicska-számra fordultak ki a leletek, biztos meghatározó plusz volt. Munkásságával, szemléletével sok tekintetben megújította a régészet hazai viszonyait. Mindig a komplexitásban gondolkodott, gondolkodik – újkőkori kutatásai hálózatokat, kapcsolati rendszereket rajzolnak fel.
A nyolcvanas évek elejétől tanít az ELTE Régészeti Tanszékén. Nemzedékek gondolkodásmódját – köztük az enyémet is – határozta meg szellemiségével.
A friss Széchenyi díjas Raczky Pál régésszel beszélgetek.
2023-04-10 15 óra „1956-ban születtem Budapesten. Első fényképezőgépemet 10 éves koromban kaptam. Természetesen, mint minden gyerek a családot fényképeztem és egy-egy érdekesebb épületet vagy szobrot, netán kirándulásokon a barátaimat. Tudatosan törekedni a művészet felé csak jóval később kezdtem. Miután gimnáziumi éveim alatt közel kerültem a rajzhoz és a grafikához (ezek erősen hatottak rám), szép lassan kialakult bennem egyfajta látásmód a képalkotásban a látottak céltudatos megfogalmazásához. Érettségi után néhány évvel fényképésznek tanultam, így a rajzban nyert tapasztalatok transzformálódtak a fotótechnikába, és fényképezőgéppel kezdtem képet komponálni.” – írta a Curriculum Vitae-jében Fodor Györgyi Szeréna.
Későn ismertem meg. Akkor már „túl volt” számos kiállításon és könyvön. Egy ismerősöm Györgyi egy kiállítása kapcsán hozott minket össze. A kiállításán találkoztunk. Elhozta néhány könyvét. Majd órákig beszélgettünk: fotózásról, imádott utazásairól. bejárta a Selyemút kínai szakaszát, utána eredt Marco Polónak. Fotózta, dokumentálta, imádta. Beszélgettünk életről, halálokról.
A beszélgetésünkből műsor lett. Attól kezdve követtem újabb munkáit. Olykor egymásra írtunk.
Megdöbbentett februári halálhíre.
( A 2019.02.25-i adás ismétlése )
2023-04-03 15 óra Arról csak halvány emlékeim vannak, hogy kisgyerekként milyen bábszínházi előadásokat láttam, de emlékszem a hangulatára, az izgalmára. Vittek a nagymamáim, vitt mamám és papám. Ezek voltak az első színházi élményeim. Aztán lassan ”kinőttem” belőle, felnőttként először a lányomat vittem. Talán azért is, hogy a magam régi emlékeit újra felidézzem.
A kilencvenes években láttam Garas Dezső bábos rendezésében Az ember tragédiáját, ami a bábszínház újra-felfedezését jelentette. Attól kezdve gyakori nézője lettem újra a Bábszínháznak, mert ezek az előadások újra értelmezték a bábos előadásokat.
Most – a Budapest 150 keretében nyílt meg a Minden báb c. kiállítás, mely a Bábszínház múltjáról és jelenéről ad izgalmas, szép keresztmetszetet. A kiállítás kurátoraival, Végvári Viktóriával és Palya Gáborral beszélgetünk mindenről, ami báb.
2023-03-27 15 óra Bár szakmája kezdetben más irányba indult, élete lett a film. Néhány filmet – a korai időszakban – rendezőként, operatőrként jegyez, de producerként érte-éri el a legnagyobb sikereket.
Testről és lélekről, A feleségem története, Aglája, Fekete kefe, A rendszerből törölve, Csak a szél – néhány film, rengeteg hazai és nemzetközi elismerés, díj, filmfesztiválokon való részvétel.
Most visszavonult – remélhetőleg csak átmenetileg. Ma a filmkészítés – korábban is volt sok nehéz – mára sokak számára elérhetetlen.
Muhi András producerrel, rendezővel beszélgetünk filmen innen és túl.
2023-03-20 15 óra Egy levágott fül, millió vak lány a 2000-es éveknek a furcsa társadalma, egy nehéz papa, egy fantasztikus mama, ki hamarabb hal meg, mint ahogy kellene, egy vakvezető kutya, rengeteg családi emlék, fotó, képzeletbeli fotók, a Levágott fül Lackfi János legújabb regénye.
Első regénye saját korát, a fülledt Kádár-kort jelenítette meg, néhány éve megjelent újabb regénye mintha ennek a folytatása lenne. Talán saját gyermekei sokféle szemüvegén át néz rá arra a világra. Izgalmas, sokszínű, rengeteg szálon futó történetek, ahol a főszereplő Scyllák és Charybdisek között próbálja saját magát felfedezni.
Az évekkel ezelőtti a beszélgetésünk -mely sok jó pillanatot idézett fel most bennem is, örömmel ajánlom.
( A 2018.12.10-i adás ismétlése )
2023-03-13 15 óra Mennyire erősek a szülői minták, a neves színész gyerekét – számos példa van erre – szinte kötelezően a pályára sodorja vagy erősebb a félelem, egy elképzelt megfelelés, ami eltántorít?
Őze Lajos erős kézjegy lehetett fiai számára. Nem véletlen, hogy egyik fia, Őze Áron középiskolásként szakmát tanul – ma az asztalos mesterséget hobbi szinten űzi – mint ahogy az sem véletlen, hogy a középiskola után azonnal jelentkezik a Színművészetire, ahova elsőre veszik fel.
A színházcsinálás lett a mindene. Színész, rendező színi igazgató. Jelenleg második igazgatói ciklusát tölti a kényszerűségből a téli hónapokra bezárt dunaújvárosi színház élén. Mellette játszik és rendez.
Öröklött sorsokról, színházról, rendezéseiről – is – beszélgettünk Őze Áronnal.
( A 2023.01.16-i adás ismétlése )
2023-03-06 15 óra A nyolcvanas évek derekán – a kis városkára nem emlékszem – hatalmas ünnepi forgatagba keveredtem. Mint kiderült, egy nemzetközi színházi fesztivál záró eseménye volt. Csupa „értelmi sérültekből” álló színházi társulat fesztiválja. Különleges volt, felemelő, elgondolkodtató.
Valami hasonló élmény érte, érhette – talán éppen ugyanezen években – Elek Dórát is. Franciaországi egyetemi évei alatt látott hasonló színházat. Hazahozta az élményt, dédelgette, majd létrehozta a Baltazár Színházat. Ez huszonöt évvel ezelőtt történt.
Mi ma a Baltazár – nemzetközileg is ismert, elismert profi színház profi alkotócsapattal.
A benne játszóknak az életet jelenti. És mint minden független társulatnak, nekik is nagyon nehéz. pedig példa, minden tekintetben példák ők.
A Baltazár alapítójával, Elek Dórával és Kováts Krisztával, az előadások rendezőjével beszélgetek.
2023-02-20 15 óra Harminc éve vezeti galériáját Szentendrén. Gyűjtőszenvedélyének jól látható alanyai vannak. Nem csak gyűjti, gyakran állítja ki őket.
Hogy a rengeteg alkotás között jön meg az étvágy, s az ember maga is alkotni kezd? Talán. Vagy valami egészen másról van szó? Ő így magyarázza: „77 évem ráment, hogy megpróbáltam megérteni a „Nőket” Rájöttem, hogy ez képtelenség. Arra gondoltam, megkeresem a képzőművészetben, melyik irányzat fejezheti ki azt a gazdagságot, kiszámíthatatlanságot, és azt a mindenkit elbűvölő erőt, ami a nők sajátja. Van a felszín, amit jól visszaad a fotó, ez a realizmus. Ami ezen túl van, a fantázia színessége, a formák érzékenysége, a valóságon túli világ, minden, ami nem látható, csak érezhető. Olyasmi, mint a színek által érzékelhető világ és a puha, elfolyó formák gomolygása. Olyan, mint az idő, ami valójában nincs, csak a mi képzeletünk szülte.. Ez a szürrealizmus. Így született ez az első kiállításom.”
S valóban meglepetés – ahogy kiállítása címe is: Suprise
Erdész Lászlóval beszélgetünk.
2023-02-13 15 óra A GYEA – Gyermekétkeztetési Alapítvány létrehozásával lett ismert az akkori építkezési vállalkozó. Huszonhárom éven át – különböző segélyezési formákban – támogatta az alapítvány a számában egyre nagyobb – térségében egyre bővülő – létminimum alatt élő családokat.
Hogy a versírás hogyan kezdődött? – Jó tíz éve a közösségi oldalakon jelentette meg verseit, melyekből két különlegesen szerkesztett kötet is született. meg ott vannak a politikai témájú – egészen más hangolású kötetei.
Hogy milyenek a „Csúf versek”, mitől „Négykezes” a négykezes, hogy miért mondott le a GYEA vezetői posztjáról?
Király Gábor Kiskivel beszélgetünk.
2023-02-06 15 óra Dokumentumfilmekben mindig „jól álltunk” – maga a térség – a történelmi múlt – a Közép-kelet-európaiság talán érzékenyebbé tette a filmeseket. Talán témában is bővelkedünk.
A BIDF-del, az idei Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivállal a Bézs is foglalkozott. A még online futó filmek kapcsán beszélgetünk a dokumentumfilmek jelen helyzetéről. Hogyan befolyásolja a témákat mindaz, ami körülvesz bennünket. Meg arról – fiatalként ma hogyan lehet érvényesülni a pályán. Hogyan lehet kis költségvetésből az egyre kevésbé támogatott kulturális életben dolgozni.
Meg milyen egy olyan családban „létezni”, ahol mindenki filmes.
Sós Ágnes rendezővel, a BIDF fesztiváligazgatójával és Petróczy Andrással beszélgetünk.
2023-01-30 15 óra Sokaknak a Szerelmesfilm Jancsikája óta lett meghatározó színész. Én – bár korai, Szabó István filmjeit láttam, szerettem, jobban kötődöm a színházcsináló, Radnóti színházas évtizedeihez, az önálló estjeihez. Szerb Antal, Radnóti, Szép Ernő..
A közelgő kerek születésnap kapcsán közös előadásukban: Bálint+Jordán=160 izgalmasan, olykor szívszorítóan vallanak egymásról, önmagukról, a mögöttük levő pályáról, színházról.
Arról, hogy honnan tudja a színész, hogy még érdekes, képes, alkalmas színpadra állni.
Vallomások egy korszakról, a privát 20. századról, pályáról…..
Bálint András színésszel, rendezővel, a Radnóti színház egykori igazgatójával beszélgetünk.
2023-01-23 15 óra Születésnapok – Budapest születésének (1873) 150 éves évfordulója – az egész évet programok, programsorozatok gazdagítják. A Magyar Kultúra Napján többek között a drámapályázat eredményhirdetése, az Időgép bemutatása kapcsolódik az emlékévhez.
A Magyar Kultúra Napja: Kölcsey e napon tisztázta le végleges formájában a Himnuszt (1823. január 22.)
És még egy születésnap – a Bézs Rádióé (2015. 02.02.)
Az induló Bézsben első vendégem Nyáry Krisztián volt, akinek néhány éve igen izgalmas könyve jelent meg a Himnuszról, s ugyancsak ő, aki a Budapest 150 ünnepség-sorozat (Pro Cultura Urbis) kuratóriumi elnöke.
Vele beszélgetünk fővárosról, kötödésekről, születésnapokról.
2023-01-16 15 óra Mennyire erősek a szülői minták, a neves színész gyerekét – számos példa van erre – szinte kötelezően a pályára sodorja vagy erősebb a félelem, egy elképzelt megfelelés, ami eltántorít?
Őze Lajos erős kézjegy lehetett fiai számára. Nem véletlen, hogy egyik fia, Őze Áron középiskolásként szakmát tanul – ma az asztalos mesterséget hobbi szinten űzi – mint ahogy az sem véletlen, hogy a középiskola után azonnal jelentkezik a Színművészetire, ahova elsőre veszik fel.
A színházcsinálás lett a mindene. Színész, rendező színi igazgató. Jelenleg második igazgatói ciklusát tölti a kényszerűségből a téli hónapokra bezárt dunaújvárosi színház élén. Mellette játszik és rendez.
Öröklött sorsokról, színházról, rendezéseiről – is – beszélgetünk Őze Áronnal.
2023-01-09 15 óra Még augusztusban egy nyári estén és az azt követő hajnalban ültünk a Gellérthegyen, a Filozófusok Kertjében – mintegy százan – hogy ebben a különleges térben legyünk részesei Dante Isteni Színjátékának. Gyabronka a dantei mű talán legizgalmasabb Pokol részét a Katonában többször előadta, de itt, a lemenő Nap fényében minden nagyon más. Mire végleg alászállunk, besötétedik. Magunkra maradunk félelmeinkkel, szorongásainkkal, hogy másnap közösen éljük meg az új csodát. Hajnali ötkor már zsúfolt az ideiglenesen berendezett nézőtér. Csend van a város felett, bámuljuk az éjszaka csodáit, az alattunk messze fénylő várost.
„Most jobb vizekre készül kihajózni
és bont vitorlát elmém kis hajója,
s a Második Országot mondom el,
ahol az ember lelke tisztulást nyer.” – kezdi el Gyabronka a Purgatórium- Paradicsom részt, s mire odáig ér a szövegben, hogy
„ Fönn voltunk már a lépcső tetején,
ahol másodszor szűkül be a hegy,
mely tisztulást hoz megmászóinak…” – a város felett lassan felizzik a felkelő Nap, még csend honol a város felett, még bennünk is megnyugvás, béke van.
Az egyszerinek tervezett előadás –ha nem is a természet adta csodás környezetben – hanem lakásszínházban újra látható.
Egy rendkívüli vállalkozásról (Nádasdy Ádám fordítása, Török Tamara dramaturgiája), meg megannyi másról beszélgetünk Gyabronka Józseffel.
( A 2022.08.29-i adás ismétlése )
2023-01-02 15 óra Karácsonyi készülődés a Barki családnál. A gyerekek a tévében a Stuart Little kisegeret nézik, ahol egyszer csak a kandalló felett megjelenik egy kép. Egy festmény. A régóta elveszettnek hitt… Levelezés a Sony Pictures-sel. A válasz lassan jön, majd kiderül, Berény Róbert elveszettnek hitt alkotását a díszlettervező asszisztense vette nemrég egy pasadenai régiségboltban. Ötszáz dollárért. A festmény addig többször cserélt gazdát odakint, először ötven dollárért. Itthon a kép hetvenmillió forintért kelt el.
Barki elindítja a „Wanted” mozgalmat, melyben elveszettnek hitt, magángyűjteményekben lappangó, külföldre került, sokszor gazdát cserélt képeket próbál megtalálni. A mániákussá váló szenvedély siker. Az eltelt tízen év persze nem csak erről szól. Kiállításokról, kutatásokról, az egykor volt doktori iskolások új szemléletéről, könyvekről, kifogyhatatlan ötletekről.
A Bézs vendége Barki Gergely művészettörténész volt.
( A 2018.09.10-i adás ismétlése )
2022-12-26 15 óra Tizenkét éve egy lelkes ember, Tamási Miklós hobbiból, szenvedélyből akkor még kidobott, elkallódott, kilomtalanított fényképekből kezdte el gyűjteni azokat a képeket, melyek ma már egy elképesztő online fotógyűjtemény kezdetei voltak. Az 1900-tól gyűjtött fotókat azóta folyamatosan rendszerezik, beazonosítják, kutathatóvá teszik.
Ennek a gyűjteménynek a karácsonyi fotóiból kerestük a választ arra, hogyan élték meg, s ünnepelték elődeink az ünnepet.
Tamási Miklóssal, a Fortepan alapítójával és Török András művelődéstörténésszel beszélgetünk régvolt karácsonyokról.
A műsort Vlasics Sarolta és Marton Éva készítette.
( A 2020.12.24-i adás ismétlése )
2022-12-19 15 óra 2003 –ban indították el azt a művészeti magazint, amely – mint beköszönő számukban írták – a képző- és iparművészet kérdéseit a műtárgypiac összefüggéseiben tárgyalja. „Azt gondoljuk, hogy folyamatában egy magyar művészet és művészeti piac létezik, még ha komoly torzulások történtek is a múltban, hogy megvan a folytonosság: a mai magyar művészet szerves folytatása és része az elmúlt százötven év művészetének, hogy vannak hagyományok, amikre támaszkodhatunk, és példák, amikre felnézhetünk. Azt szeretnénk, ha lapunkat a mai olvasó élvezettel olvasná, és ötven vagy száz év múlva ugyanolyan biztonsággal venné le egy könyvtár polcáról a műtörténész, vagy műkereskedő, ahogyan mi nyúlunk a fent felsorolt lapokért.”
Tavaly ünnepelték a 10. évfordulót, a 139. lapjuk jelent most meg. Persze közben sok minden változott – maga a műtárgypiac folyamatos változásban van, talán mások a rálátások is tíz év távlatából, változott a kultúra finanszírozása, lettek új szerzők, nagyobb kitekintések, izgalmas tematikus számok.
Topor Tünde művészettörténész, az Art Magazin főszerkesztője a vendégem.
2022-12-12 15 óra A Magyar Rádió Gyermekstúdiójának volt a tagja, s ahogy többen közülük, talán ő is lehetett volna színész. Ügyvéd lett. De a gyerekkor lenyomata, az Egyetemi Színpad alkotó évei, az onnan kapott élmények vitték tovább ezen a pályán is. Köze maradt a színházhoz, az irodalomhoz. A közelmúltban mutatták be Zweig Sakknovella c. kisregényének átiratából született Fekete, fehér monodrámáját. Persze nem csak ezért, a címazonosság miatt hívtam Fekete-fehér c. műsoromba. Könyveket ír: a Nélkülem- Nélküled és a Napfénytető c. kötetek után az Alkalomadtán c. regénye idén jelent meg, melynek mintegy mottója, így ír magáról. „Lételemem a hallgatás. A tökéletesre fejlesztett csend. Majd szétfeszít.”
Ezeket a csöndeket törjük meg – ketten együtt Légrádi Gergellyel.
2022-12-05 15 óra Nem először vendégem – hogy mi izgat a vele való beszélgetésekben? Egy izgalmasan folyamatosan újraalakuló, sokszor újratervező színház, amit vezet. A kevés magánszínházak egyike, azaz a „saját lábán” megálló társulat. De hogy lehet ma annyi ellenszélben színházat csinálni? Néhány hete Voltunk, vagyunk, leszünk címmel imázsfilmet készítettek, melynek szlogenje: Együtt Önökkel. Hogyan lehet a közönség igényét, a színház műsorpolitikáját és a lehetőségeket összehangolni, erről is szól a jelenlétük.
Mára valódi társulattá szerveződtek, állandó, odatartozó művészekkel, meghatározó előadásokkal, sok érzékenységgel. Orlai Tibornak mindig fontos volt a színház, fejest ugrott a színházcsinálásba, menet közben tanulta meg a szakmát. Színházról, kultúrpolitikáról, meghatározó előadásokról, a sikerek mellett kételyekről, kudarcokról is beszélgetünk az Orlai Produkció vezetőjével Orlai Tiborral.
2022-11-28 15 óra „Azt vizsgálom, mi történik a színikritikával egy olyan környezetben, ahol megjelenik a feljelentő kritika gyanúja, és hosszú távon mi történik egy olyan társadalom kritikatűrésével, ahol ez a gyanú tartósan jelen van” –írja Herczog Noémi színikritikus közelmúltban megjelent, Kuss- feljelentő színikritika ma Kádár-korban c. kötetében.
Egy doktori kutatással kezdődött – amely a Kádár-koron messze túlmutat. Olvassa az ember, s folyamatosan hason-történetek jutnak az eszébe.
Nem véletlen, hogy az önmagában is izgalmas téma, az ebből megírt kötet – színházi törvény, függetlenek ellehetetlenülése, színház – és kultúrpolitika kontextusában még erősebben ütnek.
„A kimondhatóság, a cinkosság, a védelmi retorika” – sokszor hasonlóan működik.
A szerzővel, Herczog Noémival beszélgetek.
2022-11-21 15 óra „Ha egy festő nagy vonzódást érez egy bizonyos megfogalmazás iránt, akkor szinte mindig egy nagy elődre csodálkozik rá. Nálam ilyen volt Max Bill és Ad Reinhardt. Az ő művészetükben találtam meg azt, ami engem is foglalkoztat: a geometria és a festői hatások együttes alkalmazása.” –hitvallása, minden benne van, ami izgatja. A formák, a színek, a tér. a dimenziók.
Különleges alkotások, különlegesalkotó, érzékeny művész.
Haász István képzőművésszel évekkel ezelőtt beszélgettünk, vendégem volt a stúdióban.
( A 2018.07.09-i adás ismétlése )
2022-11-07 15 óra Azt kérte, ne a születésnapjáról beszélgessünk, mostanában – a kerek évforduló kapcsán – sokan keresték.
Olyan gazdag a pályája – az Orfeo Stúdió, majd az ebből létrehozott Súdió K évtizedei – ezt nem lesz nehéz tartani.
Szabadságszigetek c. jelent meg két éve a pálya első két évtizedének története. A kérdező Sándor L. István kérdezte őt, s kutatta ki ennek az időszaknak minden apró kis részletét.
Szabadságsziget – mert kezdetektől a szabadság, a függetlenség volt a legfontosabb, amiért, amikor csak teheti, mindig kiáll.
Fodor Tamás színész, rendező, a Stúdió K alapítója, évtizedekig vezetője a vendégem.
Havazik az élet. Porhóvá zúz
érzésemléket, kirajzolja a téridő
rostjait, melyekből megalkotott engem,
miként én is őt.
Átzuhan rajtam,
örvénylő életlétra,
fehéren izzó csontjaim között.
Ami anyag voltam, fényfonállá lett,
éhező, felhasogatott életsötét.
Érzéstérkép fáj járataimon,
hol az üresség is én vagyok.
Áthullnak rajtam az álmok,
a vérjel, ragaszkodás, újjászületés.
Elszüremlik belőlem az idő,
összecsukódik árnyékom,
ám ijedtfeszesen, de megtart még
a körkörös, engem figyelő gyönyörsötét.
(Idővitorla, pókliget)
Ünneplésekkel teli sűrű hét – születésnap, életmű díj, kiállítás, bemutató Bécsben, kötete megjelenése.
Olyan hét, mint ő maga. Energikus, impulzív. Különleges művész, színész, költő performanszer.
Ladik Katalinnal beszélgetek.
2022-10-24 15 óra „Írni nem tudok, de véleményem van” – írta egyik kötete előszavában. Mert valóban teljesen mindegy, hogy tollal, kamerával, ecsettel – bármilyen eszközzel elmondjuk, megmutassuk, rákérdezzünk…
Ö kamerával teszi – közel harminc éve. Elképesztő szeme és keze van – fotóstáskáját fából maga készítette, mert az asztalos mesterséget is elsajátította.
Talán a legjellemzőbb kézjegye a portréfotók. Nők Magyarországon portrésorozata harmadik kötete a közelmúltban jelent meg, és éppen látható a könyvei kinagyított fotóiból megnyílt kiállítása is.
Fábián Évi fotográfussal beszélgetek.
2022-10-17 15 óra Táncos, koreográfus. De nehéz pontosan meghatározni, mi minden, ami az elmúlt húsz évben foglalkoztatta, mi minden izgatja. A határok sokszor összecsúsznak. A határok állandóan tágulnak. A zene, a zenére gondolt koreográfia mindig fontos volt. De évek óta a festészet is központi témája lett alkotásainak, produkcióinak. Sőt, ő maga is fest.
Macskadémonról, festészetről, Nádasról, a szabadság szükségszerűségéről beszélgetünk
Gergye Krisztiánnal.
2022-10-10 15 óra Bár engem nem tanított az egyetemen, mindig irigykedve néztem azokra az évfolyamtársaimra, akiknek akkor ez megadatott. Később a latin-és ógörög mellett lett a Színművészeti –ahonnan augusztus végén az egyetem rektora, indoklás nélkül, elbocsátotta.
És a tanítás mellett lett a színház „máshogy” is. Már nem csak nézőként, oktatóként van közel számára a színház, az antik drámák színpadi, értelmező előadásai újabb „kaland” az életében.
Egy minden tekintetben fontos gondolkodó, mértékadó ember. Karsai Györggyel beszélgetek.
( A 2021.08.09-i adás ismétlése )
2022-10-03 15 óra Jó ügy – jóügyekért –mert, ha sokszor láthatatlanabbul is, de sokan vannak, akik támogatnak fontos ügyeket, civilségeket.
A több közül ez most különösen közel áll a szívemhez. Bea hajdan kollégám volt. Barátom. Talán őt, s mindazt, amit tesz, kicsit közelebbről látom. Rádiósként sokszor készít műsort a bármi miatt kisebb-nagyobb hátrányokkal élőkről. Most nagykövete egy jó ügynek – „Egy akadálymentes jövőért”
Akadályokról, akadálymentesítésekről, civilségről beszélgetünk:
Kiss Bea újságíróval és Vég Katalinnal, a Salva Vita Alapítvány ügyvezetőjével.
2022-09-26 15 óra A közelmúltban egy továbbképzés kapcsán Pápán voltam. Így lehetőségem nyílt arra, hogy a korábban már többször látott, a pápai zsidóság múltját, egykori életét, majd a holokausztban elszenvedett sorstörténetüket is feldolgozó megrendítő kiállítást –Elfeledett szomszédaink – újból lássam. Azt a kiállítást Gyekiczki András szociológus – maga is Pápán született – elképesztő munkával, sokszor falakba ütközve gyűjtötte össze, dolgozta fel az egykor virágzó közösség emlékeit, a látványtervét, az emberméretű fotóinstallációkat Rajk László készítette. A nyáron az újpesti UP Rendezvénytárban nyílt meg ennek a kiállításnak a tovább gondolásával azonos címen egy vándorkiállítás. Az egykori kiállítás alkotói – Gyekiczki András, Rajk László, nem élnek. De a kiállításban, a rájuk is emlékező beszélgetésben emlékük, mint ahogy a pápai zsidóságé, a zsidóságé, tovább élnek.
Egy korábbi beszélgetést elevenítünk fel Rajk Judittal, Dénes Gáborral és Závada Pállal a zsidó újév (5783) Ros Hasana ünnepén.
( A 2022. 07.18-i és a 2022.07.20-i adás ismétlése )
2022-09-19 15 óra Az elmúlt évtizedekben egyre fontosabbá vált, hogy a személyes élettörténeteken keresztül kiegészítsék, bővítsék azokat a történelmi tudásokat, amelyek számos ok miatt homályban maradtak, nem beszéltek róla. A holokausztot túlélt zsidóság hosszú ideig nem vagy alig beszélt nagyon gazdag múltjáról, veszteségeiről. A Centropa Alapítvány létrejöttének egyik fő indoka volt, hogy kérdezzék meg a még élőket. Tizenöt országban készítettek felbecsülhetetlen értékű interjúkat, gyűjtötték össze a megmaradt fotókat, emlékeket, hogy az elmesélhető, tanítható, továbbadható lehessen.
A Centropa Alapítvány munkájáról, oktatási anyagiról, programjairól, a hatalmas anyag gyűjtéséről, felhasználási lehetőségeiről, továbbképzésekről is beszélgetünk Lieberman Máriával a magyarországi iroda vezetőjével és Szilágyi Sárával, a magyarországi programok koordinátorával.
2022-09-12 15 óra A BME végzős hallgatója Kommunikáció-Médiatudomány szakon. Ezer dolog érdekli, izgalmasabbnál izgalmasabb projektekben, dolgokban vesz részt.
Egy egyetemi projektmunkának indult az a – ma már sokkal nagyobbra nőtt vállalkozás – hogy lakóhelyének, kerületének kulturális értékeit digitális térképre tegye. S ez még csak a kezdet, számos ötlete, együttműködése van a folytatáshoz.
Meg van a gyerekkori autóverseny-mánia. Így csatlakozott egyeteme Formula Racing csapatához, ahol tanult szakmáját kamatoztatja. És még egy gyerekkori hobbi: a LEGO. Szóval minden, ami kreatív, az jellemzi őt, Kereszturi Levente a vendégem.
2022-09-05 15 óra Gyula városa régóta a kedves helyeim egyike. A 2000-es évek közepétől megrendezett Shakespeare Fesztivál kapcsán nyaranta hosszú napokat töltöttem a városban. Egyre ismerősebb lett a város, lettek helyeim, az ismeretlenből egyre több ismerős. Az évek során egyre színesebb arcát, múltját és jelenét mutatta meg a település, a házak, az utcák, az utcanevek a sűrű történelem sok pillanatát idézik meg. Úgy tűnik, az ott élőknek, városvezetésnek és civileknek is fontos a hely.
Egy különösen szép album került kezembe – A gyulai zsidóság emlékkönyve – mely összegyűjtött családi fotókból, naplókból, az élők emlékezetéből, helytörténeti kutatásokból építette újra az egykor itt élt zsidóság történetét. Ismert művészek, ismeretlen családok.
Egy civil kezdeményezés, hogy a város múltját kutassák, megírják. Ez a kötet már a sokadik. Székely Árpáddal beszélgetünk.
( A 2021.11.08-i adás ismétlése )
2022-08-29 15 óra Ülünk a Gellérthegyen, a Filozófusok Kertjében – mintegy százan – hogy ebben a különleges térben legyünk részesei Dante Isteni Színjátékának. Gyabronka a dantei mű talán legizgalmasabb Pokol részét a Katonában többször előadta, de itt, a lemenő Nap fényében minden nagyon más. Mire végleg alászállunk, besötétedik. Magunkra maradunk félelmeinkkel, szorongásainkkal, hogy másnap közösen éljük meg az új csodát. Hajnali ötkor már zsúfolt az ideiglenesen berendezett nézőtér. Csend van a város felett, bámuljuk az éjszaka csodáit, az alattunk messze fénylő várost.
„Most jobb vizekre készül kihajózni
és bont vitorlát elmém kis hajója,
s a Második Országot mondom el,
ahol az ember lelke tisztulást nyer.” – kezdi el Gyabronka a Purgatórium- Paradicsom részt, s mire odáig ér a szövegben, hogy
„ Fönn voltunk már a lépcső tetején,
ahol másodszor szűkül be a hegy,
mely tisztulást hoz megmászóinak…” – a város felett lassan felizzik a felkelő Nap, még csend honol a város felett, még bennünk is megnyugvás, béke van.
Egy rendkívüli vállalkozásról (Nádasdy Ádám fordítása, Török Tamara dramaturgiája), meg megannyi másról beszélgetünk Gyabronka Józseffel.
2022-08-22 15 óra Egy éjszakai élő, több órás rádióműsorba hívtuk meg. Fotóit jól ismertem, de ekkor találkoztunk először személyesen. Emlékszem, nagyon izgultam. Történeteivel, humorával, bölcsességével, életszeretetével, mindennel, ami ő, lenyűgözött minket és a hallgatókat is.
Langer Kláránál és Vadas Ernőnél tanulta a szakmát. Fotóriporterként kezdte a Magyar Fotónál, majd az Új Tükörnél dolgozott hosszú éveken át. Itt tanulta a szakmát, hogy azután saját, a világról gondolt kézjegyét tegye rá képeire. Kézjegy, védjegy lett.
Olyan fotográfus, akinek a nevét felidézve azonnal képek villannak föl. A hattyú-szerű táncosról, Ruttkai Éváról és Latinovitsról, az Ügynök halálában Tímár Józsefről, meg a maiakról. Talán a legemlékezetesebbek a portréi, mert minden egyes portréjába történeteket, emberi sorsokat sűrít.
Tőle tudom, hogy napokra „beköltözött a Ruttkai-Latinovits villába, együtt létezett, lélegzett velük, hogy elkészülhessenek azok a portré-fotók. Egy jó témáért bármeddig elmegy. És mindig vannak ötletei, munkatervei. Bár hatvan évesen, előre eltervezetten abbahagyta a fotózást, az általa létrehozott fotóügynökség lett az új terep. De képek és fotók között lehetetlen nem újra felvenni a kamerát. Szerencsére felvette. Az elmúlt években több kiállítása is nyílt ezekből az „új” fotóiból.
Tavaly augusztusban ünnepelte, ünnepelték barátai, tisztelői a 90. születésnapját. Megható volt látni, mennyien szeretik, tisztelik.
Keleti Éva fotográfussal, fotóművésszel beszélgettem.
A K11-ben – 2020. január 23-án – készült nyilvános felvételén készült adás ismétlésével kívánom, Isten éltesse még nagyon sokáig!
( A 2020.01.27-i, 2020.03.16-i és a 2020.08.24-i adás ismétlése )
2022-08-15 15 óra Kolozsvárott született, s bár gyerekként költözött családjával Budapestre, fotó-témái egy fontos része visszavitte Erdélybe. A táncház-mogalom kapcsán egyre fontosabb lett az archaikus, a múlandó, az átalakulóban lévő megmutatása. „Meg kellene örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik” – vallotta, s vallja a mai napig. Ezt éreztem 1967 novemberében., amikor először léptem be a széki táncházba, s azt hittem, visszarepültem a múltba” – írja későbbi visszaemlékezésében”. S közben nyitott volt a világra, a távoli tájak ősi kultúráira. S kíváncsi volt arra is, hogyan változik minden körülötte.
Hosszú évtizedeken keresztül volt a Nők Lapja fotóriportere, képszerkesztője, majd majd egy évtizeden keresztül volt képszerkesztője a Színház c. lapnak. Több tízezer fotó, számos könyv született pályája során. A nagy, összegző kiállításai – mint a Folyamatos emlékezet – mutatják a pálya gazdagságát, a kíváncsi és mindenre nyitott ember csodálatos pályáját.
A napokban ünnepelte Korniss Péter fotográfus, fotóművész 85. születésnapját.
A 2020.12.14. műsor ismétlésével még nagyon sok utazást, munkát, képeket és jó egészséget kívánok, kívánunk neki.
( A 2020.12.14-i és a 2021.01.18-i adás ismétlése )
2022-08-08 15 óra Tarnabod – a Budapesttől alig száz km-re fekvő kis Heves megyei település.
„Tarnabod nincs is olyan messze Pesttől, mint amennyire egy másik világ. Kis zsákfalu, ahol hihetetlen mélyszegénységben élnek gyerekek, lukasak a cipők és a háztetők. Télen jártam ott először, fehérbe fagyott gyönyörű varázsvilágnak tűnt, aztán egyre beljebb döcögtünk a főúton, és észrevettük, hogy az egyik fák közt dölöngélő ház tetején cserép nincs, a másikon az ablak, az ajtó hiányzik, és az iskola elé érve az üdvözlésünkre kitóduló gyerekek lábán lukas a cipő, vagy csak nyárról maradt szandál lifeg. Szakadozó pólóban lesték, ki érkezett a nagyvárosból.” – írta a helyről Kárász Eszter, aki a TAMI szervezésében adott itt koncertet a gyerekeknek.
TAMI – azaz Tarnabod és Mi – egy tíz éve indult civil kezdeményezés – ami segítséget, tanítást, egy jobb életet próbál megszervezni az ott élő, főleg roma gyerekeknek. Havonta-kéthavonta ötszáz adag meleg ételt főznek közösen a település lakosaival, jótékonysági adománygyűjtő árverést szerveznek, s idén nyáron második alkalommal szervezték meg a TAMI-tábort, gyerekek nyaralását.
Civilség a javából.
A TAMI elindítójával, Szemere Katával és a szervezet egy önkéntesével, Végh Ildikóval beszélgetünk.
2022-08-01 15 óra Egy új dal-fesztivállal bővül az idei zenei fesztiválok sora. Augusztus 8.-a Ezen a napon született Esma Redjepova (1943–2016) észak-macedón énekes, aki a kortárs cigány előadók egyik példaképe lett. A Cigány Dal napja azt a színes világot mutatja be dalaikon keresztül, mely gazdagon beszél a cigányság múltjáról, életéről.
Augusztus 2. a prajmos – a cigány holokauszt emlékezet napja.
Dalokon keresztül beszélgetünk arról, a zene, a dal mit tud megmutatni múltról, jelenről szépségről és fájdalomról?
A Cigány Dal Napja ötletadóival, Lakatos Mónika és Rostás Mihály Mazsi előadóművészekkel beszélgetek.
2022-07-25 15 óra Korosztályomnak Gothár Péter: Megáll az idő c. filmje volt a nagy generációs film, friss volt, bátor volt, jeleneteket, mondatokat idéztünk belőle. Kamaszként imádtuk Pierre-t, a Coca Colát, tiszteltük bátorságáért az ofő Malacpofát, mondatokat, jeleneteket idéztünk belőle. Olyan összekacsintós film is volt. „Bent mi volt? Miért, kinn mivolt” tételmondat lett.
Lányoméknak ez lett Török Feri Moszkvatere a Kádár-rendszer utolsó perceivel, Nagy Imre temetésével, az akkor botrányt kavart matek érettségivel.
Reisz Gábor: Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan nyolc éve robbant be, sikerfilm lett.
Mert tízen évenként minden generáció megcsinálja a maga filmjét. Talán ilyen lesz Kerékgyártó Yvonne Együtt kezdtünk nagyjátékfilmje, ahol a tíz éves érettségitalálkozón mindenki szembenézhet magával és a többiekkel is.
Romwalter Judit produkciós igazgatóval, Kerékgyártó Yvonne rendezővel és Jakab Balázs színésszel beszélgetünk a film kapcsán a magyar film lehetőségeiről.
2022-07-20 09 óra 2022.07.20. Szerda – 09.00-10.00 – Fekete-fehér – Marton Éva
Valamikor, még az első kiállításkor láttam a pápai zsinagógában az Elfeledett szomszédaink – a holokauszt során elhurcolt és többségében megsemmisített pápai zsidóságnak – emléket állító megrendítő anyagot. Maga a hely – a lepusztult zsinagóga – is megidézte mindazt, ami egyszer volt, élt, majd semmivé lett.
A kiállítást Gyekiczki András szociológus – maga is Pápán született – elképesztő munkával, sokszor falakba ütközve gyűjtötte össze, dolgozta fel az egykor virágzó közösség emlékeit.
A látványtervet Rajk László készítette.
Egyikük sem él már.
A kiállítás – melyet négy évre méltatlanul bezártak – 2020-ban újra látható lett.
Most az újpesti UP Rendezvénytérben látható, mely a pápai zsidóság mellett emlékezet Gyekiczki Andrásra és Rajk Lászlóra is.
Rajk Judittal, Dénes Gáborral és Závada Pállal beszélgettem.
( A 2022.07.18-i adás ismétlése )
2022-07-18 15 óra Valamikor, még az első kiállításkor láttam a pápai zsinagógában az Elfeledett szomszédaink – a holokauszt során elhurcolt és többségében megsemmisített pápai zsidóságnak – emléket állító megrendítő anyagot. Maga a hely – a lepusztult zsinagóga – is megidézte mindazt, ami egyszer volt, élt, majd semmivé lett.
A kiállítást Gyekiczki András szociológus – maga is Pápán született – elképesztő munkával, sokszor falakba ütközve gyűjtötte össze, dolgozta fel az egykor virágzó közösség emlékeit.
A látványtervet Rajk László készítette.
Egyikük sem él már.
A kiállítás – melyet négy évre méltatlanul bezártak – 2020-ban újra látható lett.
Most az újpesti UP Rendezvénytérben látható, mely a pápai zsidóság mellett emlékezet Gyekiczki Andrásra és Rajk Lászlóra is.
Rajk Judittal, Dénes Gáborral és Závada Pállal beszélgetek.
2022-07-11 15 óra Czene Béla nevét, bár ismertem, tudtam, igazán képeket alig kötöttem hozzá. Így e tekintetben is meglepő volt számomra az a hihetetlen gazdag élet és alkotói korszakok, ami Czene művészetét jelentik.
A művészettörténész Molnos Pétert azok a művészek izgatják, akinek a monográfiáját – bár ismert, nagy művészekről van szó, vagy újra kell építeni, elhelyezni a köztudatban, vagy sziszifuszi, aprólékos munkával, sajtóban megjelent cikkek, szóbeli emlékezetek, újabb és újabb kutatásokkal újragondolni alkotói pályájukat.
Hogy Janikovszky János, a Móra Kiadó vezetője szenvedélyes gyűjtője és szerelmese Czenének, e közös munka kapcsán derült ki sokunk számára.
A közös szenvedélyből fantasztikus munka született.
Egy izgalmas életmű, egy hatalmas monográfia, egy fontos kiállítás
Czene Béla festészetéről, a könyv megjelenéséről – is – beszélgetünk
Janikovszky Jánossal, a Móra Könyvkiadó vezetőjével és Molnos Péter művészettörténésszel.
( A 2022.05.30-i adás ismétlése )
2022-07-04 15 óra Először a blogjait – a Mesélő házakat – olvastam, olykor nekikerekedtem, s megnéztem a hihetetlenül izgalmas budapesti szépségeket, házakat, olykor csak egy kaput, lépcsőházat.
Sétáltam is vele a szecessziós Budapest néhány izgalmas pontján.
Saly Noémi így ír a könyv kapcsán: „Mit csinál egy idegenvezető? Hát tiszta sor, azon fáradozik, hogy az idegen, ha már idetévedt, ismerje meg, sőt: szeresse meg az ő szeretett országát, városát, vidékét. És akkor egyszer csak jön a Covid, és nem jön a turista. De még csak nem is megy. Itthon kuksoltunk egy hirtelen elnéptelenedett városban – az én nemzedékem még emlékszik azokra az évekre, amikor megbámultunk a Várban két franciául beszélő embert, nyakukban drága fényképezőgéppel, mi magunk pedig türelmetlenül vártuk, hogy három hosszú esztendő elteltével kézbe vehessük a kék útlevelünket meg azt a nyamvadt száz dollárt, ami csak az éhenhaláshoz volt elég, de sebaj, cipeltük a Colosseumhoz a májkonzervet.
Akkoriban még senkinek nem jutott eszébe, hogy budapesti bennszülötteknek tervezzen felfedező túrákat, hiszen alig tudnak valamit a városukról.”
Szuhai Barbara most éppen nem vezet sétákat, de helyette itt a köny, az Ünnepi Könyvhétre megjelent összegyűjtött írásai, a Mesélő Házak.
Egy korábbi beszélgetésünk kapcsán sétáljuk kicsit körbe a várost.
( A 2020.08.10-i adás ismétlése )
2022-06-27 15 óra Álmaim nagyszabásúak voltak, hogy valóra válnak-e, hogy nemzetközileg is eladhassam a forgatókönyveimet.
Az írás mindig jelen volt-van az életében. Néhány éve forgatókönyveket kezdett írni –sikerrel. Huszonnégy díjazott scriptje van. Két éve „könyveivel” bekerült a Top 50-be, az idei év a legnagyobb sikereket hozta – három fődíjat A szekrény és Black Mo-val.
A sikerek ugyanolyan nehezek, mint a kudarcok, s olykor nagyon nehéz tudni, mi az igazi siker.
Egy nagyon érzékeny fiatalemberrel beszélgettünk bő egy éve utakról, álmokról, sikerről, szárnyalásokról Noel Péterrel.
( A 2021.05.10-i adás ismétlése )
2022-06-20 15 óra Művészek. Egy gobelin-művész és egy zeneszerző, előadóművész. Külön utak, külön pályák, közös élet, egymásba fonódó történetek.
Meg a ház, ahol élnek, a maguk-nevelte kert, ez is alkotásuk része, a közös alkotásé. Hallgatom Tolcsvay László dalait, nézem közben Péreli Zsuzsa munkáit. Álmok hangokból és színes fonalakból szőve.
Egy éve voltak a vendégeim, de szívesen idézem meg újra őket.
Ők lesznek a vendégeim, Péreli Zsuzsa és Tolcsvay László.
Most hárman szőjük a történeteket.
( A 2021.07.26-i adás ismétlése )
2022-06-13 15 óra Igaz, a kőszínházak épp most zárnak, de elindul a szabadtéri színházak időszaka.
Talán ma már nincs is olyan régió, melynek ne lenne fesztiválja, nyári színháza.
A Kultkikötő 2005-ben Balatonföldváron nyitott először, ma a Balaton öt helyszínén játszanak. A történet az 1950-es évek végéig nyúlik vissza, a kaposvári Csiky Gergely Színház 1977-ig nyaranta mutatott be itt előadásokat.
Nagy Viktor, a Kultkikötő alapító vezetője – mint egykori kaposvári színész – innen hozta az első inspirációit.
A nyári színházi előadásokról, az egykori kaposvári évekről, Balaton-imádatról is beszélgetünk Nagy Viktorral.
Czene Béla festészetéről, a könyv megjelenéséről – is – beszélgetünk
Janikovszky Jánossal, a Móra Könyvkiadó vezetőjével és Molnos Péter művészettörténésszel.
2022-06-06 15 óraTizenévesen láthattam Karádyval és Jávor Pállal a Halálos tavaszt. Az 1939-ben készült, akkor már édeskés fekete-fehér filmjét szerettem. A Karády slágerek a fülembe ragadtak. A háború évében készült film történelem is, ami annyi minden másról is mesél. Mint ahogy Karády élete is. ’951-ben elhagyta Magyarországot,1990-ben halt meg New Yorkban, s bár sokaknak egyfajta nosztalgiát is jelentett, élete sok tekintetben homályban maradt. Díva volt? Szimbólum? Embermentő? Az élete nagy részét magányosan élő színész?
A ’90-es években megsokasodtak a róla szóló önálló estek.
„Hiába menekülsz, hiába futsz, a sorsod elől futni úgyse tudsz” énekelte.
A díváról, s egy félbetört pályáról, a Karády-jelenségről beszélgettünk Gajdó Tamás színháztörténésszel.
( A 2021.01.11-i és a 2021.02.15-i adás ismétlése )
2022-05-30 15 óra Talán azok a művészek izgatják, akinek a monográfiáját – bár ismert, nagy művészekről van szó, vagy újra kell építeni, elhelyezni a köztudatban, vagy sziszifuszi, aprólékos munkával, sajtóban megjelent cikkek, szóbeli emlékezetek, újabb és újabb kutatásokkal újragondolni alkotói pályájukat.
Ilyen volt Gr. Batthyány Gyula – „Az elveszett Magyarország festője”, a sokszor „szemben a világgal” Derkovits, a legendáktól megtisztított Csontváry, a hosszú időre feledésre ítélt Aba-Novák Vilmos.
S most ilyen a „Valóság szerelmese” –Czene Béla.
Egy izgalmas életmű, egy hatalmas monográfia
Czene Béla festészetéről, a könyv megjelenéséről – is – beszélgetünk
Janikovszky Jánossal, a Móra Könyvkiadó vezetőjével és Molnos Péter művészettörténésszel.
2022-05-23 15 óra Ha nincs filmstúdiód, építs egyet? Ha nincs filmstúdiód, építs egyet!
A független lét mindig nehéz volt, ma talán eggyel még nehezebb. Társakat, elköteleződést, helyet, s nem utolsó sorban támogatókat találni.
Különös volt az indulás is – hogyan vált az egykori vegyésztechnikus, – s lesz független filmes, stúdió-alapító, hogyan talál ebben dramaturg partnert.
Hogy most mijük van? Jónéhány elkészült film, számos megvalósításra váró ötlet, az a vágy, hogy segíteni kellene a független filmeseket.
Hogy ebből mi van most meg, s mik az elképzelések, álmok, jövőbeli tervek, erről beszélgetünk az In Ferus Film alapítóival: Galkó Katával és Kaló B. Péterrel.
2022-05-16 15 óra Magam helyett ajánlom, igaz, egy korábbi műsorom ismétlését, de éppen zajlik a Zsidó Művészeti Napok, a ZsiMü. Színes a kínálat, gazdag a műfaj megannyi helyszínen. Létrehozói, elsősorban – Vadas Vera – előtte tizenhét éven át szervezték a Zsidó Nyári Fesztivált, átmentettek értékeket, újakat adtak hozzá, új helyszínei lettek, de amint a szlogenjük is hirdeti „Régi is, új is, jewish” a folytonosság fontos. Egy csepp íz a főváros multikultúrájából, benne hazai és vendégművészekkel, tánccal, színházzal, zenével.
Gáspár Annával és Ámon Bettivel beszélgetünk.
( A 2022.04.25-i adás ismétlése )
2022-05-09 15 óra Ott voltam 1998-ban Trafó nyitásán, Bozsik Yvette bemutatóján. Meg azóta számtalanszor.
A századfordulón épült csodálatos épülete hosszú ideig transzformátorként – trafóház –működött.
Nálunk kevésbé lett divat, hogy művészcsoportok, alkotók foglaljanak elhagyott helyszíneket squat mint halász Péterék híres New Yorkban működő Squat Theatre-e.
De a Trafó élete így kezdődött, majd a főváros megvásárolta a helyet, így indulhatott el a kortárs művészetek akkori egyetlen helyszínén a nagyon izgalmas kortárs művészeti élet.
Az alapítók akkor így fogalmazták meg, mi is a Trafó: „Egy intézmény, egy épület, egy tér, egy közeg, vibrálás, intellektuális kaland, kockázat, lehetőség. Egy ház, ami a kortárs művészeteké.”
A kezdeteket főleg a tánc, a kortárs mozgásművészet határozta meg, ma kiállításokkal, színházzal, egyéb programokkal bővültek.
Szóval vágytam rá, hogy az alapító Szabó Györggyel beszélgessünk – úgy lazán – mániákról, kortársról, miértekről, a hetvenes-nyolcvanas évek undergroundjáról, az egykori Közgáz-klubról.
Néhány nappal az akkori adás előtt kitört a háború. Nem lehetett nem beszélni arról is, arról, hogy alkotóként tehet-e valamit az ember.
( A 2022.02.28-i adás ismétlése )
2022-05-02 15 óra Imádom a városi sétákat! Mert azt hiszed, ismered a helyet, ahol élsz, tudod titkai egy részét, rejtett kapualjait. Vannak kedvenc utcáid, titkos találkozóhelyeid, a legjobb kávés helyek, s akkor, a vezetett városi sétákon rájössz, még mennyi arcát nem ismered. Én legalábbis így vagyok. Amióta divat lett, számos izgalmas helyre jutottam el, végisétáltam az egykori városfalat, bejutottam csodálatos házakba, megismerhettem a szecessziós Budapestet, a középkorit, a fürdők városát, a gyógyvizekét.
Közülük is az egyik kedvencem sétálós csapatom a „hosszúlépés.járunk?”. Egy fiatal lelkes pár- Koniorczyk Borbála és Merker Dávid – hívta életre, akik számára a város az otthonosság, s azt a Budapestet mutatják meg, amely otthonuk, s remélik, nekünk is az lesz. A számos sétából pedig született egy varázslatos könyv, felidézve sétáikat, a város hangulatát. „Ami pedig ma az életünk, az lesz a jövő történelme” –vallják.
hosszúlépés.járunk? persze, lépjenek velünk, Merker Dáviddal sétáljuk keresztül-kasul Budapestet, a városhatáron túli helyeket.
2022-04-25 15 óra Azt hiszem, megszámlálhatatlan lett, hogy hány fővárosi és vidéki fesztivál színezi az évet.
Lehetetlen mindegyikre eljutni, de jó az érzés, ha akarnám, egyik estém se maradna program nélkül. Ezek a fesztiválok jelzik egy ország, a városok arculatát, sokszínűségét, logói egy országnak.
Egy ilyen fesztivál a ZsiMü. Érzed a szó ízét, a dallamát? Telitalálat lett a mozaikszó, benne van a zsibongás, tán még ige is lehetne, jössz velünk zsimüzni?
Szóval a ZsiMü – a Zsidó Művészeti Napok – létrehozói előtte hosszú éveken át szervezték a Zsidó Nyári Fesztivált, átmentettek értékeket, újakat adtak hozzá.
Egy csepp íz a főváros multikultúrájából. Benne hazai és vendégművészekkel, tánccal, színházzal, zenével.
Zsimüzzünk együtt, Gáspár Annával és Ámon Bettivel beszélgetünk.
2022-04-20 10 óra Szerda – 10.00-11.00 – Fekete-fehér – Marton Éva műsora
Ha a Belvárosba vitt az utam, a Katonába, a Pestibe, a Rózsavölgyibe, vagy csak úgy, sosem hagytam ki, hogy végig ne sétáljak a Petőfi Sándor utcán. A hatalmas üvegportálon be ne kukkantsak legalább egy pillanatra. Ott ült, az ablaknál, általában laptopjába merülve. Figurája, a csodálatosan megőszült hosszú szakállával, hófehér hajával megnyugtató képe volt a helynek. Olykor csak felpillantott és mosolygott, olykor egy intéssel, mosollyal jelezte, jó hogy látjuk egymást. Hetek óta, ha arra járok, bizakodóan lesek be újra-meg újra, s közben tudom, nincsenek csodák, őt már csak a belső látásom idézi az ablak elé.
Nagy Bálint építész létrehozója, lelke, szeretete volt a helynek, a FUGA-nak. Csodálatos kiállítások, koncertek, beszélgetések, találkozások történtek itt a bő tíz év alatt. Az elmúlt egy-két évben nehezebb lett a FUGA vezetése, olykor napi csatározásokba kellett beleállnia. Talán ez is…..
Nagy Bálint építészre, szabad gondolkodóra, az egyik legcsodálatosabb Emberre, s a FUGA tízen évére emlékezünk Csanádi Judittal és Asbót Kristóffal.
( A 2022.04.18-i adás ismétlése )
2022-04-18 15 óra Ha a Belvárosba vitt az utam, a Katonába, a Pestibe, a Rózsavölgyibe, vagy csak úgy, sosem hagytam ki, hogy végig ne sétáljak a Petőfi Sándor utcán. A hatalmas üvegportálon be ne kukkantsak legalább egy pillanatra. Ott ült, az ablaknál, általában laptopjába merülve. Figurája, a csodálatosan megőszült hosszú szakállával, hófehér hajával megnyugtató képe volt a helynek. Olykor csak felpillantott és mosolygott, olykor egy intéssel, mosollyal jelezte, jó hogy látjuk egymást. Hetek óta, ha arra járok, bizakodóan lesek be újra-meg újra, s közben tudom, nincsenek csodák, őt már csak a belső látásom idézi az ablak elé.
Nagy Bálint építész létrehozója, lelke, szeretete volt a helynek, a FUGA-nak. Csodálatos kiállítások, koncertek, beszélgetések, találkozások történtek itt a bő tíz év alatt. Az elmúlt egy-két évben nehezebb lett a FUGA vezetése, olykor napi csatározásokba kellett beleállnia. Talán ez is…..
Nagy Bálint építészre, szabad gondolkodóra, az egyik legcsodálatosabb Emberre, s a FUGA tízen évére emlékezünk Csanádi Judittal és Asbót Kristóffal.
2022-04-11 15 óra Innen visszanézve a rendszerváltás éveire – nem csak izgalmas időutazás – harminc-sok év távlatából is elgondolkodtató. Mára történelem? Vagy a velünk élő történelem máig izgalmas, ismeretlen epizódokat is rejtő lenyomata az akkori két évnek. A Fekete Doboz egy olyan független média volt, mely ott volt minden olyan eseményen, melyet az akkori kontrollált média nem tett. Tudósított, rögzített, archivált, megőrzött. Különleges élmény, s s tanulságos is egyben visszanézni az akkori eseményeket.
Az 1988-ban alakult Fekete Doboz egyik alapítója Elbert Márta dokumentumfilmes néhány éve megjelent Kiskamerás történetek c. könyvében nem csak a Fekete Doboz létrejöttét meséli el, de a rendszerváltás két évének hiteles, testközeli krónikáját is adja. Három éve, a könyv megjelenésekor beszélgettünk Mártával.
( A 2019.04.01-i és a 2019.09.23-i adás ismétlése )
2022-03-28 15 óra Február 25-én, a háború másnapján osztotta meg –„Amikor katasztrófa van, előkerül valami fájl a fiókból” – kommenttel 2014-es Moszkvai naplóját. Így, visszaolvasva talán magyarázatokat is ad annyi mindenre.
Másnaptól rendszeresen – ez napi akár öt-hat órát is jelentett, a Keleti és a Nyugati között ingázott, mert szükség volt tolmácsokra, szükség volt/van a menekülőknek segítségre, vagy akárcsak néhány emberi szóra, beszélgetésre. Ő ezt teszi, naponta kijárt és facebookján osztotta meg napi tapasztalatait, egy-egy történetet, emberi sorsot, véleményét mindarról, ami történik.
A legcivilebb civilek egyike – miközben, ahogy mondja, teszi a dolgát, mert ilyenkor tenni kell.
Egyetemi tanár, irodalomtörténész, a legkiválóbb fordítók egyike, Bulgakovot, Babelt, Harmszot, Brodskyt fordítja többek között.
Hetényi Zsuzsával beszélgetünk a háború menekültjei kapcsán segítségről, jelenlétről, irodalomról és fordításokról.
2022-03-21 15 óra Számos színháznak volt társulati tagja Kaposvártól a főváros jónéhány színházát bejárta. Kaposvár, mely oly sokuknak, alapvető, meghatározó élménye maradt. Erkölcsiséget, szellemiséget, állhatatosságot jelentett, az igazi Iskolát jelentette, Színészként végzett, számos emlékezetes szerepe volt, majd a kettőezres évek elejétől rendezni kezdett. Talán ma jobban izgatja a színháznak ez az oldala, a társulatalapítás, egy új társulat létrehozása, annak felépítése. Jelenleg a Pinceszínház igazgatója. Útkeresésekről, rendezésekről, meg minden mennyiségben színházról beszélgetünk Sztarenki Pállal.
( A 2022.03.07-i adás ismétlése )
2022-03-14 15 óra Nekem talán a legkedvesebb, legszemélyesebb nemzeti ünnepem, mert egyszerre jelenti a tavaszt, az ifjúságot, a napsütést, azt a lelkesültséget, amit március 15. jelent.
„Nem Arad és a fegyverletétel szemszögéből kell nézni 1848 márciusát. Nagy sikertörténete a magyar történelemnek, megvalósult számos polgári jog” –mondja Hermann Róbert történész.
Hatévesen döntötte el, hogy történész lesz, s nagyon hamar „megbabonázta a korszak, olyan szerelem, amiből nincs kiút”.
1848 kapcsán beszélgetünk emlékezetekről, ünnepről, történészi felelősségről, gyerekkori ideákról, kutatásról Hermann Róbert történésszel.
( A 2021.03.15-i adás ismétlése )
2022-03-07 15 óra Számos színháznak volt társulati tagja Kaposvártól a főváros jónéhány színházát bejárta. Hogy ez nyughatatlanságot jelez vagy a mindig új dolgok keresését? Színészként végzett, számos emlékezetes szerepe volt, a kettőezres évek elejétől rendezni kezdett. Talán ma jobban izgatja a színháznak ez az oldala, a társulatalapítás, egy új társulat létrehozása, annak felépítése.
Jelenleg a Pinceszínház igazgatója. Útkeresésekről, rendezésekről, meg minden mennyiségben színházról beszélgetünk Sztarenki Pállal.
2022-02-28 15 óra Háborúban hallgatnak a Múzsák….de legalább is elcsendesülnek.
Az elmúlt években, évtizedekben is volt mindig háború, az is megrendített, de ez valahogy – talán a közelségével is –még szörnyűbben mutatja magát.
Napok óta folyamatosan a híreken vagyok, nézem a hazai és a nemzetközi sajtót, próbálok értelmezni és nem akarok választ kapni a miértre, mert arra nincs elfogadható válasz.
Hogy ilyenkor mit tesz, vagy mit kellene tennie mindannyiunknak – nem tudom és zárójelbe kerül annyi minden.
Szabó György lesz a vendégem, akivel régóta tervezek beszélgetést. Mert mérték abban, ahogy a kultúráról, a világról gondolkozik.
S biztos, hogy ez a beszélgetés más lesz, mint amilyen lehetett volna akár egy héttel korábban.
Alapítója volt a Trafónak, szíve, lelke, motorja huszonegy éve. Beszélgetünk az elmúlt két évtizedről, meg arról, hogy van-e ereje, hitele a művészetnek nehéz időkben.
2022-02-21 15 óra Az egyre több napsütés, a hosszabb nappalok még a téli álmukba zárkózottakat is kicsábítják. Indulhatnak a kirándulások, a jó programok, jó ilyenkor újra felfedezni az országot. Decemberben nyílt, de most már a parkja is zöldellhet a hosszú ideig romos, egykor sokakat vendégül látó bajnai Sándor-Metternich kastély. Az Ördöglovasra valahonnan a messze gyerekkoromból emlékszem, a fekete-fehér filmből csak néhány filmkocka ragadt meg, de Sándor Móric figurája valahogy beleívódott az emlékezetembe. Most, hogy visszanéztem az egykori szereplőket, nagyágyúkkal dolgoztak – Sulyok Mária, Kiss Manyi, Benkő Gyula, Makláry Zoltán egy generáció színészlegendái. Az Ördöglovas Sándor Móric gróf nem csak lenyűgöző lovas bravúrjaival kápráztatta el korát. A sokáig romos – gépállomásnak is használt egykori főúri kastély, a Sándor-Metternich palota most ismét egykori szépségében látható. A kastély történetéről, az Ördöglovas és családjáról, a felújítási munkákról és a most megnyílt kiállításról beszélgettünk Erdősné Csík Katalinnal, a kastély létesítményvezetőjével és Rostás Péter muzeológussal.
( A 2022.01.10-i adás ismétlése )
2022-02-14 15 óra A kuglerről elsőre József Attila ugrik be, a vágyakozás az édes, mennyei ízt adó minyon, a „kis kedvenc” (így magyarosan) után. Meg persze a Kugler dinasztia, Jakab, Antal és Henrik, akik a minőséget jelentették a cukrászatban. Kugler Henrik Gerbeaud-ja a húszas-harmincas években a franciás ízlést, a művészetet, az otthont, a szalont jelentette.
Azt hiszem, mindez ott volt a névválasztásban, amikor tíz évvel ezelőtt a művészetpártoló, elhivatott tulajdonosa, háziasszonya megnyitotta a KuglerArt Szalonját. A hely, a lakásgaléria és szalon amúgy nem messze az említett Gerbeaud mellett fogadja látogatóit.
A roma kultúrát bemutató kiállítások, a társadalmilag érzékeny, határokat feszegető színházi előadások, beszélgetések, és filmklub helyszíne is a KuglerArt.
Kőszegi Edit dokumentumfilmessel és Surányi Andrással beszélgetünk fekete-fehéren.
2022-02-07 15 óra Találkozások – lováriul maladype – tehát a Maladype Színház a Találkozások Színháza.
Találkozás a mindig újat hozó sajátos színházi formanyelvekkel, folyamatos találkozás a közönséggel, találkozás önmagukkal.
A húsz éve alakult társulat – függetleneknél, sokszor támogatás nélküli függetleneknél mekkora szó ez, mennyi túlélt pillanata és évada van a jelenleg épp állandó helyszín nélkül játszó társulatnak. Működésük egyik titka, az elhivatott „szent őrültek”, a Társulat és vezetőjük, Balázs Zoltán.
A huszadik év az összegzésé is, friss bemutatójuk, az Arthúr-mondakört egy sajátos nézőponton keresztül feldolgozott Merlin c. előadásuk, és a tavaly bemutatott, Fellini önvallomásos műve alapján készült Nine is, ahogy minden előadásuk, reflektálás a világra, reflektálás önmagukra.
Balázs Zoltánnal, a Maladype Társulat vezetőjével beszélgetünk.
2022-01-31 15 óra „Az oktatás elméletileg a jövőre irányuló tevékenység. A ma születő nemzedékek 20-25 év múlva lépnek ki a formális oktatási rendszerből, nekünk tehát nagyjából ekkora időtávban kellene gondolkodnunk azokról a célokról, melyeket az iskoláknak szolgálniuk kellene. Amikor e sorokat írom, az oktatásról szóló diskurzusból Magyarországon szinte teljesen kihalt ez a jövőorientált gondolkodás” – írta négy évvel ezelőtt megjelent, Az iskola jövője c. könyvében. Ma, amikor nemcsak jövője, de jelene is alig van, az oktatás kérdése nem csak a most diákjainak, a tanároknak, a szülőknek fontos ügy, közügy. A jövő élhető világát határozhatja meg a ma iskolája. Mára már nem csak a jövőt, a jelent is nagyon kell félteni.
Radó Péter oktatáskutatóval beszélgetünk nem csak a jövő iskolájáról.
( A 2021.10.18-i és a 2021.11.15-i adás ismétlése )
2022-01-24 15 óra Nálam a korai filmjei óta nagydíjas. A filmjeit sorolni, szinte lehetetlen is, de ha rá gondolok, témák, arcok történetek villannak fel. A rendszerváltás környéki dokumentumfilmjei az elhallgatottat, a tabusítottat feszegették, az egykori Kistarcsáról megrendítő portrékon keresztül beszélt, az ózdi munkájukat elvesztő munkások sorsán keresztül egy egész korszak anomáliájáról, a Sejtjeinkben a meddőségről, lombikprogramról. Az emberi sorsok, történetek izgatják. És közben ezer –és ezer helyszínét, életét mutatja be az országnak. Mélységeket és sikertörténeteket.
A január 22-én kezdődő 8. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál életműdíjasa.
A Fesztivál idei mottója: a Bátor filmek. Almási Tamás filmjei bátrak, mélyre mennek, megrendítőek.
Almási Tamással beszélgettünk.
( A 2022.01.17-i adás ismétlése )
2022-01-17 15 óra Nálam a korai filmjei óta nagydíjas. A filmjeit sorolni, szinte lehetetlen is, de ha rá gondolok, témák, arcok történetek villannak fel. A rendszerváltás környéki dokumentumfilmjei az elhallgatottat, a tabusítottat feszegették, az egykori Kistarcsáról megrendítő portrékon keresztül beszélt, az ózdi munkájukat elvesztő munkások sorsán keresztül egy egész korszak anomáliájáról, a Sejtjeinkben a meddőségről, lombikprogramról. Az emberi sorsok, történetek izgatják. És közben ezer –és ezer helyszínét, életét mutatja be az országnak. Mélységeket és sikertörténeteket.
A január 22-én kezdődő 8. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál életműdíjasa.
A Fesztivál idei mottója: a Bátor filmek. Almási Tamás filmjei bátrak, mélyre mennek, megrendítőek.
Almási Tamással beszélgetünk.
2022-01-10 15 óra Az Ördöglovasra valahonnan a messze gyerekkoromból emlékszem, a fekete-fehér filmből csak néhány filmkocka ragadt meg, de Sándor Móric figurája valahogy beleívódott az emlékezetembe.
Most, hogy visszanéztem az egykori szereplőket, nagyágyúkkal dolgoztak – Sulyok Mária, Kiss Manyi, Benkő Gyula, Makláry Zoltán egy generáció színészlegendái.
Az Ördöglovas Sándor Móric gróf nem csak lenyűgöző lovas bravúrjaival kápráztatta el korát.
A sokáig romos – gépállomásnak is használt egykori főúri kastély, a Sándor-Metternich palota most ismét egykori szépségében látható.
A kastély történetéről, az Ördöglovas és családjáról, a felújítási munkákról és a most megnyílt kiállításról beszélgetünk
Erdősné Csík Katalinnal, a kastély létesítményvezetőjével és Rostás Péter muzeológussal.
2022-01-03 15 óra Olyan ez, mint év végén átlapozgatni, nézegetni az elmúlt év naptár-bejegyzéseit.
Mert így, egybe olvasva mutatja az elmúlt évet is. Lenyomata eseményeknek, lenyomata annak is, mi történt éppen akkor, vagy legalábbis mi izgatott. Az év elején még telefonon készültek a beszélgetések, nem lehetett, hogy annyian zsúfolódjunk a pici stúdióban, lassan tértünk vissza egy – a régi életet idéző – rendbe.
Hallgatom, ki mindenkivel beszélgettem, egyfajta kulturális lenyomata is az évnek, kiállítások, egy-egy jó könyv, a lassan újra-játszó színházak.
És vannak óriási veszteségek: Ráday Mihály, Lugosi Lugo.
Színes kalendárium, bárhol állítom meg, mást és mást mutat. És talán a legnehezebb is, egy órába hogyan lehet belezsúfolni az évet. Nincs sorrendiség, mindannyian kedvesek, talán a pillanatnyi hangulat sodorta ma egymás mellé őket. S így, egy rövid részlettel sokszor megváltozik a beszélgetések hangsúlya is, a kiváló klasszika filológus, színháztörténész Karsai György az apáról, s nagyapóról mesél, Horváth Csaba rendező egy elmaradt előadásról, Féner Tamás fotográfus arról, hogyan lesz valaki modellje portréfotóinak,, Presser új könyve kapcsán Somlóról, Barna Imre író, műfordító a családi titokról, Vörös Eszter pedig a tangó titkáról Buenos Aires illatáról…
Idézzük együtt a hátunk mögött hagyottat…
2021-12-27 15 óra Így, az ünnep végén, de még benne a hangulatában olyan régebbi műsoromat szeretném újra megmutatni, ami nekem mindenképpen az ünnep hangulatához kapcsolódik, ami újra-és újra megérint. Ami – nagy szavak nélkül – felemelő. A nyáron találtam rá a történetre, s a mögötte húzódó gyöngyszemre. A Káli medence –számomra örök – minden alkalommal örömet, megnyugvást jelent. Itt található az a ma még romos, de már a jövőt is megcsillantó kis zsinagóga, melyet lelkes, mi több, elszánt fiatalemberek újra életre szeretnének kelteni. A háború után lett belőle minden –ÁFÉSZ raktár, tanácsi tulajdon – s bár többször felemerült a helyreállításának gondolata, hol a pénz, hol az akarat hiányzott.
Úgy tűnik, jó pillanatban jó emberek hihetetlen elszántsága mégiscsak győzött. Az épület ma már az ő tulajdonukban van, s megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. Romos szépségében áll még, de már otthont adott kiállításnak, két hanukai gyertyagyújtásnak, koncertnek. Már nem csak múltja, jövője is van.
Még a nyáron beszélgettem Jusztin Ádámmal és Vikor Andrással az épület múltjáról, s jövőjéről.
Újrahallgatva nem csak a nyár ízei idéződtek meg. Nagy örömmel ajánlom, hallgassák velem újra.
( A 2021.08.30-i adás és a 2021.09.13-i adás ismétlése )
2021-12-20 15 óra Két – számomra különlegesen izgalmas kiállítása nyílt a héten a Műcsarnoknak. Thury Levente Agyagtól lélekig c. kiállítása emlékezés a művészre. Engem az Isten teremtett, de művészként magam is teremtek” – nyilatkozta sokszor. Gólem szobrai a miniatűrtől a hatalmasokig határozták meg pályáját. Az agyagból teremtés misztikuma, a Gólem titka.
Barabás Márton különleges, már használhatatlan zongorákból, azok részeiből teremt újra. Visszaszámlálás c. kiállítása visszatekintése, újragondolása is eddigi pályájának.
Barabás Mártonnal és a Thury levente kiállítás kurátorával, Fazakas Rékával beszélgetünk.
2021-12-13 15 óra A kortárs építészet egyik legmeghatározóbb nemzetközi eseménye a kétévente megtartott Velencei Építészeti Biennálé. Bár az építészet a hatvanas évek végétől érezhetően ott volt a Képzőművészeti Biennálé művein, önálló szervezési jogot csak 1980 óta élvez.
A 2020-ra tervezett, többször elhalasztott kiállítás végül idén májusban nyílhatott meg.
A kiállítás mottója a Hogyan fogunk együtt élni volt, erre reflektáltak a különböző művek.
Magyarországot a győztes, Othernity – Modern örökségünk újragondolása c. kiállítás képviselte.
Izgalmas projekt: Budapest tizenkét modern építészeti örökségét (1956-rendszerváltás közti időszak), gondolta újra 12 közép-és kelet-európai építésziroda. Hogy mi született ezekből?
A Biennálé zárása után hazaérkezett magyar anyagot a Ludwig Múzeum kiállította.
A velencei építészeti kiállításból nyílt LUMU kiállításról beszélgetünk Boross Gézával és Molnár Szabolcs kurátorral.
2021-12-06 15 óra Azt hiszem, az alkotókat, a színházi alkotókat talán még érzékenyebben érintette az elmúlt másfél év.
Adott termékenységet, születtek nagyon erős előadások, megfűszerezve a járvány adta bizonytalansággal, szorongásokkal, reményekkel.
Talán mi, a nézők is változtunk. Talán a mi és az ők érzékenysége adott valami új pluszt is.
Azt mindenképp tudom, mit jelent a színház-éhség, s milyen volt, amikor hosszú idő után újra ott ülhettem az első bemutatón. Mindennek, sőt mindenkinek örültem, valami furcsa varázsként éltem meg azt az estét.
Működnek a színházak, olykor kénytelenek előadásokat halasztani, néhány napra bezárni, van olyan előadás, ami három éve készülődik, vár a bemutatásra. Nem könnyű…
Orlai Tiborral, az Orlai Produkció vezetőjével beszélgetünk mindenről, ami SZÍNHÁZ.
2021-11-29 15 óra A kilencvenes évek elején költöztünk az önálló életet jelképező Sallai Imre utcai lakásunkba. Néhány hónap múlva piros vonallal húzták át az utcatáblát, majd nem sokkal később megjelent alatta a Tátra utca tábla. A párhuzamos utcában ugyanez történt Fürsttel (Hollán Ernő u.), szobrok tűntek el, némelyiküket a harag az elvitelük előtt verte szét. Különleges kordokumentuma a rendszerváltás korai éveinek. Sajnálom, hogy nem készítettem ezekről képeket.
A rendszerváltás, a demokratikus átalakulás fontos kérdése volt, mi történjen a diktatúra szülte, a kommunista rendszert hirdető, jelképező alkotásokkal.
1991-ben az akkori Fővárosi Önkormányzat rendeletben döntött egy szoborpark létrehozásáról, s az akkori 23 kerületnek felhatalmazást adott, készítsenek listát, mely köztéri alkotások kerüljenek el az akkor még csak tervezett emlékparkba.
„A demokrácia az egyetlen, mely emelt fővel tud visszanézni saját múltjára” –mondja a Memento Park tervező-építésze.
Hogy mi történt, s történik köztéri szobrainkkal, milyen történelmi emlékeket őriz a Szoborpark, milyen érzékenységeket vet fel a mai napig a téma….
Ezekről is beszélgetünk az Osztapenko maradhat? – c. kiállítás kapcsán Eleőd Ákos építésszel, a Memento Park tervezőjével és Sulyok Miklós művészettörténésszel.
2021-11-22 15 óra Ki vagyok én? Regény, A Barabás nevű elbeszélő története. Meg családregény, háromgenerációnyi. Fikció meg valóság. A valóságos 20. század története Szentendrétől –újra hazáig a háború –háborúk sodorta évtizedek, frontok, fogolytáborok poklával, a túlélés hihetetlen akaratával. Aparegény, apák regénye egymás tükrözésében, fénytöréseiben. Meg évszázadnyi kimondatlan történetek. Kérdezd meg tőle…
És beszélgettünk az életét meghatározó Európa kiadóról, az örök szerelem városáról, Rómáról Barna Imre íróval, szerkesztővel.
( A 2021 06.07-i adás ismétlése )
2021-11-15 15 óra „Szinte semmiben sem hasonlítani arra, ahogy ma képzeljük. Egy iskola nem attól jó, hogy súlyos tanáregyéniségek tanítanak benne, egy iskola attól jó, hogy a teljes együttműködés kultúrája érvényesül benne. Ahol a tanítás csapatmunka. Egy olyan iskolát csinálnék, ami nem arról szól, hogy a pedagógusok tanítsanak benne, hanem arról, hogy a gyerekek tanuljanak abban. Az én vízióm a jó iskoláról nem iskola, hanem egyfajta tanulási centrum.” Hogy valóban vízió-e ma a mindenki számára elérhető ilyen iskola? Mi minden befolyásolja, hogy bár sokan vágynának elmozdulásra, úgy tűnik, ,megmozdíthatatlan, régi keretek közé merevedett struktúrában folyik az oktatás….. Iskoláról, jelenről s a vágyott jövőről, nehézségekről és jó példákról is beszélgetünk Radó Péter oktatáskutatóval.
( A 2021.10.18-i adás ismétlése )
2021-11-08 15 óra Gyula városa régóta a kedves helyeim egyike. A 2000-es évek közepétől megrendezett Shakespeare Fesztivál kapcsán nyaranta hosszú napokat töltöttem a városban. Egyre ismerősebb lett a város, lettek helyeim, az ismeretlenből egyre több ismerős. Az évek során egyre színesebb arcát, múltját és jelenét mutatta meg a település, a házak, az utcák, az utcanevek a sűrű történelem sok pillanatát idézik meg. Úgy tűnik, az ott élőknek, városvezetésnek és civileknek is fontos a hely.
Egy különösen szép album került kezembe – A gyulai zsidóság emlékkönyve – mely összegyűjtött családi fotókból, naplókból, az élők emlékezetéből, helytörténeti kutatásokból építette újra az egykor itt élt zsidóság történetét. Ismert művészek, ismeretlen családok.
Egy civil kezdeményezés, hogy a város múltját kutassák, megírják. Ez a kötet már a sokadik.
Székely Árpáddal beszélgetünk.
2021-11-01 15 óra November – bár még napsütötte, és langyos, mindig magában hordja a zordat és hideget.
November – emlékezet a köztünk már nem levőkre.
November – temetőjárás, gyertyák, csöndek fények – a házsongárdi kis temető ezekben a napokban fényárban úszik, megnyugvást is jelent.
Az idei év a nagy veszteségek éve volt, elvesztettem több, hozzám nagyon közelálló barátot, távolibbakat is. Talán ma még érzékenyebb az emlékezés.
„A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.”
Amikor először olvastam Áprily Lajos Házsongárdról szóló versét, tudtam, el kell jutnom oda, a Kolozsvár szívében található temetőbe. Azóta többször jártam ott. Mindig lenyűgöz.
Évekkel ezelőtt Vlasics Saroltával közösen készítettük a műsort, írókkal, költőkkel, színészekkel, történésszel beszélgettünk a Házsongárdról.
( A 2017.11.01-i és a 2018.11.02-i adás ismétlése )
2021-10-25 15 óra Talán az első 56-os forradalommal való találkozásom az általános iskolai történelem órán volt. Imádott és tisztelt tanárom, Éva néni csak ennyit mondott: és akkor láttuk Miskolcon az ablakból, hogy visszajöttek az orosz tankok. Az 1970-es évek derekán járunk. Hogy akkor és ott már érzékeltem-e a mondat bátorságát és fontosságát, nem emlékszem, de megőriztem, mert éreztem a súlyát. Meg a szüleim is meséltek arról, hogyan élték meg és át ezeket a napokat. Családomból is többen ekkor hagyták el az országot. Egy újabb élmény és tapasztalás volt, amikor először találkoztam „disszidens” rokonaimmal. Újabb olvasatai nyíltak meg a forradalomnak. Mert személyes történetekből (is) épül közös történelmünk.
Néhány napja újra néztem Gárdos Péter Szamárköhögés c. filmjét. Nem kopott…És bátor volt 1986-ban. Akkoriban szállóigévé lett mondatokat idéztünk a Tanúból, a Szamárköhögésből: „Másképp mondom, itt ősszel nem szokott vihar lenni, de most nagy vihar van.” És a tabusított forradalommal együtt megtanultuk a kettős beszédet is.
Hogy ma mit jelent 1956? Fotók, filmek, dokumentumfilmek, kutatások jelzik az eltelt évtizedeket. Talán lassan minden a helyére kerül, az emlékezet, az emlékezetpolitika részévé válik.
Rainer M. János történésszel beszélgettünk tavaly ilyenkor 1956-ról, annak kutatásáról, az emlékezetpolitika olvasatairól.
( A 2020.11.02-i adás ismétlése )
2021-10-18 15 óra „Az oktatás elméletileg a jövőre irányuló tevékenység. A ma születő nemzedékek 20-25 év múlva lépnek ki a formális oktatási rendszerből, nekünk tehát nagyjából ekkora időtávban kellene gondolkodnunk azokról a célokról, melyeket az iskoláknak szolgálniuk kellene. Amikor e sorokat írom, az oktatásról szóló diskurzusból Magyarországon szinte teljesen kihalt ez a jövőorientált gondolkodás” – írta négy évvel ezelőtt megjelent, Az iskola jövője c. könyvében.
Mára már nem csak a jövőt, a jelent is nagyon kell félteni.
Radó Péter oktatáskutatóval beszélgetünk nem csak a jövő iskolájáról.
2021-10-11 15 óra Szeretem Féner Tamás portré-fotóit, mert sugárzik belőlük az a viszony, a kamera elé álltakhoz fűződő érzékenység, szeretet, amellyel ábrázolja őket. Féner portréin mindig fontos szerepet kapnak a rajta szereplők tárgyai, a környezet, mely összetettségében mutatja meg az embert. Mostani portréit kísérleteknek tekinti. „Ez a kísérlet odáig megy, hogy néha már csak az attribútum és az ábrázolni kívántra utaló holmi van jelen, mint a Schaár Erzsébet-képen, ahol a művésznő egy ismert kisplasztikáját fonja körbe acélpálcikákkal, vagy amikor Bálint Endre egyik fontos motívumát, a szentendrei halász-céhmesterpinceablak rácsát ábrázoló grafikáját ütközteti Bálint nyaranta használt parasztház udvarának képével. Féner felhasznált tárgyainak, vagy ahogy ő szereti hívni őket: a jeleknek, adott kultúrkörben könnyen dekódolható jelentésük volt és van. A jel a valóság egy olyan, érzékszerveinkkel felfogható darabja, amely az elme számára egy másik valóságdarabra, jelenségre utal. Ebbe az asszociációs mezőbe kerül Fénernél a nyomdai regál (szedőszekrény), a Vizsolyi Biblia, egy Tóra-tekercs szövegképe, a vízzel töltött gömb-akvárium, az acélspirál, az autó-rugó, így kerül Komoróczy Gézához a vatikáni hellenisztikus Nílus szobor, Schweitzer Józsefhez a komáromi vár pincéjében csendesen málladozó szobor-másolatok.” (Idézet a 2B Galéria 2021.10.13-án nyíló Féner tárlat „beharangozójából”)
Féner Tamás fotográfus, fotóművésszel beszélgetünk.
2021-10-04 15 óra 1921 – Magyarországon törvénybe iktatják a címében kevésbé egyértelmű, ám a gyakorlatban a zsidók felsőoktatásban való részvételét (6%) a numerus clausussal, megalkotva ezzel a két
világháború közti Európa első zsidóellenes törvényét.
Hogy mit jelentett ez a hétköznapokban, a privát életekben, arra mutat választ a Numerus clausus és a lányok c. kiállítás.
A teremben fotók, alatta történetek arról, hogy foszlott szerte egy pillanat alatt sokuk álma, élete.
„Lányok” akik sokfélék voltak, számos helyén éltek az országnak, különböző családi hátterekkel, társadalmi helyzetekkel. Ami közös volt, hogy mindannyian dédelgettek álmokat: orvosok, jogászok, tanárok, művészek, építészek…akartak lenni.
Derékba tört életek, s megannyi válasz a túlélésre. Voltak, akik külföldre mentek, akik maradtak, „pályát módosítottak”.
Történeteiket sokszor nem mesélték vagy csak évtizedekkel később. Most a leszármazottak adtak fotókat és történeteket.
A kiállításról, egyéni sorsokról és a korszakról beszélgetünk Karádi Évával és Szapor Judittal, a kiállítás kurátoraival.
2021-09-27 15 óra Már az elnevezést is szeretem – Margó – Margó Fesztivál – mert számos értelmezést, megannyi képet indít el bennem.
Az irodalom „margója”, izgalmas irodalmi fesztivál, könyv és a könyvhöz kapcsolódó számos eseménnyel. Az egykor a Könyvhét margójaként elindult kezdeményezés ma már önálló kulturális eseménye az ősznek.
Valuska László fesztiváligazgatóval beszélgetünk.
2021-09-20 15 óra Klasszika-filológus, színháztörténész, egyetemi tanár – tanár nagybetűkkel.
Az antik drámák újraolvasására, újraértelmezésére készült beavató színházi előadássorozata, erről szóló előadásai – alig lehetett ezekre bejutni – elképesztően izgalmasak.
Az SZFE hallgatóinak tartott színháztörténeti órái, mesélik – feledhetetlenek.
Régóta vágytam, hogy a Bézsben beszélgessünk.
Teljesült. Karsai György a vendégem – tartsanak velünk.
( A 2021.08.09-i adás ismétlése )
2021-09-13 16 óra Néhány héttel ezelőtt járt a Bézsben az a két fiatalember, akik fejükbe vették, megvásárolták a kővágóörsi zsinagógát, hogy ne pusztuljon tovább. A helyreállításhoz szükséges felméréseket már elvégeztették. Szeretik és gondoskodnak az épületről, mentik annak múltját, tervezik a jövőjét.
Megható, nagyon emberi történet.
A múlt héten egy napra megint a Balatonfelvidéken voltam, s persze Kővágóörsöt sem hagytam ki.
A bejáratnál szép mázas cserépben méz, mellette gerezdre vágott almaszeletek feküdtek egy tálon.
Ros hasana (a zsidó újév) fontos szereplője. Mézbe mártják az almát, a kalácsot, hogy a következő év, az 5782. is legalább olyan édes legyen, mint a méz. Közben Ádám és András a folyamatosan érkezőknek mesél a helyi zsidóság múltjáról. Aznap épp Mexikóból várnak egy forgatócsoportot.
Jó látni ilyen civil kezdeményezéseket.
Jusztin Ádám és Vikor András mesélnek.
( A 2021.08.30-i adás ismétlése )
2021-09-06 16 óra „Ez itt a papír és a nyomdafesték ünnepe, a könyv és a tinta ünnepe, a fikcióé és az emlékezésé, a szerelemé és a szabadságé, a kicsi és nagy igaz történeteké, nem pedig a felstilizált történelemé. Emlékezni valónk, feljegyezni valónk van bőven…
A papír meghallgat és rögzít, nem diktál. Ha nincs papírunk, az üres, akár soronként megtelő képernyő is jó, az ujjak kitartó kopogása a billentyűkön – csak írás és olvasás közben szálljunk ki, ne engedjünk semmiféle hálózat csábításának, csak a szöveg szövetében bízzunk. Egyedül vagyunk, de a szöveg bízik bennünk. A becsületes írónak nincs miért szégyenkeznie, tehát az olvasóját sem tudja megszégyeníteni senki. Könyvhéten vagyunk, most a könyvek egy időre kiszabadulnak a zárt terekből, ki az ég alá, az utcára, a térre, a korzóra és az asztalokra…” – (részlet Szabó T Anna idei könyvheti megnyitó beszédéből)
Két év kihagyás után idén, ha nem is a megszokott júniusban – de megszokott helyén, a Vörösmarty téren – meg sok vidéki helyszínen ismét volt könyvünnep.
Ennek apropóján beszélgetünk könyvkiadók vezetőivel: Dávid Annával, Érsek Nándorral és Sárközy Bencével.
2021-08-30 16 óra „Aki egy életet megment, az egész világot menti meg” – a Talmudból vett mondatot sokszor idézik.
S akik egy zsinagógát mentenek meg? Szép történet egy évtizedek óta romjaiban pusztuló zsinagóga megmentéséről.
A 19. században épült kővágóörsi zsinagóga a Balatonfelvidék egyik legjelentősebb gyülekezeti helye volt. Az itt élő zsidóságot is deportálták, kevesen élték túl a Vészkorszakot, az egykori szülőfalujukba hárman térhettek vissza. Az épület többé nem tölthette be eredeti funkcióját, évtizedekig üresen állt, romosodott. Majd lett ÁFÉSZ-raktár, később a községi tanács tulajdona lett, majd magántulajdonosok tervezték többször is felújítását. A romjaiban is csodálatos épület Jancsó Miklóst is megihlette, a megmaradt karzat több filmjében is szerepel.
Úgy tűnik, Kővágóörs zsinagógájának nem csak múltja, már jövője is van. Hogyan? –
Erről, múltjáról és jövőjéről beszélgetünk Jusztin Ádámmal és Vikor Andrással, akik még két társukkal közösen megvették az épületet, hogy visszaállítsák annak vallási funkcióját, s mellette kulturális központtá tegyék.
2021-08-23 16 óra Király, a tangó-király. Argentínában született, Bronxban volt gyerek, mely meghatározta későbbi életét, muzikalitását is. Kisgyerekként tanult meg a tangó különös hangszerén, a bandoneonon játszani. A klasszikust a jazzt és az argentin zenét különös érzékenységgel ötvözte. Aki valaha is hallotta talán legismertebb zenéjét – a libertangót – örökre elköteleződik a tangó-zenével. Ahogy Vörös Eszter is, aki így írt róla „Amikor először hallottam Astor Piazzolla zenéjét (a Nuevo Tango: Hora Zero c. albumot), minden hangja a sejtekig hatolt. Sosem hallottam előtte ilyesmit. Amit lehetett, meghallgattam tőle, aztán jó pár évre elhagytam őt a tangó (tánc) zenéért. Akkor találtam igazán vissza hozzá, amikor elkezdtem játszani a műveit. Versenyművet, szvitet, vagy a rövidebb darabokat. Megértettem, miért olyan zseniális.” Az örök zenéről, bandoneonról, a száz éve született Piazzolláról, koncertekről és filmekről is beszélgetünk Vörös Eszter zenésszel, videóssal .
( A 2021.07.05-i adás ismétlése )
2021-08-16 16 óra Jövőkutatóként robbant be néhány éve a köztudatba, trendkutatóként definiálja magát. Legfőképp a jövőt meghatározó technológiai, információs változások izgatják: hogy miért fejlesztett ki az ember ezeket a technológiákat, hogyan változik általuk, s merre halad a világ. Prognosztizálhatóaik ezek fényében jövőbeli dolgok? Változtatható, jobbá tehető-e a világ ezen tudásunk fényében…..
Rab Árpád trendkutatóval beszélgetünk.
2021-08-09 16 óra Klasszika-filológus, színháztörténész, egyetemi tanár – tanár nagybetűkkel.
Az antik drámák újraolvasására, újraértelmezésére készült beavató színházi előadássorozata, erről szóló előadásai – alig lehetett ezekre bejutni – elképesztően izgalmasak.
Az SZFE hallgatóinak tartott színháztörténeti órái, mesélik – feledhetetlenek.
Régóta vágytam, hogy a Bézsben beszélgessünk.
Teljesült. Karsai György lesz a vendégem – tartsanak velünk
2021-08-02 16 óra „1972 novemberében egy vasúti kereszteződésben személygépkocsi ütközött egy teherszállító
vonattal. Az autóban ülők életüket vesztették, köztük az akkor 31 éves Mertz Nándor, a Magyar Televízió rendezője. Csak legközelebbi ismerősei tudhatták, hogy verseket is írt, Szenttamási Nándor álnéven, amelyek a Vigiliában jelentek meg. Majd öt évtized múltán Horányi Özséb kezdte összegyűjteni a gépiratos formában, különálló lapokon fennmaradt verseket, azzal a szándékkal, hogy kötettel állítson emléket egykori barátjának. Ebben a munkában Lugosi Lugo László volt a segítségére, akit szintén személyes kapcsolat fűzött Mertz Nándorhoz, és aki ezt a szép könyvet tervezte. Az Áradat címlapján egyfajta palimpszesztként átsejlenek a gépelt sorok; az egyes költemények aláhúzott címe és betűformája is a számítógép előtti kort idézi.” – írta Mertz Nándor Áradat c.kötetéről Angyalosi Gergely kritikus. A barátoknak fontos volt, hogy a hagyatékban megmaradt versekből kötetben állítsanak neki emléket. Fontos volt, kötet lett. Nekem fontos volt, hogy az egykori barátok, Horányi Özséb, Kardos Sándor és Lugosi Lugo László beszéljenek Nándiról, s a kötet születéséről. Ott ültek hárman a stúdióban, emlékezte, meséltek, beszélgettünk.
A beszélgetéssel Lugóra is emlékezem…
( A 2019.12.23-i adás ismétlése )
2021-07-26 16 óra Művészek. Egy gobelin-művész és egy zeneszerző, előadóművész. Külön utak, külön pályák, közös élet, egymásba fonódó történetek.
Meg a ház, ahol élnek, a maguk-nevelte kert, ez is alkotásuk része, a közös alkotásé. Hallgatom Tolcsvay László dalait, nézem közben Péreli Zsuzsa munkáit. Álmok hangokból és színes fonalakból szőve.
Ők lesznek a vendégeim, Péreli Zsuzsa és Tolcsvay László.
Most hárman szőjük a történeteket.
2021-07-19 16 óra 2016 nyara a pótolhatatlan, a máig űrt hagyó veszteségeké volt. július 14-én meghalt Esterházy Péter, hiánya a mai napi fáj. 19-én Somló Tamás, majd augusztus elején Laux József. Velük együtt a nagy korszaknak is vége lett.
S bár akkor már évek óta nem volt a Tabán…az utolsó tabáni együttlét volt – a közös emlékezésé – ahol ott voltak a régi arcok, a mindenkori tabánosok, a tömeg ugyanúgy ellepte a domboldalt, ugyanúgy szólt a zene…utolsó nagy tabáni „koncert”, szép búcsú.
S ezzel végérvényesen lezáródott valami, ami sokunk – nekem biztosan – a fiatalságát is jelentette.
Maradnak a koncertfelvételek, a film, a történetek, az emlékezők, az emlékek.
S hogyan lehet emlékezni? „Van a Tominak elég dala, amivel emléket tudok állítani neki” – mondja Presser.
Presser Gáborral beszélgetünk és megidézünk sok dalt.
2021-07-12 16 óra Hogy mikor kezdett írni – azt hiszem mindig is írt, amióta tollat ragadott a kezébe.
Csak néhány éve olvastam első publikált novelláit. De aki olvasta színházi kritikáit, hallotta már beszélgetést vezetni, kihallja a közös hangot.
Bemutatkozó kötete, A rezervátum visszafoglalása huszonegy novella életről-halálról, mindennapi szorongásokról, szabadságról, kitörési vágyakról és a saját rezervátum megteremtéséről.
Bátor, ironikus, önironikus. És nagyon szerethető.
Puskás Panni kritikussal, íróval beszélgetünk.
( A 2021.06.21-i adás ismétlése )
2021-07-05 16 óra Amikor–évtizedekkel ezelőtt – először hallottam Piazzolla zenéjét, örökre belém ívódott.
Akkor talán csak ösztönösen éreztem, miért vonzódom a zenéjéhez, ahhoz a hangulathoz, amelyet minden dallama áraszt magából. Aztán persze Piazzolla hozta magával a tangót is. Zene és tánc (több mint tánc) önfeledt öröme.
Nem lepődtem meg, hogy Vörös Eszter valami nagyon hasonlót írt róla egy bejegyzésében: „Amikor először hallottam Astor Piazzolla zenéjét (a Nuevo Tango: Hora Zero c. albumot), minden hangja a sejtekig hatolt. Sosem hallottam előtte ilyesmit. Amit lehetett, meghallgattam tőle, aztán jó pár évre elhagytam őt a tangó (tánc) zenéért. Akkor találtam igazán vissza hozzá, amikor elkezdtem játszani a műveit. Versenyművet, szvitet, vagy a rövidebb darabokat. Megértettem, miért olyan zseniális.”
Vörös Eszter zenésszel, videóssal beszélgetek a Piazzolla 100 kapcsán zenéről, tangóról, bandoneonról, szenvedélyekről…..
2021-06-28 16 óra Amikor tilos volt a ki, járta és fotózta a kihalt, elcsendesült, különleges, talán addig soha ilyennek nem látott Budapestet. Házak, utcák, hangulatok, talán olykori emlékek.
Barátokat, művésztársakat kért meg arra, írjanak a képekhez.
Kintek és bentek különleges találkozása.
Mint például Presseré: Budapesti csend.
Most végre jól láthatni,
hogy miért egészen más
a budapesti csend,
mint az összes többi.
Kalmár kiment
lefényképezni a magányt,
lefényképezni a hiányzókat.
Osztálylétszám nulla.
Kalmár János szobrász – ahogy az anyagot, a formát érti és szereti – úgy szereti a várost is szépségével és piszkával, zajával és magányával. És ilyennek látta a Tilos a ki ideje alatt.
Hosszú éveket élt Franciaországban, meg ingázott. Most éppen itthon van az otthon.
Vele beszélgetek, lesz miről….
2021-06-21 16 óra Hogy mikor kezdett írni – azt hiszem mindig írt, amióta tollat ragadott a kezébe.
Csak néhány éve olvastam első publikált novelláit. De aki olvasta színházi kritikáit, hallotta már beszélgetést vezetni, kihallja a közös hangot.
Bemutatkozó kötete, A rezervátum visszafoglalása huszonegy novella életről-halálról, mindennapi szorongásokról, szabadságról, kitörési vágyakról és a saját rezervátum megteremtéséről.
Bátor, ironikus, önironikus. És nagyon szerethető.
Puskás Panni kritikussal, íróval beszélgetünk.
2021-06-14 16 óra A héten befejeződik a tanítás, lassan itt a nyári szünet, így ha már épp az iskolai teendők miatt kényszerülök ismételni, jöjjenek ismert emberek bizonyítványai, kulisszatitkok az iskolapadokból.
Mi volt a kedvenc tárgyuk, hogyan élték meg diákkorukat, melyik óráról lógtak. A „híres emberek” művészek, tudósok, politikusok – mire életrajz-képes emberekké váltak, sokszor milyen göröngyösebb utat jártak be. De nézzük meg őket az iskolapadban. Onnan sokszor nem látszik a későbbi fényes jövő a rossz jegyek, a vacak bizonyítványok, a magatartásuk miatt sokszor konfliktusba keveredő későbbi felnőttekről.
Korábbi könyve, a „Magyarázom a bizonyítványomat” is már ezzel a kíváncsisággal keletkezett, milyen gyerekkora, iskolai évei voltak ismert művészeinknek.
A Magyar politikusok az iskolapadban levéltári kutatások eredményeként most a gyerekkor kulisszáit tárja fel Rákóczitól a 20. század politikusaiig.
Csiffáry Gabriella levéltáros történésszel számos izgalmas történeten keresztül beszélgetünk legújabb könyve kapcsán.
( A 2021.05.31-i adás ismétlése )
2021-06-07 16 óra Ki vagyok én? Regény, A Barabás nevű elbeszélő története. Meg családregény, háromgenerációnyi. Fikció meg valóság. A valóságos 20. század története Szentendrétől –újra hazáig a háború –háborúk sodorta évtizedek, frontok, fogolytáborok poklával, a túlélés hihetetlen akaratával. Aparegény, apák regénye egymás tükrözésében, fénytöréseiben. Meg évszázadnyi kimondatlan történetek. Kérdezd meg tőle…
És persze beszélgetünk az „Örök Városról” Rómáról is Barna Imre műfordítóval, kritikussal.
2021-05-31 16 óra Mi volt a kedvenc tárgyuk, hogyan élték meg diákkorukat, melyik óráról lógtak. A „híres emberek” művészek, tudósok, politikusok – mire életrajz-képes emberekké váltak, sokszor milyen göröngyösebb utat jártak be. De nézzük meg őket az iskolapadban. Onnan sokszor nem látszik a későbbi fényes jövő a rossz jegyek, a vacak bizonyítványok, a magatartásuk miatt sokszor konfliktusba keveredő későbbi felnőttekről.
Korábbi könyve, a „Magyarázom a bizonyítványomat” is már ezzel a kíváncsisággal keletkezett, milyen gyerekkora, iskolai évei voltak ismert művészeinknek.
A Magyar politikusok az iskolapadban levéltári kutatások eredményeként most a gyerekkor kulisszáit tárja fel Rákóczitól a 20. század politikusaiig.
Csiffáry Gabriella levéltáros történésszel számos izgalmas történeten keresztül beszélgetünk legújabb könyve kapcsán.
2021-05-24 16 óra A Nagyfüzet lett ragaszkodásom, „viszonyunk” első meghatározó előadása. Négyszer-ötször láttam, mindig újabb és újabb rétegei nyíltak meg. Azóta – ennek már jó sok éve – töretlen hívük, állandó nézője lettem a Forte Társulatnak.
Húsvét hétfőn beszélgettünk, egy tervezett, de végül a covid miatt elmaradt előadásról, Bartók-imádatról, zenéről és táncról, tervekről és készülő előadásokról.
A Balettintézetben végzett, pályája elejét Novák Ferenc legendás együttese határozta meg. Ma egészen más utakon jár, a kortárs tánc és kortárs színház meghatározó koreográfusa, rendezője.
Horváth Csabával beszélgetünk, jó őt hallgatni.
( A 2021.04.05- i adás ismétlése )
2021-05-17 16 óra Hogy sokféle Mahó Andreát tudjak magamból elővarázsolni, ez az igazi feladat, ez az igazi kihívás-mondja. Számos szerep és karakter, amelyekben újabb és újabb arcait mutatja meg – musicalek, zenés szerepek, szinkronszerepek. Félreismerhetetlen lírai hang.
A Madách Színház fiatal színészével beszélgettünk szerepeiről, pályájáról, otthonlétről, álmokról
( A 2020.09.14-i adás ismétlése )
2021-05-10 16 óra Az írás mindig jelen volt-van az életében. Néhány éve forgatókönyveket kezdett írni –sikerrel. Huszonnégy díjazott scriptje van. Tavaly „könyveivel” bekerült a Top 50-be, az idei év a legnagyobb sikereket hozta – három fődíjat A szekrény és Black Mo-val.
Utakról, álmokról, sikerről, padlón-levésről, szárnyalásokról is beszélgetünk Noel Péterrel.
2021-05-03 16 óra A hétvége a nyitásoké volt…
Nem vágyom tömött teraszokra, nem vágyom a zsúfolt helyekre, de hiányzik az elmaradt, az év sok közül egyik meghatározó eseménye, a Könyvfesztivál. Hiányoznak a színházak, sok hiány talán örökre elveszett, de tavasz van, nyílnak a virágok, minden zöldbe borult. Újrakezdés.
A könyves események hiányát, ha pótolni nem is lehet, ezzel a beszélgetéssel kicsit törlesztek.
Elsőkönyves. Volt kolléga. nagyszerű ember. És az ő regénye is a hiányokról szól… Gurubi Ágnessel beszélgettünk első regényéről, a Szív utcáról.
( A 2021.04.19-i adás ismétlése )
2021-04-26 16 óra Nyitás, nyitások…lassú kezdete egy régi-új életnek, s talán az az idő is eljön, amikor az elmúlt egy év nem a valós jelent, hanem emlékeket, naplófeljegyzéseket, a visszatükrözött múltat jelenti majd a jelenben.
„Csak a most van” –mondja szinte tézismondatként Hay János író, aki tavaly márciusban egy hónapon át rögzítette mindennapjait – a Karanténnaplót.
Beszélgetünk új regényéről, könyvekről, írásról, közérzetről
( A 2021.02.22. adás ismétlése )
2021-04-19 16 óra „Az én történetemből hiányoznak a férfiak” – ez a nyitómondata első regényének.
Hogyan folyik össze, kereszteződik generációk sorsa a történetmesélő Annán keresztül?
Ha az apró mozaikokból összeáll a kép, megnyugvás?
Elhallgatott vagy inkább ki nem mondott történetek a holokauszttal, az apák hiányával vagy éppen a férfiakkal való harcokkal.
És hogy a Szív utca valóban csak egy földrajzi hely vagy….
Gurubi Ágnes újságíró, szerkesztő első regénye kapcsán beszélgetünk.
2021-04-12 16 óra Magyartanár – s ha létezik a fogalom, ő valóban vérbeli tanár.
Dolgozott újságíróként, de terepe, élete a tanítás. Ahogy ő csinálja, élővé, húsvérré változnak rég meghalt írók és költők, élettel teli lesz az – ahogy ő nevezi – irodalmi galaxis, amelyet megmutat.
Emellett fontos szervezője irodalmi, kulturális eseményeknek, volt a FISZ elnöke, idén második alkalommal szervezték meg az irodalmi élet egy pezsgő eseményét, a PestText Fesztivált.
Vallja: ” A FISZ és a HUBBY iskolai programjainak szervezőjeként és magyartanárként szívügyem, hogy a diákoknak élő kapcsolata legyen a közelmúltban írt művekkel és a kortárs irodalommal. Magyarországon több mint 3500 általános iskola működik, bennük több mint 700 ezer gyerek tanul. Ezek a számok jól mutatják, milyen komoly feladattal kell megbirkóznia azoknak a szervezeteknek, amelyek célul tűzik ki, hogy személyesen is elvigyék a kortárs irodalmat azokhoz a gyerekekhez, akikhez külső segítség nélkül csak nehezen juthat el.”
Így, költészet napján, József Attila – számomra az egyik legmeghatározóbb költő – születésnapján ezzel a beszélgetéssel szeretnék egy óra figyelmet kérni Varga Betti irodalomszervező, magyartanárral.
( A 2020.10.19-i adás ismétlése )
2021-04-05 16 óra A Nagyfüzet lett ragaszkodásom, „viszonyunk” első meghatározó előadása. Négyszer-ötször láttam, mindig újabb és újabb rétegei nyíltak meg. Azóta – ennek már jó sok éve – töretlen hívük, állandó nézője lettem a Forte Társulatnak. Vártam, hogy ma, ha nem is a megszokott, ismerősökkel zsúfolt helyen, de legalább közvetítésben nézzem meg legújabb rendezését – az Ünnepre szánt bemutatót – Bach Keresztkantáta előadását.
A vírus – mint oly sok mindent – ezt is felülírta – a próbák félbeszakadtak, a bemutató ma elmarad. De így is érdekes – a ma még torzóban maradt előadásról bezélgetni. Hisz a zene, meg Bartók, a mozgás, a tánc különös használata, a mélységek és magasságok, az emberi történetek mindig erős alapjai Horváth Csaba rendezéseinek.
A Balettintézetben végzett, pályája elejét Novák Ferenc legendás együttese határozta meg. Ma egészen más utakon jár, a kortárs tánc és kortárs színház meghatározó koreográfusa, rendezője.
Horváth Csabával beszélgetünk, jó őt hallgatni.
2021-03-29 16 óra Fáradunk, kedvetlenedünk, nehéz hosszú egy év mögöttünk, isten tudja, mennyi előttünk.
Így aztán, ha már ismétlés, valami pezsgőt, színeset, energikusat szeretnék megismételni.
Horváth Károly színész pont ilyen. Meg hát van mögötte egy elképesztően színes, sok irányba futó élet is. Az év eleji műsorban életéről, pályájáról beszélgettünk, meg arról, a színészet mellé hogy jött a galériás élet, a kiállítások, meg a messzi utazások.
Én csak ültem és hallgattam. Tegyenek így Önök is.
Horváth Károly színész, művelődésszervezővel beszélgettünk.
( A 2021.01.25-i adás ismétlése )
2021-03-22 16 óra Bár talán a film, amit így otthonról, bezártságunkban is jól lehet nézni, hiszen korábban is mennyi filmet néztünk így, laptopon, telefonon….
Mégis óriási a hiány, nekem személyesen a mozi hiánya, a közös élmény, az előtte és utána, a beülni valahova utána. Pokoli nehéz lehet most forgatni. Filmfesztiválokat rendezni üres térben alkotók és nézők nélkül. De vannak –így – máshogy megrendezett fesztiválok. Például a magyar sikereket hozó Berlinálé.
Szóval, mi van a filmekkel, a fesztiválokkal, a filmes képzéssel…..
Báron György filmesztétával beszélgetünk.
2021-03-15 16 óra Nekem talán a legkedvesebb, legszemélyesebb nemzeti ünnepem, mert egyszerre jelenti a tavaszt, az ifjúságot, a napsütést, azt a lelkesültséget, amit március 15. jelent.
„Nem Arad és a fegyverletétel szemszögéből kell nézni 1848 márciusát. Nagy sikertörténete a magyar történelemnek, megvalósult számos polgári jog” –mondja Hermann Róbert történész.
Hatévesen döntötte el, hogy történész lesz, s nagyon hamar „megbabonázta a korszak, olyan szerelem, amiből nincs kiút”.
1848 kapcsán beszélgetünk emlékezetekről, ünnepről, történészi felelősségről, gyerekkori ideákról, kutatásról Hermann Róbert történésszel.
2021-03-08 16 óra Van egy facebook csoport, ahova szinte napi rendszerességgel az egykor volt Magyar Rádió emlékei kerülnek fel. Fotók, emlék, rövid bejegyzések. Nézem a régi fotókat, szinte kivétel nélkül Szalay Zoltán képei, aki abban az időben, sokáig a Rádió fotósa volt. Meg számos napi és heti lapnak dolgozott. Az ő ötlete alapján indult el anno a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás.
Kincses Károly írta róla: „a képek beszélnek az Életről, a Halálról, a Hitről, annak mindmegannyi megjelenési formájában, és beszélnek a Múlandóságról és az Örökkévalóságosról, mindezt azzal a mélységgel, csipetnyi iróniával és elhivatottsággal, mely Szalayt jellemezte.”
Tavaly, az akkor megjelent fotóalbuma –Azok a hatvanas, hetvenes évek –kapcsán beszélgettem Szalay Zoltánról feleségével, László Ágnes szerkesztővel és Kincses Károly fotótörténésszel.
( A 2020.01.06-i adás ismétlése )
2021-03-01 16 óra Mindig nehéz, amikor az ember ismétlésre kényszerül, hisz minden vendég – bár a beszélgetések nagyon különbözőek – egytől egyig fontosak nekem, a meghívottakhoz közöm van, közöm lesz. S persze szempont az is, hogy amikor újra elhangzik, még szóljon úgy, mint az első alkalommal. Így jó néhány beszélgetés, mert valami aktualitásról szól, kiesik.
De még így is annyi szempont marad. Bár ez a beszélgetés csak néhány hónapja volt, szívemnek kedves, szívesen osztom meg újra Önökkel.
S persze jövő héten – reményeim szerint – jöjjenek új vendégek, új beszélgetések.
A mai ismétlésben Bíró Kriszta színésszel beszélgetek.
S hát álljon itt, amivel a múltkor ajánlottam őt.
Pályakezdőként Szolnokon, Kecskeméten láttam az első szerepeiben. Alapító társulati tagja az Örkény Színháznak. A színház mellett, a színházért számos kezdeményezés elindítója vagy résztvevője.
A tavaszi zárás másnapján már ötlete, felhívása volt arra, hogy az átmenetileg munka nélkül maradt színészek a távoktatásra kényszerült iskolásoknak olvassák fel a „kötelező” irodalmi műveket. Ebből született meg a MOTTO.
Meg könyveket ír, a HANEM zenekar tagja, olykor irodalmi szövegekből szerkeszt, mint a nőNyugat – előadást. Szóval ötletekkel teli, örök nyughatatlan. A közelmúltban jelent a Molnár Piroskával készített beszélgetőkönyve.
( A 2021.02.08-i adás ismétlése )
2021-02-22 16 óra Karanténnapló, legalábbis a felkérés egy karanténnapló írására szólt.
Tavaly márciussal, a karantén kezdetével indul, s egy hónapot rögzít HáyJános.
De valójában mi mindent nyit ki egy ilyen – alcíme szerinti „szükségnapló” – a Ne haragudj véletlen volt c. könyv, az otthonlét, a bezártság, a napok monotóniája felerősíti, sűrűvé teszi az emlékeket, az emlékezetet.
Háy János íróval beszélgetünk a naplóról, legutóbbi regényéről, a cégvezetőről, a privát szféra és a közösségi lét érzékeny határairól.
2021-02-15 16 óra Mindig az a perc…, Hamvadó cigarettavég, Valahol Oroszországban…Halálos tavasz.., Makrancos hölgy…,,Valamit visz a víz.., Ez lett a vesztünk…
Ikonikus dalok és filmek és a filmdíva Karády.
Elegancia, búgó, sejtelmes felejthetetlen hang, néhány megkopott fekete-fehér film.
Az „örök szerelem” asszonya a színfalak mögött máshogy élt….
Hogy mi maradt róla, miután 1951-ben elhagyta Magyarországot. Ezek az ismert dalok mindenképp.
Hogy benne maradt-e a köztudatban? Talán. de inkább a róla szóló történetek, azok a dallamok, amit sokan talán nem is kötnek a névhez.
A kettőezres években volt egy kedvenc kávézóm, olyan igazi békebeli, az ő nevét viselte, kis relikviák, fotók, lemezek idézték az egykor ünnepelt dívát.
Majd a félbetört élet és pálya, végül az emigráció…
Karády Katalinról, legendáról és valóságról beszélgetünk Gajdó Tamás színháztörténésszel.
( A 2021.01.11-i adás ismétlése )
2021-02-08 16 óra Pályakezdőként Szolnokon, Kecskeméten láttam az első szerepeiben. Alapító társulati tagja az Örkény Színháznak. A színház mellett, a színházért számos kezdeményezés elindítója vagy résztvevője.
A tavaszi zárás másnapján már ötlete, felhívása volt arra, hogy az átmenetileg munka nélkül maradt színészek a távoktatásra kényszerült iskolásoknak olvassák fel a „kötelező” irodalmi műveket. Ebből született meg a MOTTO.
Meg könyveket ír, a HANEM zenekar tagja, olykor irodalmi szövegekből szerkeszt, mint a nőNyugat – előadást. Szóval ötletekkel teli, örök nyughatatlan. A közelmúltban jelent a Molnár Piroskával készített beszélgetőkönyve.
S a tervek kifogyhatatlanok.
Bíró Kriszta színésszel beszélgetünk.
2021-02-01 16 óra Hat éves a Bézs, az ünneplés mellett végigpörgetem az elmúlt hat év műsorait, vendégeit is.
Az első vendégem Nyári Krisztián volt. Először – amikor még úgy volt, lehet, hogy ő is beszáll – egy budai kávézóban ültünk le, s beszélgettünk Rádióról, műsorokról, tervekről.
Krisztián végül – ekkor (is) sűrűsödtek kiadói munkái, nem lett bézses – de lett az első adásom vendége.
Visszahallgatni a régi felvételeket pont olyan, mint fiatalkori fotóidat nézni. Kritikus is vagy, meg elfogult.
S hiába vagy ezer éve rádiós, először beülni egy új stúdióba, először hallani a szignált, várni a „piros fényt” izgalom és elfogódottság egyszerre. Valami ilyen volt az első.
Címet, műsor-nevet találni az egyik legnehezebb dolog – vagy jön rögtön, vagy napokig kattognak a fejedben feledhető és zseniális címek, az utóbbiról mindig kiderül, valaki már előtted lelőtte.
A Fekete-fehér gyorsan jött. Rímelt a bézsre, rímelt a fotó-szeretetemre (persze: fekete/fehér), ott van benne az igenek és a nemek lehetősége, annyi minden belefér, belefért.
Akkor hát jöjjön a frissen indult Bézs első Fekete-Fehére Nyári Krisztiánnal
( A 2015.02.04-i adás ismétlése )
2021-01-25 16 óra Károlyról elsőként mindig az jut eszembe, hogy pezsgés, energia, ötletek, fáradhatatlanság, valami állandó izzás.
Színész, bábszínész, számos társulatban volt hosszabb-rövidebb ideig. Tán ez is annak a nyughatatlanságnak a következménye?
Volt árverésvezető, évekig vitt, vezetett egy nagyon kedvelt galériát, megálmodott, létrehozott helyeket.
Izgalmas pálya, izgalmas élet az övé
Ebből csak egy izgalmas beszélgetés születhet.
Vendégem Horváth Károly színész, művelődésszervező.
2021-01-18 16 óra Talán a legnehezebb mindig a január: hosszú, kilátástalan, sötét és hideg. A napok egyre hosszabbak, de még messzeségben az örök tavasz. Maradnak a filmek, jó könyvek, fejben-utazás, sok-sok beszélgetés a barátokkal.
Korniss Péter albumai, fotói, képei hol visszarepítenek a sosem ismert múltba, hol nagyon ismerős közegekben mutat meg valamimást, valamit máshonnan.
Hatalmas életmű, fantasztikus pálya, sok tízezer kép, amelynek nagy részét a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta.
Az év végén beszélgettünk Korniss Péter fotóművésszel.
( A 2020.12.14-i adás ismétlése )
2021-01-11 16 óra Mindig az a perc…, Hamvadó cigarettavég, Valahol Oroszországban…Halálos tavasz.., Makrancos hölgy…,,Valamit visz a víz.., Ez lett a vesztünk…
Ikonikus dalok és filmek és a filmdíva Karády.
Hogy mi maradt róla, miután 1951-ben elhagyta Magyarországot. Ezek az ismert dalok mindenképp.
Hogy benne maradt-e a köztudatban? Talán.. de inkább a róla szóló történetek, azok a dallamok, amit sokan talán nem is kötnek a névhez.
A kettőezres években volt egy kedvenc kávézóm, olyan igazi békebeli, az ő nevét viselte, kis relikviák, fotók, lemezek idézték az egykor ünnepelt dívát.
Majd a félbetört élet és pálya, végül az emigráció…
Karády Katalinról, legendáról és valóságról beszélgetünk Gajdó Tamás színháztörténésszel.
2021-01-04 16 óra Végül is – ha összegzem – jól sikerült, legalábbis a lehetőségek adta körülmények között az év vége.
Ha nem is a megszokott asztal körül, de a teraszon együtt ült a család karácsonykor.
Szilveszterkor színházba mentem, ahol tudom, sok barátommal, ismerősömmel voltam együtt. Talán közel is ültünk egymáshoz, mindenesetre jó volt tudni a közelségüket.
Éjfélkor a barátaimmal, persze szigorúan online, koccintottunk, sokáig együtt voltunk, beszélgettünk.
Szépen megterítettem, égtek a gyertyák, hangulatos volt.
Átértékelődtek az ünnepeink is, de próbáljuk folyamatosan a legjobbat kihozni.
Valami mégis nagyon hiányzott. A megszokott szilveszteri Amadinda koncert, a Zeneakadémia szilveszteri hangulata, az éjféki koccintás ismerősökkel, ismeretlenekkel, az a fantasztikus hangulat, ami évtizedek alatt sem kopott meg.
S ha már ez sem lehetett, hát legalább itt és így idézem meg őket egy régebbi beszélgetéssel.
Az akkor megjelent Amadinda-Presser Szilveszteri emlékkönyv kapcsán beszélgettünk Falusi Mariannal és Holló Auréllal
( A 2018.12.17-i adás ismétlése )
2020-12-28 16 óra Egy ilyen csendesebb év vége, az otthonülős ünnepek talán több időt engednek az elmélázásra, az elmúlt napok, hetek, hónapok végig pörgetésére.
Korábban, gimnazista éveimtől sokáig – amikor még rendesen beleírtam a noteszomba, nem cetliztem, nem a telefonba rögzítettem a programokat, ilyenkor végigolvastam az évem. Mint egy napló, követte végig, hol, merre jártam, kikkel találkoztam, milyen színházakat láttam, mi fájt, minek örültem. Ebben az évben üres lapok sokasága tátong, jelzi a másmilyen időt.
De van, ami rögzít…például a műsoraim, amelyek egyfajta keresztmetszetét is adják 2020-nak.
Egy része a karanténban készült, ahol nehéz volt ettől elvonatkoztatni, egy része telefonon. Furcsa érzés nem látni, nem követni a vendégek gesztusait, ahogy szemvillanásuk jelzi már, mire gondolnak.
S bár vágyom az újbóli személyes találkozásokra, izgalmas volt így, magad elé képzelve az arcot, a gesztusokat, hangon keresztül beszélgetni. Mint a rádió.
Szóval azt gondoltam, izgalmas lenne ezekből a nagyszerű találkozásokból válogatni, ezzel is láttatni, azért mennyire színes volt az év. Sok órányi műsorból kiválogatni olykor néhány percet.
Játék is volt, valahogy úgy összerakni, hogy a sokszor nagyon különböző vendégek, színészek, képzőművészek, írók, alkotók, gondolkodók egymásra is reflektáljanak.
Mint a karácsonyfa, rajta csupa dísszel.
Válogatás 2020 műsoraiból.
2020-12-21 16 óra A legelső színházi élményem a Diótörő. Öt éves lehettem, amikor karácsonykor elvittek a szüleim Operaházba Diótörőt nézni. Nagyon élesen ívódott belém ez az első színházi élmény, emlékszem az izgatott készülődésre, tán még azt is fel tudom idézni, milyen ruha volt rajtam. Franciaországi unokatestvérem, aki néhány napot volt itt Budapesten, is velünk volt. Ennek néhány családi fotó is őrzi emlékét.
Lenyűgözött a hatalmas karácsonyfa, a gyönyörű mese, az Egérkirály, a színpad, a tánc, a zene.
Annyira erős volt az élmény, hogy a mai napig őrzöm egy óvodás-kori suta kis rajzomat, (a rajzolás ott meg is rekedt) jószándékkal valóban felismerhető rajta az Egérkirály, alatta az óvónő írása: karácsonyi élményem, a Diótörő.
Hogy Róna Viktorral láttam-e, nem tudom, de ő is táncolta
többször a herceget.
Herceg a herceget. Akkor hosszú időre elköteleződtem a klasszikus balettal. És a karácsony gyakran megidézi a gyerekkori élményt. Akkor játsszák „bokorban”, máskor esélytelen megnézni, akkor meg szinte lehetetlen rá jegyet szerezni.
Szóval a karácsony nekem a Diótörő is, erről meg eszembe jutott Róna Viktor, s az életművet bemutató kiállítás.
Herceg a vasfüggöny mögül…
A Bajor Gizi Színészmúzeum kiállítása kapcsán Róna Viktor táncművészről beszélgetünk Csanádi Judit díszlettervezővel és Halász Tamás muzeológussal.
( A 2020.07.27-i adás ismétlése )
2020-12-14 16 óra Hosszú évtizedek óta tudom, követem fotóit, munkásságát. Szeretem amit, s ahogy csinál. Szeretem a képeit, mert – ha lehet így fogalmazni – nagyon emberiek. Szeretem a fotókon is átsütő gondolkodását, azt a szeretetet, amivel képei születnek.
„Meg kellene örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik! Fotográfusnál ennél szebb feladatot nem is találhattam volna magamnak. Ezt éreztem 1967 novemberében., amikor először léptem be a széki táncházba, s azt hittem, visszarepültem a múltba” – írja későbbi visszaemlékezésében.
Fotózta Erdélyt, a magyarországi falvakat, kereste, megörökítette a még élő hagyományokat.
Megörökítette a paraszti sorból kiszakadtakat, az ingázókat, a fekete-vonatosokat.
Meg évtizedek múltán visszatért a kezdeteihez, hogy lássa, láttassa, hogyan alakult a sorsa azoknak, akiket a pálya elején fotografált.
És vonzzák távoli tájak és emberek, a Vörös felhő földje, az „ősi karavánutak”. De mint „föl-föl dobott kő”, mindig visszatér.
Több tízezer kép őrzi az elmúltat. Ahogy ő szereti mondani: „Az exponálás egy pillanatot búcsúztat, s a képen már az van, ami volt.”
Most harmincnégyezer fotóból álló, a teljes életművét átfogó archívumát ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak.
Korniss Péter fotóművész a vendégem
2020-12-07 16 óra Tavasszal, bár már akkor is bezáródtunk lakásainkba, városunkba, országunkba, valahogy biztatóbb volt.
Tavasszal hittük, hogy sütni fog a nap, hogy lassan nyár és meleg lesz.
Tavasszal hittük, hogy egyszer vége lesz.
Tavasszal hosszabbak voltak a nappalok, békésebbek az éjszakák.
Véget-nem-érő, kapszulába zárt idő.
Mi ad menedéket? – beszélgetések, barátok hangjai, könyvek, filmek… mindenkinek saját mértéke szerint.
Vagy talán egy kedves bútordarab, egy sárga füles fotel: saját kuckó, életed átmeneti színtere rosszkedv menedéke, örömteli pillanatok helye
Játék, meg dokumentálása a mindennapoknak.
Tavasszal beszélgettem a Párizsban élő Győri Aliz fotográfussal sárga fotel sorozata apropóján.
Azóta készültek újabb képek, meg rajzok
Ami állandó: Liza, s az ő sárga fotelja
( A 2020.05.04-i adás ismétlése )
2020-11-30 16 óra A múltkorjában került megint a kezembe az a papír, amelyre nagymamám írta gyerekkori nyelvbotlásaimat, szókifacsarásaimat, a nyelv egy másik bolygóját, a gyerekszájat. Mint ahogy én is írtam saját gyerekemét.
Ugyanilyen hagyomány volt Fábri Péter családjában is, rögzíteni ezeket az olykor vicces, olykor nagyon elgondolkodtató, bájos gyerekszájakat. Hogyan működik, ha a feljegyzésekből dalok lesznek?
Sokadik közös munkája ez a két Péternek: Wolf és Fábri Péter közös munkájából született meg a Gyerekszáj c. album Wolf Kati előadásában.
Több ez, mint gyerekszáj: apák és lányok történetei, meg egy különleges apa-lánya kapcsolat, olykor lírai időutazás.
Wolf Katival és Wolf Péterrel beszélgetünk zenéről, pályáról, családról, apa-lányáról
2020-11-23 16 óra A gimis osztályunkban két nagy tábora volt emlékeim szerint minden fontos dolognak:
Fradi vagy Dózsa, az öttusázók vagy a vízilabdás fiúk, a mozi-fanok meg a színházimádók, talán csak a Beatlesben hittünk egységesen és töretlenül.
És ilyen fellángoló vita volt, hogy Omegás vagy LGT-s vagy. A klasszikus Illés addigra felbomlott.
De hogy lehetne választani a Kék Asszony, az Álomarcú lány vagy a Ballada a fegyverkovács fiáról s a Gyöngyhajú lány között. Táboron kívül maradtam, rajongtam mindkettőért, csak vonzódásom mértéke változott olykor.
Ott voltam a Tabán-koncerteken, ahogy hosszú ideig minden Omega koncerten is. Házibuli nem volt nélkülük, hajnal fele együtt ordítottuk, hogy „Talpán zöld betű, én vagyok a fény a tűz, hogy láss az éjszakába’..”
Hogy lehetet volna voksot tenni, keveredtek egymásban. Anno ott volt Presser, Somló, Laux is.
Valamikor a kilencvenes években lehettem utoljára az egyik Omega búcsúkoncerten, ekkortájt lett vége az igazi Tabán-koncerteknek is.
Őrzöm lemezeiket, fekete LP-ket, amiket anno ronggyá hallgattam.
Ma elővettem őket újra, forgatom a fakult borítót. Nagyon fáj….
Nem tudom a neved….dehogy nem, egytől-egyig….élőkét és halottakét….
Benkő László, Mihály Tamás s a csodálatos festőművész Konok Tamás
Rosszkedvünk telét már semmi nem változtatja tündöklő nyárrá.
„Fönn zenél már sajnos néhány jó haver.
A Radics mögött a Pásztory Zoli kever.
A Cserháti ott nyomja most a Máté Péterrel,
S a Schöck Ottó és a Jakab Gyuri,
Illés Lajos és a Judy.
Az égi banda nem hallgathat el!”
A szavaknak ma nincs súlya és ereje
Zenében tudom elmondani, mennyire fáj
2020-11-16 16 óra Művészettörténész – a legjobbak egyike.
Tíz évvel ezelőtt vette át a Kassák Múzeum irányítását.
Csapatot épített, fiatalokból álló, merész ötleteket megálmodó s létrehozó csapatot.
Évek alatt a múzeumi térkép egyik fontos helye lett a Kassák: izgalmas kiállításokkal, nemzetközi kapcsolatokkal, kutatóműhelyével, szellemiségével.
Díjakat nyertek, elismerést szereztek.
Most, a csúcson, tíz év után—milyen ritka ez nálunk, nem kapaszkodni a székbe a végsőkig – fiatal kollégájának, akit „kinevelt” erre, adta át a múzeum irányítását. S persze marad művészettörténészként, marad a csapat tagja.
Sasvári Edit művészettörténész a vendégem
2020-11-09 16 óra November – olykor esős és fázós, néha próbálkozik még a nap, de minden olyan erőtlen
November, hamar sötétedik, ködbe burkolódznak a hegyek, a házak
November, elmúlások, emlékezések, elcsendesedés
November, amit korábban gyűlöltem, szerettem volna kihagyni, átugorni, pipálni és feledni, barátkozom vele
November, temető. Szeretem, jó benne sétálni, sírokat nézni, betűzgetni a kopott feliratokat
November, eszembe jut egy hosszú évekkel ezelőtti emlék, egy utazás, az addig sosem látott, de mindig vágyott Házsongárd. A délelőtti napsütésben fenséges, botladozunk az ismert nevek sírjai között. Este, amikor visszamegyünk, gyertyák égnek, csendes és gyönyörű
Ha november, ez az emlék, ez a műsor mindig eszembe jut, így, bár már tavaly is ismételtük, legyen önöknek is akkora élmény, mint anno nekünk volt.
Vlasics Saroltával, már ő is „bézses” jártuk be, s beszélgettünk sokakkal.
Van, akinek az első csók emléke, van, akinek kedvenc helye, van, akinek a múltja, sokaknak a történelme.
Házsongárd
( A 2017.11.01-i műsor ismétlése )
2020-11-02 16 óra November 2 – halottak napja. November 4- a szovjet csapatok ismét megszállják Magyarországot.
Mindkét nap a gyertyagyújtásé az emlékezeté.
Milyen furcsán összeérnek, összecsúsznak olykor a dátumok.
Mint ahogy Nagy Imre és társainak újratemetése a rendszerváltás szimbóluma lett.
Halottakra emlékezünk, az elmentekre, a forradalom áldozataira.
Élőkre és halottakra.
Hogyan változott az emlékezetpolitika, hogyan változik az élők emlékezete nélkül 1956.
Rainer M. Jánossal beszélgetünk áldozatokról, emlékezésről, újabb történelmi aspektusokról.
Arról, hogy ennyi évtized elteltével maradtak-e vagy lettek-e új tabuk.
2020-10-26 16 óra Fő kutatása a gender, a fennálló esélyegyenlőtlenség kutatása, annak szociológiai, gazdasági, társadalmi következményei. Szociológusként végzett az ELTE-n, jelenleg a Corvinus Egyetem professzora. Van-e, létezik e megoldás, mik a lehetőségek egy olyan kulturális, politikai terepen, ahol ma többnyire a férfi az úr a háznál.
Legutóbb egy nagyon izgalmas nemzetközi felmérésben azt vizsgálták, a karantén hogyan hatott a nemek közti szerepvállalásra. Talán csodálkozni nem fognak, mint mondja, a koronavírus-járvány szinte automatikusan a hagyományos nemi szerepeket erősítette meg.
És történnek fontos és előremutató változások is. Mint fb bejegyzésében írja: „Az egyetem elkezdte felhangosítani a Corvinuson zajló kutatásokat…A téma aktualitását mutatja az is, hogy Freund Tamás, az MTA elnöke felkért, hogy folytassam munkámat a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságban. Mivel, ahogy írja, „A női kutatói életpálya segítésének komplex stratégiája kiemelt fontosságú terület”
Mégis, miért nehezebb nőként számos területen érvényesülni? Ha gyors megoldást nem ígérhetek, de az biztos, érzékeny, okos, vagány nő lesz a vendégem.
Nagy Beáta, a Corvinus Egyetem közgazdász-szociológus kutatója.
2020-10-19 16 óra Néhány éve ismerem őt, de már az első találkozásunk meghatározó volt. Ahogy az irodalomról gondolkodik, ahogy látja és láttatja azt. Részt vesz benne szervezőként, volt a FISZ elnökségi tagja, két éve a HUBBY (Magyar Gyerekkönyv Fórum) tevékenységét támogatja.
Ahogy írja: „ . A FISZ és a HUBBY iskolai programjainak szervezőjeként és magyartanárként szívügyem, hogy a diákoknak élő kapcsolata legyen a közelmúltban írt művekkel és a kortárs irodalommal. Magyarországon több mint 3500 általános iskola működik, bennük több mint 700 ezer gyerek tanul. Ezek a számok jól mutatják, milyen komoly feladattal kell megbirkóznia azoknak a szervezeteknek, amelyek célul tűzik ki, hogy személyesen is elvigyék a kortárs irodalmat azokhoz a gyerekekhez, akikhez külső segítség nélkül csak nehezen juthat el.”
Idén második alkalommal szervezték meg a PestText Fesztivált.
Jelen van, benne van, közvetít. Ja, és emellett magyar irodalmat tanít egy gimnáziumban.
Varga Bettivel beszélgetünk a kortárs magyar irodalomról, annak a fiatalokhoz való eljuttatásától, az olykor elé gördülő akadályokról, irodalomról, könyvekről……
2020-10-12 16 óra A harmincadik évfordulóról, az elmúlt három évtizedről egy tavalyi műsorban már beszélgettünk.
A hétvégén tartotta 30. konferenciáját a Történelemtanárok Egylete, a megszokott Kossuth Klubban, de ezzel párhuzamosan online is követhették a nap eseményeit az érdeklődők. A Nekünk Mohács kell? címmel megtartott egész napos rendezvény a középkortól napjainkig néhány izgalmas, kiemelt témával reflektált a ma történelem-oktatására, tévhitekre és új kutatásokra. A délutáni „tankönyv-vita” izgalmas szempontokat nyitott a ma oktatásban használt tankönyvekre.
Erről beszélgetünk, gondolkodunk tovább Ripárszky Ildikó és Miklósi László történelemtanárokkal, a TTE elnökével és alelnökével.
2020-10-05 16 óra Válságos időkben, „történelmi pillanatokban” működik-e az írás.
Mit rögzít az író, mit rögzít a filmes optika?
Mit jelent a szabadság, ha éppen veszendőben van.
Németh Gábor íróval, forgatókönyvíróval, az SZFE tanárával beszélgetünk irodalomról, kultúrpolitikáról, szabadságról.
2020-09-28 16 óra Tíz évvel ezelőtt, akkor még Bohócok a Láthatáron néven hozta létre sok év amerikai kint-lét, színházi tapasztalat és munka után független társulatát.
Egyedi volt az akkori színházi, közösségi szcénában. A kezdeti évek gyerekeknek készült „bohóc-előadások” voltak. Több volt, mint egy hagyományos előadás, közösségépítés, vitaszínház, önismereti játék.
Majd készültek az iskolásoknak szóló érzékeny és tabu témát bemutató drámapedagógiai előadások.
Ma a Láthatáron néven megújult társulat kibővítette előadásait, az általános és középiskolásoknak szóló színházi nevelési előadások mellett felnőtteknek szólók is vannak.
De a cél mindegyikben közös: ..” hozzájáruljunk társadalmunk szolidárisabbá és toleránsabbá tételéhez, hogy felszabadult, elmélyült, gondolatébresztő és szemléletformáló párbeszédet folytassunk olyan témakörökben, amelyeket társadalmilag sokszor tabuként, bizonyos rétegek problémájaként vagy családi magánügyként kezelünk.”
És mindig vannak ügyek, amik mellé odaáll.
Többször beszélgettünk már, mindig kíváncsi vagyok rá.
Feuer Yvette színész, drámapedagógus, színházi alkotóval, a Láthatáron csoport vezetőjével beszélgetek. Feketén-fehéren.
2020-09-21 16 óra A nyáron jártam ebben a csodálatosan felújított épületben, az Otto Wagner tervezte Rumbach utcai zsinagógában, mely a háború után kezdett pusztulni, elvesztette egykori közösségét és funkcióját. De sok régi zsinagógával ellentétben megúszta az enyészetet. Újra a régi fényében áll.
A RosHasana, a zsidó újévvel kezdődik az őszi ünnepek, melyben ez, az első a Teremtésnek az emlékezése.
A zsidó naptár szerint az 5781. évnek.
Ilyenkor azt szokták egymásnak kívánni – Sana tova umetuká, Édes évet.
Kis Henrietta mesél múltjáról és jelenéről.
Édes évet…
2020.08.17- i adás ismétlését hallják.
( A 2020.08.17-i adás ismétlése )
2020-09-14 16 óra Aki egyszer hallotta már őt énekelni, biztosan beazonosítja őt különleges, lírai hangja alapján.
Számos musical és zenés szerepet játszott el, elénekelte többek között Bródy János dalait, több lemeze megjelent az elmúlt években.
Most néhány hónapos kislányával otthon van. Így találkozásunk is éteri lesz. Mahó Andreával beszélgetünk.
2020-09-07 16 óra Csodálatos mély lírai hang, elegáns megjelenés, igazi színpadi díva. A nagymamától a kisgyerekig, a drámai karakterektől a harsány vígjátéki figurákig számtalan karaktert játszik. Sok társulat van mögötte, miközben talán az állandóságra is vágyik. Hol húzódik a színpad és a saját élet, a kint és a bent határa. Lehet-e színház nélkül élni?
„Ez a pálya rendkívül szubjektív, ráadásul mindenkit behatárolnak az adottságai.” – mondta nemrég egy interjúban.
Nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem önök is.
Takács Katalin színművész a vendégem
2020-08-31 16 óra A jelenségét, a „vanságát” régről tudtam, valahogy mindenhol ott volt. Jóval később ismerkedtünk meg, színházi szünetekben beszélgettünk, olykor együtt buszoztunk vidéki előadásokra.
Mondták, ő a „Szolnokiandris”. Ismertetőjelei, nyárig az elmaradhatatlan piros sál, meg a ma már őszbe fordult copfba font haja.
A Televízióban kezdte szinte kamaszként, s ez lett az élete. Volt hangkamerás, felvétel-, majd gyártásvezető. A legendás színházi közvetítésekhez mind köze van. Lehet, hogy a műfaj, a közvetítések az egykori Magyar Televízióval, s vele együtt mentek nyugdíjba.
Emellett szenvedélyes játékos. Minden, ami az adrenalint emeli, azt kipróbálta, űzte. A lottóval meg valami egészen különleges kapcsolatban áll. Módszere van a nyerésre.
Már annyiszor járt a fejemben, hogy beszélgessünk. Az elmúlt két hétben váratlanul háromszor is összetalálkoztunk. Égi jelnek gondolom. Hívtam, s ő örömmel jön.
Szolnoki Andrással beszélgetünk színházról, szerencséről, életről-halálról.
2020-08-24 16 óra Jó sok éve már, hogy először találkoztunk. Egy rádióműsorba, egy éjszakai beszélgető-műsorba hívtuk meg. Három vagy négy órás, ma már végeláthatatlannak tűnő éjszakai adás volt. Történeteivel, humorával, bölcsességével, életszeretetével, mindennel, ami ő, lenyűgözött minket és a hallgatókat.
Együtt kezdte azzal a nagy generációval, akiktől előbb mindent megtanult, hogy azután saját, a világról gondolt kézjegyét tegye rá saját képeire. Ma tőle tanulnak.
Olyan fotográfus, akinek, ha a nevét felidézem, azonnal képei villannak föl. A hattyú-szerű táncosról, Ruttkai Éváról és Latinovitsról, az Ügynök halálában Tímár Józsefről…Kézjegy és védjegy, „keletiévás”
Az elsők között volt, aki – akkor már túl a hatvanon – fotóügynökséget hozott létre. Ezerrel ég, ha a munkáról, fotóról, könyvről, kiállításról van szó.
Évtizedekkel ezelőtt, akkor legalább is így gondolta, végleg abbahagyta a fotózást. De annyi minden, ehhez kapcsolódó dolog maradt. S azt hiszem, senki nem lepődött meg azon, amikor újra gépet vett a kezébe, s ismét csodákat alkotott.
Hogy mit szeretek és tisztelek benne? Mindent, ahogy éli és látja a világot, azt, hogy Ő, ahogy ő a Keleti Éva.
A múlt héten volt a születésnapja. Egy korábbi, a Bézs Rádió nyilvános felvételén készült adás ismétlésével kívánom, Isten éltesse nagyon sokáig!
( A 2020.01.27-i és a 2020.03.16-i adás ismétlése )
2020-08-17 16 óra Kevésen múlott, hogy nem alakították át áruházzá, nem hagyták az enyészetnek, pedig anno még Yoko Ono is terepszemlét tartott benne, amikor budapesti stúdióját álmodta ide.
Csoda is kellett ahhoz, hogy az utolsó utáni pillanatban pénz, paripa, fegyver, akarat és engedély együttállásával eredeti pompájában állítsák helyre.
Az akkor még csak 27 éves Otto Wagner egyik korai – a későbbiekben általa kevésbé számon tartott munkája – a három év alatt megépült Rumbach utcai zsinagóga. (1869-72)
A háború alatt a gettó egyik működő zsinagógája maradt, később többek között ide gyűjtötték össze a fővárosi zsidóság egy részét. A zsidóság egy része nem, az épület, ha rengeteg sérüléssel is, de túlélte. Zsinagógaként működött az ötvenes évek végéig, amikor a közösség nagy része elhagyta az országot. Tovább enyészett.
Az elmúlt húsz évben többször jártam benne. A kétezres évek elején, amikor úgy volt, rendbehozzák. Majd a romokban is a hajdani szépségét és eleganciáját megcsillantó épületben kiállításokat láttam. Az Ámos Imrére emlékezőt, egy holokauszt-kiállítást. Láttam, amikor újra dolgozni kezdtek rajta, láttam, hogy keltik újra életre. A napokban megláthattam a csodát, az eredeti szépségében helyreállított – az ezért ICOMOS-díjat nyert épületet.
Kiss Henriett, a Rumbach zsinagóga felújítási projektjének koordinációs vezetője mesélt, vezetett körbe. (A zsinagóga tervezetten decembertől lesz látogatható)
Addig hallgassák meg a hozzáfűződő történeteket. Vele beszélgetek.
2020-08-10 16 óra ” Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itt, neve is van, Budapest ” – énekli Cseh Tamás.
Azt hiszem, mindig izgatott a titkos Budapest, a másik arc, az átjáróházak, kapualjak, szemek elől rejtett kis belső udvarok, lépcsőházak. Gyerekkorunkban az öcsémmel gyakran mentünk
fel a Várba, megunhatatlan volt, mindig találtunk új csodát. Móra Gábor történész várbeli sétáit imádtam, a titkos helyek ismerésében, a jó sztorikban verhetetlen volt.
Rádiósként több olyan műsort készítettem, amelynek kapcsán különleges helyekre is eljutottam. Jártam a Lánchíd aljában, víztározókban, elhagyott gyárakban. Nagyon megörültem, amikor divatba jöttek a városi séták. Ilyenkor mindig más tematika szerint
mutatja meg magát a város, végigsétáltam az egykori falat, megismertem a gyógyvízkutakat, jártam csodálatos belső kertekben, néztem a zsidó Budapestet, a szecesszióst, az épülőt, a
pusztulót. Régóta jár a fejemben, hogy ezeknek a csodáknak hangot kellene adni.
A Mesélő házak blogírója 2012-ben így indította el blogját: „Ez a blog régi budapesti házakról szól. Írója idegenvezetőként tengeti életét immáron 15 éve, de az öreg, kopott, díszeitől gyakran megfosztott, csak az értő szemekkel szépnek látható házak iránti szeretete sokkal régebbi. Állandóan házakat, ablakokat, teraszokat bámulok, fényképezek, megcsodálom, ha egy balkon tele van virággal, ha egy megmaradt metszett, színes üveg ablakot, mívesen
kovácsolt korlátot látok. Megérintem a korlátok sima fáját, a megmaradt falburkolatot, ablakpárkányokat, megcsodálom a homlokzatok díszeit. Érdekel, kinek, minek épültek, és milyenek voltak, amikor még érdekelt mindenkit, milyen szép ez a város.”
Az írások mellett – hosszú szünet után – most ismét sétákat is vezet.
Szuhai Barbarával, a mesélő házak bloggerével, idegenvezetővel, városlakóval beszélgetünk.
2020-08-03 16 óra Nyugdíjasnak lenni ma itthon nem valami vonzó dolog. A nyugdíjas szó bélyeg, nyűg. Nem vonzó a munkaerőpiacon, nem vonzó a társadalom szemében, kijelölt helye van.
Pedig most jöhetnének a még mindig aktív évek, utazások, jó munkák, tevékeny időszakok.
Nálunk a többségnek se pénze, se….
A kovid, s az ennek kapcsán hozott intézkedések még mélyebbre ásták a már úgyis meglévő feszültségeket.
Társadalmi, anyagi, mentális ellentétek. Létezik-e megoldás? Egyáltalán honnan kell elkezdeni a mára nagyra nőtt problémát.
Karácsony Mihállyal a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnökével, ha azonnali megoldást nem is, jó beszélgetést ígérek.
2020-07-27 16 óra A Herceg… Gyönyörű férfi, elegáns és lenyűgöző táncos volt.
Herceg a vasfüggöny mögül – aki már az ötvenes években eljutott a világ színpadaira.
Néhány ötökre beégett fotó. Meg egy küzdelmekkel teli csillogás.
A Bajor Gizi Színészmúzeum kiállítása kapcsán Róna Viktor táncművészről beszélgetünk Csanádi Judit díszlettervezővel és Halász Tamás muzeológussal.
2020-07-20 16 óra Mindenkinek van egy Gorkája…mondták régebben.
Eszembe jut, hogy a nagymamáméknak is volt, nem tudom, mi lett vele. Tört? Eltűnt az idők nyomán?
De valóban sokak lakásában ott volt/van ez a nagyon jellegzetes kerámia: vázák, hamutartók, kisebb tárgyak. De tényleg ez lenne Gorka hagyatéka? A Kieselbach Galériában nyílt kiállítás, a Chovanecz Balázs gyűjteményre alapozó impozáns könyv sok mindennek ellent látszik mondani. A tízen év alatt hatalmassá vált gyűjtemény új megvilágításba helyezi Gorka Géza életművét. Gorkáról, a gyűjteményről, a Gorka-világról beszélgetünk Szabó Lilla művészettörténésszel és Chovanecz Balázs gyűjtővel.
2020-07-13 16 óra Számos civil kezdeményezés fűződik nevükhöz. Tevékenységeik középpontjában az esélyegyenlőség, a perifériára kerültek segítése áll. Meg számos nők a nőkért kezdeményezés.
Innovatívak, okosak érzékenyek.
Vendégeim Kerpel-Fronius Luca Sára és Ternay Andrea.
Hallgassanak bennünket!
2020-07-06 16 óra Ha már ismétlés, úgy gondoltam, olyan beszélgetés kerüljön adásba, ahol színházcsinálók beszélnek a pálya szépségéről, nehézségeiről, mindarról, amit a színház jelent számukra.
Benkó Bencével és Fábri Péterrel, a K2 Színház alapítóival beszélgettem korábban.
A beszélgetés a 2020. március 2-i adás ismétlése.
( A 2020.03.02-i adás ismétlése )
2020-06-29 16 óra Néhány hete felrobbantotta a netet a Cylánál (Kajdi Csaba) talált kubista szoborral. Ráadásul Csáky József alkotása nem csak a hazai, de a nemzetközi képzőművészetben is ritka csemege. Messziről úgy tűnhet , Barki pusztán szerencsés, mázlista, keres, és mindig talál. Száz feletti azoknak – az eddig elveszettnek hitt műalkotásoknak – a sora, amit lokalizát, megtalált vagy éppenséggel haza hozott.
Mi van a siker mögött? Tudás, elképesztő makacs akarat, jó orr, és persze a szerencse is.
Kollégáival, barátaival mintha egy új irányt szabtak volna a művészettörténetnek is.
Az elmúlt hónapokban a bezárt Ferenczy múzeumból éjszakai tárlatvezetést tartott, mesélt Czóbelről, olykor csak egy-egy festményéről, a „backstage”-ről. Imádja a szakmáját, s azt élvezettel adja át.
Lesz miről beszélgetnünk Barki Gergely művészettörténésszel.
2020-06-22 16 óra Vas utca, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad: helyek, melyek sokunk kulturális térképén rajta vannak, jelentős helyet foglalnak el.
Az Egyetem alapítványi fenntartásúvá alakításának tervezete aggodalommal tölti el az intézmény vezetőit, hallgatóit, a kultúrát féltőket. Tegnapra demonstrációt szerveztek az Egyetem függetlenségének megtartásáért.
Mi lesz veled?
A SZFE két vezetőjével, Novák Eszterrel és Upor Lászlóval beszélgetünk múltról és jövőről.
2020-06-15 16 óra Január végén volt a Pataky Klári Társulat Kis esti vakság előadás bemutatója, melynek „beharangozója”, előzetese így szólt: „A világ körülöttünk őrült módon felgyorsult, követhetetlenül ingergazdag, hangos és harsány lett, mi pedig a közösségi hálózatok korában, virtuálisan élve életünk jelentős részét, csendesen elmagányosodunk, miközben folyamatosan figyelemért, mások figyeleméért üvöltünk. Élvezzük a fogyasztói társadalom, a közösségi hálózatok, a média előnyeit, élvezzük függőségeinket. Nárcisztikusak vagyunk. Elkényelmesedtünk. Sodródunk.”
Nem tudom, Klári ma mit írna az előadás elé. Talán ugyanezt. Talán még keményebbek lennének a szavak, a mozdulatok.
Kíváncsian várom a következő előadásukat, mert bízom benne, hogy bár évek óta nehezebben működnek, még sokat láthatjuk őket. Meg kíváncsi vagyok, merre tart majd most a Társulat.
Egy okos nő, egy érzékeny művész fontos mondanivalója táncról, színházról, művészetről, életről.
( A 2020.02.17-i adás ismétlése )
2020-06-08 16 óra 100 esztendeje, hogy 1920. június 4-én aláírták a Trianoni békeszerződést.
Emlékezete, ahogy a szerző írja, átszövi mindennapjainkat.
Ablonczy Balázs történész új kötete kapcsán – Ismeretlen Trianon—beszélgetünk a szerzővel új kutatásokról, új nézőpontokról, traumákról, a Trianonig vezető útról, emlékezet-politikáról, a ma Trianonjáról.
2020-06-01 16 óra Akkor már jó ideje ismertem őt. Messzebbről, legalább is nem közelről, akkor orvosként. Tudtam, kiváló szakember, nagyszerű ember, empatikus orvos. Évekkel később egy sétán, talán a 100 éves házakén találkoztam vele újra, a Tátra utca egyik házában mesélt édesapjáról, a családjáról, kézzel írt naplóról, emlékekről, arról, hogyan sodorta a véletlen élete egy sokkal későbbi időszakában ugyanebbe a házba. Dolgozott az apai emléken, dolgozta fel a sajátját. Édesapja, Dr. Szántó Endre munkaszolgálatos naplóját, az általa készített fotókat kiállításon is megmutatta. Mert ez több mint egy kordokumentum, az embertelen időkben az emberi méltóság megőrzésének a dokumentuma is. Ezt a kiállítást látva hívtam meg Dr. Szántó Istvánt, hogy beszéljen a komód titkáról, édesapjáról, magáról.
Szeretem ezt a beszélgetést, szeretettel ajánlom.
( A 2018.06.11-i és a 2018.06.18-i adás ismétlése )
2020-05-25 16 óra Van már tán húsz éve is, hogy két szerelem közül az akkor frisset, az erősebbet választotta, az itthon helyett az ott-hont.
Melyik az erősebb? Hol van az otthon, van-e otthontalanság, vagy minden otthon, amiben újrateremted magadat.
Nézem a Fb-ra kitett fotóit, fantasztikus utazások, varázslatos tájak. Belső utazás.
Mi a bátorság, a hegyre fel vagy onnan lefele nehezebb az út?
Szeretem színészként, talán a Vígben láttam először a Jó estét nyárban. Rég volt, de még most is kívülről fújom, hogy „Kicsi görög vigyél engem Tanganyikába”.
Őt vitte a sors, a makacs akarat ezer fele. Most éppen itthon. Szerepek, kihívások, Balaton, nyár.
Csodálom. Kíváncsi vagyok rá.
Peremartoni Krisztinával beszélgetünk…
2020-05-18 16 óra Nektek mi hiányzik a legjobban, kérdezem barátaimat. Kinek a rég nem látott szülei, van, aki március óta gyerekeivel, unokáival csak laptopon, telefonon találkozik. Hiányoznak a találkozások, a valós találkozások.
Az érintések, az ölelés. Fegyelmezetten egyre türelmetlenebbek vagyunk. A tél vége lassan nyárba fordul. Az idő értelmét vesztette, de múlik. A naptárom üres, azt a keveset – néhány jó előadást, hangversenyt – fejben jegyzek.
És piszkosul hiányzik a színház, s ha némely színházban morog is az ember, milyen kényelmetlenek a székek, hogy nem tudod kinyújtani a lábad, hát most ezzel együtt is hiányzik. A jó előadások, meg a kevésbé jók, a szünetek, ahol mindig összefutsz ismerősökkel, a színház varázsa, a közösen megélt pillanatok. És mikor lesz megint, amikor aggodalom nélkül újra beülsz, váll a vállnak. Az elején felvételeket néztem, azzal pótoltam, de egyszer csak elkezd hiányozni a közeg, mindaz, amitől a színház színház.
Szóval ma legyen akkor színház. Egy különleges, nem beülős, hanem sétálós. A Stúdió K Peer Gyntje egy különleges helyen játszódik, a kőbányai pincerendszerben. A nyirkos alagútrendszerben hurcolod a széked jelenetről-jelentere, s elfelejtkezel az időről, mert amit látsz, elvarázsol. Pont egy éve láttam. Peer szerepében Nagypál Gábor. Vele beszélgettünk akkor előadásról, színházról, függetlenekről.
Ennek az ismétlése apropóján is reménykedem, nemsokára újra együtt színészek és színházszeretők.
( A 2019.09.02-i adás ismétlése )
2020-05-11 16 óra Régóta, nagyon rég óta tisztelem azért az elszántságért, makacs küzdelemért, amit több mint két évtizede folytat. Neve mára eggyé forrt Ózddal, a Hétes-teleppel. Egy dokumentumfilm készítése vitte oda, majd ott ragadt.
Az alkotásban hisz, az alkotás általi és felemelkedésben. Maga is alkotó, de kameráját átadta másoknak, hogy azok szemével lássuk a távolit, a sokszor elképzelhetetlent. Miközben maga is alkot, ír, játékfilmről álmodik. Meg arról, hogy tovább működjön az általa létrehozott rendszer.
Mert mára az Alkotótábor mellett lett a Van Helyed Alapítvány, önkéntesek és segítők. És tán a legfontosabb, hogy működni kezdett a Rendszer. De ez a rendszer sérülékeny, könnyen törik, ha a nem látott válság közbeszól.
Hogyan tovább? Erről is beszélgetünk Bódis Kriszta íróval, dokumentumfilmessel, a Van Helyed Alapítvány és Stúdió létrehozójával, szakmai vezetőjével.
2020-05-04 16 óra Egy fotel. A sárga fotel. Bútordarab. Lakásod éke, búvóhely, otthonosság. Bezártság. A mindennapok színtere. Jelzi az idő múlását, a mindennapok színpadának díszlete. A vágyaké. Ötven nap karanténnaplójának alanya és tárgya.
Győri Aliz Franciaországban élő fotográfussal beszélgetünk sárga fotelről, fotóról, rajzokról, meg arról, hogyan dokumentálja a mostot a fotós.
2020-04-27 16 óra Sokat járnak a fejemben a diákjaim. Az összes, de különösen a végzősök. Próbálom – lehetetlen – beleélni magam a helyükbe. Elfuserált dolog. Hogyan fogják majd egyszert ezt elmesélni? Hogyan fognak rá visszaemlékezni? Ők lesznek a soha el nem ballagott évfolyam. Egyszer láttam valahol egy tablót, a háború idejére esett az osztály érettségije. A tablón ez állt: az örök IV. A.
A mostani idő is történelem lesz. Az ő történelmük, a miénk.
És erről eszembe jutott egy korábbi beszélgetés a Történelem Tanárok Egyletéről, a megalakulásról, történelemről, rendszerváltásról, a történelem tanításáról.
Miklósi Lászlóval, a TTE elnökével beszélgettünk, ennek ismétlését hallhatják.
( A 2019.10.07-i adás ismétlése )
2020-04-20 16 óra Talán csak egy-két alkalommal nem voltam ott, sétáltam együtt az Élet Menetével. Volt, hogy egyedül, de ott sosincs egyedül az ember, olykor a lányommal, barátokkal együtt. Hosszú évek óta mindig hatalmas tömegben sétálunk el a holokauszt emlékhelyeire, emlékeztünk együtt, s hisszük azt, ez nem történhet meg még egyszer.
Sétáltunk már esőben és napsütésben, fázós hidegben és szinte kánikulai időben. És voltak emlékezetes pillanatok, beszédek. Most nem lesz, nem lehet. De vannak fotók, felvételek, privát történetek és kollektív emlékezések.
És beszéld el fiaidnak….történetekkel, fotókkal, emlékezéssel.
Ezt teszi Benda Iván fotográfus, aki képekben meséli el a sokszor nehezen elmondhatót.
Az Apám utolsó üzenete kiállítása apropóján beszélgettünk akkor és most.
( A 2020.01.20-i adás ismétlése )
2020-04-13 16 óra „Már az odautazást is szeretem. Ahogy egyszercsak, még nagyon a távolból felsejlik a kontúrja, előbukkan, majd egy időre újra eltűnik, hogy végül teljességében láttassa magát. Uralja a tájat, közben szerényen meghúzódik. E kettősség nem csak az épületegyüttest, hanem annak ezeréves jelenlétét is jól tükrözi.” –írtam valamikor a nyár végén Pannonhalmáról, a nyár végi Arcus Temporum Fesztiválról.
Most, mint olyan sok minden, nagyon távolinak, s távolnak tűnik. Pannonhalma ma nem fogad látogatókat, a húsvét, a pészah szerte a világban most még csendesebb.
Még inkább az elmélyülésről szól. Arról, hogy az ünnepet magunkban teremthetjük meg.
És szól a Csendről, mint a Pannonhalmi Főapátság tavalyi tematikája.
Arcus Temporum…Időív, ami mégis összeköti a távolit.
Dejcsics Konrád bencés szerzetes beszélt akkor a Fesztiválról, a „kintről és a bentről”.
Mindez most talán még erőteljesebben, még aktuálisabban szól.
( A 2019.08.05-i adás ismétlése )
2020-04-06 16 óra Felkelsz reggel, s talán az első furcsaság, bár könnyen szokom, hogy nem kapkodva, fürdőszoba és konyha közt futkosva iszod meg a reggeli kávéd. Ráérősen üldögélek fölötte, tervezem a napot.
Igaz délelőtt elkezdődik a táv-tanítás, tanulás, ami sok időt visz el, mégis, valahogy máshogy alakul most minden.
Próbálok állandóságokat tenni a mindennapokba. Furcsa az is, hogy itthon vagyok egész nap, hogy este nem megyek sehová. De izgalmas is. Huncut, a macskalány néhány napig nehezen szokta, hogy a terepet nap közben is meg kell osztania, de azt hiszem, mostanra megbékélt.
Tervek dögivel, van, ami már megvalósult, de még olvasni türelmetlen vagyok.
A híreket kisebb intenzitással nézem, de már nem ülök hosszú órákat a fb előtt, miközben most nagyrészt ez adja a külvilágot. Hogy mások mit csinálnak, hogyan élik meg és át.
Epres Attila, az Örkény színésze az elsők között kezdett el esténként felolvasni. Ül a füles foteljában és olvas nekünk, az otthonlevőknek. Minden este egy kis időre a vendégei, a nézői vagyunk.
A mai, rendkívüli adásban többek között vele beszélgettem. Meg Fodor János kérdezett tanításról, otthonlétről.
Fekete-fehér, talán kicsit több fehérrel.
2020-03-30 16 óra Két hete itthon. Bár próbálom szokni, elfogadni, nehéz.
Bár úgy tűnik, hamar idomulunk. Sok minden, aminek a lemondásáról – akár néhány hete is még – azt gondoltam, lehetetlen, nem is olyan nehéz. Lelassulás van, talán a nem fontosak elengedése.
És maradnak hiányok, barátok, találkozások, színház, hangversenyek, amelyek most beköltöztek sokunk lakásába. Ugyanilyen hiány hétfőnként beülni a Bézsbe. Három hete üres a noteszem, érdektelen, hogy hanyadika van, a napok ismétlődése ad keretet
De leleményesek vagyunk, s megtaláljuk a módját a más találkozásoknak, a neten közös kávézásoknak a csajokkal, vacsora a barátokkal, közös tapsolás a szomszédokkal.
Régi fotók közt válogatok, mert terjed a fb-on a gyerekkori képek kirakása.
Közben eszembe jut egy régi műsor egy titokzatos barna bőröndről, benne Kornis Jenőnek, az osztrák-magyar császári és királyi hadsereg közkatonájának az 1914 és 1918 között írt háborús naplójával, leveleivel. Háború, levelek, családi titkok, emlékek, az életben-maradás makacs akarása.
Korniss Annával és Takács Ferenccel beszélgettünk anno, nem halványult.
( A 2017.04.10-i adás ismétlése )
2020-03-23 16 óra Helyzet van, sosem élt helyzet van. Súlyos helyzet van. Ülök a számítógép előtt hosszú tíz perce, s próbálom kiválasztani, hogy melyik adásomat ismételjük.
Mert most hétfőn ismétlünk. Hogy mi lesz a jövő héten, meg azután? Most talán csak napokat látunk előre, tervezni lehetetlen. Egyet hátra, kettőt előre.
Bele-belehallgatok régebbi műsorokba, a vendégeimet mind szeretem és nagyra tartom mindegyiket. De most melyiket kéne. Színház, kiállítás, hogy jöhetne szóba, ha nyitva is lenne, mostanra bezárt.
És mégis. Biztos kézzel nyúlok ahhoz az őszi műsorhoz, ahol Vojnich Erzsébettel beszélgetünk egy akkor éppen frissen nyílt kiállításáról.
Hirtelen nagyon élesen megidéződnek képei: lépcsők, medencék, csarnok, medence. Ember ritkán. Az is elhagyatottan. Súlyos képek. Magányosak.
Vojnich akkor azt mondta, csend van, most nem tud festeni. Hogy azóta? Nem tudom. Talán…
A kiállítás bezárt, a képek velem maradtak.
És Vojnichot hallgatni mindig jó
( A 2019.10.28-i adás ismétlése )
2020-03-16 16 óra Egy régi fekete-fehér fotó, rajta egy nagymasnis kislány, az akkor három éves Keleti Éva nagybátyjával, a háromszoros olimpiai bajnok Kabos Endrével. A kép Székely Aladár műtermében készült 1934-ben. Talán, ha tudat alatt is, ez lehetett az első fotóval való találkozása.
A másik kép idén készült Keleti Éváról, s ez lett a Műcsarnokban látható Élet/Képek kiállítás „reklámarca”. Éva rózsaszín szemüvegben, melyben megcsillan a valamikor régen balett-táncosokról készült képe. Mert a balett lehetett volna szerelem, de megmaradt a tánc fotózásában.
A portré vagány, meg mutatja az újrakezdést, melyben ott van a régi fotó, ott van a folytonosság, az örök.
A művészportrék művészei közül sokakat újra kamera elé állított. Ez is az időről, a végtelenről, a folytonosságról szól. Mert Keleti Éva gépe elé mindenki örömmel ül. Valami olyat tud az emberről, a lélekről, a karakter megmutatásáról, amit kevesen.
A K11-ben – 2020. január 23-án – készült nyilvános felvételt hallják Keleti Éva fotográfussal, fotóművésszel.
( A 2020.01.27-i adás ismétlése )
2020-03-09 16 óra Tizenéves éves lehettem, amikor nagymamától karácsonyra a Mikrofonnal az Északi-sarkon c. könyvet kaptam. Már a cím is izgatott, a borítóján, máig emlékszem – havas táj felett valami repülő szállt. Nagymama mesélte, hogy egy rádiótudósító írta, aki Moszkvában dolgozik, ahol egyszer ő is volt. De ez a rádiós ember beutazta sok részét, még az Északi sarkra is eljutott. Akkoriban én még nem sosem voltam külföldön, könyvekből ismertem nagyon szép helyeket. Talán már aznap olvasni kezdtem a könyvet. Költözésekkor mindig a kezembe kerül, s felidéz annyi mindent, valahogy ez a könyv örökre összeforrt nagymamával meg a karácsonnyal.
Az, hogy egyszer majd én is rádiós leszek, s hogy egy helyen dolgozom majd a szerzővel, sok-sok évvel később történt. Bár soha nem dolgoztunk együtt, tudtam, távolról ismertem őt, Kulcsár Istvánt. Ez jutott eszembe először, amikor láttam, új könyve jelent meg, s rögtön tudtam, meg szeretném hívni.
Kulcsár Istvánnal beszélgetünk könyveiről, az egyszervolt Rádióról….
2020-03-02 16 óra Hosszú évekkel ezelőtt láttam első előadásaikat. Megfogott, figyelemre méltó volt. Arról is szólt, hogy érdemes rájuk figyelni. A K2 azóta beépült a szakma, a színházszeretők fejébe. Fontos helye lett a ma színházi térképének. Kaposvári színészhallgatóként hozták létre a társulatot, ma a független szcéna egyik ismert társulatává érettek. A saját bemutatóik mellett számos más színházban dolgoznak, lett Ifjúsági Programjuk, ahol középiskolásokkal dolgoznak fel előadásokat.
Tehetségesek, tele energiával, ötletekkel.
A K2 alapítóival, Benkó Bencével és Fábián Péterrel beszélgetünk
2020-02-24 16 óra Rotschild Klára – egy kiállítás és egy könyv aoropóján beszélgetés: Simonovics Ildikóval
( A 2019.12.30-i adás ismétlése )
2020-02-17 16 óra „A világ körülöttünk őrült módon felgyorsult, követhetetlenül ingergazdag, hangos és harsány lett, mi pedig a közösségi hálózatok korában, virtuálisan élve életünk jelentős részét, csendesen elmagányosodunk, miközben folyamatosan figyelemért, mások figyeleméért üvöltünk. Élvezzük a fogyasztói társadalom, a közösségi hálózatok, a média előnyeit, élvezzük függőségeinket. Nárcisztikusak vagyunk. Elkényelmesedtünk. Sodródunk.” Legfrissebb előadása, a Kis esti vakság kapcsán beszélgetünk az elmúlt tizenhét évről, a a hazai kortárs-tánc helyzetéről, munkákról és „hétköznapokról” a Pataky Klári Társulat alapító-koreográfusával, Pataky Klárival.
2020-02-10 16 óra Hogyan lehet ma tanítani, hogyan lehet ma jól és izgalmasan tanítani? Milyen a jólműködő iskola, mi ebben a tanár szerepe? Talán ezek a kérdések ma sokunkat, diákokat, pedagógusokat, tanárokat egyaránt érintenek.
Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium történelem tanára, mint mondják, nem lehet unatkozni az óráin. Emellett számos, a történelemhez kapcsolódó könyvet írt. Legutóbbi könyve, a 25 szelfi az Árpád-korból apropóján beszélgetünk történelemről, iskoláról, táncról, családi kötődésekről Lőrinc László történésszel.
( A 2019.12.02-i adás ismétlése )
2020-02-03 16 óra Ugye emlékeznek még a cascos, a túrós, az ”egy pohár tej tiszta fej” vagy az „élmény az ágyban” reklámokra?
Sok minden már a múlté, annyi minden elment, jónéhány Füles óriásplakát örökre bevésődött.
A legismertebb modellekkel dolgozott, Pataki Ági, Bíró Ica, Sütő Enikő, Patz Dóri, Szentpéteri Györgyi, Bálint Antónia, Fekete Klári szerepelnek munkáiban. Mindannyian imádták őt, mert Fülessel dolgozni mindig örömteli volt. Jó humorú, tele ötletekkel és sztorikkal, erőteljes baritonja betölt minden teret.
Amikor valamikor a kettőezres évek elején megismertem, már nem a reklámszakmában dolgozott. Akkorra sokminden megváltozott. Ekkor kezdett könyveket csinálni, megszülettek a Füles-albumok, a templomok könyvei, a hidakról szóló, meg a karikatúrái.
Tóth József Füles fotográfus, reklámfényképésszel beszélgetünk legendákról, s mindarról, ami ma foglalkoztatja.
2020-01-27 16 óra Egy régi fekete-fehér fotó, rajta egy nagymasnis kislány, az akkor három éves Keleti Éva nagybátyjával, a háromszoros olimpiai bajnok Kabos Endrével. A kép Székely Aladár műtermében készült 1934-ben. Talán, ha tudat alatt is, ez lehetett az első fotóval való találkozása.
A másik kép idén készült Keleti Éváról, s ez lett a Műcsarnokban látható Élet/Képek kiállítás „reklámarca”. Éva rózsaszín szemüvegben, melyben megcsillan a valamikor régen balett-táncosokról készült képe. Mert a balett lehetett volna szerelem, de megmaradt a tánc fotózásában.
A portré vagány, meg mutatja az újrakezdést, melyben ott van a régi fotó, ott van a folytonosság, az örök.
A művészportrék művészei közül sokakat újra kamera elé állított. Ez is az időről, a végtelenről, a folytonosságról szól. Mert Keleti Éva gépe elé mindenki örömmel ül. Valami olyat tud az emberről, a lélekről, a karakter megmutatásáról, amit kevesen.
A K11-ben – 2020. január 23-án – készült nyilvános felvételt hallják Keleti Éva fotográfussal, fotóművésszel.
2020-01-20 16 óra „Az év elején Auschwitzban jártam. Az egyik fotó hozzásegített szemléletem bizonyos újrafogalmazásához. Meszelt karámra emlékeztető deszkák között egy fejkendős öregasszonyt hajtanak a kivégzőbarakk felé. Az öregasszony körül két-három kisgyerek lépeget a salakos út jóvátehetetlen közönyében. Álltam a kép előtt, s erőnek-erejével meg akartam állítani a húsz évvel ezelőtti boldogtalanságot – ahogy látszatra a fényképfelvétel megállította. De én a valóságot akartam megállítani. S akkor megértettem, hogy semminek sincs értelme, ha nem tudjuk jóvátenni azt, ami már megtörtént.”
Pilinszky János napló-sorai -egy kiállítás mottója. Az Apám utolsó üzenete kiállítás vezérfonala.
S mennyi mindent takarhat a cím….
Benda Iván fotográfussal beszélgetünk néhány napja nyílt kiállítása kapcsán…. hogy mi mindenről….
Tartsanak velünk.
2020-01-13 16 óra Egy élet. Az élet két oldala. A napos meg az árnyékos? De mi számít ennek, és mi annak.
Szabolcs, a vállalkozó harmincas éveiben veszítette el látását. A feladás és a küzdés között nagyon hosszú az út és nagyon nehéz.
Kurucsai Szabolccsal arról beszélgetünk, hogyan dolgozta fel mindezt, s hogyan formálta át a saját és mások életét.
( A 2019.03.25-i adás ismétlése )
2020-01-06 16 óra Képeit, fotóit régről ismertem, szerettem, de őt magát későn ismertem meg. Talán egy kiállításon vagy egy interjú alkalmával. Mindig jó volt találkozni, beszélgetni vele, Szalay Zoltánnal, a „szalayzolival”. Érzékeny volt, okos, a szemében ott maradt az örök kamasz, mosolyában a rá oly jellemző mindig irónia.
Kincses Károly írta róla: „a képek beszélnek az Életről, a Halálról, a Hitről, annak mindmegannyi megjelenési formájában, és beszélnek a Múlandóságról és az Örökkévalóságosról, mindezt azzal a mélységgel, csipetnyi iróniával és elhivatottsággal, mely Szalayt jellemezte.”
Most megjelent fotóalbuma –Azok a hatvanas, hetvenes évek –hűen tükrözi, mit gondolt a világról, mindarról, ami számára a világot jelentette.
Szalay Zoltánra emlékezünk László Ágnes újságíróval, a feleséggel, a társsal és Kincses Károly fotótörténésszel.
2019-12-30 16 óra Rotschild Klára – egy kiállítás és egy könyv aoropóján beszélgetés: Simonovics Ildikóval
2019-12-23 16 óra „Ravatal csendje fejem felett
Kókadt szemafor fejem alatt
Szeretkezem a jövő romjain”
Egy rendkívül tehetséges fiatalember döbbenetes sorai.
Mertz Nándor a Magyar Televízió rendezője volt. Meg játszott filmekben, A hídavatás és a Gerendaerdőben. Meg verseket írt.
1972 novemberében is egy forgatásra utazott kollégáival, amikor az elromlott vasúti szemafornál áthaladva halálra gázolta őket egy vonat.
Keresek utána a neten, nem sok mindent találok, leginkább akkor is a tragikus balesetről.
A filmeken kívül kéziratos formában megmaradtak versei, ebből állították össze az egykori barátok most megjelent Áradat c. verseskötetét.
Életéről, szenvedélyeiről, verseskötetéről beszélgetünk
Horányi Özséb egyetemi tanárral, Kardos Sándor operatőrrel és Lugosi Lugo László fotográfussal
2019-12-16 16 óra „Urak között könyvet lopni nem szégyen” – írja valahol Németh László.
Megnyugtat, mert valamikor a nyolcvanas években magam is egy akkor megszerezhetetlen Szilágyi Domokos verseskötetet így szereztem meg, melyet ma is féltve őrzök.
1959-ben a budapesti Műcsarnokban francia könyvkiállítást rendeztek: a kéthetes nyitvatartási
idő végére a könyvek nagy részét – több mint háromezer kötetet – ellopták a látogatók.
Az „elkövetők” között az akkor még fiatal, a mai kulturális élet meghatározó művészei is ott voltak.
Két fiatal művészettörténész Árvai Mária és Véri Dániel a lappangó történeteknek ment utána.
Nyomoztak, felkutattak, interjúkat készítettek.
A nagy könyvlopás kiállításról beszélgetünk Véri Dániellel.
( A 2019.10.21-i adás ismétlése )
2019-12-09 16 óra Valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg mindkettőjükkel, Hegyi Lóránd művészettörténésszel és Gábor Áron képzőművésszel. Hegyi Lóránd ekkor már a bécsi Modern Művészetek Múzeumnak (MUMOK) az igazgatója volt, de sűrűn hazajárt, jelen volt. Majd fizikailag egyre távolabb került, Nápolyban, majd St.-Étienne-ben vezette az ottani kortárs intézményeket, épített fel saját kánonja szerint.
Gábor Áron maradt, de tanulmányútjai során több Nyugat-európai városban és az USA-ban is dolgozott.
Kettőjük kapcsolata nem csak barátság, de közös gondolkodás, olykor közös munkák is.
A közelmúltban a saluzzoi Castigliában Hegyi Lóránd volt a kurátora a Rajzon belül c. kiállításnak, melyen a 33 nemzetközi művész között Gábor Áron alkotásai is szerepeltek.
A művész és a művészet felelősségéről, kiállításokról, otthonról és utazásokról is beszélgetünk.
Vendégeim Hegyi Lóránd és Gábor Áron
2019-12-02 16 óra Hogyan lehet ma tanítani, hogyan lehet ma jól és izgalmasan tanítani? Milyen a jólműködő iskola, mi ebben a tanár szerepe? Talán ezek a kérdések ma sokunkat, diákokat, pedagógusokat, tanárokat egyaránt érintenek.
Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium történelem tanára, mint mondják, nem lehet unatkozni az óráin. Emellett számos, a történelemhez kapcsolódó könyvet írt. Legutóbbi könyve, a 25 szelfi az Árpád-korból apropóján beszélgetünk történelemről, iskoláról, táncról, családi kötődésekről Lőrinc László történésszel.
2019-11-25 16 óra „Én egy elég furcsa pasi vagyok, mert amit gondolok, és amit mondok, azt megcsinálom” mondta egy nemrég vele készült interjúban. Számára nincs lehetetlen. Évtizedekkel ezelőtt költözött be Szentendrére, hogy galériát csináljon. Kiállításai, gyűjteménye, mindaz ma őt igazolják. Gyűjtésről, kiállításokról, Kínáról, könyvekről is beszélgetünk Erdész László műgyűjtővel, az Erdész Galéria vezetőjével.
2019-11-18 16 óra Számos helyen főként galériákban gyakran találkozhatunk Nemes Csaba munkáival, de ilyen átfogó, a sokféle technikát, alkotói utat bemutató tárlatot Magyarországon még nem rendeztek műveiből. A helyszín, Dunaújváros, a Galéria, ismerős terep számára, a kilencvenes években többször is kiállított itt. Visszatérés, „hazatérés” mely néhány munkájában is tükröződik. Az elmúlt nagyjából tíz év alkotásai, részben visszapillantások, meg az újak, a legújabbak megmutatása: az „apa-kép”, az apa-fiú kapcsolat, a Telep, a vidék, az elhagyatottság, a magára hagyott kilátástalan tömegek, a társadalmilag és politikailag is egyre szűkebb tér, a romagyilkosságok, a „hétköznapi „Magyarország” mélységeiben mutatja meg az elmúlt évtized valóságait.
Nemes Csaba képzőművésszel, intermediális művésszel beszélgetünk.
2019-11-11 16 óra Artus _ színház, szellemi műhely, alkotó közösség, ahol mindig történik valami izgalmas.
Egy régi gyártelep zegzugos udvarán – a Fonó mellett – jut be az ember az elhagyatottnak tűnő telepre.
Ellentmondás a régi, megkopott, elhagyott gyár helyszíne és az ott zajló kortárs összművészeti alkotás folyamata? Vagy ez is inspiráló az ott születő alkotásoknak?
A Phase Shift (Fáziseltolódás) c. kiállítás éppen arra tett kísérletet, hogyan hat műveik létrehozásában a régi gyár története.
A kiállítók mind különböző szempontból vizsgálják a teret, a munkavégzést, illetve az ehhez lazán kapcsolódó meglátásaikat. A résztvevőket elsősorban a terek használatának változása ragadta meg, a funkcióváltások története, jelentése, és a folyamat lenyomatai.
Vendégeim: Csanádi Judit díszlettervező, egyetemi tanár, a kiállítás kurátora, Czene Márta és Zékány Dia képzőművészek.
2019-10-28 16 óra Azt hiszem, kevés olyan Vojnich Erzsébet kiállítás volt az elmúlt időszakban, amit ne láttam volna.
Szeretem a képeit, ahogy a világról gondolkodik, amit a képek mutatnak erről és róla
Hogy mi alapján válogat a művész, a kiállítás rendezője a kiállításra, mit mutat meg a sokból, hogyan kerülnek sosem látott képek a kiállításba? Erről is beszélgetünk Vojnich Erzsébettel a Válogatás a Műteremből c. kiállítás kapcsán, melynek rendezője Szüts Miklós volt.
2019-10-21 16 óra „Urak között könyvet lopni nem szégyen” – írja valahol Németh László.
Megnyugtat, mert valamikor a nyolcvanas években magam is egy akkor megszerezhetetlen Szilágyi Domokos verseskötetet így szereztem meg, melyet ma is féltve őrzök.
1959-ben a budapesti Műcsarnokban francia könyvkiállítást rendeztek: a kéthetes nyitvatartási
idő végére a könyvek nagy részét – több mint háromezer kötetet – ellopták a látogatók.
Az „elkövetők” között az akkor még fiatal, a mai kulturális élet meghatározó művészei is ott voltak.
Két fiatal művészettörténész Árvai Mária és Véri Dániel a lappangó történeteknek ment utána.
Nyomoztak, felkutattak, interjúkat készítettek.
A nagy könyvlopás kiállításról beszélgetünk Véri Dániellel.
2019-10-14 16 óra „2018-ban nyilvánvalónak tűnt, hogy a Kibékülés történéseire nem lesz könnyű ránézni. Ha nem akarjuk, hogy témaválasztásunk üres közhely vagy elméleti konstrukció maradjon, akkor mind egyéni, mind szerzetes közösségi szinten szembe kell majd néznünk saját kudarcos vagy lezáratlan kibéküléstörténeteinkkel is. Azért, hogy továbbléphessünk.” – idézi fel a Pannonhalmi Főmonostori Kiállítótér Csend című kiállításának megszületését Dejcsics Konrád atya. Ö Erőss Nikolett kurátor öt fiatal művésszel dolgozta fel, készítette el a Csend kiállítást.
Erőss Nikolett művészettörténésszel beszélgetünk a kiállítás létrejöttéről, az ott megszületett művekről.
2019-10-07 16 óra Az utolsó „piros napos” április 4-én alakította meg akkor négy nagyon fiatal történész a Történelemtanárok Egyletét. Ám úgy gondolták, a tanév vége előtt néhány héttel nem lenne akkora ereje egy új egyesület megalakulásának. Kivártak. Így lett a megalakulás időpontja 1989. szeptember 30-a. Szinte egyidős a rendszerváltással. A TTE a történelemtanítás rendszerváltása lett. Együttműködések, konferenciák, sikerek, viták, olykor éles szembenállások jelzik az évtizedeket. Ma talán az egyik legnagyobb értéke, hogy VAN. Az alapításról, múltjáról és jelenéről beszélgetünk az alapító Miklósi Lászlóval, a TTE elnökével.
2019-09-30 16 óra Talán a Pinokkióban láttam először, legalább is ekkor rögzült a vékony, nyurga, hihetetlen arcjátékú, mozgású fiatal színész. Az Amadeusban Mozartot tényleg életre keltette. Az Egy őrült naplója, amit minimum négyszer láttam, lenyűgözött. Az Ascher Tamás Háromszéken előadásban elbizonytalanított hogy őt, vagy valójában tényleg Aschert látom-e a színpadon.
Profi színész, meg csöndes, szerény, a díjak nem „rontják”. S ebben a hitelességben rengeteg munka van.
Szeretem, amikor zenél a Sadantban. Szeretem, ahogy gondolkodik és beszél.
Az élet úgy hozta, hogy ezen a héten ismétlek, amiben egyetlen jó van: Keresztes Tamás színész.
Ajánlom szeretettel.
( A 2018.01.08.-i adás ismétlése )
2019-09-23 16 óra A nyolcvanas évek nekem nem csak a fantasztikus egyetemi éveket jelentette. Barátokat, szellemi mentorokat, rácsodálkozást sokmindenre. Kitágult a világ: bennem is, körülöttem is.
Elbert Márta Kiskamerás történetek c könyvével újraélem az akkori évtizedet. Ma méginkább tudom, mekkora bátorság volt és milyen fontos, hogy a Fekete Dobozzal akkor ők mindenhol jelen voltak, rögzítettek, dokumentáltak.
S közben kibontakozik egy egyszerűnek és simának egyáltalán nem mondható életút és pályakép.
A könyv kapcsán beszélgetek Elbert Márta rendező, forgatókönyvíróval, a Fekete Doboz egyik alapítójával.
( A 2019.04.01-i adás ismétlése )
2019-09-16 16 óra Színész. Vezetett színházat Fehérváron. Most A Szentendrei Teátrum igazgatója.
Legfőbb jellemezője az örök nyughatatlanság, a folyamatos csinálás, melynek egy közös pontja van: a Színház.
Vasvári Csaba színésszel beszélgetünk színházról, az ötven éves Teátrumról, ikertesóságról, szerepekről, mélységekről és magasságokról.
2019-09-09 16 óra Vendége: Kerekes Vikória színész
2019-09-02 16 óra „Mi meg ültünk otthon, én és a kis Peer,
legjobb volt nem törődni az egésszel…
Én sose bírtam a sarkamra állni.
Ki nézne a sorssal farkasszemet,
jobb szeretjük hessegetni, hiába,
a kínos gondolatokat, ki pálinkába,
ki hazugságokba menekül – ahogy lehet.
Mi meg… a mi menedékünk a mese volt:
volt azokban királyfi, meg állatok, manók, még menyasszonyrablás is…
Istenem, de ki hitte volna, hogy úgy megmarad benne?”
Csodálatos szöveg, lenyűgöző előadás, egy különleges helyszín Budapest egyik pincerendszerében, elképesztő színészi munkák.
Nagypál Gáborral (Peer) többek között a rendhagyó előadásról beszélgetünk.
Meg színházról, a „függetlenség áráról”, színházcsinálásról, olykor annak igazgatásáról, Vádliról……
2019-08-19 15 óra Már az odautazást is szeretem. Ahogy egyszercsak, még nagyon a távolból felsejlik a kontúrja, előbukkan, majd egy időre újra eltűnik, hogy végül teljességében láttassa magát. Uralja a tájat, közben szerényen meghúzódik. E kettősség nem csak az épületegyüttest, hanem annak ezeréves jelenlétét is jól tükrözi.
Hosszú évek óta – hacsak tehetem – augusztus utolsó hétvégéjét Pannonhalmán töltöm.
A varázslatos táj mellett lenyűgöző a Pannonhalmi Bencés Főapátság épülete, mely tizenöt éve ad otthont a háromnapos művészeti fesztiválnak, az Arcus Temporumnak.
„ A fesztivál programja a szerzetesi imádságok ritmusa köré épül, mert a bencés szerzetesközösség szeretné mindenkinek felkínálni a lehetőséget, hogy bekapcsolódjon és belemerüljön abba, amit nap mint nap végez.”
A Pannonhalmi Főapátság idei tematikája a Csend, ezt járja körül a Fesztivál is zenében, kiállításokban, irodalmi művekben.
Dejcsics Konrád bencés szerzetessel, a Fesztivál kulturális igazgatójával beszélgetünk a helyről, múltjáról és jelenéről, s a fesztiválról.
( A 2019.08.05-i adás ismétlése )
2019-08-05 15 óra Már az odautazást is szeretem. Ahogy egyszercsak, még nagyon a távolból felsejlik a kontúrja, előbukkan, majd egy időre újra eltűnik, hogy végül teljességében láttassa magát. Uralja a tájat, közben szerényen meghúzódik. E kettősség nem csak az épületegyüttest, hanem annak ezeréves jelenlétét is jól tükrözi.
Hosszú évek óta – hacsak tehetem – augusztus utolsó hétvégéjét Pannonhalmán töltöm.
A varázslatos táj mellett lenyűgöző a Pannonhalmi Bencés Főapátság épülete, mely tizenöt éve ad otthont a háromnapos művészeti fesztiválnak, az Arcus Temporumnak.
„ A fesztivál programja a szerzetesi imádságok ritmusa köré épül, mert a bencés szerzetesközösség szeretné mindenkinek felkínálni a lehetőséget, hogy bekapcsolódjon és belemerüljön abba, amit nap mint nap végez.”
A Pannonhalmi Főapátság idei tematikája a Csend, ezt járja körül a Fesztivál is zenében, kiállításokban, irodalmi művekben.
Dejcsics Konrád bencés szerzetessel, a Fesztivál kulturális igazgatójával beszélgetünk a helyről, múltjáról és jelenéről, s a fesztiválról.
2019-07-22 15 óra Fekete-fehér fotók: Hősök tere, az újratemetés, a berlini fal lebontása, ’89 március 15-i tüntetése, 1989 Prágája. Ikonikussá vált képek. Meg a Győri Balett negyven évvel ezelőtti pillanatai. Sokunk számára élő emlékezet, ott voltunk, részt vettünk, hittünk benne. Mit látott ott és akkor a fotós? Mit jelentenek ma ezek a képsorok.
Bánkuti András fotóművész Évfordulók c. kiállítása (Fészek Klub) a negyven éves Győri balett és a harminc éve történt rendszerváltás kapcsán beszél az akkorról és a mostról is.
2019-07-08 15 óra Talán egy éve beszélgettünk már a Bézsben. De már akkor tudtam, lesz folytatása, ottmaradtak még kérdések, meg válaszok. Azóta annyi minden történt. Utazások, kiállítások, új munkák, új szellemiségek. Játékok.
Lesz miről beszélgetnünk.
Mestermunkájára egy Weöres aforizma került: „A por siet, a kő ráér”
Valóban…
Karsai Zsófia keramikusművésszel beszélgetünk
2019-06-24 15 óra Az Andrássy út számos különleges épülete közül az egyik Hopp Ferenc egykori villája, melyet Hopp a Knorr családtól vásárolt meg. A gyönyörű kertben álló tekintélyes villa nem csak a családnak, de az első világkörüli útról hazahozott rengeteg tárgynak is méltó helye lett. nem csak gyűjteménye, de a kert is őrzi a Kelet szerelmesének kéznyomát. Kertjébe, melyet keleti tárgyakkal, szobrokkal, kapuval, oszlopokkal díszített, különleges buja keleti növényeket telepített. Hopp egyik alkalmazottja így írt a kertről: „Mintha csak a mosolygó Japánnak egy részét varázsolták volna ide a főváros közepes közepibe.”
Hopp azzal a feltétellel adományozta villáját az államnak, hogy abban gyűjteményét felhasználva múzeumot hoznak létre. Száz éve, 1919-ben nyílt meg a mai Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum elődje.
A kertjében álló holdkapu kínai feliratának szövege: Kapum táján öröm áradjon a végtelenbe, Portám körül vígasság viruljon mindörökké.”
A múzeum száz évéről, az ennek tiszteletére rendezett kiállításról, Hopp Ferencről, a keleti utazókról beszélgetünk Fajcsák Györgyivel, a múzeum igazgatójával.
2019-05-27 15 óra Eredeti szakmáját, karrierjét otthagyva kezdett bele az új, a „könyves” életbe.
A rendszerváltás környékén alapította férje, Vince Gábor a ma is sikeres Vince kiadót. Szerencsés, izgalmas időszaka volt a könyvpiacnak. Tíz évig a saját szakmája mellett tanulta, látta, ismerte meg a könyvszakmát. A kettőezres évek elején, férje halála után, hogy családi kézben maradjon a Kiadó, átvette a vezetését. Ma is a könyvpiac, a szakma egyik meghatározó kiadója maradt.
Gál Katalin pedig annyira részévé vált a könyves életnek, hogy előbb alelnöke, 2018 óta pedig elnöke a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének.
Ahogy egy korábbi interjújában beszélt erről: „Egyedüli nőként ültem kezdetben az elnökségben. Úgy éreztem, félreértésből vagyok ott…. Az egyesülés eddig jórészt a férfiak játszótere volt. Szerintem – pláne, ha nőt választunk a megürült igazgatói székbe is – jót tesz a szervezetnek. Kompromisszumkész, kreatív nők, akik férfi társaiknál kevésbé hiúak, esetleg képesek lesznek ráállítani a könyvszakmát a jelenleginél szolidárisabb, intelligensebben működő pályára.”
Gál Katalinnal beszélgetünk könyves szakmáról, Könyvfesztiválról, a közelgő Könyvhétről.
2019-05-13 15 óra Velence mindig jó, akár csak egy napra is bolyongani a különleges hangulatú városban. Nekem az egyik kedvenc helyem. A nagyon izgalmas képzőművészeti biennáléra egyszer már sikerült eljutnom.
Nagy élmény együtt látni ennyi ország alkotásait, összevetni egymással azokat, kiolvasni az éppen aktuális trendeket.
Velencében, mely számos nemzetközi fesztiválnak (zenei, film) a helyszíne, a napokban nyílt meg az 58. Képzőművészeti Biennále.
A Velencei Biennálét először1895-ben rendeztek meg, hosszú évtizedek óta évenkénti váltásban a kortárs képzőművészet és építészet egyik legrangosabb nemzetközi fesztiválja.
Petrányi Zsolt művészettörténésszel beszélgetünk a Biennále történetéről, az idei kiállítókról, a Magyar pavilonról és Waliczky Tamás Képzelt kamerák c. ott látható kiállításáról.
2019-04-08 15 óra Az én értelmezésemben, aki szeret és szeretni képes, az már a jóga útját járja, vallja Szabó Nóra, a Tropical Yoga megalapítója.
( A 2018. 06.04-i adás ismétlése )
2019-04-01 15 óra A nyolcvanas évek nekem nem csak a fantasztikus egyetemi éveket jelentette. Barátokat, szellemi mentorokat, rácsodálkozást sokmindenre. Kitágult a világ: bennem is, körülöttem is.
Elbert Márta Kiskamerás történetek c könyvével újraélem az akkori évtizedet. Ma méginkább tudom, mekkora bátorság volt és milyen fontos, hogy a Fekete Dobozzal akkor ők mindenhol jelen voltak, rögzítettek, dokumentáltak.
S közben kibontakozik egy egyszerűnek és simának egyáltalán nem mondható életút és pályakép.
A könyv kapcsán beszélgetek Elbert Márta rendező, forgatókönyvíróval, a Fekete Doboz egyik alapítójával.
2019-03-25 15 óra Egy élet. Az élet két oldala. A napos meg az árnyékos? De mi számít ennek, és mi annak.
Szabolcs, a vállalkozó harmincas éveiben veszítette el látását. A feladás és a küzdés között nagyon hosszú az út és nagyon nehéz.
Kurucsai Szabolccsal arról beszélgetünk, hogyan dolgozta fel mindezt, s hogyan formálta át a saját és mások életét.
2019-03-18 15 óraTörténész. Az Akadémia Történettudományi Intézet történészeként főleg a 19. század társadalmával, életmódjával, családtörténeteivel foglalkozik.
Hosszú éveken keresztül vezette a bécsi Collégium Hungaricumot.
Néhány éve elindított A hétköznapi élet blogja melyben mikro-történeteken keresztül enged bepillantást a 19. század mindennapjaiba.
Fónagy Zoltán történésszel beszélgetünk
2019-03-11 15 óra Egyetemista koromban az Országgyűlési Könyvtár volt a kedvenc, sőt a legkedvesebb tanuló-helyem.
Jártunk oda bölcsészek, meg a jogászok, orvosisok. Remek társaság gyűlt össze mindig. Olykor már az előtérben leragadt az ember és hosszú órákat beszélgetett. Fantasztikus figurák jártak oda, lenyűgözve hallgattuk őket, ez volt sokunk „külön-szemináriuma”. Vizsgaidőszakban igyekezni kellett, mert hamar elfogytak a jó helyek, sőt a helyek is.
Volt hátul egy asztalsor, mindig ugyanazok ültek ugyanazokon a helyeken. Izgatott, kik ők, mivel foglalkozhatnak. Sokáig úgy gondoltam, az érinthetetlenek, a megközelíthetetlenek asztaltársasága. Kutatók, egyetemi tanárok voltak, egytől-egyig férfiak. Majd lassan velük is elkezdtünk beszélgetni. Sőt néhányan barátok lettek később.
Ez a régi kép, az első vele kapcsolatos emlék jutott eszembe Csuday Csaba műfordító, irodalmi szerkesztőről.
Számos műfordítása jelent meg és irodalomtörténeti tanulmányai folyóiratokban. Volt néhány évig diplomata. Verseket, prózát ír.
Vele beszélgetünk Spanyolországról, Kubáról, könyvekről, zenékről
2019-02-25 15 óra A vendégem Fodor Györgyi Szeréna fotográfus
„1956-ban születtem Budapesten. Első fényképezőgépemet 10 éves koromban kaptam. Természetesen, mint minden gyerek a családot fényképeztem és egy-egy érdekesebb épületet vagy szobrot, netán kirándulásokon a barátaimat. Tudatosan törekedni a művészet felé csak jóval később kezdtem. Miután gimnáziumi éveim alatt közel kerültem a rajzhoz és a grafikához (ezek erősen hatottak rám), szép lassan kialakult bennem egyfajta látásmód a képalkotásban a látottak céltudatos megfogalmazásához. Érettségi után néhány évvel fényképésznek tanultam, így a rajzban nyert tapasztalatok transzformálódtak a fotótechnikába, és fényképezőgéppel kezdtem képet komponálni. Ma a Belvárosi Művészek Társaságának tagjaként tevékenykedem a művészeti életben, és tagja voltam a Magyar Fotóriporterek Társaságának is, annak működéséig. Dolgoztam a Magyar Távirati Iroda munkatársaként és a Szépművészeti Múzeum műtárgyfotósaként. Rendszeresen jelentek meg képeim a Film, színház, muzsikában, a Tükör újságban, a Pesti Műsorban és az Ifjúsági Magazinban és a Rivalda kötetekben. Közreműködője voltam számos képzőművészeti kiadvány fotós illusztrációjának, így képzőművészeti albumok Ország Lili és Farkas István munkáiról, továbbá a Schickedanz Albert, Mesterművek Dürertől és Carracci-tól, Donner és Pozsony kiadványokban. Címoldalas nagy cikkben jeletek meg a Selyem-úton készült fotóim az Élet és tudományban. Hét éves belgiumi tartózkodásom alatt sok tapasztalatot szereztem mind a mindennapi élethez, mind a művészetek terén. Tagja vagyok egy jól működő belga fotókörnek, aminek művészeti arculatának kialakításában jelentős szerepet vállaltam. Ez a fotóklub több alkalommal állítja ki fotóit Belgiumban, Franciaországban és Magyarországon egyaránt. 2001-ben a klubnak helyet adó város polgármestere elismerő kitüntetésben részesítette a fotósainkat. A rajzok és akvarellek erős vonzása kihatnak témáimra, stílusomra a fotóművészetben. Képeim témái egyszerű, mindennapi látványok összessége, melyek mellett sokan elmennek, észre sem veszik, csak visszalátva fotókon gondolnak arra: ej, ezt tán én is meg tudom csinálni. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Kell hozzá jó szem, egy fajta látásmód, kompozíciókészség és nem utolsó sorban komoly szakmai tudás. Ezekre az „apróságokra” reagálok igen érzékenyen és igyekszem a lehető legegyszerűbben, legtömörebben megfogalmazni a legapróbb részletekre is ügyelve és a technika segítségével a közönség elé tárni.”
2019-02-18 15 óra A könyves szakma -is – mint annyi más területe a hazai kultúrának, több válságon ment keresztül az elmúlt években. Voltak vesztesei, voltak látványos átszerveződések és – ha kisebb számban is alakultak új kiadók. Ilyen a hét éve működő 21. Század Kiadó, mely –mint írja – azért jött létre, hogy egy újabb ablakot nyisson a magyar olvasóknak Európára, Amerikára, a világra, a 21. századra. Tegyi Tímea szakmai élete, mintha kicsiben mutatná mindazt, ami a könyvpiacon lezajlott. Több kiadói munka után jelenleg a 21. század munkatársa.
Könyvpiacról, könyvekről s a kiadóról beszélgetünk.
2019-02-04 15 óra 100 éve halt meg Ady. Hozzám állt már nagyon közel, olykor távolabbra került, de el sohasem. A publicisztikái bátrak és aktuálisak mind a mai napig. Izgalmas, meg nehéz, meg fájdalmas, meg talán néha boldog élet volt az övé. És Ady kapcsán eszembe jutott Eörsi István, azt hiszem, ő miatta olvastam egy időben Ady publicisztikái. És eszembe jut Wilhelm Droste, meg a Három holló, meg az a „megszállottság”, Ady szeretete, tisztelete, ahogy Droste az életművel, az életével foglalkozik.
A vendégem Wilhelm Droste irodalomtörténész, író műfordító.
(2017.10.11-i adás ismétlése)
2019-01-28 15 óra Szeretem ezeket a hétfőket, hogy mindig olyan vendégeket hívhatok, akik számomra valamiért fontosak, akikre kíváncsi vagyok, akikkel jó elbeszélgetni a délutánt. Állandóság lett az életemben. De persze az élet olykor felülír. Az ismétlés mindig nehéz, de olykor elkerülhetetlen. Nehéz választani, hogy melyiket. Most vasárnap reggel van, és az elmúlt adásokba hallgatok bele. Olyan, mint amikor az ember a könyvespolcot rendezgeti, leveszi a könyveket, belelapoz a rég nem olvasottakba, s azon kapja magát, hogy belefeledkezett régi idők emlékeibe. Hát valahogy így van ez most is. És persze eszembe jut mindegyikről valami személyes. Nehéz a választás. Galambos Ádám evangélikus teológust, tanárt hosszú évekkel ezelőtt egy kiállítás kapcsán ismertem meg. Olykor összefutunk, olykor a rohanásokban megállunk beszélgetni. S ez mindig jó. Az meg különös véletlen, hogy szinte napra pontosan két évvel ezelőtt beszélgettünk itt a Bézsben. De készülhetett volna ma is ez a beszélgetés…
( A 2017.01.25-i adás ismétlése )
2019-01-21 15 óra Fiatal művészettörténészként a Várfok Galériában kezdett dolgozni. Majd évekig a Nemzeti Galériában, jelenleg a Szépművészetiben. Több izgalmas tárlatvezetésén is ott voltam.
Közben jöttek a gyerekek, a néhány év otthon-lét. Az olykor nehezebb hétköznapok. Talán ez az időszak forrta ki belőle a számára már korábban is fontos írást.
A kezdet egy gyerekeknek szóló művészettörténeti ismeretterjesztő sorozat, a Két egér volt. Majd jöttek az első irodalmi publikációk. Két éve rangos irodalmi folyóiratokban jelennek meg írásai. És közben tanít egy művészeti egyetemen, lakásszemináriumot szervez. Érzékenyen figyel mindenre.
Ezerrel pörög, az írás jelentheti számára a „nagy belső csöndeket”.
Halász Rita a vendégem.
2019-01-14 15 óra Hosszú ideje próbálom „összerakni” családjaim életét. Hallgatásokból, dokumentumokból, alig-maradt fotókból, a kevesek élő emlékezetéből. Nem könnyű: sem nekem, sem nekik. Mert a 20. század sokakat hallgataggá tett. Hosszú évtizedekre vagy örökre. Hiányokból építkezünk. Kinek a „felelőssége”, hogy összeálljon a kép? Az utódoké, hogy kitöltsék a hiányokat? Vagy a még emlékezőké, hogy elmondják, itt hagyják történeteiket?
Talán ezért is indított meg Flohr Zsuzsi Életlehetőségek c. kiállítása (2.B Galéria), melyben nagyapja, Flohr Gyula életét kísérelte meg feldolgozni. Ahogy a kiállítás ajánlója írja: Flohr Gyula szénkereskedő zsidó családban nőtt fel, s bár kikeresztelkedett, mint oly sokukat, őt is munkaszolgálatra vitték Borba. Innen megszökve Josip Tito partizánjaihoz csatlakozott. A Felszabadulás után hazatért, és Budapesten nyitott esszencia- és hengerfestő boltot. Keresztény lányt vett el, zsidóságával élete végéig ellentmondásos, gyakran ellenséges érzései voltak.
Flohr Gyula élete sokakéval azonos. És mégis nagyon egyedi. S talán ebben áll a kiállítás, a hosszú évek kutatásának, feldolgozásának nagyszerűsége, torokszorítása. Hogy Zsuzsi utánament a történeteknek. Interjúzott apjával, Jánossal, és annak testvérével, Marcsival. Folyamatosan dokumentált, levelezett, kutatott. Hiszem, nem csak Flohr Gyula alakját rajzolta újra, hanem…. De erről beszéljenek ők.
Vendégeim: Flohr Zsuzsi, Flohr Mária és Flohr János
2019-01-07 15 óra Higgy magadban, merj nagyban gondolkozni, minden napnak add meg az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen – Héder Márta
( A 2018.03.05-i adás ismétlése )
2018-12-17 15 óra ” Szívesen gondolok vissza a 2008-as szilveszteri koncertre a Müpában. A közös zenélés fantasztikus volt. Jazz muzsikusként kifejezetten érdekesnek találtam, hogy a klasszikus zenét játszó Amadindával és a rockzenész Presser Gáborral egy színpadon zenélünk. Tökéletes összjáték alakult ki közöttünk” – ezt Szakcsi Lakatos Béla írta és akkor még egy visszaemlékezés ami – Karácsony Jánostól van – ” mert emberek vagyunk különbözőek, akik jelen esetben egyet akarnak, de azt nagyon. Azt hogy a zene által közöljenek valamit az együtt zenélés örömét harmóniáját ” egy fantasztikus könyv jelent meg az Amadinda együttes szilveszteri koncertjeiről, az Amadinda Presser Szilveszteri emlékkönyve és ennek apropóján beszélgettem az Amadindából Holló Auréllel, illetve az idei meghívott vendégel Falusi Mariannal. Felidézzük az elmúlt 10 n sok év különböző szilveszteri Amadinda koncertjeit.
2018-12-10 15 óra Egy levágott fül, millió vak lány a 2000-es éveknek a furcsa társadalma, egy nehéz papa, egy fantasztikus mama, ki hamarabb hal meg, mint ahogy kellene, egy vakvezető kutya, rengeteg családi emlék, fotó, képzeletbeli fotók, a Levágott fül Lackfi János legújabb könyve, regénye Többek között erről beszélgettünk meg minden másról, ami Jánossal kapcsolatos.
2018-12-03 15 óra Vendége Wilhelm Droste irodalomtörténész, műfordító, kávéházszerelmes, kávéházak alapítója, működtetője……
( A 2017.10.11-i adás ismétlése )
2018-11-26 15 óra „Tegnapelőtt este 7 kor valami örökre megváltozott… legalább is nekünk biztosan, akik ismertük és szerettük őt.
Divattervező tanítványok nemzedékei gyászolják a legjobb, legkedvesebb tanárukat. Mert azon kívül, hogy Kati a hazai viselettörténet kutatás legjelentősebb, a magyar és a nemzetközi múzeumi világ kiemelkedő alakja volt, fáradhatatlanul tanított, szórakoztatóan, magával ragadóan. Nem hiszem, hogy létezett olyan tanítványa, akivel nem szerettette meg a viselettörténetet!
Én neki köszönhetek mindent, ami a pályán elindított, az embereket, a helyzeteket, a lehetőséget, a fantasztikusabbnál fantasztikusabb kiállításokat, amelyekben segíthettem neki, vagy amelyekben testközelből ismerhettem meg milyen nemzetközi vizeken evezni, mindezt 26-28 évesen! Jobb kezévé emelt csitriként. Neki köszönhetem, hogy múzeumban dolgozom, most épp ott, aminek az újkori textilgyűjteményét 30 évig gondosan építette. De nem csak gondosan, hanem út-törően. A hazai múzeumi szakmának sok tekintetben vett éllovasa volt. Kortárs divatot is gyűjtött már 1977-ben, és neki köszönhetem, hogy ez a pálya lett osztályrészemmé, azt hogy én is olyan szerencsés emberré váltam, akinek a szakmája a hobbija, aki imádja, amit csinál!”
Ezt írta ki F. Dózsa Katalin halálakor facebook oldalára Simonovics Ildikó divattörténész.
A hétvégén egy három napos konferencián emlékeztek meg róla, munkásságáról.
F. Dózsa Katalinról, divatról, konferenciáról, színházról és színházi jelmeztervekről beszélgetek
Simonovics Ildikóval és Remete Krisztával
2018-11-19 15 óra Egy pályázat (Decode), a létrehozott pályamunkák s a díjnyertes pályamunkákból létrejött kiállítás, ahogy ezt pályázati felhívásukban megfogalmazták: ”lehetőséget kíván teremteni az építészet, a design és a képzőművészet találkozására, új kapcsolódási pontokat felfedezve és szorosabbá fűzve a társművészeti ágakat. A DECODE célja, hogy felhívja a figyelmet a gondolatok köré épülő alkotásra és ezáltal az értékteremtésre. Ezek a munkák nem a nemzetközi trendekhez igazodnak, hanem erős, önálló gondolati háttérrel és alkotói szándékokkal jönnek létre.”
S bár a kiállítás bezárt, számos olyan kérdést indított el, amiről érdemes tovább gondolkodnunk.
Akikkel tesszük:
Bordás Péter, Anthony Gall építész és Etentuk Inemesit kulturális menedzser
2018-11-12 15 óra „Drága testvérkém, ha itt lehetnél mellettem, sok mindenrôl tudnék beszélni. Gazdag életünk ezer emlékérôl, együtt töltött nehéz éveinkrôl, az ô szeretetérôl, irántam és irántatok való nagy szeretetérôl, utolsó éveinek munkásságáról, a barátairól és az ô nagy egyedülvalóságáról. A fájdalmamról nem beszélek Neked, testvérke, úgyis tudod Te, mit jelent az számomra Lajos nélkül létezni. Az ô szemével láttam, az ô fülével hallottam. Ô tanított meg szeretni és becsülni sok mindent, amihez ônélküle sohase jutottam volna el. Hogy helyesen éltünk-e, azon ugye kár most vitatkozni, nem élhettünk másként. Ez azért volt, mert egyikünk sem tudott megalkuvó lenni. Ô inkább nem evett, semmint mást fessen, mint ami a meggyôzôdése volt. Én viszont képtelen voltam szalonra vagy valami pénzkeresô állásra gondolni is, amivel többet kereshettem volna, viszont fel kellett volna adnom életfilozófiámat. Ma ugyanígy érzem a dolgokat. Óriási örökséget hagyott rám. Számtalan képet, rajzot, könyvet, emléket. Ezekben élek én tovább. „
(Vajda Júlia levele testvéréhez)
A napokban nyílt Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállítás kapcsán beszélgetünk a festőművész házaspár életéről, munkásságáról Szabó Noémi és Petőcz György kurátorokkal
2018-11-02 14 óra Péntek Halottak napi műsor
„A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.”
Amikor először olvastam Áprily Lajos Házsongárdról szóló versét, tudtam, el kell jutnom oda, a Kolozsvár szívében található temetőbe. Azóta többször jártam ott. Mindig lenyűgöz.
Írókkal, költőkkel, színészekkel,történésszel beszélgetünk a Házsongárdról.
( A 2017.11.01-i adás ismétlése )
2018-10-29 15 óra Először talán a slam kapcsán találkoztam a szövegeivel. Vagy a „dalok a magasföldszintről” volt az első. Szövegei mindenesetre bekúsztak azok mellé, amelyek nekem fontosak. Amit bármikor, csakúgy leveszel a polcról. Polaroidok kötete –mellyel éveket bíbelődött- szavakban, tört mondatokban beszél létről, szorongásokról, szerelemről, hiányról, magáról. Legújabb kötete, a Rókák esküvője kapcsán Simon Mártonnal beszélgetek.
2018-10-22 15 óra Bár évtizedek óta súlyos probléma a hajléktalan-kérdés, egyre sürgetőbb a megoldása. Civil feladat vagy állami? Mit tud tenni a civil mozgalom?
A Nyugodt Szív Alapítvány közel három éve azért jött létre, hogy megpróbáljon emberhez méltó körülményeket teremteni azoknak, akik a védőhálóból kicsúsztak.
Beszélgetünk az Alapítványról, működéséről, sikerekről és nehézségekről.
Nyugodt-e a Nyugodt Szív?
Hoffmann Andrea önkéntessel beszélgetek.
( A 2017.09.13-i adás ismétlése )
2018-10-15 15 óra Közel húsz éve foglalkozik a műkereskedelem elméleti kérdéseivel, a művészek, műkereskedők galériák, árverések szövevényes kapcsolatáról, őrületesen nagy, műtárgyakba invesztált pénzekről, hatalmas leütési árakról.
Most megjelent kötete, az „Ilyet én is tudok” provokatívnak tűnik, de jól mutatja a modern, a kortárs mű és a befogadó kapcsolatát. Azaz, ki az az őrült, aki egy ilyen, „akár én is tudok” képért ennyit áldoz. Nehezebb a kortárs absztrakt művek befogadása? Mitől válik egy-egy alkotás az árverések sztárjává, ér dollármilliókat? És valóban, én is tudok ilyet??
Martos Gábor művészeti íróval beszélgetek.
Hallgassanak bennünket!
2018-10-08 15 óra Nem ismertem őt korábban (miközben hányszor álltunk, ültünk, néztünk, hallgattunk ugyanott, ugyanakkor). Egy még most is látható kiállítása vonzott. Már az is, ahogy a meghívó szólt: „szélágnes” – Fénnyel írt lélekképek –
A kiállításán találkoztunk pár napja, hogy „ismerkedjünk”.
Vannak azok az emberek, akikkel néhány perc után azt érzed, ezer éve ismered. Mert otthonos a velük való lét, a beszélgetés. Ágnes ilyen. A rövid találkozóból hosszú beszélgetés lett. Fotókat mutatott a telefonján, könyveket korábbi kiállításairól. Mesélt a következő tervekről, egykori építész múltjáról, a képek születéséről, a számára oly fontos „fényekről”.
Arról, hogy a dolgok sohasem történnek véletlenül.
Így az sem véletlen, hogy nekünk találkoznunk kellett.
Nagyon várom a beszélgetést Ágnessel.
Hallgassanak bennünket, a Bézs vendége Szél Ágnes
Létajándék
Amikor ezer szándék, irány, érzés
Semmivé sűrűsödve szinte elvész
És
Végtelen szerelmes örömmé oldódik
Nincs iránya, szándéka, árnya
Csak egyszerű csöndes
Boldogsága
Színe sincsen csak
FÉNYE
Mozzanatlan tánca
BÉKE
Széljegyzet
Szelek havában
Szélágnes
2012
2018-10-01 15 óra Mindig van ügye Ma Kovács Kriszta színész, énekes, rendező a vendég, akinek mindig van ügye… Álom, világ, zene.
( A 2018.05.28-i adás ismétlése. )
2018-09-24 15 óra Mindig vannak ügyek, mindig vannak ügyei. Fontosak. Másoknak fontosak.
Hol kiállítást szervez, hol az Estöri versenyt szervezi, bonyolítja.
Számos komolyzenei rendezvény áll.
Kismarton, az ottani programok, az Esterházyak szívügy.
Bárhol és mindenhol összefuthatsz vele. Tele van ötletekkel, s próbálja mind megvalósítani.
Karácsonykor „rokonainak, barátainak, üzletfeleinek” saját készítésű csoda-sütikkel kedveskedik.
Schneider Erikával beszélgetünk az élet apró-cseprő és nagyobb dolgairól.
2018-09-10 15 óra A történet talán jól ismert, de… Karácsonyi készülődés a Barki családnál. A gyerekek a tévében a Stuart Little kisegeret nézik, ahol egyszercsak a kandalló felett megjelenik egy kép. Egy festmény. A régóta elveszettnek hitt… Levelezés a Sony Pictures-sel. A válasz lassan jön, majd kiderül, Berény Róbert elveszettnek hitt alkotását a díszlettervező asszisztense vette nemrég egy pasadenai régiségboltban. Ötszáz dollárért. A festmény addig többször cserélt gazdát odakint, először ötven dollárért. Itthon a kép hetvenmillió forintért kelt el.
Barki elindítja a „Wanted” mozgalmat, melyben elveszettnek hitt, magángyűjteményekben lappangó, külföldre került, sokszor gazdát cserélt képeket próbál megtalálni. A mániákussá váló szenvedély siker. Az eltelt tízen év persze nem csak erről szól. Kiállításokról, kutatásokról, az egykor volt doktori iskolások új szemléletéről, könyvekről, kifogyhatatlan ötletekről.
A Bézs mai vendége Barki Gergely művészettörténész.
2018-09-03 15 óra Szeptember: valaminek a vége és megannyi kezdete.
A megannyi nyárzáró fesztivállal párhuzamosan számos kulturális fesztivál, esemény jelzi az évad kezdetét.
A hétvégi Pozsonyi Pikniken a színházak is kitelepültek az új évadot hirdetni, találkozni a közönséggel, betekintést engedni a színházak egy picit más arcába is.
A mai adásban mi is színházi évadot nyitunk.
Vendégeim, két szupertehetséges fiatal színész és az Átrium sajtófőnöke.
Sodró Elizával, Koch Andreával és Bercsényi Péterrel várom önöket.
2018-08-27 15 óra „Nem hétköznapi könyvként hirdeti a Nők Lapja az új könyvemet – írja Pető Andrea. Nos, azt hiszem, nem hétköznapi beszélgetés vár Marton Évára és a hallgatóságra. Olvassák el a könyv hátoldalát most, aztán majd az egész könyvet is!
2018-08-13 15 óra A latin nyelv, ókori szövegek tanulmányozása, az antik ismerete sokak szerint ma mai „modern” kortól távol áll. Ez az ókor, a régi szövegek tele vannak szépséggel, izgalommal, megannyi csodával.
Nagyillés Jánossal, a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-filológia tanszék vezetőjével beszélgetek.
Hallgassanak bennünket!
2018-07-30 15 óra Kós Mihály építész a vendég – karikatúra….
2018-07-23 15 óra „Pájinkás János elment a cárhoz, és azt mondta:
ha cár uram egy tisztességes ember volna, akkor lejönne abbul a
toronyszobábul, mert óriást le van a világ csehesedve, de én kifundáltam,
mit kell az országnak jovára tenni,
hát jöjjön, dolgozzunk, maga nagy hájas burzsuj”
Kárpáti Péter Pájinkás János darabjáról, egyetemről, színházról, a fiatalok rendezési lehetőségeiről beszélgetek ma:
Tárnoki Márk rendező szakos hallgatóval, az előadás rendezőjével.
Hallgassanak bennünket.
2018-07-16 15 óra Vendég: Wolf Péter
( A 2018.02.05-i adás ismétlése )
2018-07-09 15 óra Hász István képzőművész – geometria festői hatások együttes alkalmazása.
2018-07-02 15 óra Számos színházban játszott. Volt, amelyikben mindössze egy évadot. Szombathelyről a bűvös hetedik évben távozik. Hogy mi lesz? Egyelőre a szabadúszás. Meg a szinkron és a film.
Mertz Tiborral beszélgetünk színházról, színházi „csavargásairól”.
Tartsanak velünk hétfőn 15-16 között
Várja hallgatóit Marton Éva
2018-06-25 15 óra A Rádió Bézs nem megy nyári szabadságra, de a diákok már élvezik a nyári szünidőt. A Tanárok még nem.
Miklósi László tanárral, a Történelem Tanárok Egylete elnökével „tanévet zárunk.” Azt hiszem tanulságos lesz.
2018-06-18 15 óra Dr. Szántó István a vendég.
( A 2018.06.11-i adás ismétlése )
2018-06-11 15 óra Dr. Szántó István a vendég.
2018-06-04 15 óra Az én értelmezésemben, aki szeret és szeretni képes, az már a jóga útját járja, vallja Szabó Nóra, a Tropical Yoga megalapítója.
2018-05-28 15 óra Mindig van ügye Ma Kovács Kriszta színész, énekes, rendező a vendég, akinek mindig van ügye… Álom, világ, zene
2018-05-14 15 óra Bányai Kelemen Barna a vendég.
2018-04-23 15 óra A mai vendégem B. Török Fruzsina dramaturg.
2018-04-16 15 óra vendégem: Szarka Klára fotótörténész (Sandro Miller kiállításról, fotóhónapról, munkáiról)
2018-03-19 15 óra Az Anthropolis Egyesület munkatársa, Bán Dávid lesz a mai Fekete-fehér műsor vendége, akivel az Egyesület munkájáról, az általuk elindított projektekről beszélgetünk. Szó lesz többek között a globális nevelésről, s arról, működhet-e a mai iskolai keretek között egy-egy jó projekt.
( A 2017.03.29-i adás ismétlése )
2018-03-12 15 óra Könyvbemutató három ember aki bemutatta, Udvaros Dorotta, Pogány Judit, Koltai Lajos ” a fátylam kicsit oldalra billent ” Ostyáni Mihály színművész a műsor vendége.
2018-03-05 15 óra Higgy magadban, merj nagyban gondolkozni, minden napnak add meg az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen – Héder Márta
2018-02-26 15 óra Pataki Viktor tiszaelnökségi tagja, irodalommal foglalkozik, doktorandusz.
2018-02-19 15 óra Surányi Vera író – sós kávé, Pécsi Polnaer Katalin irodalom történész.
( A 2017.03.08-i adás ismétlése )
2018-02-12 15 óra „Amit a férfiak írnak, abban van vigasz.
A nők csak ezt olvassák.
Amit a nők írnak, abban nincsen.
Olvassák csak ezt a férfiak.”
Gyerekkorától ír, rögzít.
Legutóbbi – Anna visszafordul – verseskötetéért Artisjus irodalmi Díjat kapott.
A Magvető Kiadó főszerkesztője.
Turi Tímea költővel beszélgetek férfiakról-nőkről. Irodalomról. Költészetről. Hétköznapi dolgokról.
2018-02-05 15 óra Vendég: Wolf Péter
2018-01-29 15 óra Vendégem Vincze Gábor Péter színész, énekes, a Győri Nemzeti Színház művésze.
( A 2016.08.31-i adás ismétlése )
2018-01-22 15 óra A mai adásban a Keretek között – a hatvanas évek művészete kiállítás kapcsán beszélgetünk a kiállításról, korszakról, a Múzeum Café lapról és még sok érdekességről.
2018-01-15 15 óra „Tudva, látva, érezve mi zajlik körülöttem a világban, azt az utat választottam, hogy a műtermemben nem tükrözöm, kritizálom, elemzem azt, hanem törekszem egy kis pihenőt adni a szemlélőnek és persze magamnak is ebben az őrületben. A képeimet átjáróknak szánom a lecsendesülés felé.”
A Fekete-fehérben Karsai Zsófia keramikus művésszel beszélgetek holnap
aktuális kiállításáról, alkotásairól, s arról a világlátásról, amiről alkotásai vallanak.
( A 2016.11.09-i adás ismétlése )
2018-01-08 15 óra Talán a Pinokkióban láttam először, legalább is ekkor rögzült a vékony, nyurga, hihetetlen arcjátékú, mozgású fiatal színész. Az Amadeusban Mozartot tényleg életre keltette. Az Egy őrült naplója, amit minimum négyszer láttam, lenyűgözött. Az Ascher Tamás Háromszéken előadásban elbizonytalanított hogy őt, vagy valójában tényleg Aschert látom-e a színpadon.
Profi színész, meg csöndes, szerény, a díjak nem „rontják”. S ebben a hitelességben rengeteg munka van.
Szeretem, amikor zenél a Sadantban. Szeretem, ahogy gondolkodik és beszél.
Keresztes Tamás színész.
Ajánlom szeretettel.
2017-12-18 15 óra Kiss Judit Ágnes költő, iró tanár, zenél is. Megjelent egy könyve A halál mirongá táncol….
2017-12-11 15 óra „Mennyi mindent írtam fejben,
s mennyi mindent írtam át.
Szépen lassan csontig rágtam
Apránként az éjszakát”
Mottója közelmúltban megjelent – Levél egy fjord partjáról –
kötetének.
A Fekete-fehér vendége Molnár Krisztina Rita. Beszélgetünk versekről, „Derűs hétköznapokról”, ünnepi ízekről, blogjáról. No meg némi „csajos” dolgokról.
2017-12-04 15 óra Volt anno egy legendás petőfis csapat. Kiváló műsorokat csináltak, érzékenyen foglalkoztak sokféle érzékeny témával. Jó szerkesztőség, nagyszerű csapat volt. Szerkesztői, riporterei jó része még a nagy változások előtt odahagyta az akkori szerelmet. Váltott. Vagy talán mégsem, hiszen vitték tovább az iskolát, a kézjegyet, amit ott tanultak.
Ahogy Barna Erika, aki „házon kívül” vitte tovább témáját, a drog-prevenciót. Előbb a Kék Pont Alapítvány munkatársa, kommunikációs igazgatója, majd a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány egyik létrehozója, igazgatója lett.
Idén ő kapta a Veres Ilona Díjat.
A Fekete-fehér vendége Barna Erika
2017-11-27 15 óra Távolba szakadt gyerekek, külföldön született unokák. Budapest-Ausztria-Japán háromszögében ingázik. Nemrégiben a távoli Japánból érkezett haza. Mennyit lát az ember egy idegen országból a gyerekein keresztül. Milyen Japán a nem csak turista szemével.
Az újságíró mit rögzít ezekből az utazásokból.
Bayer Ilona újságíró lesz a Fekete-fehér vendége.
Hallgassanak bennünket!
2017-11-20 15 óra A Debrecenben született Blattner Géza 1925-ben Párizsba költözött, ahol megnyitotta a Szivárvány Színházat, amely rendkívül változatos, sokszínű társulatával korát megelőző, kísérletező bábszínházzá vált. Baráti köréhez olyan neves művészek csatlakoztak, mint André Kertész vagy a Montparnasse nevezetes figurája, az orosz Marie Vassilieff festő, akinek étkezdéjébe járt az egész párizsi művészvilág. Blattner Géza magyarországi működése új korszak kezdetét jelezte a bábjátszás történetében.
„Billentyűk, Blattner Géza kísérleti színháza az avantgárd Párizsban” nyílt kiállítása a festő és bábművésznek a debreceni MODEM-ben. Ennek kapcsán beszélgettem Blattner életéről és munkásságáról.
2017-11-15 15 óra Mautner Zsófi a vendég.
( A 2017.02.22-i adás ismétlése )
2017-11-08 15 óra „Titokzatos kőfalak, évszázadokról mesélő tájak. Ausztrália keveseknek megadatott világa- Sziklák, melyek évezredek óta állnak a helyükön, titokzatos ősi mondák fűződnek hozzájuk – Holdbéli világ. És mi is ott járunk, a tenger illata jön felénk, érezzük a kezdetek óta morzsolódó homok pergését.” – mondta Keleti Éva fotóművész Balogh Ádám Gyökerek című kiállításának megnyitóján.
Balogh Ádám festőművésszel, világutazóval beszélgetek. És telefonon itt lesz velünk Keleti Éva is.
Hallgassanak bennünket szerdán 15-16 között a Fekete-fehérben
2017-11-01 15 óra „A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.”
Amikor először olvastam Áprily Lajos Házsongárdról szóló versét, tudtam, el kell jutnom oda, a Kolozsvár szívében található temetőbe. Azóta többször jártam ott. Mindig lenyűgöz.
Írókkal, költőkkel, színészekkel,történésszel beszélgetünk a Házsongárdról.
2017-10-25 15 óra 1945. augusztusa. Néhány hónapja ért véget a háború. A magyar faluban a jegyző fiának esküvőjére készülnek a falubeliek. A vasútállomáson két fekete ruhás „Idegen” titokzatos ládáival leszáll a vonatról, s a faluba indul.
Néhány óra alatt az idillinek tűnő kép darabjaira törik szét. Régi titkok, elhallgatások törnek fel a mélyből.
Az 1945 című film mozi- bemutatója előtt – mely már három közönségdíjat nyert – beszélgetek a film alapötletét adó novellát és a forgatókönyvet író Szántó T. Gáborral, valamint a rendezővel Török Ferenccel.
Szerdán 15-16 között ismét tartsanak velünk.
( A 2017.04.19-i adás ismétlése )
2017-10-18 15 óra A Fekete Fehér műsor mai vendége Kerekes Viktória színész.
2017-10-11 15 óra 100 éve halt meg Ady. Hozzám állt már nagyon közel, olykor távolabbra került, de el sohasem. A publicisztikái bátrak és aktuálisak mind a mai napig. Izgalmas, meg nehéz, meg fájdalmas, meg talán néha boldog élet volt az övé. És Ady kapcsán eszembe jutott Eörsi István, azt hiszem, ő miatta olvastam egy időben Ady publicisztikái. És eszembe jut Wilhelm Droste, meg a Három holló, meg az a „megszállottság”, Ady szeretete, tisztelete, ahogy Droste az életművel, az életével foglalkozik.
A vendégem Wilhelm Droste irodalomtörténész, író műfordító.
2017-10-04 15 óra „Gadó Klára a makrónyiból kicsit varázsol, a mikrónyit felnagyítja. Ehhez különös technikát dolgozott ki. Olyat, amely nem uralja el a képeket, inkább segít megérteni őket. Mindenhol meglátja azokat a villanásokat, amelyeket csak az ő szeme lát és láthat.” -írta most látható kiállításáról Keleti Éva fotóművész. A Fekete-fehér vendége Gadó Klára
( A 2016.09.28-i adás ismétlése )
2017-09-27 15 óra „Amikor a TEXTURA szervezői felkértek az idei program megrendezésére, azonnal az elsős rendező osztályom jutott az eszembe. Tíz kép, tíz kortárs szerző, mi pedig tanársegédemmel, Kovács D. Dániel rendezővel, meg a nyolc diákkal éppen tízen vagyunk. Úgy dolgozhatunk együtt, mint annak idején az itáliai reneszánsz híres műhelyeiben, ahol a tanítványok névtelenül munkálkodtak a mesterek nevével fémjelzett műveken. Andrea del Verocchio híres festményén, a Krisztus megkeresztelésén például legalább fél tucat nebuló dolgozott. Az egyikük neve később elhomályosította a mesterét. Ő festette a kép bal oldalán térdeplő hosszú fürtű angyalt, Leonardonak hívták és egy Vinci nevű falucskából származott.” – írta Bagossy László rendező, az idei Textura főrendezője.
A Magyar Nemzeti Galéria Textura sorozatának főpróbáján beszélgettem Schlett Annával, a Galéria főmunkatársával, Bagossy Levente és Kovács D. Dániel rendezővel.
2017-09-20 15 óra Lassan a színházak is visszarázódnak őszi menetrendjükbe. Próbák, felújító próbák, régi és új előadások. A hétvégi Színházak Éjszakája a start. kezdődik az évad.
Az Átriumklorid (Part Nagy Lajos) egy felvonás, két színész, öt jelenet.
Bíró Kriszta és Hevér Gábor beszél az előadásról, az új évadról.
Minden, ami színház egy órában.
Tartsanak velünk!
2017-09-13 15 óra Bár évtizedek óta súlyos probléma a hajléktalan-kérdés, egyre sürgetőbb a megoldása. Civil feladat vagy állami? Mit tud tenni a civil mozgalom?
A Nyugodt Szív Alapítvány közel három éve azért jött létre, hogy megpróbáljon emberhez méltó körülményeket teremteni azoknak, akik a védőhálóból kicsúsztak.
Beszélgetünk az Alapítványról, működéséről, sikerekről és nehézségekről.
Nyugodt-e a Nyugodt Szív?
Hoffmann Andrea önkéntessel beszélgetek.
Tartsanak velünk szeptember 13-án 15-16 között.
2017-08-30 15 óra Vendégem Vincze Gábor Péter színész, énekes, a Győri Nemzeti Színház művésze
( A 2016.08.31-i adás ismétlése )
2017-08-23 15 óra A Kieselbach Galériában nyíló Nemes Lampérth József kiállítás kapcsán vendégem Gelencsér Rothman Éva művészettörténész és Kieselbach Tamás lesz.
( A 2016.08.10-i adás ismétlése )
2017-08-16 15 óra Marton Éva Puskás Istvánnal beszélgetett. Téma Róma… Római magyar akadéma….
2017-08-09 15 óra Marton Éva Vendége Kúnos László műfordító, a Corvina kiadó igazgatója.
( A 2017.08.02-i adás isimétlése )
2017-08-02 15 óra Marton Éva Vendége Kúnos László műfordító, a Corvina kiadó igazgatója.
2017-07-26 15 óra Balogh Józseffel készült interjú…
2017-07-19 15 óra Mai vendégem Tamási Miklós, a Fortepán archívum egyik létrehozója.
2017-07-12 15 óra Arany-év, Arany-busz, a vendégek Szilágyi Judit irodatörténész, Sikló Anna, Asztalos Emese.
2017-07-05 15 óra Szunyogh Szabolcs lesz a vendégem, aki újságíró történész.
2017-06-28 15 óra Vendég: Barta Bea
2017-06-07 15 óra Vendég: Pétrfy Gergely
2017-05-31 15 óra Tangó
( A 2015.02.11-i adás ismétlése )
2017-05-24 15 óra Kerékgyártó István a vendég.
2017-05-17 15 óra „A festményeimen rögtön lehetett érezni, hogy van bennük valami misztikum, valami transzcendens, spirituális. A fotók esetében el kellett telnie néhány évnek, mire ráállt a szemem arra, hogy minél különlegesebb dolgokat vegyek észre a “mindennapiban”.
Vallja Balogh Ádám fotográfus, festőművész.
Miért vált az ember egy karrier csúcsán, s kezd egészen más dolgokba?
Mit fotóz, lát és fest a „világutazó”?
Ezekről is beszélgetünk.
Hallgassanak minket a szokott időben
2017-04-26 15 óra Bárdos Deák Ági – Kontroll csoport
2017-04-19 15 óra 1945. augusztusa. Néhány hónapja ért véget a háború. A magyar faluban a jegyző fiának esküvőjére készülnek a falubeliek. A vasútállomáson két fekete ruhás „Idegen” titokzatos ládáival leszáll a vonatról, s a faluba indul.
Néhány óra alatt az idillinek tűnő kép darabjaira törik szét. Régi titkok, elhallgatások törnek fel a mélyből.
Az 1945 című film mozi- bemutatója előtt – mely már három közönségdíjat nyert – beszélgetek a film alapötletét adó novellát és a forgatókönyvet író Szántó T. Gáborral, valamint a rendezővel Török Ferenccel.
Szerdán 15-16 között ismét tartsanak velünk.
2017-04-05 15 óra 85 eddig nem publikált fotó, 85 nagyon személyes képaláírás, 85 nagyon személyes kapcsolat fotográfus és a kamerája elé állt művészek között. Miről beszélnek a szemek, a száj, a kéz, a mozdulatok.
Keleti Éva fotóművésszel beszélgetünk a közelmúltban nyílt Kontakt című kiállítása kapcsán.
( A 2016.10.26-i adás ismétlése )
2017-03-29 15 óra Az Anthropolis Egyesület munkatársa, Bán Dávid lesz a mai Fekete-fehér műsor vendége, akivel az Egyesület munkájáról, az általuk elindított projektekről beszélgetünk. Szó lesz többek között a globális nevelésről, s arról, működhet-e a mai iskolai keretek között egy-egy jó projekt.
2017-03-22 15 óra Vendég Orlai Tibor az Orlai Produkciós iroda producere, akivel két új bemutatója kapcsán beszélgetünk mindenről, ami színház.
2017-03-08 15 óra Surányi Vera író – sós kávé, Pécsi Polnaer Katalin irodalom történész.
2017-02-22 15 óra Mautner Zsófi a vendég.
2017-01-25 15 óra Galambos Ádám evangélikus teológust, tanárt hosszú évekkel ezelőtt egy kiállítás kapcsán ismertem meg. Olykor összefutunk, olykor a rohanásokban megállunk beszélgetni. S ez mindig jó.
2017-01-18 15 óra Kolozsvári Mariann – Országh Lili
2017-01-11 15 óra E.Csorba Csilla – Petőfi Irodalmi Múzeum
2016-12-21 15 óra Szalai Kriszta – Szinésznő
2016-12-14 15 óra Gasztró Omer Fatimával és Bernát Józseffel.
2016-12-07 15 óra Interferenciák, Kolozsvár Nemzetközi színházi fesztivál. Tompa Gábor
2016-11-30 15 óra Vendégem Göttinger Pál, színész, rendező.
Tudom, hogy érdekes és értékes ember!
Ismerje meg, hallgasson minket a Bézsen!
( A 2016.10.19-i adás ism. )
2016-11-23 15 óra A mai adás vendége Debreceni Raskó Gabriella és McMenemy Márk.
2016-11-16 15 óra A 01.27-i adás ismétlése Monos Péter művészettörténész a vendég.
2016-11-09 15 óra „Tudva, látva, érezve mi zajlik körülöttem a világban, azt az utat választottam, hogy a műtermemben nem tükrözöm, kritizálom, elemzem azt, hanem törekszem egy kis pihenőt adni a szemlélőnek és persze magamnak is ebben az őrületben. A képeimet átjáróknak szánom a lecsendesülés felé.”
A Fekete-fehérben Karsai Zsófia keramikus művésszel beszélgetek holnap
aktuális kiállításáról, alkotásairól, s arról a világlátásról, amiről alkotásai vallanak.
2016-11-02 15 óra 85 eddig nem publikált fotó, 85 nagyon személyes képaláírás, 85 nagyon személyes kapcsolat fotográfus és a kamerája elé állt művészek között. Miről beszélnek a szemek, a száj, a kéz, a mozdulatok.
Keleti Éva fotóművésszel beszélgetünk a közelmúltban nyílt Kontakt című kiállítása kapcsán.
( A 2016.10.26-i adás ismétlése )
2016-10-26 15 óra 85 eddig nem publikált fotó, 85 nagyon személyes képaláírás, 85 nagyon személyes kapcsolat fotográfus és a kamerája elé állt művészek között. Miről beszélnek a szemek, a száj, a kéz, a mozdulatok.
Keleti Éva fotóművésszel beszélgetünk a közelmúltban nyílt Kontakt című kiállítása kapcsán.
2016-10-19 15 óra Vendégem Göttinger Pál, színész, rendező.
Tudom, hogy érdekes és értékes ember!
Ismerje meg, hallgasson minket a Bézsen!
2016-10-12 15 óra Vendég Horgas Péter
2016-10-05 15 óra Plattform müvészet – Csoszó Gabriella, Novák Márton
2016-09-28 15 óra „Gadó Klára a makrónyiból kicsit varázsol, a mikrónyit felnagyítja. Ehhez különös technikát dolgozott ki. Olyat, amely nem uralja el a képeket, inkább segít megérteni őket. Mindenhol meglátja azokat a villanásokat, amelyeket csak az ő szeme lát és láthat.” -írta most látható kiállításáról Keleti Éva fotóművész. A Fekete-fehér vendége Gadó Klára
2016-09-21 15 óra Vendége: Lackfi János
( A 2016.01.20-i adás ismétlése )
2016-09-14 15 óra Szinházak Magács Jenő Dömötör Tamás, Molnár Gusztáv
2016-08-31 15 óra Vendégem Vincze Gábor Péter színész, énekes, a Győri Nemzeti Színház művésze
2016-08-24 15 óra A Börtönrádióról beszélgetünk Hajdú Judit klinikai szakpszichológussal, az Adj Hangot Egyesület munkatársával.
2016-08-17 15 óra 2015.02.25-i adás ism.
2016-08-10 15 óra A Kieselbach Galériában nyíló Nemes Lampérth József kiállítás kapcsán vendégem Gelencsér Rothman Éva művészettörténész és Kieselbach Tamás lesz.
2016-08-03 15 óra Műcsarnok Szerváciusz Jenő és Tibor
2016-07-27 15 óra Vendégem Bérczes László rendező, akivel a néhány nap múlva induló Ördögkatlan Fesztiválról, Kaposvárról, színházi munkákról beszélgetek.
2016-07-13 15 óra Szerdai műsorom vendége Gulyás Gábor, a szentendrei Ferenczi Múzeumi Centrum igazgatója lesz. Beszélgetünk a Chiharu Shiota kiállításáról, múzeumi tervekről és lehetőségekről és még sok mindenről
2016-07-06 15 óra Révész Emese – Best of 2016 Vidra Réka, Farkas Anna
2016-06-22 15 óra Ismétlés
2016-04-27 15 óra Horgas Péter
2016-04-13 15 óra Nagy Barbara – Körösi Zoltán
2016-04-06 15 óra Létay Dóra, Szinész, müsorvezető
2016-03-30 15 óra Békési díj- Merényi Ágnes, Potoczky László
2016-03-23 15 óra Fotók Keleti Éva
2016-03-16 15 óra Horgas Péter
2016-03-09 15 óra Nagy Boglárka- Körösi Zoltán: Az ítélet idő
2016-03-02 15 óra Baro György: Saul Fia
2016-02-24 15 óra Magzati Kapcsolat – Vollner Judit
2016-02-17 15 óra Friz Zsuzsa
2016-02-10 15 óra Horgas Péter
2016-02-03 15 óra Bánfalvi Eszter
2016-01-27 15 óra Monos Péter
2016-01-20 15 óra Laczfy János iró-költő
2016-01-13 15 óra Száger Zsuzsanna
2016-01-06 15 óra Orlay Tibor – Orlay produkció
2015-12-02 15 óra Monos Péter
2015-11-18 15 óra Orlay Tibor – Orlay produkció
2015-11-11 15 óra Gondon Katalin / fotó
2015-10-28 15 óra Friz Zsuzsa
2015-10-21 15 óra P oth Gabi
2015-10-14 15 óra Hámori Máté Óbudai Kamarazenekar
2015-10-07 15 óra Poth Gabi
2015-09-30 15 óra Poth Gabi
2015-09-23 15 óra Ozorai Ágnes
2015-09-16 15 óra Martos Gábor
2015-09-09 15 óra Martos Gábor
2015-08-26 15 óra Szász Júlia Bécs-Császárváros-könyv
2015-08-12 15 óra Miklósi László Tanügy
2015-08-05 15 óra Martos Gábor
2015-07-15 15 óra Levéltár. Csifáry Gabriella.
2015-07-08 14 óra Háborús emlékek Korniss Anna, Takács Ferenc
2015-06-17 15 óraVendég: Fodor János
2015-06-10 15 óra Fodor János
2015-06-03 15 óra A tanévzárás kapcsán Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével beszélgetünk
2015-05-27 15 óra Ámon Betti
2015-05-13 15 óra Gondor Katalin
2015-05-06 15 óraVarga Benedek Orvostörténeti Múzeum
2015-04-29 15 óra Szűcs Miklós – Vojnics Erzsébet
2015-04-22 15 óra Varga Benedek Orvostörténeti Múzeum
2015-04-15 15 óra Érzékenység. Grudy Anna filmes
2015-04-08 15 óra Paraszt operák Kopp Andrea
2015-04-01 15 óra Vojnics Erzsébet – Szűcs Miklós
2015-03-25 15 óra Érzékenység. Grudy Anna filmes
2015-03-18 15 óra Érzékenység. Grudy Anna Filmes
2015-03-11 15 óra HANEM együttes – Nádori Lidia
2015-03-04 15 óra Czeczei József – Elvis Presley
2015-02-25 15 óra Keleti Éva Fotó müvész
2015-02-18 15 óra Keleti Éva Fotó müvész
2015-02-04 15 óra Nyári Krisztián
