Retro – Fodor János, Rékai Gábor, Varjú Tamás

Időpont: hétfő 13:00 – 15:00, ismétlés kedd 02:00 – 04:00 és vasárnap 13:00 – 15:00

Műsorvezető: Fodor János, Rékai Gábor, Varjú Tamás

Vidám nosztalgia három sokat próbált férfi emberrel. Ugratják egymást, s közben a tárgyak, a barátságok, az utazások, a zenék, az ifjúkori kalandok, életre kelnek, mert jó visszagondolni rájuk. Nem azért mert régen minden jobb volt, csak éppen fiatalok voltak . És persze maradtak, hiába is tagadják.

2022-06-20 13 óra
2022-06-20 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Volt már az egyik Retró adás témája a víz, de a három, plusz egy ereje teljében lévő fiatal telivér már akkor sem nagyon bírta ezt a csendesen, unalmasan folydogáló szófolyamot. Bizony néha türelmetlenül csapkodtak első lábaikkal és lehajtott fejjel nagyokat horkanva és fújtatva jelezték, hogy ennél azért még több kell! Hát itt van, tessék: a mai főtéma a TŰZ! Most nem lesz tilos tüzeskedni, nem fenyeget senki bepisiléssel, nem kell elrejteni a belül több mint fél évszázada folyamatosan fel – felcsapó lángokat, hiszen még ifjú szívünkben itt a lángsugarú nyár, mi vagyunk a tűz csiholói, megmutatjuk mi még a sápadt – kókadt fiatalságnak, hogy az öreg tüzes nem vén tüzes.

Persze felrémlenek majd netán olyan finomságok is, mint a szalonnasütés. Vagy, a tábortűz szakszerű eloltása – körbeálló hímek által -. Esetleg a tüzelő kézi felrakása. Netán, az indiános filmekből a tüzes víz, a mindennapokból a tűzivíz tároló (milyen hülye egy szó). Emlékezünk majd arra, amikor égett a kedvenc csapatunk, esetleg amikor mi tettünk olyat, ami égő volt. A valaki által felforrósított hangulat is eszünkbe juthat, vagy egy tüzes csók, egy lángoló szerelem. Van az a szép magyar mondás, miszerint égett, mint a Reichstag, ahová egyébként parancs szerint a zászlót kitűz, a nap pedig délután betűz és néha Rékai doktor is betűz, mert már nem lát olyan jól olvasáskor.

És ég az örökmécses, égnek és elalszanak a gyertyák ünnepkor és emlékezéskor. Van állandóan kandallót mutató tévécsatorna is, de hogy mi ég ott legbelül és mekkora tűzzel, azt csak mi magunk tudjuk ebben a rettenetes újraháborús időben.

Megmondta a klasszikus hatszavas is : ” Baráti tűzben is ugyanúgy végünk van. “

A műsornak is vége lesz egyszer, de hogy addigra tűzbe hozzuk a hallgatót, az biztos. És az biztos, hogy nem fogjuk kihúzni a gyufát.

2022-06-13 13 óra
2022-06-13 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Retró! Három pasas, három izlés, de még együtt!

Kész, vége, punktum! – hányszor hallottuk már életünkben ilyen és ehhez hasonló, véglegesnek tűnő megnyilvánulásokat!

The end, ende, konyec filma – és a filmnek valóban vége van. De ha vége van valaminek, tényleg nincs tovább?

Rékai dr. joggal mondja gyakorta, hogy nagy a baj, az emberiség a vesztébe rohan. Oké. És akkor a világgal mi lesz? Vége? Konyec? Világ vége? És akkor mi lesz utána?

És ha a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, akkor ott vége van?

A vég nem csak lezárás, hanem mindig valaminek a kezdete is, mondják a nálunk tudósabbak, de hát lapos közhelyeket mi is össze tudnánk szedni, akár végtelen számban is. A ciklusnak egyszer vége szakad, valami elfogy, nincs több, nincs tovább, kimerült, legyengült, elszállt és a kígyó a saját farkába harap.

„ Most már aztán legyen vége!” – fegyelmeztünk és fegyelmeztek minket is. Aztán vége lett? Dehogy.

” Baross tér, nem megy tovább! „ – hallottuk az egykori hirdetésben, azután a villamos vagy mi természetesen tovább ment, hiszen nem maradt ott.

Itt a vége, fuss el véle, és persze nincs egyetlen ember sem, aki ettől valaha is elfutott volna.

Akkor miről is beszélhet három jóvágású pasas ebben a retró c. műsorban? Fél évszázados emlékekről. Vagyis mindenről, mert ha nem csak filozofálunk, akkor valóban rengeteg minden véget ért eddigi szerény életünkben. Barátság, szerelem, munka, karrier, élet is sajnos, és film, könyv, tanóra, focimeccs, beszélgetés, rosszalkodás, édes kettes, óvoda, iskola, katonaság, tábor, randevú, házasságok is. És ezeket a végeket valahogy túl kellett élni, vagyis volt még küzdés, hogy ne legyen vége és örökre és mindig, de azért általában vége volt.

Nem ígérjük, hogy mindennek a végére járunk majd a műsorban, de a kétszer 55 perc után minden bizonnyal ennek is vége lesz. Ha csak nem folytatódik valahogy…Retró

2022-06-06 13 óra
2022-06-06 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Azt mondta a Főnök, hogy ORTER!! Mostanában nem nagyon demokratikus, nemigen nyit vitát ( talán egy aktuális hatszavas is ideillik : „ A főnököm egy szent. Boss Santo.” )

Persze, jól van ez így, de mi az az orter? A keresőben csak kft – ék meg szlovén és amerikai nevek vannak, talán Porter, mint a barnasör? Vagy esetleg riporter, netán RIP Orter, jaj?

Az ember kínjában a feje tetejére áll. És hoppá! Fordítsuk csak meg : RETRO! Hát persze! Ne a múltba tekintsünk, hanem a jövőbe! Talán csak nem mondja azt hogy előre, nem hátra…?!

Szóval visszanéztünk a jövőbe, azaz emlékeket kotortunk elő arról, hogyan vélekedtek régen a jövőről, ami most már jelen vagy inkább múlt. Hogyan láttuk magunkat annak idején 10, 20, 30 év múlva és mi lett az akkori elképzelésekből? Mit gondoltunk mi és mások, akár tudósok is a következő időszakokról? Az lett – e 2000 – ben, amit 1965 – ben gondoltunk róla? Sejtettük a nyolcvanas évek elején, hogy mekkorát fordul majd a világ nemsokára? Bejöttek – e a tippjeink, a terveink, az álmaink pár évtizeddel későbbre gondolva? Hol tévedtünk és hol tévedett az emberiség? Érdemes volt – e a jövőt kutatni? És ha tudjuk, hogy mi lesz rossz, tudunk – e, merünk – e tenni ellene? Vagy ráhagyjuk másokra, söpörje el a havat, aki leszórta?

Mit képzeltek a jövőről az irodalomban, a filmben és a tudományban H.G. Wells, Verne, Marx, a sci fi írók, Ady, Petőfi, emzéperiksz, Vissza a jövőbe, Jurassic Park, King Kong, Attenborough, E.T., Agatha Christie és a többiek? Írtunk – e mi is kis személyes esszét kamaszkorunkban a közeli és távoli jövőről ábrándozva? Belefutottunk – e állásinterjún a világ leghülyébb kérdésébe, hogy hogyan képzeljük el magunkat és a vállalatot öt év múlva?

És főként: milyen lesz a 7 éves Rádió Bézs 7, 14, 77 év múlva? Csudajó műsor lesz, csupa jó zenével az ismétlés alatt is, aki hallani akarja a jövőt és még idén nem volt jósnál, feltétlenül hallgassa meg!

( A 2022.02.07-i adás ismétlése )

2022-05-30 13 óra
2022-05-30 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

” Én nem iszom vizet, mert az a legerősebb ital, fent tartja azokat a nagy hajókat!” – röhögtünk annak idején a hülye beszóláson, Rékainak nyilván fel is megy mindjárt az agyVize, hogy a világvége és az aszály helyett ilyen marhaságokról beszélünk, amikor pedig a mai retró hívószó a VÍZ! De hát hihetetlenül szerteágazó gondolatmenetek indulhatnak el a három pörgősen kreatív ifjú elméjében.

Mert hát lehet inni, vinni, szállítani, tisztítani, szennyezni, lepárolni, fagyasztani, forralni, melegíteni, hűteni, dúsítani, ízesíteni, palackozni, pazarolni, folyatni, gyűjteni, na meg leesik, árad, apad, árt, tönkretesz, elmos, túl sok és nagyon hiányzik. És persze , ha már retró, mosakodás, mosogatás, fröcskölés, úszás, evezés,hajózás, kompozás, csúszda, gumimatrac, édes, sós, jódos, kénes, büdös, zavaros, hideg, jeges, meleg, langyos , forró, forralt, klóros és ihatatlan.

Egy azért biztos, életünk alapeleme, nem bírjuk sokáig nélküle és mindig veszélyeztetett, hiszen ha egy pillanatra visszaugrunk a jelenbe, már van olyan magyar falu, ahol fél évig csak 3 liter lesz a fejadag (!) egy konténerből, nem is beszélve a kipusztult Sajóról ( és ez most nem a Hacsek – féle ).

Szóval lesznek itt vonatkozások! A zenék és bejátszások pedig pazarak, de figyelmeztetünk minden hallgatót, akár hallgatja, akár nem, nem fogják szárazon megúszni!

2022-05-23 13 óra
2022-05-23 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

” Aki nincs velünk, az ellenünk van” – mondta állítólag Rákosi elvtárs, majd a városi legenda szerint Kádár elvtárs ezt megfordította, miszerint “Aki nincs ellenünk, az velünk van”.

Persze régen megcáfolták az idézetek eredetiséget, mindegyik elhangzott már az 1800 – as években vagy még korábban is. Valamiért az lett a mai Retró hívószava, hogy ELLEN ( még nem derült ki pontosan, Fodor miért akarta ezt, de Rékaival nagyon készülünk a bozótharcra…) És hiába próbáltuk elütni szellemesen, hogy Vudi Ellen, azért csak valahogy viszketeg lesz az ember attól a gondolattól, amit a definícióban olvas, hogy tudniillik ” az ellenség alapfogalomnak számít mind a személyek, mind a közösségek számára.”

Fenyegetést, erős rekció kiváltását is társítunk hozzá, nem beszélve az olyan ” gyönyörű” magyar szavakról, mint harag, gyűlölet, frusztráció, irigység, féltékenység, félelem, bizalmatlanság, kierőszakolt tisztelet, csata, háború, közellenség, gonosz isten, ördög és egyéb szépségek. Jó kis műsor lesz ez!

Azért nem kell megijedni! Lehet tompítani a téma élét gyerekkori furfangokkal, párnacsatával, számháborúval, vetélkedővel, versenyekkel, grundfocival, gombfocival, egy kislány kegyeiért folytatott harciaskodással. De azért mindig is voltak klikkek, csoportok, bandák akkor is, akiknek kellett egy kis ellenség, mert amúgy mi értelme lett volna az egésznek.

Persze, finom eszmefuttatások is várhatóak olyan témákban, mint llenség vagy ellenfél? Meg kell – e bocsátani az ellenünk vétkezőknek? Lehet -e ellenségből barát és fordítva? Változik – e az idő múltával saját vagy mások kötelező ellenségképe?

Mert azért ne feledjük a nosztalgikus évődések közepette sem mindennapjaink valóságát, amiben ma is megtaláljuk a háborút, a legyőzendőt, a minket legyűrni akarókat, az előítéleteket, a kirekesztést, a stigmákat,a billogokat. Milyen jó, ha minket nem tekintenek ott fenn az okosok ellenségnek!

Nem lesz ellenség, aki nem hallgatja a műsort, vagy hát mit lehet tudni …(Lehet, hogy már az?)

2022-05-16 13 óra
2022-05-16 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

„ Sződd a selymet, elvtárs! „ „ Ez sem jobb a Deákné vásznánál „ „ Bársony tafota, tedd ide-oda „ „ Fényes kartonruhád csupa tarka virág”

Hogy jönnek ezek a dolgok ide, ilyen katyvaszosan a Retróba? Hát úgy, hogy a legutóbbi adás után egymás mellé állt a négy ifjonc és mit ad Isten, nyolc egyformának tűnő farmernadrágos láb került elő.

És a Nagyfőnök azonnal megvillant: Legyen a következő adás hívószava az ANYAG. Persze, gondoltuk szerény művelten, hiszen az anyag, a szellem és a lélek egysége, az anyag megismerése tudománytörténeti vonatkozásokban, filozófiai fejtegetések sora, anyagi világunk végessége és végtelensége, már össze is bólintgattunk a Doktorral, értjük mi ezt, egy kis magasabb kultúra, jessz! Hiszen már Puskin is megmondta, minden az Anyegin múlik!

És akkor zuhanás a Földre, jött a parancs: az anyag, mint anyag legyen, mint a farmeranyag. Hát jó, hiszen eleinktől annak idején hallottuk, hogy valami tárgy anyagból van, ami nem volt triviális, hanem azt jelentette, hogy szövet. Mondjuk kasmír, zsenília, nyomott dzsörzé, pamut, vászon, bársony, selyem, kockás, pöttyös, mintás. És előmásztak a varrónő nagymamák emlékei, a svájfolt, a pié, a zsabós, a tájla, el kellett szaladni vetexért gyorsan, volt gyűszű és hatalmas mágnes a szétszóródott gombostűk összeszedésére és kikaptunk, ha meghajtottuk a Singer varrógépet, mint Singer a varrógépet.

És volt Röltex Rózsi a rövidáruval, az ezernyi fajta gomb másodlagos felhasználásra is, kiegészítők voltak az asszeszoárok és tudtuk, mi az a ziherejsztű. De természetesen nem ígérjük, hogy csak a hétköznapok emlékei kerülnek felszínre, szóba jöhet itt a világvégét okozó műanyag, az anyagi helyzet és akár az anyagcsere is.

Mint ahogy a klasszikussá vált hatszavas mondja : „ Vászonért nem adtak selymet. Anyagcsere probléma. „

2022-05-09 13 óra
2022-05-09 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

„ Nincs a teremtésben vesztes, csak én „ – mondja Bánk bán a magyar történelmi drámák általános hangulatához híven, hát persze mit dönt erre a hármas bizottság: a Győzelem napján sugárzandó, ráadásul élő adás témája akkor legyen a vesztesség, a vereség, minden, ami nem győzelem. Mert az amúgy finom, konszolidált külsőt és magas műveltséget mutató nosztalgikus urak, belül azért rendesen polgárpukkasztóak meg meghökkentőek. Így érzik magukat legalább hetente kétszer 55 percig különlegesnek.

Szóval úgyis sírva vigad a Magyar. Ha visszatekintünk életünk kezdeti hatvan – hetven évére, alá tudjuk támasztanai búsongó hangulatunkat rengeteg vesztes eseménnyel, lógó orral, vereséggel, elvesztett befektetéssel, sok – sok második – harmadik hellyel, futottak még – gel, nembajmajdlegközelebbel, De úgyis te vagy a job, meg jön majd kutyára dér, és a rohadék labancok meg minden.

Na de azért nem kell megijedni, az eltelt idő mindent megszépít. Nem voltak azok ott akkora tragédiák! Már könnyesen szipogunk csak, ha eszünk be jut, hogy más kapta az aranyérmet, a díjat, a kitüntetést, a csókot, a fizetésemelést, a tapsot, s más került a központba, a rivaldafénybe. Meg volt sok ilyen – olyan vereség. Voltunk mi is elveszettek, volt, hogy nem volt szabad sírni, tudjuk, csak a győztesnek. És volt fájó hiány, volt, hogy életünk darabjai kihullottak, volt, hogy nem látszott jövő és voltak hülye gondolataink is, persze.

Persze a nagy triumvirátus tagjainak magától értetődően a jóból és a pozitívumokból jutott jóval több, de ezeket majd direkt nem említik, legyen az egy másik, úgymond győztes Retró műsor témája. (Gazdálkodni kell a fogyatkozó kreativitással.)

A zenékből viszont a legjobbakból válogatunk és persze nyoma sem lesz semmiféle nyomott hangulatnak, zrikát viszont bizton ígérhetünk.

Aki nem hallgatja meg a műsort, egész biztosan elveszít valamit. Mondjuk nem egy háborút.

2022-05-02 13 óra
2022-05-02 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Gondolkodik a Főszerkesztő ( ilyenkor jobb csendben, figyelmesen várni ), majd kiböki, itt van három férfi ember, nosza, akkor most beszéljünk a nőkről.

Tegnap volt Anyák Napja. Ünnepeljük őket! Na jó, persze egész évben kellene.

Igen, az anya, aki néha mutter, muti, szülő-, édes-, család-, mamsi, anyuci, anyu, anyukaaaa, mami, anyácska , megérdemelné, hiszen megszült, felnevelt, etetett, oktatott, példát mutatott, simogatott, szeretett, intézkedett, óvott, gyógyított és mindig ott volt. MEGÉRDEMLI! És itt illendően be is fejezhetnénk. De van akinél ez mostoha, bántalmazó, utáló, gyűlölt, iszákos, soha otthon nem lévő karrierista, minden héten más apával lévő, testvérrel kivételező, irigy, féltékeny, manipuláló, örökkön büntető és akinek csak úgy becsúsztunk. Hát hogy is van akkor ez?

Félelmetes és felemelő, drámai és csodás az anya – gyermek kapcsolat. Hiányokkal teli, szélsőségekbe hajló, mélyérzelmű, megmagyarázhatatlan, imádós, megbánós, dicsekedni való, szégyellni való, árulással teli, de ott, legmélyebben belül működik.

Persze, tudjuk. Van akinek van, van akinek több is, van akinek nem saját, és van akinek már nincs, és van, akinek soha nem is volt, és van akinek egyszer csak nem lett, és van akinek egyszer csak lett, és van akit akartak és van, akit nem akartak. De lettünk. Szerelemből, elvárásból ( családi és társadalmi ), szocpolból, csokból, mesterségesen, bérbe adva egy időre, bosszúból, csakazértis, hibából és tévedésből. De lettünk. itt vagyunk. élünk.

Anyák napja volt tegnap, s van ma és lesz, amíg él, amíg élünk. Ezért a műsor inkább köszönteni szeretne. Lesz elég emlék, sok jó irodalom és zene, szóba kerülnek még a nagyik, a dédik, a nagynénik, a szomszédasszonyok és egyéb időleges mamapótlók. A Retróban ezúttal inkább a lélek szerepel, semmint a büszke férfiagy.

Legyenek ma velünk, ezzel a három már nagyra nőtt, sokat megélt gyerekkel.

( A 2021.05.03-i adás ismétlése )

2022-04-25 13 óra
2022-04-25 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ Minden gazdagságom hangok és szavak „ – énekeltük annak idején együtt a Piramis együttessel és hát, hogy a pitlibe történhetett meg az a csúfság, hogy ez eddig még nem volt téma a Retróban? Hiszen nem, hogy életünk első pillanatától kísértek minket, de végül munkaeszközzé váltak ( a két korosabb szerkesztőnek mindenképpen ). A mai adás is elég nehezen szólna hangok és szavak nélkül, bár nyilván van, aki ennek örülne.

Szóval szavak, mondatok, esetleg csendek.

Milyen volt egy életutat esetleg eldöntő szó? Egy véletlenül meghallott hang, egy dallamfoszlány, egy suttogás, egy ordítás, egy kötelező, egy szabadon választott, egy tiltott, egy jóleső, egy szívbe markoló, egy megkönnyeztető, egy ökölbe szorítós, egy félreértett, egy máig nem tisztázott, egy haragos, egy megkönnyebbítő, egy elszállt, egy visszatért, egy elfelejtett vagy egy nagyon vágyott és talán soha meg nem kapott?

Néha már elég és csendre vágyunk, de mi van azokkal, akik egész életükben arra várnak, hogy halljanak egy hangot, olvassanak egy szót, de nekik csak a hiány adatott meg?

Hogyan alkot egy vak zenész, miként kommunikál egy hallássérült, akiknek más a természetes, mint nekünk, a szerencsés többeknek?

Milyen lenne, ha mondjuk csak egy napra, 24 órára eltűnnének a hangok?

Sokfelé ágazhat a három, erős és szép férfiú asszociációja, de biztosíthatjuk önt, a hallgatót, hogy lesz bőven hang, zene és a szavak egy része is eszünkbe fog jutni.

Talán ide illik a Hatszavas ars poetica – ja: „ Képek a lelkemben. Szóvá teszem őket. „

2022-04-18 13 óra
2022-04-18 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Húsvét hétfőn is Retró! 13 órától közel két órában emlékezünk, vigadunk és szomorkodunk, ahogy szoktunk.

Egy kissé rendhagyó lesz a műsor, mert sok lesz a zene, s kevésebb a duma, hiszen a locsolkodás elveszi az időt.

A Főszerkesztő által kiválasztott korfestő zenék ébresztik fel reményeink szerint a hatvanas – hetvenes évek hangulatát és idézzük fel sajátos élményeinket a Táncdalfesztivál, a Made in Hungary, a Kívánságműsor, a Szívküldi, a Vasárnapi Koktél, zsebrádiók, kislemezek, orsós magnók világából. Múltba és lélekbe hatoló szavak, érzelmek és muzsikák lesznek!

( A 2021.04.05- i adás ismétlése )

2022-04-11 13 óra
2022-04-11 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Április 11 – én hétfőn 13 órától közel két órára újra élőben a „New Retro” hármasa!

Mi határozta meg viselkedésünket, magatartásunkat, másokkal való kapcsolatunkat annak idején, öt – hat évtizeddel ezelőtt, amikor már elhagytuk az anyatejet és kezdtek minket felesben táplálni? Ki adta az első mintát? Milyen mozdulatokat, hangokat, gesztusokat kezdtünk utánozni, hogyan reagáltunk? Volt – e ösztönös vonzalmunk vagy utálatunk? Vezetni szerettünk, vagy beolvadni? Hatott ránk a felnőttektől, nagyobb gyerekektől ellesett példa? Jó volt – e jónak lenni, szerettünk – e rosszalkodni, láttuk – e már akkor tetteink következményeit?

Hogyan formált bennünket a család, a kis közösségek, a társadalom, a média?

Példák, minták, modellek bukkannak majd fel a ködbe vesző múltunkból. Persze elkalandozhatunk majd a divatmodellek felé is, érinthetjük a számtanpéldákat is, netán a szabásmintát, hiszen ki tudja, hogy a lassan kiegyenesedő agytekervények hogyan alakultak át az évtizedek alatt.

Hogyan lettünk olyan szépek, okosak, tapasztaltak, amilyenek most vagyunk? Mutatunk – e mi magunk is példát? Mit neveznek el majd rólunk? Modellt, rádiót, műsort? Lesz – e Fodor axióma? Rékai effektus? Varjú stílus?

Mint mindig, önkritikusak, humorosak és bölcsek leszünk ezúttal is. Hi-hi.

2022-04-04 13 óra
2022-04-04 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Ezen a valaha volt ünnepen a szerkesztők választottak a lehetőségek közül és újra a Rádió Bézs stúdiójából szólnak.

A szigorúan pártpolitika mentes Bézsbe, csak bekúszott a szó: választás. Végül is naponta választunk, tegnap például sokan. De nem csak jövőt, reményt, hazát, pártot, asszonyt, férfit lehet választani, hanem, barátot, munkatársat, munkahelyet, iskolát is. És igen, országot, nemzetet is. És ismerőst, csapatot, alternatívát, utat. Egyiket vagy másikat. Szóval választás. Van választási malac, van elválasztás, van leválasztás, beválasztás, kiválasztás, szétválasztás, megválasztás.

Van, ahol van lehetőség a szabad választásra. Van ahol nincs. Valójában azonban szinte mindig dönthetünk. Kérdés persze hogy jól vagy rosszul döntünk, döntöttünk. Ha jól, bezsebelhetjük a nyereséget, sütkérezhetünk a győztesek között. Felállhatunk a tribünre, elnyerhetjük a díjat.

Ha rosszul, akkor megszívtuk. Akkor eloldaloghatunk, szipoghatunk, duzzoghatunk és hallgathatjuk a másként választókat, hogy ugye – ugye, lám – lám! Kénytelenek vagyunk lenyelni a keserű kimenetelt.

Ezerszer választottunk már. Hol ráérősen, hol sürgetésnek engedve.

Választott már végre a kedves vendég? Melyik térfél legyen? Ki kezdjen, világossal vagy sötéttel? Polgári vagy templomi?

Jaj? Melyik legyen? Választunk fiút vagy lányt, szakot, kart, szakkört, sportágat, hivatást. Hölgyem, melyikből adhatok? A zsírosát kéri, vagy a soványát? Az érettet, a zöldet, a bennmaradót, a kiesőt? S volt úgy, hogy a Rékai meg a Fodor elválasztotta. A haját.

Végül jöjjön a már szokásos hatszavas.

„ Ráesett a választás. Kettétörte a karrierjét.”

Szóval ne habozzanak, válasszanak minket, lesz bőven téma és jó zenéket választunk hozzá.

2022-03-28 13 óra
2022-03-28 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Jön a tavasz, az örökifjú három szerkesztőben is megmozdult valami… Szokatlan, eddig nem tapasztalt valami.

Tán ezért döntöttek úgy, hogy elég a monotóniából, a szürkeségből, az egyhangú retró emlékekből, jöjjenek a színek, az újfajta témák és sziporkázzanak!

Így aztán ebben az adásban minden lesz, ami szokatlan, elütő, meghökkentő, meglepő (és esetleg mulatságos), váratlan, groteszk, bizarr és más.

Nagyapáink a szakállas nőn lepődtek meg, meg a kétfejű birkán, meg a hangosfilmen, meg a robbanómotoron. Mi pedig gyerekkorunkban a körbehordozott kitömött bálnán, a füttyművészen, vagy azon, hogy végre visszaköszönt a szomszéd.

Ahogy férfikorba cseperedtünk, meglepődtünk azon, hogy a megközelíthetetlen, az udvaron régóta stírölt kislány olyat tett, hogy…

És érkezett azért szokatlan, nem várt dicséret is néha, s mindig felkészületlenül ért a hirtelen kapott pofon.

Volt egyszer úgy, váratlanul parádés gólt lőtt AKISRÉKAI. Szokatlan volt, mint az is, amikor a bamba kicsúfolt gyerekből szívsebész lett. És igen, váratlan, szokatlan, szinte hihetetlen, hogy az egykor csodált idősebb bálvány a rács mögül nézte e kinti világot.

Voltak persze furcsa új ízek, szokatlan kaják, piák, könyvek, filmbefejezések, szakítások, beteljesedések, egyszeri események, soha vissza nem térő meglepő alkalmak, amiket vagy kihasználtunk, vagy nem, attól függ, melyik volt a nem megszokott.

Szóval a retrós csapat bevallottan igyekszik olyan lenni, ami nem a szokásos. Koncentrálnak a meglepetésekre, még az is előfordulhat, hogy a szokástól eltérően néha jót mondanak. Mint az egyik hatszavas Örkény – parafrázis:

„Baleset miatt groteszk ujjai lettek. Egypercesek. „

2022-03-21 13 óra
2022-03-21 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Eddig még csak – csak ment valahogy a műveltségi fitogtatás, a jövőért való tudományos aggódás, a világ szomorú eseményeire való érző és értő reagálás, de a szerkesztő triónak már nincs több könnye, a felszín alatti kavargásból egy hatalmas buggyanással jött elő a vágy, hogy végre zabáljunk!

De nem ám finom nosztalgiával, felemlegetve Michelin – csillagok hiányát a gyerekkorból, a szocialista vendéglátás szűk kereteit ostorozva és hogy alig volt szusi abban a régi világban! Hanem úgy férfiasan. Minden kalóriát bele! Csöpögjön a zsír, áradjon a glutén, a laktóz, az egészségtelenség! Csak egyen rendesen az a gyerek, a fejlődő kamasz szervezet, semmi sápkór, vashiány, savhiány és ilyen úri huncutságok!

Jöjjön az otthoni permanens falánkság, a menzai hasboldogság, a vasárnapi egésznapos csipegetés, az elemózsiás kosár, a tízórais zacskó.

Vastagon megkent vastag zsíroskenyér. Körömpörkölt, tőgy, marhafarok, rántott hús, cupák, csülök, kocsonya. Disznósajt, pacal, szalontüdő, lisztes rántástól csomós főzelékek, fasírt, bácskai hurka, cserkészkolbász, lecsó, nokedli, tepsis krumpli, tarhonya, krinolin, szafaládé. Kilós trapista, teavaj, mindenfajta káposzta, mindenre tejföl, édesnemes paprika, csípős macskapöcs, koviubi, glóbuszmustár, pirosarany, vegeta, hájas, krémes, rétes, pite, bukta, kifőtt tészták, házilekvár. Hideg szóda, szörp, felvert tejszínhab, bödönnyi töpörtyű, abált szalonna, házimájas, vegyes darabos, lángos, palacsinta, pogácsa és bármilyen kalória, csak tartalmas legyen. Óhhh!

Bizony nem ismertük a koleszterint. Persze segítségnek ott volt az epecsepp, a bilagit, a lucullin, a cotazym forte és az evés utáni tátott szájú szunyókálás.

Persze lesz azért irodalmi és zenei kitekintés is, meg megcsillannak talán filmélmények is a témában, de ne legyünk telhetetlenek, elég, ha a gyomor az. Csak gondoljanak bele, a nagy hármas tagjai uszkve kétszáz évet ettek eddig végig! Laktató műsor lesz!

2022-03-14 13 óra
2022-03-14 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Mostanság olyan magas szinten dúl a Csúcstrió kreativitása, hogy már csak mondanak egy hárombetűs szót és az lesz a téma. Az évtizedes élettapasztalatok és a bonyolult agytekervények megoldják a többit.

Minden másra ott a Varjú, majd csak ír valami előzetest arról a szóról, hogy KÉP, meg gyűjt némi zenét is. Hát persze, hogy mi jut eszébe rögtön :” Bocsásson meg uram! Nem volt módom idejönni másKÉPp. – Más KÉP nincs is a szobában – mondom én – , de kegyeskedjék elhagyni kereteit felséges királyanya”. Ezzel a Rejtő idézettel Rékai már rendben van, Fodornak meg tulajdonKÉPpen KÉPtelenség megfelelni, bármilyen magasan szárnyal is a KÉPzelet.

Szóval szóba jön itt minden, bár a KÉP alapvetően vizuális termék, de a rádióban a szóKÉPek is életKÉPpesek és a hármas mindenre ( is ) KÉPes.

KÉPek a régmúltból. Megsárgult fényKÉPek, a KÉPcsarnok Vállalat reprói, csoportKÉPek, KÉPmások, városKÉPi jelentőségűek, KÉPregények, tájKÉPek, és egy bevillanó KÉPrészlet.

TestKÉPzavar, imázs, brand, KÉPernyő, KÉPalkotás, KÉPcső, térKÉP, vérKÉP, látKÉP, meg Bild, meg pikcsőr, meg imágó, és ha végKÉPp nem jut eszünkbe semmilyen KÉP és van a közelben olló, akkor igyekszünk jó KÉPet vágni, az a rádióban úgysem látszik.

Csalogatásnak ennyi KÉP bőven elég, ki tudja hová fajul majd az adás, esetleg befér még egy hatszavas is :

„ Először KÉPtelen voltam. Aztán festettem egyet. „

Hallgassanak minket , KÉPzeljék, mi itt leszünk !

2022-03-07 13 óra
2022-03-07 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Bizonyos kemény helyzetekben némi enyhítő sóhajjal szoktuk volt megjegyezni, hogy: de legalább nem vagyunk háborús nemzedék. Legalábbis közvetve nem, hiszen egy generációval vissza azért szinte minden családban jelen volt a háború. Valaki elveszett, eltűnt, visszatért, ott maradt. Valaki valamelyik oldalon állt, amit vagy tudtunk, vagy nem, vagy akarták, hogy tudjuk vagy nem.

És most újra lőnek, itt a közelben. Nem gondoltuk volna, ahogy nem gondoltuk harminc éve sem, hogy ott délen eltart egy jó évtizedig is.

A Rádió persze, s benne a Retró szól. Ilyenkor elég álságos lenne úgy tenni, mintha nem lenne háború. Van, és mégis. Álságos ilyenkor derülni régvolt csínyeken? Régi recepteken csámcsogni vagy szerelmeken merengeni ilyenkor szabad? Talán igen.

Persze nem szeretne a három sokat megélt szerkesztő még egy nagyot nyomni az amúgy is érthetően nyomott hangulaton, de talán most lehetne felidézni gyermek- és ifjúkorunkból a találkozásokat a gyilkos indulatokkal, a gonoszsággal, az ártatlannak indult harcokkal, a kiközösítésekkel. Talán most lehetne őszintén megdöbbenni azon, hogy esetleg mi is voltunk néma cinkosok? Hogy nem álltunk a nemecsekek mellé, hogy jól esett néha kétes babérokat learatni a gyengébbek kárára és összeállni az erősebbekkel.

Persze nem voltak azok világrengető események, néha észre sem vettük őket, a mindennapok részeivé váltak, de ha még ma, fél évszázad után is fel tudjuk idézni, akkor csak hagyott hátra valamit az akkori gyűlölet, a régi harc, függetlenül attól, hogy győztesek vagy vesztesek voltunk – e.

Mosolyogni való kis háborúink voltak. De beszélni szeretnénk arról is, hogy milyen jól esett utána kibékülés, a nyugalom, a béke.

„ Ó béke! Béke! Legyen béke már! Legyen vége már!”

2022-02-28 13 óra
2022-02-28 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„Szabad országban szabad emberek azt teszik, amit szabad” viccelődtek főleg baráti társaságban a hatvanas – hetvenes évek felnőttjei és született intelligenciájával a finom célzást már a három szerkesztő fiatal korában is értette. Mert tudtuk, hogy vannak szabályok, kisebbek, nagyobbak, amikhez illik tartani magunkat, hiszen már a bölcsődében, óvodában volt miheztartás és persze büntetés, sarokba térdepelés, hátratett kéz, megvont édesség és dícséretcunami a jól viselkedőknek. Mert strukturálni kellett az életet, mederbe terelni a kívánt magatartásformákat, volt sok törvény, jogszabály, előírás, határozat, ukáz, sokkal több, mint amennyit józan ésszel fel lehetett fogni és főként betartani. De nem is tartottuk be, hiszen néha jólesett egy kis kihágás, szürke zóna, bocsánatos bűn, csaláska, és tudtuk, hogy vannak egyenlőbbek, akiknek el lehet nézni egy kis eztazt, lopikát, hamisítást, elfelejtést, cinkosan össze lehetett kacsintani, volt fusi, gmk, számlanélküli, barter, teherautóról leeső, leltárhiány, feketefuvar, félrenézés, risztelés, kenőpénz, baksis, odacsúsztatás, alibi, hiszen mindenki a nagy magyar csodát emlegette, hogy hogyan lehet mégis mindig megélni a fizetésből és duplát költeni.

Furcsa dolog felidézni a fél évszázados történéseket ma, amikor okafogyott még a Kékfény is, amikor önként és magától értetődően ragaszkodunk a szabályokhoz, egyenlő esélyek vannak mindenki számára, jó példával járunk elöl a fiataloknak, verseny van és tiszta megbízások és azonos adózási feltételek és nincs már uralkodó osztály és trallala. Nem is nagyon érthető a hatszavas konklúzió: „ Közbeszerzés. Jó napot, oszt közbe’ szerzés. „ Ugye? Szabályok egykor és most a Retró friss adásában.

2022-02-21 13 óra
2022-02-21 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„Tartalomhoz a forma. Amfóra.” – idézhetjük fel a retró reklámot, de mint ahogy a legtöbb közhely , ez is igaz, mert sok múlik a formán. Meg a külcsín és a belbecs ellentmondása is nyilván nagyon izgatta annak idején az öntudatra ébredő trió tagjait a hatvanas évektől kezdve, mert másképp nyilván nem választották volna az adás témájának a formát. Mert jó volt találkozni a kerekded formákkal a kamasz emberfiának és elkezdtük mi is formába hozni magunkat, kezdtünk adni a kinézetre, a megjelenésre, hirtelen vasalódtak az ingek, élt kaptak a nadrágok, fényesedtek a cipők, gyarapodtak a fekvőtámaszok, került egy kis vax a hajra is, kezdett kialakulni valami stílusféle. Pedig akkor még nemigen tudtuk, mi az a dizájn, a profil, az arculat, a brand, s bár büszkék voltunk kultúr agytekervényeinkre, jelentőséget kaptak a külsőségek és néha aztán mi is benézhettünk a felszín alá. Mert az élet megmutatta, bizony fontos a látszat is, osztályozták a külalakot, a seregben is alakzatot vettünk fel és bújtuk a Sportfogadást, hogy melyik csapat milyen formában van. És a Formula 1 nálunk persze Forma egy lett, és formabontó volt, aki proforma számlát adott, és imádtuk a formásat és kinevettük a formátlant, eljutottunk a homokformától az életformáig és közben még az államformánk is megváltozott.

Valószínűleg Fodor a külcsín irányába formázza majd szavait, Rékai igyekszik majd gondolatait formába önteni , vagy éppen fordítva – ez az aktuális formától is függ majd, Varjú pedig egyszerűen, röviden és közérthetően csak annyit mond : Látható megjelenés, egy fogalom testi érzékeinkkel felfogható tömege, amit róla, látunk, hallunk, észlelünk – szemben annak hasznával, jelentésével, céljával vagy értelmével.

Jóformán minden aspektust érintettünk is, amit nem , arra ott az adás. Formáljuk egymást !

2022-02-14 13 óra
2022-02-14 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ Ment – e a könyvek által a világ elébb ? „ , kérdezte Vörösmarty még 1844 – ben. Ahhoz az esztendőhöz a három nagy emlékezőnek kevés személyes története fűződik, de annál több a múlt század hatvanas – hetvenes éveinek olvasmányélményeihez. Biztosan már a pólyában megtanultunk olvasni ( nem csak a jelekből ), az óvodában már faltuk Zolát, alsóban esszét írtunk Szaltikov – Scsedrinről, különös tekintettel a Galavljov család című regényfolyamra , majd jöhetett Shakespeare és Cervantes eredetiben.

Talán így volt, talán nem, ki emlékszik már pontosan az akkori történésekre ? De egy biztos, valószínűleg eszmélésünk első percei már könyvekhez kötődtek. KÖNYV. Ez a mai adás vezérszava. Mert rongyosra lapoztuk mindet. A mesét, a képregényt, a csíkos – pöttyöst, az indiánost, a vicces füzeteket, az Olcsó Könyvtárt, Rejtőt, Moldovát, Kolozsvári Grandpierre-t, Moraviát, Steinbecket. Szamárfül volt a könyvjelző, a papírnak még igazi beszippantós illata volt. Jártunk könyvtárba, író – olvasó találkozóra, dedikálásra. Irodalmi folyóiratokkal sétáltunk feltűnő módon mutatva az elejét, mintegy véletlenül, éreztük, ahogy pillanatonként nő a műveltségünk, a táborba könyvet vittünk, a repülőn túlsúlyt fizettünk miattuk. Gyűjtöttük, kölcsönadtuk, vettük. Még volt könyvhiánycikk és a könyvheti listát jó előre oda kellett adni a boltos ismerősnek, hogy elő tudja készíteni a gyorsan elfogyókat is.

Egy kézlegyintéssel idéztünk akár oldalakat is, jelezve, nem olyan nagy kunszt ez, hiszen memóriánk határa a csillagos ég.

És persze azért volt KISZ – tagkönyv meg párt-tag-könyv is, meg szak-szervez-eti, meg pártoló tagsági, meg katonakönyv, munkakönyv, szakkönyv, tankönyv és számtalan más könyvecske, amik, ha előkerülnek pár évtized után, minimum érzékenyítő hatást váltanak ki.

Egy 2010 – es kutatás szerint nagyjából 130 millió különböző témájú kötetre tehető a világ könyvkincse. Ezek egy részét valószínűleg nem említjük majd a műsorban, de törekszünk a teljességre.

Mert olvasni kell, bár a Gazdálkodj okosan társasjáték szerencsekártyái közül nyeremény híján nem szerettük a következőt: Olvass! De az olvasás kellemes, hasznos, régen olcsó szórakozás volt.

És most már nem lehet kihagyni a témába vágó hatszavast sem : „ Irodalmár rokon. Komámasszony kéreti a Thackeray – t.”

2022-02-07 13 óra
2022-02-07 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Azt mondja a Főnök, hogy ORTER!! Mostanában nem nagyon demokratikus, nemigen nyit vitát ( talán egy aktuális hatszavas is ideillik : „ A főnököm egy szent. Boss Santo.” )

Persze, jól van ez így, de mi az az orter? A keresőben csak kft – ék meg szlovén és amerikai nevek vannak, talán Porter, mint a barnasör? Vagy esetleg riporter, netán RIP Orter, jaj?

Az ember kínjában a feje tetejére áll. És hoppá! Fordítsuk csak meg : RETRO! Hát persze! Ne a múltba tekintsünk, hanem a jövőbe! Talán csak nem mondja azt hogy előre, nem hátra…?!

Szóval visszanézünk a jövőbe, azaz emlékeket kotrunk elő arról, hogyan vélekedtek régen a jövőről, ami most már jelen vagy inkább múlt. Hogyan láttuk magunkat annak idején 10, 20, 30 év múlva és mi lett az akkori elképzelésekből? Mit gondoltunk mi és mások, akár tudósok is a következő időszakokról? Az lett – e 2000 – ben, amit 1965 – ben gondoltunk róla? Sejtettük a nyolcvanas évek elején, hogy mekkorát fordul majd a világ nemsokára? Bejöttek – e a tippjeink, a terveink, az álmaink pár évtizeddel későbbre gondolva? Hol tévedtünk és hol tévedett az emberiség? Érdemes volt – e a jövőt kutatni? És ha tudjuk, hogy mi lesz rossz, tudunk – e, merünk – e tenni ellene? Vagy ráhagyjuk másokra, söpörje el a havat, aki leszórta?

Mit képzeltek a jövőről az irodalomban, a filmben és a tudományban H.G. Wells, Verne, Marx, a sci fi írók, Ady, Petőfi, emzéperiksz, Vissza a jövőbe, Jurassic Park, King Kong, Attenborough, E.T., Agatha Christie és a többiek? Írtunk – e mi is kis személyes esszét kamaszkorunkban a közeli és távoli jövőről ábrándozva? Belefutottunk – e állásinterjún a világ leghülyébb kérdésébe, hogy hogyan képzeljük el magunkat és a vállalatot öt év múlva?

És főként: milyen lesz a 7 éves Rádió Bézs 7, 14, 77 év múlva? Csudajó műsor lesz, csupa jó zenével, aki hallani akarja a jövőt és még idén nem volt jósnál, feltétlenül hallgassa meg!

2022-01-31 13 óra
2022-01-31 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A születés csodája, mondjuk sokszor áhítattal, rácsodálkozva a természet szent pillanataira, hiszen általában az életre jövetel megannyi szépséggel jár. De megszülethet a csecsemőn és az egyéb fiókákon túl egy mű, egy örökbecsű alkotás, egy gondolat és akár egy rádió is. Bizony, iskolába megy a mi kis Bézsecskénk is, hiszen február másodikán betölti hetedik életévét. Vélhetően lesz hát egy picit érzékeny, szívbe markoló vagy éppen humoros visszaemlékezés a rádió csatorna megszületéséról, annak 7 évéről, hiszen azért büszkék vagyunk a kicsikére! Sokan, keményen dolgoztunk az elmúlt esztendőkben a műsorok és a hallgatóközönség megszületéséért is.

Ezen a héten a téma, itt a Retró című műsorban a születésnap. S merthogy Retró, visszarepülünk az időben. Sok születésnapot éltünk mi magunk is meg. S persze másokét is. Vezetőkét, politikusokét, bálványokét, rendszerekét, demokráciáét. Születtek rémségek is a történelem folyamán, hiszen egyszer megszületett a gyilkos, a diktátor, az elnyomás, a hatalom, az árja faj, a háborús eszme, az őrült gondolat. De születtek életmentő találmányok, életet könnyítő felfedezések, nagy demokraták, harcosok, békeeszmék és sikerek is. Létrejöttek maradandó teljesítmények. Irodalomban, zenében, építészetben, ezernyi helyen. Volt persze sok vajúdás és elvetélt dolgok is születtek. Még előfordult néha koraszülés is. Mi férfiak is szültünk. Kifogást, problémát, vesekövet.

Születés. Megpróbáljuk ismét világra segíteni, előhívni az elfeledett emlékeket. Préselünk, nyomjuk majd derekasan, hátha kibújik belőlünk. Mint régvolt fiatalkorunkban, amikor keményen nyomtuk…

Ó, mi mindenről eshet szó!

Az örök viták a születésszabályozásról, a terhesség megszakításról, a tiltásokról, az ösztönzésekről, a tenyésztésről, a szelektálásról. Szó eshet az első szülinapi bulikról, az ajándékokról, a szeretet megnyilvánulásairól, a kényszerekről, a spontán örömökről, a várakozásokról és a vágyakozásokról is.

S persze egész biztosan lesz mély filozófia elemzés a születésről népszerű – tudományos, vallási és kultúrtörténeti szempontból is, de ez utóbbi nem biztos.

Ami biztos, hogy picit ünneplünk. Azon leszünk, hogy jó adás szülessen.

És hogy ne felejtődjön el a reinkarnáció sem, egy hatszavassal invitáljuk a hallgatókat a műsorhoz:

„ Mostani életemben mindenre rámutatok. Ujjá születtem. „

2022-01-24 13 óra
2022-01-24 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Jött a Főnök! Mondja, új téma kell a műsorba! És aszongya: villa!!

De tényleg már, most akkó’ mi van?! Vágyálmai vannak vagy megint (mindig) éhes? Egy villáról beszéljünk az adásban?!

Jó, hárman vagyunk, eloszlik a teher, de… Mondja hogy csak hívószó. Szeret meghökkenteni minket, akik jobban szeretjük a kiszámítható, megbízható lefolyású dolgokat, csak úgy szerényen.

No jó, mondjuk hangvilla, azzal lehet utalni a zenére. Meg a Villa Negra románca. Az retró. Meg a focirajongóknak az Aston Villa, meg a David Villa, meg a Villareal, meg a Sevilla!

Meg hát régen és most is azért a villa státusszimbólum volt, főként, ha ezüst is volt, amit, ha tudtuk, hogy hová kell tenni az asztalon és hogy kell fogni, akkor már előrébb voltunk. Mert persze nehezítésnek ezek közt is volt desszertvilla, hideg sültes villa, saláta villa, fűszervilla, tálalóvilla, szeletelő villa, halvilla, rákvilla és éreztük, hogy nem feltétlenül illendő a kínai kajákat nem pálcikával enni, de hosszú kínlódás után csak előkaptuk azt a fránya villát.

És a skanzenben ott volt a sokféle favilla, ágvilla, ékvilla, bukóvilla, a vasvilla, meg a bicikliseknek a kerékpárvilla, a profibbaknak a targoncavilla, de hát mit tudtunk mi ezekről anno, inkább néztük a gyönyörű szecessziós villákat itthon és a különböző tengerpartokon.

Varjú persze azonnal mondja, hogy Villa – Lobos, Rékai meg azt hogy, Hercules Villa Aquincumban. Szóval azért annyira nem hökkentünk meg kreatívan. Talán még Uri Geller is előkerül a hajlított villával és Fodor is bemutat néhány trükköt.

Valószínűleg majd csak lesz valami villa, vagy ahogy jogászdoktorunk mondta, kanális.

Zárjuk ezt a méltó beharangozót egy filozofikus hatszavas párbeszéddel: „ Egy kis bort ? – Csak egy villányit. „

2022-01-17 13 óra
2022-01-17 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Persze, csépelhetjük a múltunkat. Kit érdekel, hogy volt télifagyi, trapperfarmer, skodaoctavia, csepelteherautó, mávaut, hétfői adásszünet, macskaszemes rádió, kisdobos nyakkendő, építőtábor, táskarádió, szalagos magnó, tánciskola, bélyegszakkör, autóstop, bakelitlemez, nőcisnaptár, vetkőzős toll, koksz – brikett, szobaantenna, pasztőrözetlen sör, kevert, császárkörte, pirosarany, melegszenyó, alföldipapucs, szabad szombat, rádiókabaré, tévévetélkedő, céfilm, évvesztes, pitralon, zöldalmaszappan, vágyott opelrecord, nejlonharisnya, szamárköhögés, karcolás , polivitaplex, málnaszörp, bundesliga frizura és sok ezer egyéb valami. Senkit sem érdekel. Azaz csak azokat, akik azt a fagyit nyalták. Hisz a jellemző felemlegetése, valljuk be jól esik. A múlt élményei összehoznak, még a régi illatokat is érezzük talán. Nos, egy régi kor, egy régi generáció három jeles képviselője szipog talán majd, hiszen idős korukra elérzelmesedettek talán. Vagy nem. Majd kiderül.

Tudják, oly divatos manapság a nemzedéki ellentétekkel dobálózni, úgy hogy mindjárt el is kezdjük.

A bácsik – vagyis mi -, most persze a saját generációjukról beszélnek, vagyis a Retró által felvállalt hatvanas – hetvenes esetleg nyolcvanas évekről. Ám a szerkesztők között azért van pár év különbség. De hát számít ez?

Szóval generációk!

Emlékeznek? Volt, van: Nagy generáció, meg háborús, meg rákosista, meg lázadó, meg x-y-z-dz-dzs stb. És azok ilyenek voltak?

Nemzedékek. korosztályok, generációk! És persze az örök kérdések.

Pl. Melyikünk mondja, és mondja – e, hogy bezzeg az én időmben?! Egyáltalán, lehet egymáshoz hasonlítani generációkat? Hogyan változott a viszonyulás a mindenkori öregekhez és fiatalokhoz? Igaz az, hogy kimaradt egy – két nemzedék?

Mi hatvanasok, Ti hetvenesek! És ők, a zöldfülüek! Van különbség? Szembe áll valamelyik egy ellengenerációval?

Nos, ilyenekről fogunk dumálni.

2022-01-10 13 óra
2022-01-10 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Így, ünnepek után elcsendesülünk. A Rohanás, zizegés, túlevés, urambocsá’ túlivás után szükség van egy kis elvonulásra, magányra.

Megadatott – e ez a finom, alig rezgés ifjúkorunkban? Milyen emlékek bukkannak fel a kevésbé zajos eseményekről?

A csendről beszélünk csendesen a Retróban. Meghallják majd vagy nem? Akár hogy is lesz, a vezérfonal a csend lesz. Beszélni, zenélni a csendről? Ellentmondás ez? Elfér a csend a médiában? Ha némák vagyunk, ha a csend hallik, 3-4 másodperc után elkapcsol a Tisztelt Hallgató?

Csend? A meccsek elején az egy perces néma csendet már 17 másodperc után őrjöngés szakítja félbe! A koncerteken az előzenekar előtt két órával már bömböl a gépzene! A tévében a műsorok közt elviselhetetlenül hangosak a reklámok! Kiabál mindenki és minden, hangosan, harsányan, fület sértőn. És simán sértőn.

Az utcai zajok is rossz dallamokat játszanak idegeink húrjain. A szomszéd kiabál, a gyerek üvölt, a Főnök felemeli a hangját ( neki szabad ) és mindenütt csak nyüzsgés, zaj, ordítozás fogad. Menekülni kéne gyorsan valamilyen csendesebb világba?

Oly sok csend van, ami jelentéssel, jelentőséggel bír. De hány féle csend van? Milyenek a csendek? Milyen csendeket hallottunk mondjuk fél évszázaddal ezelőtt, amikor életkorunkból adódóan még kevésbé vágytunk rá?

Emlékszünk a hátratett vagy a szájra tett kézzel végigszenvedett büntetés csendekre? A lepisszegésekre, a kötelező csendes pihenőkre?

Emlékszik? Maradj csendben! Kuss! Dugulj el! Ki kérdezett? Neked nem osztottak lapot! Te ne szólj bele! Maradj kuka!

Emlékszünk? Most miért hallgatsz? Mondj már valamit!

Jaj, annyiféle a csend. Duzzogó csend, agresszív csend, a játszmázós csend, a jaj csak meg ne találjanak csend, a le ne bukjunk csend.

Persze van más csend is. A vitorlázás közben beköszöntő szélcsend, a kampánycsend, a néma segélykiáltás, a csendes riasztás vagy épp a vihar előtti csend.

És igen, jó csendek is voltak, vannak. A bekuckózós, az elbújós, a külvilágot kizárós, a végre megpihenős, az álmodozós, a szerelmes, a közös, a játékos, a magunkba merülős. És volt közöttünk olyan elvetemült, aki csendtáborokba járt. És volt olyan, aki dalszöveget írt a csendről. És olyan is volt, amikor egymillió ember volt csendben. És a jövőbelátók megemlíthetik majd a világűr csendjét. Vannak, lesznek csendkoncertek? Csend cd – k? És mi majd beszélünk a zeneművekben előforduló csendről, a szünetről, annak fontosságáról?

Szóval multikulturális és kiterjedt tudományos analízisek is lehetnek, de lehet, hogy csak csendek. Majd meghallják. Vagy nem. Pszt!

2022-01-03 13 óra
2022-01-03 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Új év ! Egyrészt öröm, hogy ezt is megértük. Másrészt most izgulhatunk még egy esztendőt. Új év. Megfogadjuk, hogy soha többé nem teszünk semmiféle fogadalmat. Mert ilyenkor ez már szinte elvárt aktus, hogy valamit újra kell kezdenünk, hogy mostantól másképp kell csinálnunk. Majd meglátjátok, mostantól minden bele lesz adva, felgyorsul a ritmus, vagy éppen lelassul az élet!

Mostantól leteszem, felveszem, előveszem, rendszerezem, elküldöm, többet találkozom, sokkal többet gondolok oda, rád, rá, megcsinálom, megjavítom, eladom, megveszem, odateszem, visszaveszem, fogyok, hízok, futok, sétálok, több vitamin, kevesebb stressz, feleannyi cigi, mérsékeltebb pia, nincs több hús! Értékes a szabadidő, első a család, vége a szenvedélynek!

Odafigyelés, fókuszálás, énközpontúság, szeretet, jótékonyság, nem fogom elfelejteni, tekerek, lassulok, nézd meg a skandinávokat, na, ugye, és környezetbarát is leszek! Haha, már zöldülsz is és fő lesz a következetesség és a rendszeresség! Nem gond! Édesem, hidd el, most elnyomom és kész! Csak még ezzel a két pohárral, most mulatunk, nem?! Most még tehetsz rá plusz habot is, hiszen jövőre már nem fogok, tudod, megfogadtam, jó tavaly is, de hidd el, az nehéz év volt. De most már kirepültek, értékesebb lesz az idő, csak te meg én! Ígérem, minőségi élet és kultúra és beszélgetés és rólad fog szólni! De azért ne beszélj mellé, figyelni foglak ám, de csak a te érdekedben…

Nyilván fel – fel bukkan majd az idők ködéből sok újrakezdés, némelyik a mai napig tart netán, de hát mindig van inflexiós pont, döntési helyzet, irányváltás és a befejezés után újra kell kezdeni. Talán még komoly dolgok is kiderülnek a három muskétás első újévi műsorából, mert ahogy az egyszeri hatszavas is mondja : „ Élet. Ezt nem lehet kicsit abbahagyni.”

Kezdjék velünk ( újra ) az új évet!

2021-12-20 13 óra
2021-12-20 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Nyakunkon az év vége. Karácsony, szilveszter, s akinek peche van, még a szülinapja is van valamelyik rokonának. Szóval, lázas készülődés. Van, aki várja, van, aki szereti, van, aki lubickol ilyenkor, van, aki már most hangol, s van, aki már most utálja például a karácsonyt, vannak, akik rettegnek az ünnepektől, s vannak olyanok, akiknek édes-mindegy.

Mi most csavarunk egyet a szokásos módin és ezúttal a galibákra, az ünneprontókra, a váratlan dolgokra, vagyis az ünneprontásra emlékezünk. Mert mindig volt, van, lesz, aki elfelejti, vagy eltéveszti a dátumot, az éveket, a keresztnevet. Mindig van olyan, akinek semmi sem szent. Mindig voltak, vannak elmaradt, félresikerült ajándékok. Gondoljanak csak a vegának adott libamájra, az absztinens pálinkájára, a cukorbeteg csokijára, az allergiás krémjére, a tavaly tőlem kapott csomagra, a másnak dedikált könyvre, a kutyának hozott macskakajára, a lejárt utalványra, a fényképalbumra az előző párral… Vagy gondoljanak a hatodszor is megfőzött utált levesre, a ki nem álhatott fűszerre, az ott maradt leértékelési árcédulára, a látható újra csomagolásra és a tréfásnak szánt intim kiegészítőre.

És tudják! Ami elromolhat, az el is romlik! Nem jön a vacsorafutár, a sütő bekrepál, a kutyus odacsinál, a pohár kidől, a lila – bordó lé ráfröccsen, az alibi megdől, a füllentés kiderül, a vicc nem poénos, vidámság helyett sértődés, duzzogás.

Vagy milyen az, amikor a meghívás és díszbe öltözés ellenére egy másik ugyanolyan nevű kapja a kitüntetést? Milyen az, amikor a főnök titkos szeretőjének csapjuk a szelet, ronda megjegyzést teszünk egy hölgyre, aki éppen a felesége, megdicsérjük az unokát az édesapának, a látványos fogyást a nagybetegnek és tréfás megbúboláskor leesik a paróka…

És akkor még nem beszéltünk a „hivatalos” ünneprontásokról, a csengőfrászról, az elmaradt béremelésről, az inkasszóról, a végrehajtásról, a kikapcsolásról, a becsapásról, az árulásról, a megcsalásról, a szándékos félrevezetésről.

Csak azt kívánhatjuk minden kedves hallgatónknak, hogy ilyennel ne találkozzanak az ünnepek során!

Most már csak az a kérdés, műsorunk a Retró ünneprontó lesz e, hiszen tény, nehéz most felhőtlenül ünnepelni bármit is.

De azért boldog ünnepeket kíván mindenkinek a fodorrékaivarjú!

2021-12-13 13 óra
2021-12-13 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A mai adás jelmondata a VISSZA lesz.

No persze, mondhatják most magukban, hogy ez nem meglepő, hiszen hiszen ez egy múltba visszatekintő, visszaemlékező műsor.

De valójában mire gondolunk, ha visszamegyünk időben és térben ifjúkorunk kultikus helyeire? Pontosan emlékszünk akár a meghatározó eseményekre? Milyen érzéseket keltenek bennünk a régi szavak, ízek, illatok, csókok, pofonok, szégyenek, büszkeségek, győzelmek és vereségek? Jól emlékezünk?

Pár évtizeddel később biztosak vagyunk abban, hogy az ott és akkor úgy történt, úgy nézett ki?

Mi lenne, ha egy retrospektív filmben újra visszanézhetnénk, urambocsá’ átélhetnénk elmúlt éveinket? Hol törölnénk bele, hol tekernénk tovább gyorsan és hol játszanánk vissza ezerszer is? Hogyan gondolunk azokra, akik már csak voltak? Mert elmentek már, vagy elhagytak, eltűntek, köddé váltak.

Mondják, ne nagyon összegezzünk, mert az olyan vége hangulatot jelent. Jó, de akkor ne is csináljunk valamiféle leltárt az életünkről? Mutat – e valamilyen felrajzolható vonalat az életrajzunk? Újra kezdenénk – e, és úgy, ahogy volt? A régi rossz most jónak tűnik? Vagy éppen fordítva?

Visszafordulnánk, ha valamilyen idősík engedné? És kell az előréhez a vissza?

Jaj, belekezdeni is nehéz! Talán segít egy klasszikus, a hatszavas mottójával: „ Éltünk ítéleteit is visszanézhetné egy videóbíró.”

Előre szólunk, a műsor bármikor VISSZAhallgatható az archívumban!

2021-12-06 13 óra
2021-12-06 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A nemrégiben kitárgyalt szürke hétköznapok után jöhetnének
újra az ünnepek. De hát beszéltünk már ezekről is eleget.
Na de mégiscsak jönnek az ünnepek! Mindig jönnek.

Közelednek, kopogtatnak. Mindig így volt. Boldogult
ifjúkorunkban még inkább, hiszen a család, az állam, az
egyházak, a társadalom folyamatosan gondoskodott arról, hogy
nehogy legyen már egy igazi unalmas hétköznapunk. Amikor
csak úgy elvagyunk. Mert idegeskedni kellett az ajándékok
miatt. Legyen tiszta ünneplő, fehér térdzokni, kantáros kék
rövidnadrág, pörgős egyenszoknya, lakkcipő, kék nyakkendő,
piros nyakkendő, gumis nyakkendő, nejloning, ami még nem
sárgásszürke, seszínű öltöny a Vörös Október Ruhagyárból,
nyomottdzsörzé kiskosztüm, új frizura, nyiratkozás.
Legalább
nyald le fiam, túl hosszú, kislányom kilátszik a… ezt nem
veheted fel így! A hajtókára kitüntetés, jelvény, nyakkendőtű,
nadrágot has felett rögzítő folyton igazgatni való öv. Pitralon,
csókálló rúzs, kölnivíz, hintőpor! Mert az ünnep az ünnep, akkor
is, ha csak ünnepség.

Mentünk avatóra, keresztelőre, konfirmálni, volt bármicvó,
névadó, tanácsi esküvő, lakodalom, eskütétel. Nagypapa
koszorúzni ment, nagymama a szagos misére, más
felvonulásra, körmenetre. Volt kötelező temetés, oktszocforr,
néphadsereg, felszabadulás, munka ünnepe, kokárda, vörös
zászló, zárszámadás, kitüntetés, járási, megyei, kerületi,
évzáró, évnyitó. És volt, (hogy is volt?), negligált karácsony és
húsvét. Volt, hogy csak állami ünnep volt?

Persze, voltak névnapok, szülinapok, házassági és válási
évfordulók, és volt locsolkodás és volt, épp ma is van Mikulás,
aki persze volt télapó is.
És volt természetesen ünnepi kaja, pia, sörvirsli, nagy fagyi
,
kinyalhattad a tejszínhabos vájlingot. Volt és van töltött csirke,
borjúból rántotthús, gomba. És velő is került pult alól. Volt
imbisz, meg téliszalámis, meg sajtosroló, meg minyon, és
martini.
Sőt. Vájtlédi és a háromcsillagos bélelt kávé. Minden
volt és mégis.
Ünnepek voltak akkor is. Nem kellett iskolába menni? És?
Ünnep volt a attól az ünnep? Vagy épp attól volt ünnep?

Büszkék voltak a szülők, amikor bányásznap, pedagógusnap
és szakszervezeti ünnepség lett megint? Vártuk vagy utáltuk a
családi összeröffenéseket? Voltak titkos ünnepeink valakivel?

Csak eszébe jut ezekről a sorokról valami a három karanténban
megfáradt, sokszor csak úgy bámuló, de kifelé jelentős
aktivitást mutató férfiembernek.
Hallgassák meg, lehet, hogy ünnep lesz.

2021-11-29 13 óra
2021-11-29 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Kész röhej, hogy itt van ez a három, magát fiatal(os)nak gondoló aggastyán és már öt éve szórakoztatják magukat gyengécske erőltetett poénocskákkal valamiféle megfoghatatlan derűs, csipkelődő hangulatra hivatkozva és állítólag egyesek még hallgatják is őket.

Na de félre a most a tréfával, jöjjenek a profik! Mert valamikor, a ködbe vesző múltunkban nem kellett magyarázni, hogy nyomják krahácsot, meg hogy gugyerák, hugyosjózsi, lujzajenő, ványadtbácsi, megatótottó és a többiek, mert felhőtlenül röhögtünk, gurguláztunk, kacagtunk, hahotáztunk és bennfentesen mosolyogtunk az államilag engedélyezett poénokon. Intézmény volt a rádió kabaré és szilveszterkor csak a csontrészegek nem hallgatták Hofit.

Nem elemeztük a humor kultúrtörténetét, a zsidó, cigány, skót, rendőr és politikai viccek eredetét és struktúráját, nem soroltunk be poénokat intellektuális tartalom szerint és még a gyerek is nyugodtan hallgathatta az altesti csattanókat.

Magától értetődő volt a salamon, a kiskabos, a kazal, a martonszilágyi, a hernádikern, a bajorgálvölgyi, az alfonzó, a markosnádasboncz, a mikessomogyi, az őszferi, a radványibarna, az antalimre, az abodi, a psotamajor, acsákányiagárdi, a csalalórán. Önmaguk vicceltek a művésznők telt testalkatán, a színész raccsolásán, girhességén, selypítésén, poénra vették az állandó szalonspicces fellépéseket és jókat röhögtek magukon és így mi is, magunkon is. Mert jó volt, hogy szabad volt, felszakadtak a gátak, tele lehetett nevetve sírni a zsebkendőt, a lakótelepi erkélyajtók egyszerre csapódtak ki az Alfonzó – Gera világbajnoki sakkparti alatt, mert bent már meg kellett fulladni a görcsös kacagástól. Volt pár csepp pisi is és megfájdultak a cserepes ajkak és görcsbe állt már a nemlétező hasizmunk és a pofánk is a pofátlan szórakoztatástól.

Valljuk be, a szelep jól működött, ma is a régi poénokon nevetünk, nosztalgiázunk és bezzegelünk.

Szóval vigyázni! A levegővételekre is ebben a járványos időszakban, mert nem tudunk eltekinteni a régi kabarék felemlegetésétől. Szerintünk ma kevesebb uncsi szöveg és sokkal több jó poén várható. Dőljenek csak hátra – most minden hátsó szándék nélkül – és engedjék útjára a vidámságot.

Ez nem vicc! Azaz de.

2021-11-22 13 óra
2021-11-22 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Hálás témája volt a nosztalgikus visszaemlékezéseknek a sok régi ünnep, a piálgatás a haverokkal, a focimeccsek, a hétvégi kirándulások, a színház, a mozizás, a magas kultúra, a szabadidő hasznos eltöltése, tobzódtunk a felvillanyozó emlékek ködében. De mi volt az életünk legnagyobb részét kitevő szürke hétköznapokban, amikor csak úgy folyt az idő, mindig ugyanaz volt a napirend, mókuskerék reggeltől estig, futás, ásítozás, unalom, hajtás, kötelezettségek, kinek – kinek éppen mi adatott hétfőtől péntekig vagy a nem szabad szombatig, hajnaltól estvélig? Mert persze pont most tudott elpattanni a mechanikus vekker rugója, mindenki elaludt, a fürdőszoba előtt egyszerre toporgott az egyszemélyes helyre várva a család négy – öt és ki tudja hány tagja, el kellett érni a buszt, le kellett szaladni még friss kifliért, sorban állni a kimért tejért, összedobni a tízórait, megkeresni a tornazsákot, a hegedűt, az egyenköpenyt, az ünneplő ruha nem száradt meg, a lift pont most romlott el, ótvar köd lett, felcsapott a latyak, ránk nyomták a sarat, a sötét reggelek csak fokozták az amúgy is a hiábavalóság érzését erősítő hangulatot, különben is elmúlt huszadika, fizu még a távoli jövőben, mégiscsak fel kell venni a kst – ét, ez a névnap is pont most lesz, kisfiam ha nem muszáj még ne vedd meg az iskolabélyeget, mi!!?? A kiránduláspénz is most kell, hát lopom én a pénzt, hetente kétszer másodállás, esti műszak, megcsináld nekem a házit, holnap dolgozat, felelés, értekezlet, kiszállás, későn jövök megint, hol jártál, amikor megbeszéltük, igen, itt vártak az Öcsiék, felfújtad a biciklit? Persze, moziba mi, ilyen jegyekkel, hogy érdemelnéd meg, de az jól tanul, azért, hagyjatok már legalább este, könnyen vagy én meg most mosok, megint bekrepált a centrifuga, kattog a hűtő, hideg a konvektor és miért nem köszöntél a házmesternek, most majd azt hallgatom egész héten, hozd a sört, mindjárt kezdődik, aztán itt ne aludjál el megint a fotelban én meg még mosogathatok, bezártad, bekészítetted, összeraktad, felhúztad? Ma se sok minden történt és a szemét persze jutalmat kapott, a rohadék seggnyalója.

Mert csak jöttek sorra a tennivalók, mert tanulni kellett, úgy maradhatott ember csak az ember, meg dolgozni kellett és sose volt látszatja, meg a tömeg, meg a rohanás,és nem volt szusszanásnyi idő sem, csak a gyors reggeli kávé, esetleg a feles, indult a gyár, nyitott a hivatal, jött az ügyfél, a beteg, a kuncsaft, a főnök, bent a lázas látszattevékenység, a gyerek pedig beteg lett délelőtt, most telefonáltak, odalett a rezgésemelő légyott, a titkos kocsmába kiszökés, a seft, a mindjárt jövök, a csak éppen kiszaladtam és hazafelé ugorj be a henteshez krinolinért szívem, tudod mennyire szeretlek, csak ti vagytok nekem az élet.

Azért mégiscsak elszaladtak az évek és talán az átlagos napok érzéseit felidézve találunk emlékezésre és említésre méltót is. Hallgassanak minket, csak eltelik valahogy az a két órányi Retró is.

2021-11-15 13 óra
2021-11-15 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Hedonizmus a létező szocializmusban – így lehetne tömören összefoglalni az aktuális Retró témáját, ugyanis a szeptemberi kávés műsor végén közösen jutottunk arra a megállapításra, hogy az élvezetekről más összefüggésben is kell – legalább – beszélnünk.

Ne, ne dörzsöljék a kezüket az intimebb témákra számító kedves hallgatók, mert bár maradunk a szájon át élvezhető javaknál (nana!), amibe azért belefér egy konyakízű csók és esetleg a másik arcába fújt kacér füstkarika is, de a klasszikus orális élvezetekkel ezúttal csínján bánunk. Azaz bánjuk, de maradunk a már pár évtizeddel ezelőtt is meglepő, és ellepő gyarmatáruknál, illetve annál, ami maradt belőlük a Kádár- féle puritánságot szerető rendszerben.

Mert ugyan mivel is javítottuk közérzetünket a kávén és azon túl akkortájt? A való élet bizony sokszor keserű volt, s hogy legalább a szánk íze édesebb legyen, jöttek sorban a rigójancsik, a franciakrémesek, egész sarokházak, házi rétesek. Sőt! Még az anyósnyelvet, a női szeszélyt is kedveltük. De volt aranygaluska, a borsodó, az almás pite, a diplomata puding, a gesztenyepüré a felvert habbal! Csodás ízek, nagy zabálások. Még a menzák is tudtak élvezetet nyújtani. Stíriai metélt, mákostészta, szilvásgombóc, nudli, vargabélés! Hm. És volt még sok édes kompót, befőtt, lekvár, birsalmasajt, édes aprósütemény és konyakmeggy.

Jaj Istenünk! Jöhetett utánuk (nem utána, mert akkoriban egynél nem álltunk meg) a kávé, a rumostea, a grog, a habos kakaó, a kisüsti, a feles. Igen a feles, mert akkor még nem volt előkelő kétcent és négycent, csak a vastagfalú üvegpohárból a feles. A betegebbeknek esetleg a háromcent, az „A” likőr, a kevert, a császárkörte, az ürmös, a vermut, a bonbonmeggy, a „seribrendi” és a hivatalos fogadásokra is bőven megfelelt a Lánchíd konyak, ami nem az volt. A gyerek is a sűrű málnaszörpöt kapta vagy a jaffát. Otthon csak sima vízzel. Mindig került az asztalra a fröccsözéshez kinyomható szódavíz, kövidinka, olaszrizling és más, az évszázados borkultúrát fricskázó műital.

Nem volt még annyira egészségtelen a szofi és a szimfi sem, a mentolos „dönhill”, a köptető Románc, az osztályhoz tartozást szimbolizáló Fecske, a férfias Kossuth, esetleg az elriasztó Csongor és még dán pipadohányt is lehetett keverni a ráérősebben telő időben. És ha már a trafikban jártunk, csak került a gyereknek is egy kis télifagyi. Esetleg Boci, Tibi, Melba, Kismackó, Balaton szelet, kimért citromos nápolyi. A dianás cukorka darabra volt kapható és volt bocskorszíj, kasu sőt korfu is.

Mert élni kellett valahogy és az illúziókat ideig óráig csak – csak valóságossá tették az elbódító ízek és illatok és a vonalas elvtársak sem gondoltak mindig a vonalakra.

Szóval ne gondolják, hogy üres asztallal végig tudják hallgatni az adást, tessék jó előre felkészülni kézre eső élvezeti cikkekkel!

2021-11-08 13 óra
2021-11-08 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Könnyű manapság okosnak, műveltnek, tájékozottnak lenni, hiszen csak előkapjuk a mobilt, a laptopot és újmagyarul szólva be, ki, vagy megguglizzuk, amit akarunk és az ismeretek teljes tárházát birtokoljuk.

Kell – e mostanság egyáltalán tanulni valamit? Hogy volt ez egy jó fél évszázaddal ezelőtt, amikor az akkucsere bonyolult műveletéhez nem volt elég megnézni egy youtube videót? Amikor a gyógyszer mellékhatások ismeretéhez nem tudtunk belépni egy fórumba? Hogyan jutottunk hozzá régi vagy aktuális filmekhez, könyvekhez, egyáltalán a tudáshoz?

Akkortájt bizony erőfeszítéseket kellett tenni mindenféle ismeret megszerzéséért. A nyelvtudásért seggelni kellett, a tolmácsgép még nem létezett. A hírek csak a hivatalosak voltak és Fodoron kívül más nem olvasta a vezércikkeket. Bizony volt ismeretszerző jellege a pletykáknak, a suttogónak, a büfé híreinek, a szomszédasszonynak, a taxisnak, az MTI C bizalmasnak, a bennfentesnek, a tagnak, a titkárnak, a megbízottnak, a vezetőnek, a havernak. Jó volt, ha előre tudtunk valamit. Nem volt még fake news, és be kellett iratkozni a könyvtárba és időre vissza kellett vinni a kihozott könyveket. Ha olvastuk, ha nem. Bizony, többet adott az átlagnál a filmklub, a szakkör, az esti tanfolyam, a levelező oktatás, a különóra, a fakultatív foglalkozás, a tematikus tábor, a TIT előadás és a megfelelő baráti kör.

Nem volt még World és mappa és lementés és felhő és archívum. Magunknak kellett jegyzetelni tintaceruzával, és indigóztunk, ha több példány kellett. Ott volt a franciakockás, és a kutatómunka tényleg kutatás volt könyvtárak mélyén. A régi újságokat is ott lehetett kihozatni helyben olvasásra egy – egy külföldi nyaralás után, hogy utolérjük magunkat a totózáshoz szükséges sporteredményekben.

Furcsa felidézni a mai könyvnélküli lakásokat látva, hogy anno mindenki olvasott. Mindig és mindenhol, buszon, vonaton, villamoson állva, vízparton, strandon, kávézóban, talán csak a kocsmában nem. A repülős bőrönd súlykorlátját gyorsan el lehetett érni a könyvekkel és az üdülőkben is ott voltak az olvasnivalók, a folyóiratok, a képes újságok, a zsebkönyvek, a képregények, a viccgyűjtemények, a szaklapok és bármi, csak olvasni lehessen. És lehetett. Mindent, talán legkevésbé a pénzt.

Értékesebb volt akkor a tudás? Éreztük a beletett energiát, hogy adtunk azért, hogy kapjunk? Elégedettek voltunk, ha okosabbnak tűntünk másoknál beszélgetésben, tanórán, vetélkedőn, szellemi játékban és amikor nehezen lehetett azonnal ellenőrizni, hogy kinek is van valójában igaza? És mi döntötte el, hogy valakinek elhittük azonnal amit mond ,másban pedig kételkedtünk?
A tudás garantált valamiféle kulturált viselkedést is?

Kiderül a műsorból és talán felidéződnek olyan esetek is , amire az egyszeri hatszavas utal : „ Azt hittem, művelt. Aztán mit művelt. „

2021-11-02 13 óra
2021-11-02 14 óra A „New Retro” négyesének halottak napi emlékező műsora – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Varjú Tamással és Mohácsi Miklóssal

Koszorúk, virágok, mécsesek, régi fényképek, közös emlékek, csend, ima, családi történetek, érzelmek, hiányok.

Vagyunk, aztán már nem. Vagyunk, aztán már a másik nincs. Ez a nehezebb..

Visszagondolunk, sírunk, nevetünk, sóhajtunk, szomorúak vagyunk.

Gyönyörű zenék, szívbe hatoló versek és a műsorvezetők személyes érzelmei.

Többet erről írni nem ildomos. Mondani pedig majd az adásban.

A Rádió Bézs 2020. november 02 – án készült halottak napi emlékező műsorát hallják.

( A 2020.11.02-i adás ismétlése )

2021-11-01 13 óra
2021-11-01 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

– Aczél György és Sándor József megbeszéléseket folytat Rákosi Mátyás esetleges hazatérése feltételeiről.
– Amszterdamban megnyitja kapuit a Paradiso, a világ egyik legismertebb szórakozóhelye.
– Megkezdik a Coca – Cola magyarországi gyártását a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai üzemében.
– Szegeden fény derül Filó Margit sorozatgyilkosságára.
– Spanyolországban egy határozat az „állam második embere
„címmel ruházza fel János Károly trónörököst.
– Megkötik a jugoszláv – nyugatnémet vendégmunkás – egyezményt.
– Újra indítják a 8 évvel azelőtt leállított Gibson Les Paul elektromos gitár gyártását.
– A Ferencváros nyeri a labdarúgó NB I – et.
– Megszületik Muhammetkali Abulgazijev kirgiz politikus, kormányfő.
– Meghal Husband Edward Kimmel amerikai ellentengernagy.
– Irodalmi Nobel – díjat kap Kavabata Jaszunari.
– Kelenföldi Goldberger – Debreceni VSC 2:5, Budafoki út, 200 néző.
– Bevezetik a 44 órás munkahetet a Baromfifeldolgozó Vállalatnál.
– Kiadásra kerül a Magyar Rádió módszertani értesítője.
– A Magyar Televízióban üzembe állítanak 2 db Philps 3 plumbikonos kameraláncot.

Ezekről az eseményekről szinte biztosan nem esik majd szó a műsorban, hiszen a téma a Gergely – naptár szerinti 1968, amely év nélkül – valljuk be – a világtörténelem egész másként nézett volna ki.

Abban az esztendőben szinte megszámlálhatatlan jelentős dolog történt a politikában, a sportban, a kultúrában, a tudományban. Még a felsorolásukhoz sem lenne elegendő az adásidő. Főként úgy, hogy akkor még nem beszéltünk a személyes élményekről, amelyek egy részéről vélhetően beszél a három ász, hiszen akkor már átlagban 15 évesek voltak.

Bevonulások, kivonulások, merényletek, olimpia, kilépés, belépés. Tiltakozások születések, halálozások, új albumok, könyvek, színdarabok, alakulások, megszűnések. Szerelmek, szakítások, osztályzatok, kirándulások, barátságok, az akkori privát középpontok, hiszen a világot megváltó eseményekről tán nem is tudtak, vagy nem akartak tudni a mostani veteránok.

És persze lesz csupa – csuda autentikus muzsika, pontosan 53 évvel ezelőttről.

2021-10-25 13 óra
2021-10-25 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Ugyan milyen témát választhat még a mindig megújuló visszatekintő műsor, amikor az univerzum minden dimenzióját és szeletét is kivesézte már, tán valamelyiket több alkalommal is?

Mit járjon körbe az adás?

Na, ugye, hogy triviális a megoldás: a KÖR – t. Hiszen volt már nagysikerű két óra a SOR – ról, a kör sem lehet bonyolultabb. Bár meglehet, Arkhimédész hagyta volna a fenébe a köreit, ha tudja előre a tragikus következményeket.

Voltak persze békésebb körök is, pl. a családi. Vagy a színkör, esetleg a sakk – kör, vagy a szakkör, netán a titkos „ökörkör”.

És nem volt mindegy, hogy a kör közepén álltunk egyedül, vagy a szélén, belesimulva a körbe. És rémlik még valami ernégyzetpí is, meg a zártkörű rendezvények. Úgy is volt, hogy néha körben állt egy kislányka és láttuk, ki lett a párja. Azt is észleltük, ha lámpájával körözve leintett a rendőr, de hál’Istennek nem minket köröztek. Ja, és jót vicceltünk a reggelinél a liptói túrós körözöttel is. De ne feledjük, voltak titkos körök! Meg gabonakörök is.

A három kiválóság azért azt is tudja, hogy nem volt jó érzés sohasem a lekörözötteknek és a harmadik körben kiesni egyenesen és nem körkörösen végzetes volt.

Mostanában, amikor bizonyos allegorikus madarak egyre közelebb köröznek a fejünk felett és a kis unoka már segítség nélkül rajzol köröket a tonzúrás fejtetőre és pocakra, gyakrabban eszünkbe jut az élet szüntelen körforgása, hogy tulajdonképpen egyre lassul már a körtánc és picit szédülünk már a körhintán is. Mindenesetre azért egy körre meghívja a kedves hallgatókat a három szerkesztő, tegyünk egy körutazást az emlékek körül!

2021-10-18 13 óra
2021-10-18 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Egy 5 évvel ezelőtti Retró ismétlése lesz hétfőn, 13 órától hallható a Rádió Bézsen.

Akkor négyen voltunk a stúdióban. Két úr, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”. aki hallgatta-nézte őket annak idején is, plusz „Miki bácsi” is ott volt akkor, aki mindig beleszólt a keverőpult mellől. De ez így jó.

Nosztalgikus beszékgetéseket mindig jó muzsikák kísérik a, amik megtámasztják az urak fáradt derekát is. Öt évvel ezelött azonban a zenéé volt a főszerep, hiszen rengeteg személyes élmény ugrott elő egy-egy jellegzetes zeneszám vagy előadó megszólalása kapcsán. Zene, ami elandalított, felpezsdített, ihletet adott, valakire emlékeztetett. Érzelmeket éltünk át újra általa.

Hömpölyögve tört be a múlt, jöttek a koncertek, a rádióműsorok, a házimuzsika, a szalagavató bálok zenéi, a lemezek, kazetták, szalagok, a bulik hangulatai műfaji megkötés nélkül. Mert persze lehet komoly-, könnyű-, tánczene, jazz, operett, opera, kuplé, kamarazene, sanzon, gyerekdalok és a többiek, amikről mindig eszünkbe jutott valami. Mit dúdolgattunk, milyen hangszerekkel próbálkoztunk titokban,mit szóltak a szomszédok az üvöltő rockhoz,a hangos doboláshoz,voltak-e bálványaink, honnan „loptuk” a lemezeket, kik voltak az örök kedvencek? Füleket hegyezni, régi de jó műsor ismét a Bézsen!

( A 2017.10.30-i adás ismétlése )

2021-10-11 13 óra
2021-10-11 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Amikor először felmerült, hogy a következő műsor témája legyen a hatalomhoz való viszony az életünkben, nagyokat néztek a sokat tapasztalt alattvalók képzeletben a Főnökre, hogy ugyan mi dolga lehetett akkortájt, úgy jó fél évszázaddal ezelőtt a hatalommal az akkori fiatalembereknek, honnan lesznek így felidézendő emlékek? Mert persze tudtuk, hogy a tudás hatalom, meg a bimbózó szerelemnek is van hatalma ( olvastuk titokban ), meg Verdi is írt valamit a végzet hatalmáról, ugye, meg a történelemórán is beszéltünk impériumokról, de hát ezek azért nem voltak részei a nyiladozó kamasz megéléseknek.

Pedig hát… Bizony, hatalma volt felettünk a dadusnak, az óvó néninek, a szülői munkaközösségnek, a kalauznak, a rendőrnek, a tiszthelyettesnek, a KISZ titkárnak, a táborvezetőnek és mindenkinek, akit ideiglenesen valamilyen hivatalos titulussal ruháztak fel és nagy örömmel tudta korlátozni szárnyaló szabadságvágyunkat. És persze mindig volt hatalma a pénznek és melyik is volt előbb, a pénz vagy a hatalom? Vagy úgyis mindig együtt járnak? Mik voltak azok a helyzetek a múltban, amikor mi kaptunk egy kis hatalmat? Éltünk vagy visszaéltünk vele? Mert fölénk került a napos, a hetes, az őrsvezető, az ügyeletes, a házmester, a jegyszedő, a nagyobb, az erősebb, a gazdagabb, az okosabb, a simulékonyabb, a fapofájú, a hazudós, a magabiztos és de nagyon lehet utálni őket, amikor alulra kerül az ember és persze hogy mindig lázadtunk valami ellen. És akkor még nem is beszéltünk a politikai hatalomról, amit direktben valószínűleg nem érzékeltünk, hacsak nem volt a családban közvetlen hatása valami régi eseménynek, mert ugyan oroszul is énekeltünk, meg kellett koszorúzni, meg felvonulni és büszkék voltunk, hogy néha már értjük a felnőttek politikai vicceit, és nem tudtunk cenzúráról ( pedig az mindig van és mindig tagadják) vagy ha mégis, hát elmondjuk majd a műsorban. Mert valljuk be, mindannyian voltunk egyszer – kétszer kisemberek a hatalommal szemben és hatalmasok a kisemberekkel szemben. Szép kis szembenézések lesznek, hallgassanak minket, mert ha nem…!!!

2021-10-04 13 óra
2021-10-04 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Hogy van az, hogy az összesen már több mint két évszázadot megélt szerkesztő hármas a Retró műsor fél évtizedes történetében még nem jutott el az élet legtermészetesebb témájához, életünk tulajdonképpeni alapjához? Mi az a finom kis belső korlát, ami tojáshéjon járatja ezeket az emlékeket felidéző férfiakat a nyilvánosság előtt, amikor pedig… Hajjajj!!! De végül a Főszerkesztő hosszas unszolására csak elérkeztünk ide, beszéljünk tehát az erotikáról, a szexről, a testiségről,de ne tessenek örülni, semmi aktualitás, csak retró…

Hogy is volt ez megboldogult ifjúkorunkban, amikor igencsak ritka volt, hogy a rendszer laza szabályain konszolidálódott szülők önként elővették a témát? Pedig a boldog polgári világban, persze nem emancipáltan, a nagykorúság napján a bohém apák elvitték az ifjoncot egy kis garniszállóba tanulgatni valamicskét a titkokból és a lokálokban azért dúlt a fülledt erotika. A létező szocializmus világában többnyire be kellett érni azzal, hogy osztályfőnöki órán a világnézetünk alapjai mellett egyszer tartott valami unalmas, de vihogós órát egy nőgyógyász. Meg volt egy kis leselkedés, a felsőbb osztályokban furcsán keveredtek testnevelés órán a pici fiúcskák és az érettség minden látható és szagolható jelét mutató lányok? Meg volt valami Helga című film is, vagy talán könyv volt? És ellopva pislantottunk bele Zolába, Kolozsvári Grandpierre – be, Moraviába, lógtunk be a moziban A Kalóz menyasszonyára, esetleg a Zabriskie Pointnak legalább a végére.

Fel merik – e idézni az éltesek korai emlékeiket a pincéről, padlásról, szomszéd kislányról, nyálas puszikról, titkos kézfogásokról, szerelmes levelekről, esetlen  versekről és kínos pillanatokról?

A zenék és a bejátszások remélhetőleg segíteni fognak ebben is. Szóval 18 – as lesz a karika, vagy hogy is van most ebben a fura, követhetetlen szabályozásban? A pirulások persze nem fognak látszani, de a hangokra kéretik figyelni!

2021-09-27 13 óra
2021-09-27 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Amikor felmerült az adás témája, a triumvirátus tagjai elgondolkodtak, hogy milyen régen játszottak már, mióta nem merült fel semmilyen szinten sem a játék, mint olyan és nem feltétlenül arra gondoltak, hogy már sok év eltelt azóta, mikor legutóbb a játékokkal foglalkozott a műsor. Pedig hát… Nem pont a napokban játszott valaki az idegeinkkel, csak úgy játszásiból lenullázták a számlánkat; mondták kedvesen, hogy tudod mivel játsszál; hallottuk a törvény síkos határán mozgó vállalkozóról, hogy nagy játékos, a kilazult csavarnak is volt egy kis játéka és magányos elfoglaltság közben hallottuk a másik szobából, hogy marad a gyerek, ha játszik?

Ha visszaemlékezünk a négy – öt évtizeddel ezelőtti önmagunkra, le sem tagadhatjuk, hogy igenis mi voltunk a tipikus Homo Ludens. Mert nem volt olyan nap, hogy ne játszottunk volna. Amőbáztunk az iskolában, ment az akasztófa, a torpedó, dobáltuk a galacsinokat, fújtuk a papírlövedéket, a szünetben csak – csak meglöktük a legkisebbet, hogy essen egy nagyot a háta mögé guggoló társunkon, fociztunk még a tolltartóval is, utánoztuk a tanár hangját, volt fogócska, bújócska, később már talán kettesben is felnőttesebb játékokat kipróbálva. És otthon az ebéd közben ment a Játék és muzsika tíz percben, a tévében a játékos vetélkedő, az udvaron a foci, a tengó orrvérzésig, a gombfoci, a terepasztal, a kártya, a társas és szürkületkor ott a homályban egy kis papás – mamás. És minden ünnepkor vártuk a műanyag „ lábautót”, a bőrlabdát, az autóverseny pályát, a repülőgép modellt, később már anyagi alapon játszottunk snúrt, ultit, huszonegyet, zsírt, kanasztát, sakkot, dominót, malmot, totóztunk a szerencséért, téptük a sorsjegyet, lőttünk célba és titkos magányos óráinkban is lement otthon egy saját bajnokság.

Mert akkor készültünk az életre, még ha nem is tudatosult bennünk, hogy bizony néha játszani is kell majd, megjátszani, kijátszani, eljátszani, lejátszani, összejátszani, átjátszani, rájátszani és sosincs win – win helyzet, a valóság nem játék, mindig van nyertes és vesztes és nagyon is ki lehet esni és csak a gyerekdalban igaz, hogy nincs árnyéka, csak játéka.

Játszadozzanak most velünk egy kicsit, komolyan és tényleg játékosan, a Retróban mindenki nyer, legyen az hallgató vagy éppen beszélő.

2021-09-20 13 óra
2021-09-20 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Hát idén is eljött a vénasszonyok nyara, mondjuk ezt magától értetődő természetességgel , pedig ha belegondolunk, ezt egy magára valamit adó férfiember nem tenné, főleg, ha egy nőknek ( is ) szóló rádió népszerű műsorában nosztalgiázik. Mert oké, hogy kétszáz évvel ezelőtt, amikor csak két évszak volt, főleg a német nyelvterületen az öreg – asszonynyár a fiatal –asszonynyár ellentéte volt, azért mégsem nevezzük egyik rokonunkat, ismerősünket sem így, még ha sok tapasztalatot gyűjtöttek is már. És az indián nyár? Azontúl, hogy semmi köze Európához, a név az őslakos népcsoport szavahihetőségét kérdőjelezi meg, mondván hogy olyan kiszámíthatatlan, mint az őszi időjárás. De akkor hogyan is említsük ezt a szeptember -októberi pár hetet, amihez valljuk be, nem szabadna sok jó élménynek kapcsolódni, hiszen akkor vonultunk be, kezdődött az iskola, véget ért a zünidő, a nyaralás és belegondolni is brrr, hogy jön a hideg, szeles, nedves idő.

Pedig hát ekkor vannak az azok az áldott órák, napok, amikor langyos szellő lengedez a balzsamos levegőben, a szűrt fények soha nem tapasztalt játékokat játszanak, a madárkák kezdik keresni az eleséget, úszik az ökörnyál, leszáll hozzánk fentről valami finom, nyugodt harmónia, amikor még kirándulni lehet a természetben és persze már gondolni kell a pulóverre, a széldzsekire, a kapucnira és néha a szemből fújó hidegebb fuvallattól lúdbőrösek leszünk, de aztán átdereng a napfény, észrevesszük az őszi levelek színkavalkádját, a patakok még csörgedeznek, de már nincs dinnye, nem kívánjuk annyira a fagyit sem, lassan jöhet a forró csoki, a sütőtök, a szüreti hangulat, az újbor, a must, elrakjuk a nyári cuccokat, leeresztjük a medencét, az úszógumi sem kell már, a boltok kirakata is felveszi a földszíneket, elborít mindent az okker, a rőtvörös, a mélyzöld, a barna , de még nincs itt a szürke és a fekete. Jöhetnek most már a tartalmasabb meleg levesek, a nyáron háttérbe szorított pörkölt, a termoszokban béleltebb a kávé,a tea, a vénemberek a saját évszakukban előveszik a sálat, a fejfedőt és a felöltőt.

Van ilyenkor valamiféle elvágyódós, elmerengős hangulat, még megfacsarják azt a fránya szívet a távolba vesző nyár emlékei, kevesebb a röhögés, ki – ki nézünk már a temetőbe is, kevesebbet ér már rá mindenki, be lehet lassan kuckózni, a teraszról is gyorsabban beparancsol egy – egy tartósabb felhő árnyéka. Befelé fordulunk lassan mi is ilyenkor, mint az anyatermészet, lassabban jár már a gondolat, a kéz, odafigyelősebbek a kapcsolatok is és előkerülnek a régóta tervezett olvasmányok is.

Milyen volt ez boldogult ifjúkorunkban? Éreztük – e ezeket az energiákat, vagy még vitt minket akkor a nyárról maradt ifjonti hév? Milyen emlékeket őrzünk ott legbelül a régi kora őszökről? Kiderül a műsorból, a mottó pedig legyen egy hatszavas : „ Nyári lelkem magvaiból csipeget az ősz. „

2021-09-13 13 óra
2021-09-13 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Ne szólj hozzám, amíg az első két kávémat meg nem iszom! – hányan kezdjük, kezdtük így a napot kótyagos reggeli fejjel, akut koffeinhiánnyal és komolyan is gondoltuk, hiszen az élet akkor kezdődik, amikor már érezzük a jótékony élénkítő hatást. És persze nem értjük, hogy van, aki életében nem kóstolta, ők meg nem értik, hogy érintheti egyáltalán a szánkat az a fura barnás lötty. És mielőtt azt gondolnánk, hogy itt is beállt az egyensúly, tény, hogy Magyarország felnőtt lakosságának 87% – a kávézik, átlagosan napi 2,7 alkalommal. De hogy is volt ez régen a három ifjú kamaszkorában, amikor még nem volt törökös, olaszos, újhullámos, koffeinmentes ( amit az egyszeri pincér a guminőhöz hasonlított… ), lebomló kapszulás, latte, melanzs, bécsi habos, ristretto, cappuccino, americano, ájszkofi, tejszínes, meleg tejhabos, kétszer főzött, hidegen csepegtetett, frissen pörkölt és távol álltunk a kávésznobizmustól? Amikor még nem volt barista, kávélap, pl. beállítós kávégép, sziruprengeteg, jamaicai kék és cibetmacska ürülékéből kiszedett.

Csak az a finom, szinte látható kávéillat a kotyogósból, a karos presszógépből, az alumínium kistányérra rakott vastag üvegpohárból, a bennfentesek a kávéblokk alá tették finom kacsintással a kétforintost, hogy nehogy a zaccból kétszer főzöttből kapjanak, és volt a gyengéknek szimpla, a férfiasaknak dupla, a protekciósaknak Hókristály, és a máig keresett felvert tejszínhab, és az Omnia volt a menő ( amiről csak később tudtuk meg, hogy a szállítóhajó aljáról söpörték össze, persze a rossznyelvek szerint) és ha kifújt a szél Bécsbe, a 30 dollárból azért kellett, hogy teljen egy Julius Meinl kávéra és az NDK – ban ittunk először jegeskávét. Az ünnepeken előkerültek a féltve őrzött porceláncsészék a gyönyörű mintákkal, és volt hozzá cukortartó és arany kiskanál is. És a gyerek is hadd kapjon egy kis kávés mokkacukrot, nem is sejtve, hogy ezzel egy életre ráállították egy olyan szokásra, amiről igazából nem lehet ( és nem is kell ) leszokni. És volt a seregben cikóriakávé, és a nagymama a flamóban és a jobb időkben is ugyanúgy kenyeret tört és dobált a tejeskávéba és a nemritkán pityókás nagypapa zakózsebében mindig volt pár szem egész kávé az unokáknak ( meg persze a kisüsti illatának lehetetlennek látszó elnyomására).

És akkor a művelt szerkesztők még nem is beszéltek a kávéházi élet és a magas literatúra kapcsolatáról, hogy a kávé, a konyak és a cigaretta sziámi ikrek, hogy nagy művészek semmi maradandót nem alkottak a kávéházakon kívül. A kör persze nem szűkül le a kávéra, hiszen talán régen is voltak más élvezeti cikkek is, rumos tea, szivar, likőrök, portóik, tokajik és más étkezés utánra valók, nem beszélve az úgynevezett gyarmatárukról. De azért VIII. Kelemen pápa nem véletlenül mondta az 1500 – as évek végén, hogy „ A kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital. „ Bár ehhez azért pár keresetlen szavuk lett volna az araboknak, a perzsáknak, a vietnamiaknak, a braziloknak , a kolumbiaiaknak és a többi elvetemültnek.

És esetleg szó eshet arról is, hogy 2050 – re a mai kávétermő területek 85 % – a eltűnhet az éghajlati változások miatt, ami borzasztó, de Rékai doktornak legalább lesz témája akkor is a Mozaik – ban. Ja, és a zenék! Bár Bach Kávékantátáját most nem adjuk le, de félelmetesen jó számokat a kávéról igen és lesz egy igazán röhögős kabaréjelenet is.

Szóval kávét feltenni, rádiót bekapcsolni, Retrót hallgatni, dupla – dupla élvezet lesz.

2021-09-06 13 óra
2021-09-06 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Sokszor beszélt már a három sokat látott deli férfiú, hogy miként töltötték el annak idején mindig kevésnek bizonyuló szabadidejüket, milyenek voltak a társas kapcsolatok, a szociális érintkezések, hogy viselték a tömeget és a tömegmozgalmakat, mit jelentett egy csoport vagy egy csapat. Na de!!! Amikor elhangzott először gondolati fősodornak az ÉNIDŐ kifejezés, kissé cinkosan, a művelt beavatottak összekacsintásával a trió tagjai jóleső elégedettséggel dőltek hátra, hogy hát ők bizony tudják, mint jelent ez a manapság divatos, nyelvtanilag rendkívül hibás, pongyola és sokat sejtető kifejezés. És mivel azt senki nem merte kijelenteni, hogy hát mi a fütty is ez, ezért erről lesz szó, ráadásul finom nosztalgiával pár évtizedre visszatekintve. Gondolta a fene ( gondolták Arany Jánossal együtt ), hogy mégis ennyi emléket előhív egy bugyuta szóösszetétel. Mert nyilván arról az időről van szó, amit az ember gyereke önmagával tölt el és senki, de senki mással, persze csak fizikai valójukban, mert gondolatilag annál többen rondíthatnak bele ebbe a harmonikus magányba. Mert azért voltunk, vagyunk és leszünk is egyedül, hol csak úgy véletlenül, hol büntetésből, hol szabad akaratból, hol depiből, hol alkotói indíttatásból, hol unalomból, hol megunásból, hol a szabályok miatt, hol pedig éppen a szabályokat megkerülve. Mert kell az a kis magán valami, ha már túl sok az inger ebből a rettentő külvilágból és olyan jó utána kimozdulni a többdimenziós létbe. Mert amikor leültünk egy fa alá kint az erdőben, vagy csak hallgattuk a madárdalt, vagy kedvenc zenénket, vagy faltuk a betűket és beleéltük magunkat egy fantáziavilágba, vagy élveztük jóleső nyújtózkodással a tévében kezdődő meccs első sípszavait, milyen borzasztó is volt, amikor éppen akkor kellett só a szomszédnak, segítség a kollégának, a haver is éppen együtt akart meccset nézni, a szülők is kiadták a feladatot, és hányszor hangzott el, hogy ki a fütty lehet ez ilyenkor és ezt is most tudta ide enni a fene, és persze drágám, de még be kell fejeznem valami fontosat és téves kapcsolás, és ígérem holnap már biztosan és a kedves jó édesanyád hogy van. És de borzasztó lehet ott a messzi Ázsia zsúfolt részén, amikor mindenki az utcán él, ezrek zsivajognak vég nélkül egyszerre és soha az életben egy pillanatra sincsen csend.

Más volt akkor régen talán és nem csak az ifjúkor miatt, hanem mert nem volt még ennyi csodadoktor, meditációs zene, lelki gyakorlat, online kurzus, videójáték, egyéni kifestőkönyv, így legyél sikeres, fejleszd önmagad, oldd meg egyedül, számíts magadra, te teremtesz, te vagy a világ, a te időd, te vagy az idő, te vagy te és így az ÉNIDŐ.

Úgyhogy marad inkább szokás szerint a retró visszaemlékezés régmúlt időkre, a volt egyszer rég és bár skype – on és messze egymástól, de mégis inkább MIIDŐ lesz az főleg, ha meg is hallgatják a Rádió Bézs lassan ikonikus műsorát.

2021-08-30 13 óra
2021-08-30 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ A világ legjobb tanulási módszere, ha munka közben nézzük a mestereket .” – mondta állítólag Michael Jackson. A három végtelenül szerény szerkesztő ezért gondolta egyenként, hogy akkor a téma a tanulás legyen és a másik kettő most figyelmesen okuljon, hogyan lehet ezt a témát „ Retró „ módon körbejárni. Persze mondhatnánk eredeti, kreatív módon, hogy a jó pap holtig tanul, hogy tanulj tinó, ökör lesz belőled, meg hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, meg más kárán tanul az okos, meg hogy aki nem tudja, az tanítja, ez aktuális is így pedagógus nap tájékán.

Nyilván rengeteg óvodai, iskolai, tanítási élmény dereng elő majd a fél évszázaddal ezelőtti megélésekből, a dicséretek, az intők, a rovók, a puskázások, a tanulmányi kirándulások, amikből egyre kevesebb jut eszünkbe az érettségi találkozókon, ahol fogyunk – fogyogatunk, tanár már alig, az is már csak otthonról üzent, és az osztálylétszám sem teljes már, egyre több tanuló otszúvsztvujet. És persze egész életünkben tanultunk és a legtöbbet akkor amikor nem tanítottak, csak jött valaki, aki leckét adott barátságból, tisztességből, szerelemből, hűségből , és nem mindig kellett felelni, legfeljebb megfelelni, és volt természetesen rossz jegy, ismétlés, bukás, eltanácsolás, lepontozás, igazságtalanság a való életben is, és akadt hamis bizonyítvány, és előztek be hátulról és megtanultuk az árulást, a megvezetést, a manipulációt, az elkenést, a szőnyeg alá söprést, a szelektív ítélkezést és az élet utóvizsgára küldött, amely azért mégis igazi reménnyel is kecsegtetett.

Megtanultuk – e végül a leckét? Volt – e megszívlelendő tanulság? Milyen tanulók voltunk és milyen tanítók lettünk? Lépést tudtunk – e tartani a lét folyamatosan változó tananyagával? Kötelezően éltünk – e vagy szabadon választottunk? És tudunk – e majd valami okosságot tovább adni, ha eljön az idő?

Lesz tehát házi feladata a triónak az élő, szóbeli vizsgára, kikérdezés is lehet, osztályozás is, mindenesetre a bukást szeretnénk elkerülni. Meg a beírást.

Hiányzás csak igazoltan, aki nem hallgatja a műsort, az archívumból ismétlésre utasíttatik!

( A 2021.06.14-i adás ismétlése )

2021-08-23 13 óra
2021-08-23 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Annak idején a Retró műsor úgy indult, hogy a szerkesztők életük régmúltjából felidéznek olyan , már halványuló pillanatokat, embereket, találkozásokat, kapcsolódásokat, eseményeket, amik máig emlékezetesek, hatnak – hatottak rájuk, legyen az jó vagy rossz, esetleg olyan példa ( kép ), ami pozitívan vagy akár negatívan befolyásolta pályaívüket, teljesítményeiket, lelki fejlődésüket és világképüket és azokat érdemesnek vélik a nyilvánosság előtt is elmesélni.

Na. Pontosan ez lesz a mai adásban is, előre megfontolt vezérfonal nélkül, minden meglepetésként történik majd a többiek és talán saját maguk számára is. Ezért lesz zseniális.

2021-08-16 13 óra
2021-08-16 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Rádiótörténeti adáshoz érkezett a Retró!

Az agysejtjeiket már veszejtgető és tekervényeiket már egyenesítő három szerkesztő ( egy fő- és két al ) azt találta ki memóriazavarainak palástolására, hogy összecsúsztatja a dimenziókat, mintha szándékosan történne meg a múlt, a jelen és a jövő összemosása. Azt is mutatva ezzel, hogy még képesek asszociációs ugrásokra az idősíkok között is. (Ha valamelyik kedves hallgató esetleg nem tudná pontosan követni a gondolatmeneteket, az nyilván nem figyelt eléggé.)

Mert olyan dolgok kerülnek majd szóba, hogy klímaváltozás, élhető Föld, túlnépesedés, robotizáció, közösségi médiák, online, 3D nyomtatás, e – book, önvezető autó, home office, géntechnológia, hekkelés, információdömping, Holdturizmus, földönkívüliek és persze ez az adás is Skype – on keresztül lett felvéve, ki tudja már mikor.

De! Azt is vállalták a rutinos rádiósok, hogy a jövő kapcsán legalább ugyanannyit vissza is ugranak az időben, mégiscsak, a retró az retró!

Szóval, a nagyon rutinos „al”-ok és a „fő”, felidézik, hogy távolba vesző fiatalkorukból milyen élményeket, történéseket hívnak elő jövő felé fordított figyelmükkel a jelenben. Na! Ez olyan szép mondat, hogy a lényeget ismét! „… történéseket hívnak elő jövő felé fordított figyelmükkel a jelenben”!

Beszélnek tán arról, milyen volt a holdra szállás és még talán Verne Gyula is szóba kerül, vagy az első szívátültetés Barnard professzortól, vagy az akkori automatizált közlekedési eszközökre is emlékeznek talán, mondjuk a Merkúr-ra és a Mávaut-ra.

És az első iskolaundor által létrehívott Home Office is szóba kerül, amikor inkább otthon maradtunk és amikor az információ dömpinget a Krónika és a Népsport jelentette.

Szóval, nagyon kell figyelni ám! Ehhez persze meg kell hallgatnia a műsort, a jelenben vagy akár majd a jövőben az archívumból. (Persze ez akkor jelen lesz és a műsor a múlt.)

2021-08-09 13 óra
2021-08-09 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Melyik az a téma, amelyik a legtávolabb áll a három nagy gondolkodó érzelemvilágától és amelyet csak a legrendkívülibb esetben vállalnának fel így nyár közepén? Amihez szinte lehetetlen, hogy érdekfeszítően tudjanak hozzászólni sajátélmény híján? Van ilyen? Aligha.

Úgy hogy, ha nem is professzori szinten, de előadást tartanak a mesterek a kajákról. A nyári étkekről és italokról.

No, nem valószínű, hogy mindenről, mert ifjúkorukban nem voltak annyira jellemzőek a streetfoodok, a Michelin csillagos, top menük, az ilyen-olyan mentesek, az adalék nélküliek, a vitaminbombák és az antioxidánsban gazdagok. Mert a csúcsot a strand – étterem jelentette, amibe az utcáról is be lehetett ülni, sőt, esetleg beszökni is, feltéve, ha az alsó gatya helyett előrelátóan felvették a fürdőnadrágot.

No de itt már váltsunk többes szám első személyre, mert itt az ideje, hogy bevalljuk, bizony simán ettük a legnagyobb melegben a pörköltet, a pacalt, a (ki)rántott húst a főtt krumplival, s hűsítőnek ott volt a csalamádé és a vegyes darabos. (A csemsertpirburgpárkáp-ről nem beszélve.)

És legalább utólag nem tagadjuk, bent a lángososnál egyálltunkban lenyomtunk három fokhagymást! (Jó, nem volt még koleszterin.)

Aztán egy féltucat ízes palacsinta, a jegesbödönből kivett sör mellé kikaptunk pár nagyobb jégdarabot is a tarkóinkra és aztán nem maradhatott el a habos kávé sem.

A fagylaltban mindig ropogott valami jég és a lágyfagyit sosem lehetett olyan gyorsan nyalni, hogy ne csöpögjön le.

Az otthonról hozott hűtőtáska is tele volt minden jóval. Nem fizettünk külön a gebinesnek – hogy gebedne meg – és folyt végig a férfiasság minden jelképével megáldott állakon és hasakon, sőt…, az őszibarack leve.

Azt se feledjük, hogy minden ellenkezésünk ellenére magunkkal vitt nagymama még kenyeret kért a dinnyéhez és a szőlőhöz.

Szóval így. Azaz úgy volt.

Úgy, hogy aztán a délutáni szunya után még le kellett nyomni egy féldekást, meg egy muskotályos kisfröccsöt, na jó, kettőt – esetleg hármat a szomszéddal való összefutás ürügyén. Ja! Még az asszonyok is kaphatóak voltak egy napzáró sültkolbászra nagy karéj fehér kenyérrel és Globus – mustárral.

Hát így vót.

A kiolvasott Ludas Matyik, Fürge Ujjak, Dörmögő Dömötörök mellett az utolsó ciginél még el lehetett elmélkedni, hogy holnap azért csak megcsináljuk azt az igazi lecsót, reggel még veszünk a piacon bogyiszlóit és csak évtizedek múltán tudtuk meg, hogy a TV paprikának vajmi kevés köze volt a televízióhoz… Bár ki tudja. Abban az időben a TV mindent elintézett.

Szóval kajákról és piákról beszélünk majd, hiszen a buszról leszállva még meg kellett venni azt a pár darab franciakrémest a cukiban, várakozás közben elfogyott a konyakos kávé és a Hubertus. Otthon még kicseréltük a Sokol rádióhoz odagumizott két elemet, mert az egész napos „tánczenézés” miatt megnyaláskor már nem csípett annyira.

Aztán az esti filmnél a ropi, a nápolyi, a tegnapról maradt zserbó, a hideg fröccs és a Bilagit után pillekönnyű volt az alvás csakúgy, mint létezésünk a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány óvó irányítása alatt.

Így volt, vagy nem, majd eldöntik, akik éltek akkor már.

A három nagy gondolkodó emlékeinek spirálja felszínre majd hozza a már nem is hihetőt, a valóságot, finom utóérzésekkel!

Egyenek, igyanak és hallgassák meg az adást!

2021-08-02 13 óra
2021-08-02 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Bűn és bűnhődés ifjúkorunkban – tessék visszakapcsolni, nem kell megijedni, sem irodalmi érettségi nem lesz Dosztojevszkijből, sem nem akarnak a szerkesztők esszéikus mélységekbe merülni megcsillantva elvitathatatlan polihisztorságukat, csak elnosztalgiáztak azon, milyen változásokon ment át a bűn fogalma, a bűnözés megítélése, a büntetés társadalmi elfogadottsága az elmúlt kb. fél évszázadban. Mert akkor még volt közveszélyes munkakerülés, esetleg a közellátás veszélyeztetése, feketézés, bomlasztás, aláásás, szervezkedés, szamizdat, valutázás, markecolás, gagyizás, ittapirosholapiros, borhamisítás, tiltott kéjelgés, porcelánfuvar, feketefuvar, orgazdaság, mert az volt a gulyáskommunizmus avagy a frizsiderszocializmus időszaka, amikor is elindult a vagyonosodás, hiszen volt gebin, virágzott a kisipar, a kiskereskedelem, egyre több lett a maszek, és a szürkén megkeresett pénzt is el kellett költeni, lehetőleg feltűnés nélkül valamelyik bűnbarlangban. Bonyolult kapcsolatok jöttek létre, egy profi labdarúgóedző is megirigyelhette például a strici, a kitartott, a kerítő, a prosti, a konzumnő és a szobáztató tökéletes csapatjátékát. És benne volt mindenben a taxis, a benzinkutas, a vendéglátós, a szállodás, a portás, az éjjeliőr és pozitív felhanggal is emlegették az ügyeskedőket.

De persze a triumvirátus tagjai erről csak legfeljebb olvastak, hallottak, szűzifehér lelkük még fiatal volt és a bűnnel legfeljebb csak Derrick, Maigret és a többiek révén kerültek kapcsolatba. Vagy mégis volt esetlegesen – természetesen elévült már! – néhány elcsenés, aláírás bibi, belógás, fekete rubel, dínár, vámstikli, illegális piálás, bliccelés, pici hamisítás, titkolt verekedés, és persze füllentés, terelés, másikra rákenés, tagadás, besúgás, árulkodás. És voltak büntetések, ha nem is hivatalosak, szobafogság, zsebpénzmegvonás, intő, rovó, kitiltás, kirúgás , eltiltás és maradt vissza talán máig kísértő bűntudat, lelkiismeret furdalás, szégyen és megbánás.

Tehát három igazi imposztor fogja traktálni az ismétlésben  a kedves Hallgatókat, de ne vegyék ezt büntinek, inkább hallgassák meg – nem fejvesztés terhe mellett! – újból a legújabb műsort.

( A 2021.05.17-i adás ismétlése )

2021-07-26 13 óra
2021-07-26 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Az emberi butaság kimeríthetetlen téma, mondta a főszerkesztő és igazán butaság lett volna vele vitatkozni. De van – e objektív mércéje a butaságnak és persze az okosságnak? Vagy volt olyan a távoli múltunkban, amikor valaki, amúgy okos ember butaságot csinált? Esetleg mi magunk keveredtünk buta gondolatok, bugyuta következtetések, korántsem okos megítélések miatti kínos helyzetbe? Rájövünk- e később, hogy akkor és ott buták voltunk? Okosodunk – e idővel, például a tapasztalatok által vagy éppen fordítva? Aki okos, az intelligens is? Hány fajta intelligencia létezik, miben jelentkezik az okosság, a zsenialitás? Ezek már szinte a Mozaik című műsorba illő felvetések, de a kedves Hallgatók ne ijedjenek meg, ennyire azért nem bolond a helyzet, a három fiatalúr nem fog sokat filozofálgatni, csak felidézték gyermek – és kamaszkoruk butaságait, okosságait, bolondságait, később már megbánt cselekedeteit, az idő által mégiscsak igazolt lépéseket, sorsfordító eseményeket. És persze felmerül a kérdés, ma már okosabb fejjel mit csináltunk volna másképp?

Mert volt kis okos buksink nekünk is, és hallottuk mi is néha hogy kis butám, meg hogy ne bolondozz, meg hogy de egy bunkó az X, meg hogy Y a vállalatnál nem a legélesebb kés a fiókban, meg hogy okosan tetted, hogy nem mentél bele, meg hogy okos enged, szamár szenved, meg hogy hadd higgye, hogy ő az okosabb, meg hogy a sánta ló is befut egyszer elsőnek, meg hogy mi az okosság veled, meg hogy ne butáskodj, megcsináljuk okosba’, meg az ott mind úgyis zizi, gyagyás, lüke, oktondi, ostoba, korlátolt, agyilag zokni, süsü, bumburnyák, dinka, idióta, féleszű, tökkelütött, gyökér, tompa, hígagyú, balfék, együgyű, eszetlen, sügér és olyan sötét, hogy mellé harapott neki a pitbull.

Mi pedig maradjunk csak finoman és elegánsan géniuszok, bölcsek, elmések, műveltek, képzettek, briliáns agyúak, felvilágosultak és mindentudóak. Esetleg rejtetten csalafinták, dörzsöltek, ravaszak, agyafúrtak, leleményesek, furfangosak, körmönfontak, találékonyak, fifikásak, rafkósak, firnyákosak és minden hájjal megkentek ( ez azért már…Pfúj! ).

Talán az lesz a legokosabb, ha meghallgatják a műsort mégegyszer és más kárán tanulnak. És ha engedi a másik kettő, még hülye viccek is lesznek!

( A 2021.04.26-i adás ismétlése )

2021-07-19 13 óra
2021-07-19 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A katonaélményeken túl kevés megosztóbb téma van a csúcsszínvonalú rádiózásban, mint a foci. De míg az előző esetben méltánylandó önmérsékletet tanúsít a három szerkesztő, addig a másodiknál többségi szavazás során az a döntés született, hogy retró világunk nem elképzelhető a labdához kapcsolódó élmények nélkül. Hiszen a nagypapa már sok – sok évtizeddel ezelőtt olyan neveket emlegetett távolba révedve, mint Orth, Opata, Jeny, Zsengellér, Sárosi, és tudtuk, hogy a legendás Slózinak tökéletes O- lába volt, és persze mindenütt a magyar edzők aratták a legnagyobb sikereket Dél Európától Dél- Amerikáig, és jöttek sorra a szakadtra olvasott könyvek, „ A pettyes labda a Világkupában „ , „ A legendás 6:3”, „ A berni tragédia”, a „ Miért beteg a magyar futball?”, a „ Ferencvárosi koktél „ és a többiek. És persze Buzánszky, Hidegkúti, Grosics, Bozsik, de titokban azért Kocsis, Czibor, Puskás, Lóránt is, meg Kubala, és később Horváth és Harsányi, Ladinszky, Kű Lajos, Varga Zoli. És  hülyére röhögték magukat az itt nyaraló olaszok, amikor sorra azt hallották a szomszéd asztaloknál sörözés közben, hogy Ascoli – Brescia fix 1-es, meg is kapták érte a totóbotrányt, és az egyenlőség jegyében mindenki azonos ritmusra köpködte a tökmagot és a szotyit a bajnoki meccseken, amikről nem maradhatott le a Körkapcsolás tudósítója sem. És az is előfordult, hogy ádáz meccset vívott Tostao és Rivelino Göröcs és Noskó ellen, persze csak az otthoni gombfociban, és volt csocsó, és volt idejekorán szétpattanó rugós foci a manapság már a profik számára is követhetetlen sok dimenziós Fifa 2021 helyett. És gyűjtöttük a focis kártyanaptárt, az autogrammos füzeteket és örök élmény volt egy közös balatoni fotó ( nem szelfi!) Beneferivel. És hát a grund, a rongylabda, a kaput kijelölő téglakupac, sapka vagy iskolatáska. Nem volt kérdés az erőnlét, a foci ment reggel 8 – tól sötétedésig, csak a sarki artézi kútig kellett néha elrohanni inni a jéghideg vízből és ha csak vérzett, de nem tört, észre sem vettük. Nem lehetett nem szeretni, nem lehetett nem drukkolni, nem lehetett nem szakérteni, aki körön kívül maradt, az maximum a bélyegszakkörbe mehetett. Igazi férfiak voltunk mi ott akkor, csupa Pelé, Bobby Charlton, Beckenbauer, Mazzola és Jasin.

Szóval, ha erővel is, de ez lesz az adás témája, ha véletlenül akad pár hölgy, akinek nem inge, annak szeretettel ajánljuk a Rádió Bézs 2 – őt, csupa jó zenével.
A legendás csatártrió ( J. Fodor, Rékai dr. és Varjú II. ) várja Önöket a Retróban!

2021-07-12 13 óra
2021-07-12 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Miért értékes a Retró című műsor? A kevésre szabott adásidő kevés még a nagyja felsorolásához is, mondjuk szerényen.
De beszéljünk komolyabban is! Valóban, ahányan vagyunk, annyifélét mondanánk róla, a világlátásunknak, életkorunknak, pillanatnyi hangulatunknak, tapasztalatunknak, képzettségünknek, génjeinknek, neveltetésünknek megfelelően. Mert az érték szubjektív. De valóban az? Szubjektív? És akkor a pénz? Mit ér a vagyon? Mennyibe és miért kerül ez meg az? Az nem objektív mérce? Természetesen vannak, lehetnek tudományosan kvázi objektívnek tartott mértékek is, de hát nem változhat meg az is holnapra?
Mit tartunk értékesnek – a Retró c. műsoron kívül – az életünkben? A partnerünket? Miért olyan értékes nekünk a társunk? Egyáltalán. Ki mondja meg tévedhetetlenül, hogy mi az igazi érték? A szülő? A nevelő? A vezető? A bálvány, a celeb, a divat, a történelem?
Mi az örök érték? Van egyáltalán olyan, hogy örök? Mennyit érnek a kurzushoz kötött elismerések? Miért lesz értékes a mű a szerző halála után? Ha. Értéket is hagyott maga után a rokon, vagy csak elavult kacatot? Hogy van az, hogy valakinek csak a vagyon a fontos a hagyatékból, másnak meg esetleg csak egy tárgy, egy fénykép, egy elegáns cigaretta szipka? Nagyobb értékű ajándék néhány közösen eltöltött tartalmas óra egy drága karóránál?
És mi van a hozzáadott értékkel, meg értéktöbblettel? Van alul értékelt? Érték még a mérték? Megbecsüljük az értékest? Meg megbecsülik – mint rég – azt, aki értéket teremt?
Létezik középérték, vegyérték  meg tápérték is. Miről szóljon ez a műsor? Nyilván, a három szerkesztő megpróbál valami értéket csempészni a Retróba, de nyilván, a címhez méltóan, visszatekintenek saját fiatalságukra, akkori értékeikre és elmerengenek arról is, mi változott, mi maradt tartós, mit gondolnak ma másként, hogyan lett az értéktelenből értékes és fordítva.
Egy biztos, értékes percekre számítson ön, a hallgató. Akár értékelhet is minket! Tudják, csak pozitívan… Ne úgy, mint az egyszeri hatszavas: „Dicsérték, ahol bóvli. Ütötték, ahol érték. „

2021-07-05 13 óra
2021-07-05 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Olyan más vagy! – szoktuk volt néha mondani, ha valaki valamilyen, talán fel sem fedezhető oknál fogva nem olyan, amilyen. Például nem úgy néz ki, nem úgy viselkedik, mint ahogyan azt megszoktuk, elvártuk. Ez persze a Retró rutinos triójának egyik tagjára sem illik, hiszen ők – ugye tudják -, mindig stabilan, megbízhatóan, a magas elvárásoknak megfelelően nyújtják a tőlük telhetőt. Sőt, még a fizimiskájuk, hátterük, hangszínük is ugyanolyan. Mintha nem is öregednének! Vagy mégis? Mások lettek mint tavaly voltak?

Hogyan is vagyunk ezzel a különbözőséggel?

Közhely, hogy nincs két egyforma ember a Földön. Hiába próbálnának utánozni, lenyúlni, hamisítani bárkit, más lenne. Mindenki más, mindenki egyedi, mindenki különbözik. De akkor, ha mindenki másmilyen, akkor miért baj a másság?

Mindig vannak olyanok, akiknek más a frizurájuk, a hangjuk, a nézésük, a járásuk, a termetük, a súlyuk, a bőrszínük, a meggyőződésük, a vallásuk, a világnézetük, a habitusuk. Még
mi, a nagy hármas is mindenkitől különbözünk.

Ám milyen jó néha ugyanolyannak lenni, együtt szurkolni, együvé tartozni, ugyanoda járni, ugyanazt szeretni (na nem úgy… ), közösséget alkotni, ugyanúgy érezni. Persze egyszer kétszer örülünk, hogy valaki kilóg a sorból, jólesően nyugtázzuk, hogy az nem ilyen, inkább olyan. Néha még kicsit ki is lógatjuk a sorból, hadd tudja meg, milyen kint, kívül, hátul, a szélén. Néha bizony még rá is aggatunk valamit, jelzőt, karszalagot, stigmát, jelzést, figyelmeztetést és kellő távolságot tartunk tőle akkor is, ha nincs járvány. De nem huhogunk, nem élesztjük az ellentéteket, csak jelezzük, hogy ne legyen újból, hogy volt olyan.

Másság. Tegyük a szívünkre a kezünket, nem éltünk már át pár ilyen – olyan esetet esetleg már az oviban, a suliban, a grundon, a csapatban, a bandában, amit szégyellünk?

Esetlegesen még az odatartozás is változott? A korábbi büszke együvé tartozás megbicsaklott? Volt úgy, hogy néha hátrébb sorolódtunk picit? El – elbújtunk, aztán kifaroltunk, mert akkor, ott tagadni kellett, elmismásolni, elkenni, és ott, akkor, azoknál, a többségnél már nem esett olyan jól a korábbi közös kedvenc csapat, zenekar, faj, nem, nemzet és haza.

Voltunk már kint és bent is, a partvonalon is, a középpontban is. Mert néha a többséghez tartozás hájjal kenegető érzést okoz, néha meg olyan felemelő kívülállónak lenni.

Nos, ezekről szól a műsor. Meg másokról is.

Kapcsolódjanak ránk, aztán döntsenek, kívül vagy belül. Mi együtt szeretjük.

2021-06-28 13 óra
2021-06-28 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Öreg. Azt jelenti, életének késői szakaszában élő, az átlagos életkor vége felé tartó élőlény.

A három ifjonti hevületű, szenvedélyes szívű, harcos tekintetű, elszánt, filigrán és tetterős, egy kicsit talán még mutáló szerkesztő nem is igen értette, hogy kerül ez ide, a Retróba. Persze, hallottak már ilyesmiről. Tudják, hogy vannak idősek, szépkorúak, aggastyánok, matrónák, nyuggerek, de azok mindig mások.

Igen, tudják, hogy elöregszik az anyag.

Hallották már, hogy öregem, meg hogy öreg vagyok én már ehhez, meg hogy lassan járj, tovább érsz, meg hogy öregre vágd a zöldséget, meg hogy öreglebbencs, meg hogy öregdiák találkozó, meg hogy öregfiúk meccs, meg hogy az öregeid mit szóltak, meg hogy a szakma nagy öregje, meg hogy kisöreg és lehetne folytatni, amíg öreg este nem lesz.

A három örökifjú tudja, hogy mindenki, minden egyes pillanatban öregebb lesz, de nem érzik. Nekilódulnak ennek a műsornak, de mire befejezik, már öregebbek lesznek. Tán bölcsebbek is? Hiába, nagy úr az idő, de akkor miért nem az idő a téma? Tán mert boldogult ifjúkorunkban másként viszonyultunk az öregekhez? Mert akkor még volt tisztelete a tapasztalatnak, a nagyobb tudásnak? Hiszen akkor, rég, ittuk a szavaikat. Megélhetőbb, természetesebb volt minden generációs különbség. Vagy nem.

Érdekes visszagondolni, mi volt amit másként gondoltunk, tettünk fiatalon. Megértettünk e azóta valamit?

Milyen furcsa, amikor azon kapjuk magunkat, hogy pont úgy viselkedünk, mint lenézett, elnézett öregjeink valaha.

Az énkép nem öregszik! Ez az igazi csalás, a görbe tükör. De valóban van olyan, ami nem öregszik? Szeretünk arra gondolni, hogy bizonyos alkatrészeink fiatalok maradnak. Ó, kósza gondolat…

Idősek és ifjak akkor és most. Talán a hozzáálláson, a nyitottságon, a befogadáson dől el a viszony, mint annyi más esetben. Nem véletlenül mondja az egyszeri „ hatszavas „ : Magadra húzod az időt. Rajtad múlik.

A természetesen kortalan Hallgatók tömegét várjuk a következő adásban , idősebbek sem hagyhatják abba korábban !

2021-06-21 13 óra
2021-06-21 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Ha most aktuálpolitikával és napjaink történéseivel foglalkozó műsor témája lenne a magyarság, számtalan elágazás és vaskos vélemények után ki tudja, hol kötne ki a műsor (és esetleg a szerkesztők…)

Mivel azonban a három sokat megélt fiatalember rendszeresen a múltba merül el, a ráadásul nem is olyan közeli évtizedekbe, és inkább a szubjektív sajátélmények dominálnak, ezért akár egy intelligens műsor is kerekedhet abból, hogy mit jelentett évtizedekkel ezelőtt magyarnak lenni, a hazáról gondolkodni, büszkének lenni, szégyenkezni, sopánkodni, mismásolni, tagadni, családi legendáriumokban kutakodni, megdöbbenni, ráismerni és megérezni.

Gondolt arra kedves hallgató, hogy régen, az internacionalizmus időszakában, amikor ideológiailag nem volt helyes a nacionalizmus, hogyan és mikor találkoztak először azzal a szóval, hogy magyar?

És mit jelentett az, hogy persze magyar, de a nagymama még németül beszélt gyerekkorában, a tata nyomta a tótot, a családi mélyemlékezet a vészkorszakról minden normális kapcsolódást átírt és a mamát idegesítettük a régi képek alapján, hogy biztosan volt bennünk vonó.

És lehet, hogy nem véletlenül nem tanultunk soha meg igazán oroszul?

És, hogy idegenek voltak a szagok, a szokások, a másik vallás, a más öltözék, a pigmentek, a hangszínek?

És, ugye tudják, hogy az aradi vértanúk közt alig volt magyar. És?

És emlékezünk, hogy a disszidens rokon furcsán beszélt már. És nem sokat tudtunk a hadifogságról, és semmit a nagymama elmondhatatlan esetéről a felszabadulás kapcsán.

És suttogták, hogy ’63 – ban még akasztottak, és az egyik katonatárs apukája ott volt a hungarista ( magyar? örmény? ) Szálasi kivégzésén. És a másik katonatárs apukája meg elveszett valahol ’56 – ban.

És a harmadik apuka pedig érdekes dolgokat talált az állítólag régi családi villa padlásán valami másféle famíliától.

És kéne beszélni a kokárdáról?

És a magyar rokonról, aki valami furcsa nevű régi városból Magyarba’ jött át? És kellene beszélni a Nobel – díjasainkról, és Hollywood világhíres magyarjairól.

Meg a sok világhírű magyar zenészről. /Igaz nem mindegyikük volt erre büszke, csak a haza, ami nekik már nem volt az, talán sohasem./

És arról is kéne beszélni, hogy mintha két fajta Puskás lett volna, ahogy változtak az idők. És Gábor Zsazsa is inkább volt ledér kapitalista.

És közben persze a világ csüngött a Kodály módszeren.

És volt a kétszeresen is Magyar – vándor, és még a laza csávók is könnyesen ordították a magyar himnuszt a sokadik olimpiai arany után.

Megéltünk egy s mást felszínesen, természetesen, hétköznapian mi magyarok, akik még nem voltunk mélyek, nem volt még a trafik is nemzeti és a nagy nemzetköziségben is inkább az Egri csillagok aratott. S talán voltak még intim magyarélmények itthon és külföldön, de hagyjunk valamit a műsorra is.

Magyarul: Várjuk a tisztelt hallgatókat, bármilyen nemzetiségűek is.

2021-06-14 13 óra
2021-06-14 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ A világ legjobb tanulási módszere, ha munka közben nézzük a mestereket .” – mondta állítólag Michael Jackson. A három végtelenül szerény szerkesztő ezért gondolta egyenként, hogy akkor a téma a tanulás legyen és a másik kettő most figyelmesen okuljon, hogyan lehet ezt a témát „ Retró „ módon körbejárni. Persze mondhatnánk eredeti, kreatív módon, hogy a jó pap holtig tanul, hogy tanulj tinó, ökör lesz belőled, meg hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, meg más kárán tanul az okos, meg hogy aki nem tudja, az tanítja, ez aktuális is így pedagógus nap tájékán.

Nyilván rengeteg óvodai, iskolai, tanítási élmény dereng elő majd a fél évszázaddal ezelőtti megélésekből, a dicséretek, az intők, a rovók, a puskázások, a tanulmányi kirándulások, amikből egyre kevesebb jut eszünkbe az érettségi találkozókon, ahol fogyunk – fogyogatunk, tanár már alig, az is már csak otthonról üzent, és az osztálylétszám sem teljes már, egyre több tanuló otszúvsztvujet. És persze egész életünkben tanultunk és a legtöbbet akkor amikor nem tanítottak, csak jött valaki, aki leckét adott barátságból, tisztességből, szerelemből, hűségből , és nem mindig kellett felelni, legfeljebb megfelelni, és volt természetesen rossz jegy, ismétlés, bukás, eltanácsolás, lepontozás, igazságtalanság a való életben is, és akadt hamis bizonyítvány, és előztek be hátulról és megtanultuk az árulást, a megvezetést, a manipulációt, az elkenést, a szőnyeg alá söprést, a szelektív ítélkezést és az élet utóvizsgára küldött, amely azért mégis igazi reménnyel is kecsegtetett.

Megtanultuk – e végül a leckét? Volt – e megszívlelendő tanulság? Milyen tanulók voltunk és milyen tanítók lettünk? Lépést tudtunk – e tartani a lét folyamatosan változó tananyagával? Kötelezően éltünk – e vagy szabadon választottunk? És tudunk – e majd valami okosságot tovább adni, ha eljön az idő?

Lesz tehát házi feladata a triónak az élő, szóbeli vizsgára, kikérdezés is lehet, osztályozás is, mindenesetre a bukást szeretnénk elkerülni. Meg a beírást.

Hiányzás csak igazoltan, aki nem hallgatja a műsort, az archívumból ismétlésre utasíttatik!

2021-06-07 13 óra
2021-06-07 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A legutóbbi Retró adás végén médiatörténeti esemény történt, a szerkesztők élőben tartottak nyilvános ötletrohamot a következő műsor témaválasztását illetően. És a győztes : a Test!

Hát nyilván. Vagy mégse. Lenne mit mesélni Retró… Vagy hogy is ? Hiszen „ Mens sana in corpore sano „ , azaz ép testben ép lélek, vagy ahogy Karinthy írta az Együgyű Lexikonban : „ Menj szanatóriumba Szana őrmester !” Szóval testkép, testedzés, testmódosítás, kinézet, divat, tetkó, frizura, menő szerkók és a többi fél évszázadra visszatekintve. Ám legyen.

Mert akkortájt még nem voltak egész testes, térhatású tetoválások, intim piercingek, kettévágott fülek és nyelvek, férfi fülbevalók, fehérjekoncentrátumok, műcicik és műpopsik, feltöltött ajkak, leműtött hasak, monokinik, Borat – féle kukigatyák, színváltós kontaktlencsék, hajbeültetések, festett szakállak, photoshopolt fényképek, összekollázsolt profiképek, átlátszók, áttetszők, mindent megmutatók, fiatalabbnak és karcsúbbnak mutatók és megszépítők.

Volt viszont fecske, egybefürdőruha, otthonka, pongyola, gyógypapucs, szandál, klottgatya, térdzokni, kantáros rövidnadrág, bőrgatya, farmerdzseki, színváltós rúzs, pacsuli kölni, lyukacsos atléta, műbőr kalap, svájcisapka, hócipő, nejloning, poliészter kardigán, bézs szvetter, egyenszürke konfekcióöltöny, gumis nyakkendő, cigarettatárca, díszzsebkendő, kiskosztüm és kontyvédő kendő és tupír. És nem futott mindenki az utcán, legfeljebb a busz vagy a kislány után, étrendkiegészítőnek ott volt a jellegzetes szagú B – vitamin, a vegeta, a dianás cukorka, a szájspré, fésű helyett a cukros víz, zsebben a Népsport, karon a hatalmas táskarádió, sportnak ott volt a vasárnapi meccs a tökmaggal és a felesekkel, szaladjon a Dzsénfonda, lám, az is infarktust kapott, elég nekünk nézni Kozmapicit, Papplacit, Földiimrét, máris erősek vagyunk, eléggé szálkásít a cipekedés, a meló, a fuvar, a láda sörök felvitele lift nélkül, a lábtengó, a pingpong a betonasztalon, nem könnyű ám órákig verni a blattot sem, ügyeskedni, hogy közben ne essen le a hamu és izzadni a flaneling alatt, na és persze nyáron a bokazokni ájer… És este a táncparketten, az is állóképesség három ürmös és négy vájtlédi után, persze hogy lehúz utána az emberfia pár üveg pasztőrözetlent, a spinék bonbonmeggyet és aztán újra lehet tekerni. Szoli helyett ott volt a nyári vízpart, meg a trikók nyoma az izmos férfitesten, szauna helyett a csuklós Mávaut buszok, a helyközik, a balatoni személyek, és a bringázás az smafu? A leeső és beakadó láncokkal, a nyolcasokkal , a kiakadó kontrával és a rozsdás sárhányóval? Épült itt a test,a lélek, a szellem és a rendszer. Először fel, azután meg le. Talán mi is mindannyian, akik még visszaemlékezünk, milyen is volt anno hatvanas – hetvenesben csiszolódni, igazodni, beállni, örülni, hajtani, szórakozni, élni. És akkor még a testről nem is beszéltünk. Talán majd az adásban.

2021-05-31 13 óra
2021-05-31 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A következő Retró adás témája meglepetés lesz! De ez nem vicc, tényleg a meglepetés adja a fő sodorvonalat az asszociációk tengerében. Hiszen ritkán adatott meg, hogy életünk szépen csendben csordogált, nagyobb kilengések, széles amplitúdók nélkül, kiszámíthatóan, szinte észrevétlenül, minden ment a maga útján a kijelölt keretek között. Bölcsőde – óvoda – iskola – gimi – egyetem – katonaság – pályakezdés – előléptetések és így tovább. Vagy udvarlás, szemezés, kézfogás, puszi, csók és így tovább, amíg meg nem haltak. Minden sima, kerek, reggel felkelünk, napközben jó állampolgárok vagyunk, este lefekszünk. Hát persze…

Hát persze hogy nem . Mert mindig voltak váratlan események, meglepetések, oldalvágások, félreértések, rácsodálkozások, behatások, amikre nem számítottunk és nem mindig voltak ezek kellemesek, azokkal megtudtunk valahogy birkózni, de kiderültek titkok, ármánykodások, kígyót melengettünk, félreismertük, azt hittük, úgy gondoltuk és azután csalódtunk és csodálkoztunk, hogy pont éppen ő, hogy ők, akiket pedig nagyon és utólag már okosan tudhattuk volna.

És kilestük a meglepetéseket, amik aztán nem is azok voltak, biztosak voltunk valamiben, valakiben, aztán mintha kihúzták volna a lábunk alól, pedig minden klappolt, aztán mégsem és a várt csúcs helyett bizony gellert kapott az élet, inflexiós ponthoz érkeztünk, elbizonytalanodtunk, elárvultunk, becsaptak, átvágtak, szíven ütöttek, megaláztak, meghurcoltak és hiába tudtuk, hogy nekünk van igazunk, mégis vesztettünk. Visszatekintve volt pár ilyen, aminek hatása máig tart, persze a pozitív is, de valahogy nem mindig csak a szépre emlékezünk, inkább arra, ami bántott, aki megbántott, ami szégyellnivaló, amitől még ma is ökölbe szorul, ami miatt most is elpirulunk és elvonulnánk magányunkba, ami miatt ordítani kellene , de legalábbis káromkodni egy cifrát és bemutatni.

Ilyen lesz ez a műsor is, visszarepülve régmúlt évtizedekbe, meglepetésekhez, titkokhoz, véletlenekhez, nem várt történésekhez, ködbe vesző kellemetlenségekhez, felejthetetlen és örök élményekhez. És a három meglepetés ember gondolatai most sem lesznek kiszámíthatóak, kivéve, ha már sokadszor jön elő ugyanaz a történet. De akkor szól a másik kettő. Ha eszükbe jut. A többi tényleg legyen meglepetés.

2021-05-24 13 óra
2021-05-24 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Milyen téma is kerüljön sorra a visszaemlékezések áradatában, amellyel a három szerkesztő bombázza a retró érzésekre nyitott Hallgatót? Jöttek sorban az ötletek, sorra vettük életünk eddig még bizalmasan kezelt eseményeit, sorjáztak szépen az élmények, amikor bevillant a heuréka : a SOR. Hiszen soha nem voltunk, vagyunk egyedül, mindig valahová be kellett sorolni, sorban állni, kivárni a sorunkat, vagy ügyesen kikerülni a sort, hátulsó pár előre fuss, utolsókból lesznek az elsők, elsőkből az utolsók, valaki mindig előbbre jutott, valaki feltartotta a sort, valaki soron kívül érhetett el mindent, hiába fogtuk egyre fogyó türelemmel a sorszámot, figyelem, nem sorrendben történik a behívás, és ez még a sorozáson is így volt, és a jelentéskor is el kellett sorolni a hiányzókat, és később az utakon a hígagyú nem engedett besorolni, pedig haza kellett volna érni időben, mert kezdődött a kedvenc sorozat, amiben lehet, hogy volt sorozatgyilkos is, és jöttek sorban a lépcsőfokok, a soron következő mérföldkő, és ünnepeltünk, és sorra nyomtuk le a söröket és üvöltöttük, hogy cigánysoron nem merek eljárni és nyugtattak, hogy csak szépen, sorban, és ijesztgettek és viccelődtek a Sorossal, és megsoroztak lehetőségekkel, amiben mégiscsak a sor végére kerültünk, hiszen már a sor előtt elfogyott a keret és persze járni járt, csak éppen nem jutott. Mert sok fajta sor alakult ki, csak éppen volt VIP sor, az első sor előtt is akadt egy nulladik, vártunk a sorunkra, ami végül nem a miénk volt. Mert ki tudja, mostani életünk hányas sorszámú, sőt sors – számú és melyik lépésünk volt igazából sorsdöntő és milyen észre nem vett lehetőségek sorakoztak az orrunk előtt glédában és mire nem kerül már sor a bakancslistánkból?

Persze ez csak egy kis sorvezető, a gondolatok sorrendjét nem lehet előre meghatározni, de az adásban igazi sorokról beszélünk és nem lesz mű – sor. Illetve lesz, a szokott időben.

2021-05-17 13 óra
2021-05-17 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Bűn és bűnhődés ifjúkorunkban – tessék visszakapcsolni, nem kell megijedni, sem irodalmi érettségi nem lesz Dosztojevszkijből, sem nem akarnak a szerkesztők esszéikus mélységekbe merülni megcsillantva elvitathatatlan polihisztorságukat, csak elnosztalgiáznak azon, milyen változásokon ment át a bűn fogalma, a bűnözés megítélése, a büntetés társadalmi elfogadottsága az elmúlt kb. fél évszázadban. Mert akkor még volt közveszélyes munkakerülés, esetleg a közellátás veszélyeztetése, feketézés, bomlasztás, aláásás, szervezkedés, szamizdat, valutázás, markecolás, gagyizás, ittapirosholapiros, borhamisítás, tiltott kéjelgés, porcelánfuvar, feketefuvar, orgazdaság, mert az volt a gulyáskommunizmus avagy a frizsiderszocializmus időszaka, amikor is elindult a vagyonosodás, hiszen volt gebin, virágzott a kisipar, a kiskereskedelem, egyre több lett a maszek, és a szürkén megkeresett pénzt is el kellett költeni, lehetőleg feltűnés nélkül valamelyik bűnbarlangban. Bonyolult kapcsolatok jöttek létre, egy profi labdarúgóedző is megirigyelhette például a strici, a kitartott, a kerítő, a prosti, a konzumnő és a szobáztató tökéletes csapatjátékát. És benne volt mindenben a taxis, a benzinkutas, a vendéglátós, a szállodás, a portás, az éjjeliőr és pozitív felhanggal is emlegették az ügyeskedőket.

De persze a triumvirátus tagjai erről csak legfeljebb olvastak, hallottak, szűzifehér lelkük még fiatal volt és a bűnnel legfeljebb csak Derrick, Maigret és a többiek révén kerültek kapcsolatba. Vagy mégis volt esetlegesen – természetesen elévült már! – néhány elcsenés, aláírás bibi, belógás, fekete rubel, dínár, vámstikli, illegális piálás, bliccelés, pici hamisítás, titkolt verekedés, és persze füllentés, terelés, másikra rákenés, tagadás, besúgás, árulkodás. És voltak büntetések, ha nem is hivatalosak, szobafogság, zsebpénzmegvonás, intő, rovó, kitiltás, kirúgás , eltiltás és maradt vissza talán máig kísértő bűntudat, lelkiismeret furdalás, szégyen és megbánás.

Tehát három igazi imposztor fogja traktálni a kedves Hallgatókat, de ne vegyék ezt büntinek, inkább hallgassák meg – nem fejvesztés terhe mellett! – a legújabb műsort.

2021-05-10 13 óra
2021-05-10 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Vajon fel tudnánk idézni egy olyan fél évszázaddal ezelőtti világot egy mai, pályaválasztás előtt álló fiatalnak, amelynek egyik eleme sem ismerős ma már? És most tekintsünk el a vágyott és unalmas gimnázium – érettségi – főiskola – egyetem vonaltól ( nem nekem tanulsz, fiam!), hanem mondjuk például azt az akkoriban gyakran elhangzott, ellentmondást nem tűrő kijelentést, hogy legyen egy tisztességes szakmád inkább ! Persze manapság is van avulás, kicserélődik a teljes OKJ – s képzés, megszűnnek szakmák, beosztások, hetente cserélődnek a munkaköri elvárások. De! Mondd – e még valamit ma az ószeres, a handlé, az ócskás, a szenesember, a jeges, a fuvaros, a piaci kofa, a tróger, a marós, a kohász, az esztergályos, a bányász, a vájár, a meós, a műstoppoló, a szemfelszedő, a kalauz, a fűtő, a viceházmester, a pedellus, a gelkás, a javszeres, a tüzépes, az ecseris, a röltexes, a drogista, a háztartási boltos, a szatócs, a fényképész, a bádogos, a nyomdai szedő, a mozigépész, a kubikos, a töltőtolljavító, a kalapos, a vándorköszörűs, az üveges, a drótostót, a szénégető, a teknővájó, a pásztor, a csikós, a kondás, a kádár, a verklis, a rikkancs, a bakter, a sorsjegyes, a jegyszedő, a kenyereslány, a fizetőpincér, a felíró, az írógépszerelő, a távbeszélős, a lámpagyújtó, a felcser, a gyorsíró, a telefonközpontos, a gépírónő, az antennás, a bodnár, a bognár, a cipész, a csizmadia, a molnár, a fűszeres, a kékfestő, a kerékgyártó, a szűrszabó, a takács, a tímár,a könyvkötő, a varga, a vincellér, a tejesember, a locsolóautós, a liftkezelő, a piócás, a tutajos? Van – e még valahol inas, tanonc, mesterlegény és mester? Továbbadja – e valaki az utolsók közül a tudását, van – e igény ezekre egyáltalán vagy múzeumokban és retró rádióadásokban kötnek ki véglegesen? Hihetetlenül izgalmas a téma, korfestő vonatkozásokkal és rengeteg személyes élménnyel.

Talán az is kiderül, ha másképp alakult volna, mi lett volna a szerkesztőkből gyermekkori vágyaik szerint és hogyan alakították a véletlenek az életutat? Szakmázzunk együtt!

2021-05-03 13 óra
2021-05-03 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Varjú Tamás:

Gondolkodik a Főszerkesztő ( ilyenkor jobb csendben, figyelmesen várni ), majd kiböki, itt van három férfiember, nosza, akkor most retrózzunk a nőkről. Hm. De hát Anyák Napja időszaka van, mégiscsak ünneplünk valakiket, na jó, persze egész évben kellene, de azért ez most mégis újra május első vasárnapja. És nem úgy természetesen, hogy aszongya: ma Anyák Napja van, ne csinálj semmit, pihenj, majd megcsinálod holnap. Hanem úgy természetesen. De van olyan ?

Igen, az anya, aki néha mutter, muti, szülő-, édes-, család-, mamsi, anyci, anyu, anyukaaaa, mami, anyácska, megérdemli, hiszen megszült, felnevelt, etetett, oktatott, példát mutatott, simogatott, szeretett, intézkedett, óvott, gyógyított és mindig ott volt. Az megérdemli. És itt illendően be is fejezhetnénk. De van, akinél ez mostoha, bántalmazó, utáló, gyűlölt, iszákos, soha otthon nem lévő karrierista, minden héten más apával lévő, testvérrel kivételező, irigy, féltékeny, manipuláló, örökkön büntető és akinek csak úgy becsúsztunk. Hát hogy is van akkor ez?

Félelmetes az anya – gyermek kapcsolat. Hiányokkal teli, szélsőségekbe hajló, mélyérzelmű, megmagyarázhatatlan, imádós, megbánós, dicsekedni való, szégyellni való, árulással teli, de ott legmélyebben belül működik, hiszen ezen a szép magyar nyelven, ha valakit nagyon bántani akarunk, őket találjuk meg nagyon csúnyán.

És persze van, akinek van, van, akinek több is, van, akinek nem saját, és van, akinek már nincs, és van, akinek soha nem is volt, és van, akinek egyszer csak nem lett, és van, akinek egyszer csak lett, és van, akit akartak és van, akit nem akartak.

És lettünk szerelemből, elvárásból (családi és társadalmi), szocpolból, csokból, és csókból, mesterségesen, bérbe adva egy időre, bosszúból, csak azért is, hibából és tévedésből.

De azért a műsor inkább köszönteni szeretne. Lesz emlék, meg irodalom, meg zene. Szóba kerülnek a nagyik, a dédik, a nagynénik, a szomszédasszonyok és egyéb időleges mamapótlók. Gyaníthatóan inkább a lélek szerepel majd többet, semmint az alig barázdált, de büszke férfiagy.

Legyenek velünk, ezzel a három már kicsit nagyra nőtt, sokat megélt gyerekkel hétfőn 13 órától!

2021-04-26 13 óra
2021-04-26 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Az emberi butaság kimeríthetetlen téma, mondta a főszerkesztő és igazán butaság lett volna vele vitatkozni. De van – e objektív mércéje a butaságnak és persze az okosságnak? Vagy volt olyan a távoli múltunkban, amikor valaki, amúgy okos ember butaságot csinált? Esetleg mi magunk keveredtünk buta gondolatok, bugyuta következtetések, korántsem okos megítélések miatti kínos helyzetbe? Rájövünk- e később, hogy akkor és ott buták voltunk? Okosodunk – e idővel, például a tapasztalatok által vagy éppen fordítva? Aki okos, az intelligens is? Hány fajta intelligencia létezik, miben jelentkezik az okosság, a zsenialitás? Ezek már szinte a Mozaik című műsorba illő felvetések, de a kedves Hallgatók ne ijedjenek meg, ennyire azért nem bolond a helyzet, a három fiatalúr nem fog sokat filozofálgatni, csak felidézik gyermek – és kamaszkoruk butaságait, okosságait, bolondságait, később már megbánt cselekedeteit, az idő által mégiscsak igazolt lépéseket, sorsfordító eseményeket. És persze felmerül a kérdés, ma már okosabb fejjel mit csináltunk volna másképp?

Mert volt kis okos buksink nekünk is, és hallottuk mi is néha hogy kis butám, meg hogy ne bolondozz, meg hogy de egy bunkó az X, meg hogy Y a vállalatnál nem a legélesebb kés a fiókban, meg hogy okosan tetted, hogy nem mentél bele, meg hogy okos enged, szamár szenved, meg hogy hadd higgye, hogy ő az okosabb, meg hogy a sánta ló is befut egyszer elsőnek, meg hogy mi az okosság veled, meg hogy ne butáskodj, megcsináljuk okosba’, meg az ott mind úgyis zizi, gyagyás, lüke, oktondi, ostoba, korlátolt, agyilag zokni, süsü, bumburnyák, dinka, idióta, féleszű, tökkelütött, gyökér, tompa, hígagyú, balfék, együgyű, eszetlen, sügér és olyan sötét, hogy mellé harapott neki a pitbull.

Mi pedig maradjunk csak finoman és elegánsan géniuszok, bölcsek, elmések, műveltek, képzettek, briliáns agyúak, felvilágosultak és mindentudóak. Esetleg rejtetten csalafinták, dörzsöltek, ravaszak, agyafúrtak, leleményesek, furfangosak, körmönfontak, találékonyak, fifikásak, rafkósak, firnyákosak és minden hájjal megkentek ( ez azért már…Pfúj! ).

Talán az lesz a legokosabb, ha meghallgatják a műsort és más kárán tanulnak. És ha engedi a másik kettő, még hülye viccek is lesznek!

2021-04-19 13 óra
2021-04-19 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Amikor felszólított újfent a Főszerkesztő, hogy ugyan írjak már egy előzetest, az jutott eszembe, kinek van erre ideje? Szabadideje. Meg, az idő az, amivel a Retró műsor soha nem foglalkozik, hiszen nem múlt el… Szóval, szabadidő.

A 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás időszakában még nemigen volt regeneráció, meg rekreáció, meg mentális feltöltődés, meg én-idő, meg befelé tekintés, meg kifelé mozdulás, Szabadság is csak módjával. Persze azért szabadidő volt. Meg volt a munka végét jelző csengő, riasztó vagy duda. Előtte már háromnegyed órával (szabad szombaton másféllel) minden össze volt pakolva, le volt beszélve, már csak az utolsó sminket kellett megigazítani. Tán volt még idő egy szimplát meginni, az utolsó száraz pogit bekapni, cekkert bekészíteni. Startra készen! A csengő megszólalt, a kapu kivágódott és hömpölygött kifelé a munkaerő. Minden előkészítve! A harisnyák már eladva – megvéve, a kóstolók kicserélve, a kézimunkák befejezve, a totó feladva, a népgazdaság fejlődve! Usgyi, szabadidő!

Persze már akinek, mert sokaknak akkor jött a fusi, a túlóra, a másodállás, a gmk, a maszekolás, a társadalmi munka, a kommunista szombat, a brigád felajánlás, a foximaxi, az esti iskola.

De azért mentünk edzésre, házibuliba, túrára (kocsmatúrára is legtöbben), szakkörre, korrepetálásra, kóruspróbára, szemináriumra, hittanra (nem népszerűsítve), cseréltük a bélyeget, snúroztunk, bandáztunk, randevúztunk, csókot loptunk, házibuliztunk, rúgtuk a bőrt, pecáztunk, sakkoztunk a parkban, köpködtük a szotyit a meccsen, ittuk a kisüstit a belső zsebből a moziban, amúgy meg meglestük, kiloptuk, visszacsempésztük.

Volt hosszan elnyúló értekezletekkel elfedett pásztoróra is. És volt hobbikert, műhely, garázs. És mindig menni kellett, mert tenni kellett, mert enni kellett, mert fiatalok voltunk, mert szabad volt az idő, elvtársak!

És de jó volt az a kis passzív szabadidő! A vasárnap reggeli konyak, a forró kádba merülés, a meccs a tévében.

Majdnem minden ráért, meglesz az a jövő héten is még, ne kapkodjunk, miért is idegeskednénk, most úgysem történik semmi, a rendszer alapjai stabilak, mi pedig szerény, de a végletekig kihasznált lehetőségeink közt miért ne punnyadnánk egy kicsit.

Fogjuk meg és vigyétek! Söpörje el a havat, aki leszórta. Ja és hozz még egy sört! Az asszony elmosogat! És még egy sört!

Ha lesz rá egy kis ándungunk, ki fog derülni, még mit is csinált Janika, Gabika és Tomika. Tán olyan finomságokat is bevallanak, amik pár évtizedig rejtve maradtak magányos vagy éppen társas lazulásaikból. Ha lesz két óra szabadidejük, mindenképpen hallgassák meg a műsort!

2021-04-12 13 óra
2021-04-12 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Szinte hihetetlen, hogy a ma élő fiataloknak mennyi mindent kellene elmagyarázni, ha meg szeretnénk értetni velük a hatvanas – hetvenes évek írott sajtójának világát!

Akkor mindenki papír alapon olvasott, nem volt még internet, okostelefon, nem lehetett elmenteni, archiválni, hozzászólni, átugrani ( legfeljebb Pósalaki úrnak…), utólag javítani.
Volt még rikkancs, újságosbódé és persze benne az újságos, akivel illett jóban lenni, mert akkor még volt olyan hogy elfogyott, hogy pult alól, pláne ha rendszeresen és sokfélét vásároltál az amúgy meglepően bő kínálatból.

Voltak a politikai napilapok, amiket azért mégis lehetett olvasni. A Népszabadság, a Népszava, a  Szabad Föld, a  Magyar Nemzet, az Esti Hírlap, a megyei lapok olyan hangzatos nevekkel, mint a Petőfi Népe, ahol minden cikkben volt ismerős, ha máshol nem, akkor az anyakönyvi rovatban vagy az apróhirdetések közt.

Volt képes újság, olyan meglepő névvel, mint a Képes Újság.
Volt a Nők Lapja, az Ifjúsági Magazin, a Magyar Ifjúság.
Volt a kihajtható Világ Ifjúsága a hatalmas nőcis képpel.
Volt a vicceseknek a Ludas Matyi, a Hahota.
Volt a lurkóknak a Kisdobos, a Dörmögő  Dömötör.
Volt az igényesebbeknek az Új Tükör, a Film – Színház – Muzsika.
Volt a következetesen csak Rádióújságnak nevezett újság,  az egyre bővebb tévéműsorral.

Volt a játékosoknak a Füles, a nyugatról betörő Pif, és sikk volt olvasni hátulról indítva az Élet és Irodalmat és bizony akkor még volt, aki előfizetett (már ezt is magyarázni kell) irodalmi, társadalmi folyóiratokra is, mint a Kortárs, a Forrás, a Nagyvilág és a többiek.

És természetesen volt százféle szaklap az akvarisztikától a vadászatig, a szobanövénykedveléstől a Fürge Ujjakig. És év vége felé már lestük a Füles Évkönyvet, a Kincses Kalendáriumot, a szilveszteri különkiadásokat, amikből az alacsony példányszámú pikáns Népszabihoz bravúr volt hozzájutni.
És persze postán leveleztünk, tettük fel az orvosi kérdéseket, küldtük be a zsenge verstermést, Peterdinek a hülyeségeket a Tücsök és Bogárba, és Veres Pálnak az intimitásokat.
A reggeli kávénál, ha nem volt kézben a Népsport, már rosszul kezdődött a nap. És ha szemlesütve is, de tudtuk, hogy a nagymamáknál (na, nem a mienknél! ) hol végzi útját a kiolvasott előző heti tartós papírra nyomott információ.

Szép idők voltak ezek. Nem volt olyan ember, aki valamit ne olvasott volna. A postás mindenki érdeklődési körét tudta, a farzsebben nem volt szokatlan az összetekert sportújság, a hirdetőoszlopokon kint volt az aktuális moziműsor, a hétvégi meccs, alacsonyabb osztályúaknál tintával beírva a vendégcsapat neve.
Gyűjtöttük. Évfolyamonként összeraktuk, bekötöztük mert valamikor majd milyen jó lesz elővenni, ha…
Ha a családból valaki benne volt. A gyerek a vetélkedőn, az ifjúsági meccsen, a Papa a kitüntetetteknél, a Mama az üzemről szóló cikkben, a Nagypapa, mint veterán, a Nagymama a piacról, a szomszéd bárhol ( nem a bűnügyi rovatban…). Ilyenkor többet vettünk, kivágtuk, aláhúztuk, beragasztottuk, albumot csináltunk, mert majd milyen jó lesz.

És jó lett!
Például egy Retró című rádióműsorban, ahol a három éltesebb korú szerkesztő furcsa örömmel bukkant rá régi újságkivágásokra, urambocsá’ címlapokra, amikben Janika, Gabika és Tomika, később már anyakönyvezett néven is szerepeltek.

Bizonyosan előkerülnek tehát a régi írott sajtó talán már sárguló, de még kézzelfogható emlékei is az adásban, hiszen ketten biztosan írtak is, a harmadik pedig olvasott.

2021-04-05 13 óra
2021-04-05 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Egy kissé rendhagyó lesz a húsvéthétfői Retró, amennyiben sok lesz a zene, kevés lesz a beszéd, hiszen a locsolkodás elveszi az időt. A Főszerkesztő által kiválasztott korfestő zenék ébresztik fel reményeink szerint a hatvanas – hetvenes évek hangulatát és idézzük fel sajátos élményeinket a Táncdalfesztivál, a Made in Hungary, a Kívánságműsor, a Szívküldi, a Vasárnapi Koktél, zsebrádiók, kislemezek, orsós magnók világából. Múltbahatoló muzsikák lesznek!

2021-03-29 13 óra
2021-03-29 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A következő Retró műsor elsőre tűnhet irányíthatatlan katyvasznak, kusza összevisszaságnak, összegubancolódott emlékhalmaznak, véletlenül egymásra rakott tárgyaknak, vezérfonal nélküli gondolatbatyunak. Pedig dehogy ! Csak a szerkesztők azt játszották, hogy a legutóbbi adás felvétele után futottak egy gyors kört otthonukban ( hiszen mostanában mindenki hazulról dolgozik ) és a szemükbe ötlő első öt tárgyat lefotózták ( lásd kollázsok) és ezekről fognak sztorizgatni, visszaemlékezni, nosztalgiázni mindenféle megkötés nélkül, ide – oda ugrándozva az asszociációk tengerén. Lesz itt Rejtő könyv, Bambi, nagymama imakönyve, cigizős fénykép,motorcsónak a kádban, szaxofon szuvenír szomorú aktualitással New Yorkból, afrikai fotók, indiai áldás, Mercedes Benz, öreg rádió, régi magnó, kókuszkocka, zsebnaptár, elnyűtt napló, két fekete gomb a hajdani gombfociból, három fehér kocka, mindenféle semmire nem való kacat, pár darab jóleszmégvalamire és nem tárgyiasult kapcsolatok, barátságok.

Hogy mi sül ki ebből? Ha nem hallgatják, sose tudják meg. Még az Operatív törzs szerint is gyógyító hatású adás lesz !

2021-03-22 13 óra
2021-03-22 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Amikor a főszerkesztő felvetette, hogy legyen a következő nosztalgia téma minden, ami folyik, folyékony, a deviáns elméjű csapat persze azonnal fitogtatni kezdte rejtett tudáshalmazát. Felröppentek itt mindenféle folyományok, hogy mi folyt régen az országban, hogy ami befolyik, az mindjárt kifolyik, hogy mindig betölti a rendelkezésre álló teret, hogy az emberi szervezet több, mint fele víz, hogy folyadékháztartás, hogy vízi energia, hogy Csíkszentmihályi elmélete a flow – ról, hogy minden áramlik, Varjú szerint a konnektor „ áram – lik”, hogy csepeg, hogy ömlik, hogy rombol, hogy elönt, hogy elpárolog, hogy megfagy, hogy folyószabályozás, hogy folyó költségek, hogy kifolyik a kezünk közül, hogy a Tisza a legmagyarabb, hogy folyton folyvást, hogy nehézvíz, hogy agyvíz, hogy télvíz, hogy farvíz, hogy lefolyó, hogy folyondár és még egyéb hülyeségek.

Pedig lehet, hogy csak egyszerűen vissza kellene gondolni, hogy régen milyen volt a szódavíz, ami szikvíz is volt, mennyit kellett várni a melegvízre, hogy csöpögtek a csapok, hogy eveztünk a folyón, fürödtünk a szabadstrandon, hogy veszélyes volt a bányató, hogy odavezettük a vizet a homokvárhoz, hogy locsoltunk a vödörrel, hogy nyomtuk az utcai ivókutat, hogy kannában hordtuk, hogy lavórba öntöttük, hogy folyt a járda mentén, hogy tenyérből ittuk, hogy pocsolyában dagonyáztunk, volt vízilabda, vízicsúszda, gumimatrac, vízibicikli és később a borotvahabot is – Karinthy Cini után szabadon – a folyó mosta le.

Vizek, italok, piák és minden, ami agyunkban folyik, erre lesz felfűzve a következő Retró, egy biztos, a folyékony beszéddel nem lesz probléma, a folyékony gondolatokkal pedig… – mit is akartam írni? A folytonosságot Fodor, Rékai , Varjú biztosítja és Biczó is belefolyik technikailag. Hallgassanak minket, csuda zenék is lesznek!

2021-03-15 13 óra
2021-03-15 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ Régi dicsőségünk …” , ezt most véletlenül sem kell pejoratívan érteni, mert negyven – ötven évvel ezelőtt valóban jó volt büszke magyarnak lenni a világ sporttársadalmában, akár csak szimpla szurkolóként is. Mert lehet, hogy a keleti blokkban politikai okokból is fontos volt a sport támogatása az ország teljesítményeinek elismertetése okán, de ez nem esett távol a valóságtól, mert igazán egy emberként drukkoltunk versenyzőinknek a különböző világversenyeken.

Kevesen vannak olyanok, akik akkor és most is nem tudják, mi volt a londoni 6:3. Kié volt a századik olimpiai arany. Milyen volt Balczó futása.

Voltak „magyaros sportágak”. A várható aranyak számolgatásakor biztos volt a kajak – kenu, a vívás, a vízilabda. Érmet vártunk a dobó atlétáktól, a birkózóktól, a súlyemelőktől, az ökölvívóktól, az úszóktól, öttusázóinktól, még sorolhatnánk tovább. És bizony kívülről fújtuk a szabályokat, elemeztük az esélyeket, szidtuk a bírót, a rendezést, hogy állítólag valakiknek le kellett feküdnünk… Hallgattuk éjjel és hajnalban a kisrádiót, felkeltünk az időeltolódás miatti szokatlan időpontokban megnézni a döntőket, sorban álltunk a Népsportért, és teljes szívünkből örültünk, ha volt miért. És volt. Büszkélkedtünk, énekeltük a himnuszt, koccintottunk a sikerekre korra, nemre, világnézetre való tekintet nélkül, őszinte jókedvvel.

Emlékeznek? Volt olyan éremtáblázat is, hogy 1. USA 2. SZU és 3. Magyarország! Hiába küldték harcba a baráti NDK – ból a már kissé szőrösödő hölgyeket, a mi szépségeink diadalmaskodtak.

Nem törünk most semmiképpen sem Serényi kolléga babérjaira, hiszen a szerkesztők egyáltalán nem szakértők, de gyermek – és kamaszkorukban életük meghatározó epizódjai közé tartoztak a focimeccsek, a körkapcsolás, az olimpiák, a világbajnokságok. A rádióújságban hetekkel előtte be voltak jelölve a közvetítések időpontjai, az ebéd, a vacsora ezekhez igazodott. Baráti társaságban, a munkahelyen, a kocsmában és még a kedveseknek is tűrniük kellett olyankor, hogy a mieink. Hogy győztünk – fejedelmi többesben(!) – vagy az övék most csak az ezüstérem.

Akkortájt szinte mindenki tudta, ki az a Pluhár, a Szepesi, a Szűcsferi, a Molnárdani, a Gulyás Gyula, a Szőnyi János, a Radnai, a Gyulai, a Knézy. Életünk részei voltak Dobor, Dávid, Szalay, Novotny, Vass István Zoltán, Kopeczky, Egri János, Gulyás László, Kaplár F., Komlósi, Mezei, Szegő, Vitár, Fülöp, Ulbrich, Török László, Roska Miklós, Peterdi, Radnóti László, Deák Horváth, Kis Gaál Anna, Takáts Árpád, Horváth Kálmán, Kovács Imre és a többiek. Van olyan elvetemült retrós, aki még Pirityire is emlékszik.

Csak be kell dobni, hogy null kontra nulla, hogy jönnek a csehszlovákok, hogy lőj, lőj, és felbukkannak az emlékek. Mindnyájan kívülről fújtuk a bakikat és néztük a televíziót lehalkított hanggal, a rádiót hallgatva.

Mi is emlékezni fogunk, mint Poirot, amikor Hastingsnek írja utoljára: Igen, szép idők voltak, barátom.

2021-03-08 13 óra
2021-03-08 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Nem hogy vége lenne már ezeknek a karanténoknak, de még fokozódik is a bezártság. Nem csoda, hogy a főszerkesztő lakáson kívüli visszatekintő témát javasolt, tehát kirándulunk! Igaz, pár évtizeddel ezelőtt mindenki kirándult, na jó, volt, aki csak a kocsmáig, de valahogy kirángatott mindnyájunkat a jó vagy reményteljesen finom idő, a friss levegő, a balzsamos fuvallatok, a társaság, a haverok, az ellenkező nem, vagy – ha kötelezően is – a testnevelő tanár, aki persze tornatanár volt, csak a Tf-et végzettek miatt kell hivatalosnak lennem. De ha nem ő parancsolt levegőre, akkor az osztályfőnök, a táborvezető, a szocialista brigád vagy valamilyen mozgalmi ünnep.

A természetjáró szakosztályok nyugdíjas túrákat hirdettek Batthyány téri 7 órai találkozóval, zsúfoltak voltak a HÉV – ek, a vicinálisok, a kishajók, a kompok, a nyitott peronú személyvonatok, a különjáratok. Zötyögtünk, majd gyalogoltunk, másztunk, loholtunk, ereszkedtünk, megpihentünk, letértünk, eltévedtünk, elvesztünk és visszataláltunk. És mindig jött valami váratlan. A borulás, a szélvihar, a zivatar, a mennydörgés, a csak a túra végén szűnni akaró langyos eső, a kimaradt retúr járat, a kulcs nélküli kulcsosház, a ficam, a (ki)rándulás, a horzsolás, a törés, a szapora, a takonykór, a nincs papír, a szembeszél, a pókcsípés, a leégés és ránk szakadt még a Rám – szakadék is.

De azért jó volt a laposüvegből a mecseki itóka. Tele volt a termosz, a kulacs otthoni málnaszörppel, citrompótlós hideg teával. A szütyőbe, zsákba befért a mindig koszos kakaós műanyagzacskó, a dugig megkent vajaszsömle, az elmaradhatatlan négyzetes öcsisajt, a kinyomós sajtkrém, a bicskával nyitható löncshús, a sertés, jobb esteben marhamájkrém, a fehérpaprika, s külön a só. Került egy kis bogyiszlói is, töpörtyű, friss pogácsa, túrós táska, szétnyomódott zserbó, a stílszerűen turista szalámi, az olasz, a veronai, a némelyeknek nagyzolós téli, a házikolbász, a Globus mustár.

És ne feledjük, meg lehetett állni a restinél, az Utasellátónál vagy a turistaháznál bambiért, meggymárkáért, traubiért, titkos kinizsiért, kisfelesekért, molnárkáért, csokis rolóért, Tisza vagy Dunakavicsért, kismackóért. És milyen jó volt lenyalni a puncsos minyon ragacsait a saját vagy a szerencséseknek mások ujjairól is!

És ha ottalvósra sikeredett a túra, nos az volt a legjobb. A tábortűz, a szalonnasütés, a kövidinka, a Szimfi, a Porti, a Szofi, a lehangolódott gitár, a távoli budi, a szúnyogmilliók, a közös lavór intim bája, a meglesések, az összekacsintások, az eltűnések, a pirulások, a hajnalig tartó felröhögések, a soha el nem alvások, a disznó viccek, az idétlen beszólások, az első élmények és másnapra is még pont jó volt a tegnapi elázott bennealvós atlétatrikó, a nedvesen a napon hagyott, rücskösre száradt túrabakancs, a zsebbe dugható eső elleni rettenetes barna förmedvény, a vasalt hegyű levélszedős túrabot, a legyűrődős zokni, és gyönyörűen fájt az esti hazaérkezés utáni elvágyódós hiány.

A három szerkesztő közt volt aktív természetjáró, volt, akinek a természete inkább otthonmaradós volt és volt, aki természetesen csak járt. Kiránduljanak velünk a múltba! És természetesen nem feledkezünk meg a Nőnapról sem!

2021-03-01 13 óra
2021-03-01 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Navigare necesse est – mondta egy elég régi retró – korszakban a nagy Pompeius, azaz hajózni muszáj, majd így folytatta: élni nem. A szerkesztők úgy gondolják, mindkét dolog kívánatos és mi is lehetne a legújabb téma ebben a bezárt, karanténos, röghöz kötött, korlátokkal teli időszakban, mint a közlekedés, az utazás, a mozgás, ami az élet természetes része, próbáljuk csak ki, mennyi ideig tudunk mozdulatlanok maradni.

Mert hajózni kell. Mert menni kellett, nem csak a környezetváltozás, a mentális megújulás, a világlátás érdekében, hanem az oviba, a suliba, a térre, a zsúrra, a rokonokhoz, a táborba, a nyaralásra, a munkahelyre, a moziba, a meccsre, az edzésre, a kedveshez, az utálthoz, a kötelezőre, a szabadon választottra. Kötelességből, örömmel, félve, meghunyászkodottan, büszkeséggel, magunktól, törvény által, küldve, zsarolva és önkéntesen.

Az első emlék lehet egy műanyag teherautó. Aztán a lendkerekes, a lemezből nyomott, az összeszerelhető, a villogó, a szirénázó, a pótkocsis, az oldalkocsis, a felhúzható, a sínen futó, a begördülő, a felszálló, a kormánykerekes, a középkori, a jövőbeni és a nem azonosított.

És futott persze még a babakocsi, a roller, a kori, a háromkerekű, a verseny, a moped, az evezős. De játszott aztán a tuja, a troli, az utánfutó, a kamion, a földalatti, a gőzös, a komp, a platós, a billencs, a házi, a bütykölt, a használt, a merkúros, a kiutalt, a behozott, az átalakított, a ralis, a spoileres, a tuningolt. És futottunk mi is.

Rohantunk, száguldottunk, felpattantunk, berúgtuk, bepöccentettük, nyomtuk neki, és stoppoltunk, blicceltünk, felugrottunk, leugrottunk, nagyzoltunk és irigykedtünk. Velünk volt a Danuvia, a Csepel, a Komár, a Babetta, az Ifa, a Zil, a Rába, a Barkas, a gőzös, a villanyos, a dízel, a Tatra, a Zaporozsec, a Zastava, a Trabi, a Volga, a Pobeda, a Warsawa és ha lehetett, nem álltunk meg soha.

Mentünk, hajóztunk, rohantunk, repültünk földön, vízen, levegőben, föld alatt és akár négy fal között is. Mint most, amikor még mindig otthon ülve próbálunk el és felemelkedni, legalább fejben közlekedni és visszatalálni a múltba. Ha csak gondolatban és az éterben is, de szárnyaljanak velünk!

2021-02-22 13 óra
2021-02-22 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Vizuális kultúra és környezet a létező szocializmusban – ez is lehetne nagyzolva a következő közel két óra sodorvonala, de hát ennél remélhetőleg egyszerűbben szoktak emlékeket idézni a szerkesztők a múlt ködébe veszett gyermek – és ifjúkor világából. Mert ha eltekintünk a nagyon szerencsésektől és a remélhetőleg nem tömeges másik véglettől, azaz ha nem a továbbvitt, megőrzött nagypolgári létformára és nem a mélyszegénységbe élőkre fókuszálunk most, akkor a nagy átlag milyen környezetben élt a legvidámabb barakkban? Ha visszarepülve az időben kinyitjuk a szemünket ébredés után, mit látunk meg, veszünk észre az akkori otthonokban, az utcákon, a munkahelyeken, a gyárakban, az iskolákban, a kultúrházakban, a vendéglőkben, a sportpályákon, a rendelőkben, a boltokban, a mozikban, az üdülőhelyeken? Hagyott – e annak a korszaknak az építészete, lakberendezése, formatervezése, bármilyen fellelhető esztétikája valami maradandót a későbbi korokra? Vagy csak egy lábjegyzet lesz bármiféle kultúrtörténetben, amelynek fizikai valósága úgyis elenyészik inkább előbb, mint utóbb az idő múlásával?

Mert jelentenek – e ma, pár évtizeddel később akármilyen esztétikai élményt – túl a személyes nosztalgián – a Kékes tévé, a Sokol rádió, a zeneszekrény, a világrengetőnek tartott elemes bútorok, a műanyag szék, a besüppedős fotel, a kihúzható asztal, a poliészter szőnyeg, a Képcsarnok vállalat reprói, az ágyneműtartós kanapé, a házilag lefestett erkély, az egyenalumínium levélszekrény, a porfogó műanyag szuvenírek, a giccses nippek, a miniüveg gyűjtemény, a beragasztós fényképalbum, a fröccsöntött játékkatonák, a kerek, sárga centrifuga, a Rakéta porszívó, a Szaratov hűtőszekrény, a stelázsi, a hokedli, a kihajtható létra, a szovjet szerszámkészlet, a gázbojler, a Csepel kerékpárok széles választéka ( női és férfi),a Komár moped, a Danubia motor, a Warsawa, a Wartburg, a Velorex, a faros Ikarus, a Zil, a Barkas, a 424 – es, az Il -18-as. Vagy a parkokban a százszor megszögelt, mégis rozsdásra forgácsolódott, hajdan piros padok, a beton pingpongasztalok, a sakktáblás kőasztalok, a libikókák, a mindig elszakadt láncú hinták, a macskaszaros homokozók, a körbehajthatós majdnemfelülős akármik, az évente újabb kopóréteget kapó festett kerítések, a sárga keramitkockák, a szénbedobó ablakszerűségek, a sokaknak akkor az életet jelentő rettenetes egyenpanelrengetegek, a vidéki Kádár – kockaházak, a mindig foghíjas neonreklámok, a mindig leszaggatott hirdetőoszlopok, a szándékosan csicsa nélküli monstrum szobrok, a mindig valamire serkentő üzemi feliratok, a bús étkezdék, a szomorú italboltok és a leomló vakolathegyek?

Éreztünk – e akkor valamiféle megmagyarázhatatlan elvágyódást, ha kezünkbe került egy Nszk magnó, egy színes filmfelvevő, megláttunk egy Simcát, egy Opel Kapitänt, begördült egy Volvo turistabusz, egy Iveco kamion, a szomszédnak került egy Sony tv, a barátnak egy Parker toll, egy Ronson öngyújtó, kaptunk egy képeslapot Velencéből és néztük az amerikai filmeket? Elképzeltünk – e akkor egy másfajta, nem egyenlátványt itthon is? Vágytunk – valami szebbre, maradandóbbra, érdekesebbre, értékesebbre?

Minden bizonnyal ki fog derülni ez is a műsor közben, a résztvevők ezúttal is otthonukból jelentkeznek , ahol valószínűleg nem csak ők a régi bútordarabok.

2021-02-15 13 óra
2021-02-15 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Ünnepeljünk együtt! – Milyen szép, egyszerű felhívás és jókívánság ez, milyen szívesen is veszünk részt benne! Vagy nem is egészen úgy volt ez a Retro műsor által megcélzott évtizedekben? Mit mondunk a gyermeknek, az unokának, hogy milyenek voltak a régi közösségi ünnepek? És most egy adás erejéig felejtsük el a szülinapokat, a névnapokat, a Karácsonyt, a Húsvétot, hiszen ezek lényege az idő múlásával sem nagyon változott. De mutassunk csak meg egy asztali naptárt mondjuk a hatvanas évekből! Valószínűleg hieroglifákkal teli piros betűs „ ünnepei” már nem sokat mondanak a mai ifjúságnak. Mert ugyan volt kokárda március idusán, meg szavalatok, meg kulturális seregszemle, de azért nem volt iskolaszünet, és április negyedikén minden évben felszabadultunk és énekeltünk és ünnepeltünk és koszorúztunk, és epedve készültünk a munka ünnepére, amit a mai napig nem értünk, miért kell ezt ünnepelni, mert hatalmas majálisok voltak és mindenki felvonult és lobogtak a brigádzászlók, egy időben alig ismert bácsik óriási képeit is vittük, és persze volt lufi és az első fagyi és bambi és szörp, vattacukor és a felnőtteknek sör és virsli, körhinta, céllövölde, kívánságműsor, megszólalt az utca felvonuló kisembere és Megyeri Károly is feltette minden évben érdekfeszítő kérdéseit a szerény főtitkárnak. És már iskolaidőben együtt örültünk a sportnapnak a Magyar Néphadsereg napján, lengtek a kis zászlók a formagyakorlaton, szólt a Venceremos és együtt mozdultak a karok, a fejek és a vezetők reményei szerint a szívek is.
És piros betűs ünnep volt a Nagy Okt. Szoc. Forr., nyilván novemberben, nem is értettük, de elfogadtuk, mint annyi minden mást akkoriban. És korán keltünk, mert a díszszemle már 8 -kor elkezdődött, Moszkvában ebben is előbbre jártak, és ott mindig esett már a hó és órák hosszú során keresztül csak jöttek az egyre nagyobb csövűek és Lenin elvtárs tetején állva mindnek integettek az usankás nagyemberek. És általában minden ünnepre fel kellett öltözni szépen, fehér ing, kantáros rövidnadrág, ünneplő cipő, nyakkendő mindig kellett, kék vagy piros, mert már túl voltunk a kisdobos avatáson és sosem tudta senki kívülről az úttörők tizenkét pontját. A biológia tanárnő is máshogy nézett ki a gubaccsal összefogott piros nyakkendőben, síppal a szájában. A mikrofon sosem bírta ki az ünnepségek végéig és a hangszórókból gerjedés és visszhang érkezett. És mégis : jó volt az akkori serkentő dalokat énekelni, menetelni, vonulni,menő volt Angela Davis, Amilcar Cabral, Che Guevara, pengettük a polbeatet, jártuk a táborokat, a gyermeküdülőket és jó volt nem tudni a hátteret, a manipulációt és hogy nem minden élet csúcsa ez a világ.
Három őrsvezető fog a műsorban kicsit emlékezgetni ma a régi piros betűs ünnepekre és a megszépítő idő által örömtelivé varázsolt napokra. Tartsanak velünk, előre !

2021-02-08 13 óra
2021-02-08 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Kornai János már 42 évvel ezelőtt kifejtette, hogy a hiány a szocialista gazdaság immanens része, de hát hogyan éltük ezt meg a mindennapokban, amikor ráadásul fiatalként igényeink is támadtak? A legvidámabb barakkban azért közvetetten értesültünk azokról a javakról, amik nálunk nem mindig voltak elérhetőek. A hiánycikk folyamatosan jelen volt életünkben, hiszen sosem volt alkatrész, anyag, kiegészítő, mindenre várni kellett vagy pult alól beszerezni, hiszen kialakult azonnal a másodlagos kereskedelem, leesett a kamionról, hozta a külkeres, a maszeknál volt óriási felárral, esetleg valutáért, csempészték nyugatról, jugóból, cseszkóból, újította a szerelő, a boltos, a trafikos, a hentes, a vendéglős, a benzinkutas, a sportoló, a zenész. Mert kellett a jó cigi, a menő pia, a legújabb farmer, a márkás tornacsuka, a legfrissebb hanglemez, a gyerekjáték, a bőrfoci, a síléc, az anyag a szabónak, a varrónőnek, az ékszer, az olasz cipő és a többi, itthon nem hozzáférhető cucc.

És persze néha más is hiányzott, egy íz, egy illat,egy érintés, egy csók, egy közös emlék, a szülői ház, a nagyi főztje, mert volt honvágy, elvágyódás, visszavágyás, és veszteségek sora, amik – akik már nem tölthetik be többé az űrt. Mert hiába haladunk a teljesség felé, a hiányérzet ott munkál belül, mert valamiből sosincs elég, hiányzik a pénz, a munka, az egészség, a jólét, a nyugalom, a harmónia, az elismerés, a dicsőség és az önbizalom, és ezeket ritkán lehet pult alól beszerezni. És már sosem lesz igaz, hogy nyikto nye átszúvsztvujet.

És bár retróznak az örökifjak, biztosan bekúszik majd a jelen is, amikor hiány van vakcinából, de nincs hiány vírusból. Reméljük a szerkesztők hiánytalanul ott lesznek a műsorban és a hallgatók sem azzal fogják zárni az adást, hogy már csak ez hiányzott!

2021-02-01 13 óra
2021-02-01 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Aszongya a Főszerkesztő, van egy állati jó témája, amit régóta meg akar valósítani, no meg hogy : Te is úgyis Varjú vagy, a Rékairól meg a Fodorról úgysem lehet semmi érdekesre asszociálni. Hát jó, úgyis mindig az erősebb kutya …parancsol. Akkor legyenek az állatok. De mint retro? Hát persze! Hiszen minden úgy kezdődött, hogy maci, nyuszi, cicus, kutyus, paci, a bölcsődei – óvodai jelek többsége is mókus, katica, halacska, kisegér, kismadár voltak és ki ne emlékezne az első állatkerti látogatásra, a nagymama baromfiudvarára, a reggeli kakaskukorékolásra, a lóistállókra, a tehénlepényre, a húsvéti barikára. Azonnal megszerettük Öreg néne őzikéjét, aztán Bambit, fogat mosott a tévémaci, kezdődött a Cicavízió, a Futrinka utca, legbölcsebb volt ( ott is ) a Varjú bácsi, és beférkőzött mégiscsak a szocialista gyermeknevelésbe a Foxi Maxi, a Tom és Jerry, a gyalogkakukk, Babar, de ellensúlynak ott volt Süsü, Fehérlófia, Vuk , Frakk és a többiek.

És biztosan nem emlékszünk már arra a meghatározó felismerésre, amikor először tudatosult bennünk, hogy a tyúkhúslevesben benne van Kukori és Kotkoda, a sertéspörköltben Mazsola és egérirtáskor azért ott marad pár Mickey. És azért az is pironkodni való, hogy nem régen pirosfenekűek voltunk, egymást kurkásztuk, mielőtt valami oknál fogva lejöttünk a fáról. Egyedfejlődésünkben aztán jöttek kellemes pillanatok is, talán hallottunk olyasmiket, hogy kisbogaram, tubicám, galambocskám, pockom, esetleg gorillám, oroszlánom, de olyan is bevillanhat, hogy ki volt már megint az a vadállat barom? És némelyikünk lehet Bak, Bika, Skorpió, Oroszlán, Kos, Rák, Halak és nini! ezek úgynevezett állatövi jegyek! És urambocsá’ ugatott a szomszéd, elment a macska, cincogtak az egerek a munkahelyen, és kérdeztük: mit makogott ez az ürge?

És vannak könnyfakasztó emlékek is, hiszen hiába tudtuk előre, mégis felfoghatatlan, hogy nincs már Buksi, Fickó, Dingó, Füles, Brumi, Bajnok, Cili és a többiek. És az ellentmondások: az általunk gyilkosnak gondolt pecázó, vadászó nagybácsi, a mégiscsak finom kolbász, a vadas, a halászlé és azért mégiscsak lehetne vegán disznóvágás is.

Lesz min elgondolkodni, lesz mire visszaemlékezni. Állati mélységek lesznek! Mint ahogy az egyszeri hatszavas mondja : „ Embereld meg magad, te állat. Evolúció.” !

2021-01-25 13 óra
2021-01-25 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Utazás a múltba a jelenből a jövőbe tekintve.

A műsor természetszerűleg, mint mindig, egy időutazás és anyagi síkon ez visszafelét jelent, mert a jövőbe csak Rékai doktor szokott előre tekinteni, bár kissé mozaikszerűen.

De most célzottan próbálják, a még mindig az otthonukban kényelmesen eltespedő szerkesztők tekintetüket a múltra fókuszálni, talán egy picit behunyt szemmel meditálnak, lehet, lesz önhipnózis is, felidézik környezetüket a 2-3-5-8-12-18 éves koruk környékéről és majd filozofikusan elmerengenek arról, hogy van – e még azokból a bizonyos tárgyakból valami a jelenben, amiről szó lesz. S hová fejlődtek, mi van helyettük és melyik miért volt jó? Vagy rossz.

Egészen biztosan bevillan egy fakard, egy újságpapírból hajtogatott csákó, egy szenes vasaló, egy cigarettázó süni, egy pedálos Moszkvics, egy bugylibicska, egy türelemjáték, egy kihajtható mesekönyv, egy alvós baba, egy lendkerekes autó, egy búgócsiga, egy hintaló, a kávépörkölő, a mozsár, a fenőkő, a beretvaszíj, a babakrém, a hajcsavarók, az autós kártya, a feltekerhető sakktábla, a csipegető csibe, a bólogató vizsla, a keljfeljancsi, a kaleidoszkóp, a similabda, a kutyás persely, a hócipő, a csúzli, a köpőcső, az oldalkocsis motor, a kádban pöfögő gőzhajó, a térdzokni, a rövidnadrág, a stoppolófa, a macskaszemes rádió, meg a zseb, a csizmahúzó, a bárszekrény, a vitrin, az ólomkatona, a dunyha, az alágyújtós, a smirgli, a felhúzós vekker, a gáztűzhelygyújtó, a konvektor, a bojler, a sámli, a hokedli.

Letűnt korok megannyi relikviuma.

És gondolatban napokig folytatnánk a sort fiatal életünk felidézésével, de a Főszerkesztő – írja Varjú kolléga cseppet sem károgva – megálljt parancsolt az előzetes hosszúra nyújtásának, maradjon valami szegény rádiósoknak a műsorra is.

Manapság az unoka kétévesen rezetel és újratölt és elment és csetel és meszendzsert küld a kisovis társnak, amikor már minden csak onlájn, rieltájm és közösségi, és feltett, és archív, és app, és virtuális és zombi.

Mi meg ijedten gondoljuk, hogy akkor elfogyott az életünk? Hirtelen olyan fájóan villan be szívtájékon, hogy bizony fogyogat, hogy nem csak a régi kedves tárgyaink öregszenek.

Azért az jó, hogy a felvétel otthonról megy és a pici könnycseppet egy hirtelen lehajolással vagy technikai zavarral el lehet fedni.

Mivel is kezdtem? Utazás a múltba, a jelenből a jövőbe tekintve.

2021-01-18 13 óra
2021-01-18 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Van a szerkesztőknek egy teljesen háttérbe szorított, nem kedvelt, nyögvenyelősen elővett témája, amiről nem szívesen beszélnek. Nem is nagyon férfias, de hát mit tegyünk, ha a téli, karanténos uborkaszezonban nem telik másra? Igen, ez a kaja-pia. Mondjuk a házi kaja – pia, hiszen erről alig esik említés a Retró – ban. ( a hevenyészett statisztikák szerint az elmúlt adások alig száz százalékában volt felfedezhető ezekre utaló sajátélmény.)

Szóval házi. Otthon készített. Vagy másutt, de majdnem otthon. Ráadásul retró. Akkor jöjjön az emlékezet!

A pár évtizeddel ezelőtti fiatalkorunk időszakának étel – ital termése hemzsegett a saját készítésű alapanyagoktól, az otthonitól, a vidékitől, a falusitól, a jófélétől, a csak magunknak készítettből. Mert nem volt még hipermarket, futószalag, ipari méretű gyártás, vagy ha volt, hát nem szerettük. Hogyan vehette fel bármi a versenyt a házi kolbásszal, a saját receptes hurkával, a disznósajttal, a füstölt májassal, a tejes töpörtyűvel, amit órákig kavargattunk a nagy fakanállal, az abált szalonnával, a házi sós zsírral, a frissen sült vérrel, a savanyú májjal, a bőrkével? Mi lehetett jobb a nagymama tyúkhúslevesénél? A szerencsétlen állat még nemrég ott kapirgált az ólban és a nagypapa frissen húzta ki a kertből a zöldségeket, ott készült a szemünk előtt a csigatészta, a cérnametélt.

A szomszéd néni hozta a házi túrót, tejfölt, a tojást, amit hajnalban tojt a tyúk. Mert akkor kérem még nem ránk tojtak mások, hanem a tyúk tojt nekünk! Mecsoda különbség!

De, szavamat ne feledjem, akkor még volt tartósítás, legfeljebb sózás, és rendszeres volt a befőzés. Készültek a házi lekvárok, a málnaszörp, a főzött paradicsomlé, a birsalmasajt, a befőtt, a kompót.

A mézet a szomszéd pergette, köpült vajat szerzett a szaktársnő, a tarkabab, a lencse a piaci kofától jött, de még a boltban is magunk daráltuk a mákot, a kávét.

Kalapáccsal törtük fel a diót, a barackmagot (ügyesen elkerülve a ciánosát , a kajszi volt hozzá jó, nem a rózsa).

Elvermelődött a krumpli, a téli zöldség. Kiirthatatlan volt a hátsó kertből a torma, izzadásig rágta a férfiember a macskapöcse paprikát, az őrölt bíborszínű édesnemes egyenesen Kalocsáról érkezett, és tele lett a spájz a titkos receptúrás savanyúságokkal.

Dicsekedtünk a modernnek számító új összetevőkkel, a karfiolrózsákkal, a patisszonnal, a gyöngyhagymával és persze minden nap adtunk és kaptunk kóstolót valamiből és a legnagyobb flamóban is előkerült valahonnan egy vájdlingnyi krumplis pogácsa.

Volt, amiben a teremtés koronája is tevékenyen kivette a részét a jóból. Versenyre keltek egymással a kisüstik, a vegyesek, a törkölyök. Ünnepek táján a házi tojáslikőrök, a csokiflipek, a kéz alól vett nem pasztőrözött családi sörök, a házi borok, a bólék, a krampampulik, a puncsok.

A férjek privilégiuma volt a hús beszerzése, elengedhetetlen volt a saját, külön bejáratú hentes, akinek neve volt(!) mert protekció kellett a pacalhoz, a veséhez, a velőhöz, a kakastökéhez, a borjúlábhoz, a bélszínhez, a körömhöz, a csülökhöz, a fehérpecsenyéhez, a fülhöz, a farokhoz, a libamájhoz, és Józsi, Béla, Pista még ki is klopfolta, felvágta, kicsontozta, és „úgy„ darálta le.

Vasárnapi reggeli után ki más pucolta volna a konyhaasztalra terített újságpapíron a zöldséget, mint a precíz férfiember? Közben még egy – egy stampli konyak is elfért, s amíg a velőscsontot előkészítettük és az ebéd végén, letudva a kötelező rétest, krémest, minyont, madártejet, a felvert tejszínhabos kávét és a „csapatás” unikumot, jóleső sóhajjal lehetett egy leheletnyit hunyni a fotelben a meccs előtt, amíg az a kis mosogatás lement közben.

Valljuk be, most, amikor minden konyhakész, instant, mirelit, dobozos, konzerv, tartós, ilyen-olyan mentes, ipari, félkész, sűrített, porított, nagy kiszerelésű, zacskós, darabolt, szuvidált, konfitált, ízű, jellegű, szerű, hasonlító, pótló, helyettesítő, kétperces, eldobható, akkor hogyne lenne fékevesztett vágyakozás ifjúságunk már igazából soha nem rekonstruálható íz – és társasági élményei iránt?

Mivel a szerkesztők úrak továbbra is otthonról jelentkeznek, előre is elnézést kérnek, ha menetközben lesz egy kis szürcsölés, csámcsogás, csócsálás, kóstolgatás, csettintés, cuppantás, kanálzörgés, mert már szükség van az emlékezet serkentéséhez házi segítségre is. Legyen a kedves hallgatónak is a keze ügyében egy kis ez-az, sós, édes, leöblítő, leöblítenivaló, csapató a két óra alatt!

2021-01-11 13 óra
2021-01-11 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ Mondja marha, miért oly bús? Olcsóbb a ponty, mint a hús!” vagy „ Miért szomorkodik? Szemben Herzog már féláron temet !” Karinthynak és más híres költőknek tulajdonítja az utókor a két háború közti „polgári világ „ kezdeti reklámszlogenjeit, de akár évszázaddal korábban is rábukkanhatunk az áruk eladását segítő hirdetésekre a működő kapitalizmus világában.

De mi volt a helyzet a szerkesztők gyermek – és ifjúkorában a működő szocializmus idején, amikor az ilyesfajta világi hívságok csak az imperializmus átkos beszivárgásának minősültek? Pedig kívülről fújjuk az akkori reklámokat is, amelyeket tévében, rádióban, újságban, kártyanaptáron láttunk és volt azért néhány becses reklámtoll, határidőnapló a gyűjteményünkben.

Valóban érvényesült a „Jó bornak is kell a cégér” igazsága, tényleg többet adtak el termékből, ha hatásos reklám készült hozzá? Vagy csak jó vicc, jó hecc volt, amin szívből lehetett röhögni, poénkodni, szaftosabb változatot gyártani belőle és rajtafelejteni a szemet az első utcai óriásplakátokon kivillanást imitáló intim testrészeken és elégedetten nyugtázni, hogy lám, tényleg mi vagyunk a legvidámabb barakk.

Mert mindennapjaink része volt véreshurka, a falatozni nem tudó éhes tolmács, szimpla szóvá nemesült a fabulon, a müszi, a trapper, a bébiétel, a brg magnó, a lottóottó, és kedvencünk volt a vajaskenyér, cipőt csak a cipőboltból és kulcsot imitált az otp és volt centrumhétfő és keddtől keddig mindig mással kedveskedtek nekünk, és a „sophi” volt az igazi magyar íz, és nyomathatták még akkor a szeszt és a dohányt, és volt bőreőre, és mondtuk a saját változatot bármivel behelyettesítve, hogy : Komármopeddrágakincsjobbhavandejobbhanincs.

Így hát ebben az adásban nem lesz tiltott reklám, sőt! A szerkesztők nem tehetnek róla, ha néhány márka túlélt viharos évtizedeket is, mint ahogy hál’Istennek így vannak maguk a nosztalgiázó örökifjak is, mert de jó, hogy 2021 van és még itt vagyunk és tudunk emlékezni, visszagondolni, még nem esnek ki olyan nagyon a régi tények, legfeljebb kicsit átalakulnak, de hát manapság úgyis olyan divatos az alternatív valóság. Szóval ez itt igenis a reklám helye: Fodor, Rékai, Varjú, Biczó – Retrót a Bézsből hallgatni jó!!! ( Bocsesz…)

2021-01-04 13 óra
2021-01-04 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Megjavítani vagy kidobni? Az Újév első Retró adása e körül a végtelen számú elágazáshoz vezető téma körül forog majd. Mert régen mindent tökéletesen megcsináltak, minden igazi kézműves munka volt, örök időkre készült, ha valami elromlott, csak szakszerűen meg kellett javítani és működött tovább az idők végezetéig. Akkor még tudtak ! A szakma az hivatás volt, fércművet, gagyit nem adtak ki a kezükből, évszázados családi hagyományokon ívelt át a tudás, dinasztikus ívet írtak le a produktumok, békebeli volt minden, nem volt gányolás és az volt a mondás, hogy a Nyugat ott kezdődik, ahol alátétet tesznek a csavar alá. Mindenben volt anyag, nem sajnálták az időt, az esztétika magától értetődő volt, mindennek volt fogása, íze, zamata, bukéja, helye, ideje és tökéletessége.

Vagy csak így szeretnénk emlékezni a kispolgári világunkra? Ma, amikor minden műanyag, fröccsöntött, 3D – ben nyomott, sorozatgyártott, egyen, cserélhető, cserélendő, gyorsan avuló, ciki, nem menő, csak az megy, ami az influenszernél megjelenik, nincs már szaki, javítani nem érdemes, itt a legújabb, dobja el, cserélje le, ne röhögtesse ki magát vele, dugja el, ne is lássák, veszítse el, beszámítjuk, leselejtezzük, adja be hulladéknak, részletre is, persze, saját erő sem, nulla téháem, vegye, vigye, fogyassza, adja, kapja, hadd pörögjön, nehogy megunja, ezer új funkció, tízezer új barát, százezer új kapcsolat, millió kütyü, tízmillió balek.

Mert azért a visszasírt hatvanas – hetvenes évek egyáltalán nem úgy nézett ki, mint amit ma szeretnénk nosztalgiázni róla. Mert új nem volt, pénz se volt rá, meg lehetett azt bütykölni, összedrótozni, oldalt belerúgva visszaállítani, megszögelni, kitoldani, betoldani, betapasztani, megragasztani, jó az törötten is, nem is látszik, a hátulját mutasd , tegyél elé valamit, két régiből lett egy új, semmi gond, itt vannak a szerszámok, a műhely, a garázs, a sufni, az apparát, a készülék, a hatos, a kilences, a tizenhármas, megfúrom, betömöm, kiegyenesítem, lecsiszolom, ráfestek, aládolgozok, kikalapálom, nem kell biztosíték, szigetelés, nem teljesen passzol, de nem mindegy?, nem Bécsben vagyunk.

És mi van – volt ezzel a fránya elmúlt 2020 – as évvel? Amikor semmi nem működött, amikor csak be és nem ki, korlátok, határok, akadályok, veszélyek, végletek, várakozás, veszteségek, túlélés, továbblépés, félelem, hírek, pletykák, és ő is, és ő is, és még ő is, jaj, nem. Nem lehetett semmit megjavítani, lecserélni, csak kidobni, vagy mint már használhatatlant megőrizni. Dobjuk ki akkor gyorsan az elmúlt esztendőt is, mást tenni úgysem lehet és vágjunk bele az újba, remélve, hogy most már semmi nem fog elromlani és minden csodásan működik majd végtelenségig.

Hát ilyen könnyed téma várható az adásban, de szokás szerint semmi sem végleges, minden javítható, de nem lecserélhető, ha már ez a három ember még mindig bejelentkezik otthonról és Biczó is ott van ugrásra készen.

2020-12-28 13 óra
2020-12-28 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Az év utolsó Retro adásában elengedik magukat a szerkesztők, burjánzani fognak az asszociációk, több lépésre gondolkodnak előre, mint a jó sakkozók, nem lesznek szabályok, ifjú csődörként rohangálnak majd, ha kissé bicegve is az emlékek lóversenypályáján ( hoppá! ). Mert most csak hívószavak lesznek és erre ugranak rá az agysejtek, próbálják kibányászni a mélyről a kapcsolódó 40 -50 – 60 éves emlékfoszlányokat, kissé lazáznak , elvégre közeledik a szilveszter nap, amikor régen a kabaré elvárt és elismert dolog volt. Kattognak majd a lebenyek, pattognak a gondolatok, csattognak a nyelvi lelemények, szóval lesz egy kis anarchia is, ha a Főszerkesztő megengedi. És áthallani szabad!

A szavak pedig legyenek mondjuk a következők: Régi Nemzeti Színház, Mávaut, Közért, Röltex Rózsi, Népstadion, Utasellátó, körkapcsolás, Szabó család, közveszélyes munkakerülés, könyvtári belépő, Képcsarnok Vállalat, Áfor, Tefu, szakszervezeti beutaló, kulturális seregszemle, monoszkóp, Cicavízió, Olcsó Könyvtár, Világnézetünk alapjai.

És ne lepődjenek meg a Tisztelt Hallgatók, ha a vezérfonaltól el – el térők nem hagyják el büntetésből a stúdiót, hiszen most is mindegyikük az otthon melegét élvezi a Skype segítségével. Fodor bekever, Biczó kikever, Rékai szerint pedig Varjúnak néha le kéne keverni egyet. És mindegyik zene igazi retró. Jó lesz nagyon!

2020-12-21 13 óra
2020-12-21 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

NEM!!! No, nein, nyet, non, neyn, nao, nu, nye, nej, ne, nie, níl stb. Hányszor mondtuk, hallottuk, írtuk, olvastuk életünkben, hányszor ujjongtunk és hányszor törtünk össze miatta! Mert fájt a visszautasítás, az elutasítás, a kiutasítás, a megtagadás, az árulás, a terelés, a kimondás, a maszatolás, a véglegesség, a tehetetlenség, a reményvesztettség, a kilátástalanság. Amikor ez volt a válasz a lánykérésre, az álláskeresésre, a túlélési esélyekre, a teszt eredményre, a még egy esélyre, a próbálkozásra, a siránkozásra, a finom manipulálásra, az elkéredzkedésre, a még utoljára elnézésre, a visszavonhatatlanságra. És persze volt olyan, hogy éppen jólesett a nemleges válasz, hiszen csak jól kell feltenni a kérdést, kétértelműséggel élni, beugratni, dupla tagadásra bazírozni, humor felé terelni, a végét elharapni, titokzatoskodni, lebegtetni.
Életünk igenek és nemek milliárdjainak összessége, amikből most a Nagyfőnök, Fodor Bézs János „ természetesen” és született optimistán a nem – et választotta. Hát lehet erre nemet mondani? Nem vagyunk mi a Tagadás Lovagjai – mondta Rékai és Varjú. Több évtizedes immanens kultúra fog itt felpezsegni, irodalmi, zenei, tudományos műveltség szárnyal majd, fiatalkori élmények visszafoghatatlan áradata indul meg, finom, ironikus adok – kapok izzik fel, elegáns szurkapiszkák, tromfolások, végpoénok, zseniális beszólások oldják majd fel a mélységig komoly társalgást, megmutatva a polihisztorok szerteágazó tudásának sormintáit, így szerezve fantasztikus két órát a már kiéhezett Hallgatónak. Vagy NEM?

2020-12-14 13 óra
2020-12-14 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A pénznek nincs szaga” – de valóban nincs? Szagolgattunk már valaha érmét vagy bankjegyet? Mert megköpködtük, az bizonyos, apád-anyád idejöjjön, meg a talált pénzt szerencsepénznek gondoltuk és mindenféle hókuszpókusszal próbáltuk bevonzani a pénzt, a sok pénzt, a még több pénzt, mert az emberiség történetében még olyan nem fordult elő, hogy a pénzből elég legyen. És a műsorkészítők életében? Hiszen már kisgyerekként zsebbe dugdosott a nagybácsi, a nagymama, a szomszéd, pénzért locsolkodtunk, a Mikulás zacskóba is kellett egy pici, jelképes összeg, aztán jött az iskolai takarékbélyeg, az osztálypénz, meg volt a malacpersely, a nyelvkiöltős kutyaház,a névnapokra is össze kellett dobni valamit és a nagyi is odaadta a templomban a perselypénzt, amit sajnos be kellett dobni. És értéke volt a nőcis kártyanaptárnak,a szagos radírnak, a külföldről hozott golyóstollnak, a tízórainak, a menzajegynek és urambocsá’ még a tetűnek is a gyufásskatulyában. Csoda, hogy az értékrendben gyorsan felkúszott az élre, a mesék is szegényről-gazdagról szóltak, és valakiknek mindig mindenből több volt. És persze nagyzoltunk és vagiztunk, és füllentettünk és kölcsönkértekkel villogtunk, és nagyképűsködtünk, máskor pedig titokban sírtunk, annyira fájt a hiány. Mert a Mikulás, a Jézuska és a többiek nem mindig azt hozták, amit kértünk, amit vártunk, és nem azért mert nem volt raktáron, hiszen a Julcsinak, a Petinek jutott. Aztán persze mi is vittünk-adtunk ajándékot az ismerős család gyerekeinek, akiknél nem volt apuka, csak hét testvér.
Persze mondhatjuk, hogy nem minden a pénz, de még a játékban is ott volt, hiszen snúroztunk, a kártya tízfilléres alapon ment, a Gazdálkodj okosan!-ban nyomtatott játékpénzek voltak, és sorsjegyet húztunk, ment a kollektív totó, az autónyereménybetétkönyv, volt világtakarékossági nap, pénzdíjas verseny, nyereségrészesedés, ösztöndíj, tanulmányi szerződés,utóvizsgadíj.
Mert kellett a steksz, a lóvé, a lovetta, a bankó, a zsozsó, a kápé, a dohány, a suska, a lé, a mani, a peták, a garas, a lyukas kétfilléres, a della, a guba, a lepedő, a rongy, a zöldhasú, a piroshasú, az adi, a rugó, az érme, a buznyák, a pezeta, a dolcsi, a guriga, a miller, a milcsi, a zsuga, a bélás, a fitying,a gempa, a bélás, a dudva, a mallér, a korpa, a ruppó, a kes, a jelképes összeg, a honor, a fizu, a gázsi, a mellékes és a kiskakasnak is gyémánt félkrajcárja volt és elmentünk a vásárba mi is félpénzzel. És neki a bőre alatt is pénz volt.
Gyerek-és ifjúkorunk pénzzel kapcsolatos élményei elképzelhető, hogy még a Retróban is kemény témát jelentenek, előkerülhetnek szégyenek, elbújdokolások, elcsenések, megbánt dicsekedések, kiközösítések, stigmák, bélyegek, meghatódások, őszinte örömök, a felszínes szeretethelyettesítések, a hiányok, a pótdolgok, a foltozottak, a rongyosak, a kirepedtek, az idén még jó lesz, a megragasztottak, a kinőttek, az örököltek, a levetettek, és az ünnepeken mélyre eltemetettek. Hétfőn 13 órakor kiderül.
A fenti előzetes nem véletlenül ismerős, hiszen pont egy éve ez volt a téma a Retróban. De! A sors különös fintora folytán akkor Liszkai és Grosschmid voltak a stúdióban, ezért most Fodor kötelezte Rékait és Varjút, hogy ne sunnyogjanak tovább ők sem az anyagiakkal kapcsolatban és adják elő ifjúkori élményeiket. Szóval pénz, 2. rész, persze most is skype-on és Biczó értő segítségével. És a szokásos, a témához készült Hatszavas: „ Pénzéhes lett. Így azzal kezdték táplálni.”

Tehát 2020. december 14 – én , hétfőn 13 -15 óra között újra jön a Retróban a Retr(i)ó!

2020-12-07 13 óra
2020-12-07 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

„ Bezzeg az én időmben! „ – elsőre úgy hangzik, mint egy régi kabarétréfa visszatérő poénja, pedig ha mélyebben belegondolunk, maga az élet igazolja, hogy mennyi igazság lehet egy ilyen mondás mögött. És mivel ez lesz a műsor vezérfonala, ismerve a szerkesztőket, számtalan irányba fordulhat a téma tovább, belemerülve a múlt élményeibe, konfliktusaiba, összehasonlításaiba, ki és mi volt jobb, mennyiben volt más, voltak – e igazi generációs ellentétek, az amúgy fantasztikus fejlődés az élet minden területén nem szült – e veszteségeket, ellentmondásokat, kell – e sajnálni a múltba vesző tárgyakat, kapcsolódási formákat, közösségeket, valóban szebb volt-e a lassúbb élet?

Mert hogyan lehetne eldönteni, mikor, kinek mi volt a fontosabb, érdekesebb, maradandóbb : A libikóka vagy az elektromos roller, a táskarádió vagy a Spotify, a rongyosra olvasott könyv vagy az e – book, a sakkozás a parkban vagy az online lövöldözős játék, a matiné a moziban vagy a Netflix, a diafilm vagy a szelfi, a fonó, a szakkör, a klub vagy a facebook, a hajnali kártyacsaták vagy a számítógépes passziánsz, a randevú utáni esti andalgás vagy udvarlás a skype – on, a favonat vagy a tablet, a szívből jövő kacagás a viccen vagy a lájk, a szmájli, a faképnél hagyás vagy az átkapcsolás másik chatre, a hétfői adásszünet után a keddi Roger Moore – filmre várakozás vagy a 400 nézhetetlen csatornán a kibírhatatlan reklámdömping, a képeslap vagy az email, a személyes ünneplés vagy az sms, a beteljesült szerelem vagy a …?

Hát igen, hogy utáltuk gyerekkorunkban, hogy bezzeg az én időmben! De nem zavar – e bennünket most ugyanúgy a hangos zene, mint apánkat egykor? Nem kapjuk – e néha magunkat azon, hogy ottmaradtunk egy mégiscsak fülbemászó operettnél vagy magyarnótánál, amit szívből utáltunk régen? Nem szólunk – e ugyanúgy rá a gyerekre, hogy most már hagyd abba és nyomás aludni, holnap iskola? Nem mondjuk – e igazunk teljes tudatában, hogy a fiatalok ruhája, tetoválása, piercingje, hajviselete ronda és borzalmas? Nem mondjuk – e, talán már egy kicsit füllentve is, hogy én a te korodban mennyit segítettem ( mosogattam, porszívóztam, szőnyeget poroltam stb. ) otthon? És én mennyire jó gyerek voltam és szót fogadtam a szüleimnek? És nem ittam, cigiztem, csajoztam, verekedtem, nem beszéltem csúnyán, mindig kész volt a leckém és példát vehetnétek rólunk? Pedig de nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy anyád kidolgozza a lelkét, apád miattad van másodállásban, nézd meg a Józsikát, Juliskát, ők mennyivel és sokkal és jobban és bezzeg!!!

És még az is lehet, hogy a triumvirátus egymásra is rátromfol, persze most is Skype – on, hogy Biczónak és Fodornak legyen dolguk a technikával. Bezzeg régen más volt. Más volt?

2020-11-23 13 óra
2020-11-23 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A fő téma a HIT.

Elsőre egyszerűnek tűnik, hiszen Rékai elfilozofálgathat a különböző definíciókról, Fodor újabb „ hiszem, ha látom „ történetekkel szórakoztathat, Varjú pedig tobzódhat a zenei és irodalmi bejátszásokban, mert azt hiszi, ha neki tetszik, hát másoknak is.

Szóval, elképzelhetetlen irányokba is fordulhat majd a beszélgetés. Az urak lemerülhetnek emlékeik mélyére, bár vita nem nagyon lesz, hiszen a hit azért hit, mert nem lehet róla racionális érvekkel vitatkozni. És akkor még nem is került szóba a vallás, az egyház és a hit háromszöge. De szóba kerülhet a hittan és hitbizomány, a hitvallás és hitcikkely, a hitbuzgalom és hittérítés, a hitéletet és hithűség, a hitehagyás és a hitvita mégis.

Jaj, el ne felejtsem, van itt még egy összetett szó, ami a hit-tel kezdődik. Hitványság. Uramisten, hány hitvány gazember élősködik rajtunk!

Szóval hit. Mert hittünk a szerelmében, a barátságában, a lovagiasságában, a tisztességében. Naivak voltunk?

És miben hittünk gyermek – és kamaszkorunkban? Mit szerettek volna, hogy elhiggyünk? Rájöttünk – e arra , hogy amiben nagyon hittünk, végül nem működött, nem úgy volt. Hogy mások hite erősebb volt.

Hitetlenkedtünk. Aki bennünk hitt, csalódott a végén? Bizakodtunk, reménykedtünk, bizalommal voltunk, jóhiszeműen közeledtünk, meggyőződéssel álltunk valaki, valami mellé, legyen az eszme, párt, csapat, barát, kedves, gyermek, szülő, munkatárs, tanár, rendszer, csoport, gyülekezet, felekezet, vezető, bálvány, eszmény, példakép, elv és társ. Aztán mi lett?

Tudjuk, meg kell egy picit nyílnunk ahhoz, hogy az emlékek mélyéről felbukkanó érzelmeket vállalni lehessen, de hát magunk közt leszünk, s hiszünk abban, hogy sikerül. Talán az egyik klasszikus „ Hatszavas” -ról is véleményt formálhatunk, ami így szól: „ Mindig hívő voltam. Az isteneim változtak. „

Nos, erős a hitünk abban, hogy minden technikai akadállyal megbirkózunk, s szólni fog Retróban három retrós, akik még nem legendák, de hiszik, hogy azzá lesznek.

2020-11-16 13 óra
2020-11-16 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

A nagy sikerre és az óvórendszabályokra tekintettel folytatódik a Retro Skype – os adása, földrajzilag felölelve a Szentendre –-Óbuda – Érd- Parkváros Bermuda – háromszöget. És hogy a nagy elzárkózásban el ne tompuljunk, élesítsük meg kicsit az agyunkat és a fülünket, a vezető témaszál ugyanis a vágószerszámok, éles tárgyak, éles dolgok lesznek, persze számtalan dimenziójú asszociációkban és a személyes régmúltban vájkálva. Mert kinek – kinek neveltetése és környezete szerint csak – csak volt egy svájci bicskája, vagy egy bökő, egy tőr, egy kiskés, egy olló, egy balta, egy fejsze, egy szekerce, egy stílfűrész, egy borotva, egy penge, egy sniccer, egy szike, a kinyitható, a duplaélű, a fogazott, a többfunkciós, a házi, az élezett, a halef, a bozótvágó, a macsete, a bárd, a dikics és persze a rozsdás.

És titkos is volt, mert kés villa olló gyerek kezébe nem való, de azért vágtunk, szúrtunk, metszettünk, metéltünk, daraboltunk, szeleteltünk, zsigereltünk, fentünk, éleztünk és fényeztünk.

Szóval ha kiélesedett füllel belehallgatnak a műsorba, kiderülhet, hogy kinek vág az esze, kinek tompább az emlékezete, kinek kellene már egy kis fenőkő, egy fenőszíj, ki reagál élesen és még tán az is, ki a kevésbé éles kés a konyhafiókban. Vágjunk bele!

2020-11-09 13 óra
2020-11-09 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Mégpedig a járványügyi rendszabályok miatt Skype segítségével, csak az éterben és szívben összekapcsolódva. Fodor Szentendrén, Rékai a Tímár utcában, Varjú pedig Érd – Parkvárosban. Miki bácsi pedig pihen, feladatát a Boss vette át. Szóval új körülmények, de régi észjárás.

A téma pedig a LEG. De nem a láb angolul, de nem is a szimpla legek. Tehát nem lesz legény, legelő, legenda és ilyenek, de lesz legnagyobb, legkisebb, legfájdalmasabb, legboldogabb, legemlékezetesebb, legnevetségesebb, legmegdöbbentőbb és lesz még legesleg és még ezt is lehet fokozni. Mert mi és ki dönti el, melyik is valójában a leg…? Van objektív mérce vagy csak szubjektíven gondolunk valamit – valakit annak? Ugyanaz a leg volt a megélés pillanatában és pár évtizeddel később? Vagy jött másik , és jött új, és jött másmilyen, rosszabb és jobb, és már a régi leg távolra került az első helytől. A nosztalgia újult erőre kap a mai műsorban is, feltörnek az igazi retro megélések harminc – negyven évvel ezelőttről is.

A csapat tehát nem hagyja magát, és néha még esetlenkedik az új technikával, de azért a megszokott hangulat nem marad el. Hallgassák meg, legalább megtudják a részleteket is és legfeljebb jól fognak szórakozni.

2020-11-02 13 óra
2020-11-02 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Koszorúk, virágok, mécsesek, régi fényképek, közös emlékek, csend, ima, családi történetek, baráti sztorik, szerelmes pillanatok. Csak az egyik már nincs. És a másik még van. És visszagondol, sír, nevet, sóhajt, szomorú, könnyesen derűs, elcsukló hangú, emelkedett, szeretetteljes. Gyönyörű zenék, szívbe hatoló versek és a műsorvezetők személyes érzelmei. Többet erről írni nem ildomos. Mondani pedig majd az adásban.

Tehát 2020. november 02 – án , hétfőn 13 -15 óra között a Retro halottak napi emlékező műsorát hallják.

2020-10-26 13 óra
2020-10-26 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Hát eljött ennek is az ideje, mert hát persze egy nosztalgikus műsorban természetes, hogy állandó téma, a múló, a rohanó, a régmúlt, az állni látszó és még ezernyi irodalmi és hétköznapi jelzővel illetett IDŐ. Mert egy biztos, mindig idő van. (Most épp undok, esős.)
De mindig van idő? Hiszen elillan, elsuhan. Megállítanánk, de nem lehet, és mégis néha megáll, elröppen, cammog, soha nem jön el. Hol van már, hol van az az idő?
Mint a sportban, mi is kérnénk időt, csak néhány pillanatot, percet, napot, hetet, hónapot, évet, éveket, életet! De hiába.
Hányszor kérdezzük, mennyi van még hátra ebből – abból. Jó lenne tudni, hogy mennyi és aztán még sem szeretnénk.
Van, hogy máshogy telik az idő. Az óra vége felé, felelés előtt, kicsengetésre várva, vakációig számolgatva, határidőkor, késéskor, elkéséskor, felkeléskor, lefekvéskor, reggel, este, későn, korán, de sohasem időben.
Anno – lám ez is régi szóhasználat -, szóval régen még bemondták a vonalason, a tárcsás telefonok idejében, hogy mennyi a pontos idő. És anno volt napóra, állóóra, zenélő óra, karóra, mutatós, digitális, de már az órásnak is letelt az ideje és toronyórát sem kapunk láncostól.
Idő és óra.
Állítgatni kell, előre, hátra, nyári – téli, őszi –tavaszi. Tán a mostani lesz az utolsó. Sötétebb idők jönnek akkor most? Vagy korábban érkezik a világosság?
Vagy, – képzavar vagy inkább szózavar jön -, szóval, hogy is állunk ezzel az állandóan fogyó időnkkel? Várunk még valamire, remélünk még valamit? Vagy már csak a régi idők a fontosak? – Hiszen egyre többet megyünk vissza az időben, tán mert a régi kép már élesebb, a nemrégi meg már felejtős. Mikor is volt pontosan? Vagy csak kábé, vagy már minden elhomályosul idővel?
Retró lesz, lassabban “telő” idők a hatvanas – hetvenes évek időszakából, az idős urak emlékeiből vagy már képzeletéből.
Közel két óra, ki tudja mire lesz elég. Kiderül idővel.

2020-10-19 13 óra
2020-10-19 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Verkli – ez a következő nosztalgiázás hívószava. Nyilván tudjuk, hogy ez nem wurlitzer, nem is kíntorna, de csak-csak jelképez egy nem is rövid időszakot régmúlt ifjúkorunkból, a furcsa zenélésekből, amikor forog a tekerő és egy idő után a nyikorgásból előtűnik egy dallamfoszlány, abból egy homályos emlék, egy érzés, egy hang és máris elmerülünk egy hangulatban. És legyen téma a lemez is, a bakelit, a vinil, ami segítségképpen borítja a Bézs rádió stúdiófalait is, mindenkinek van-volt otthon, csereberéltük, csempésztük, eldugtuk, gyűjtöttük, dedikáltattuk, óvtuk, törölgettük, karcoltuk, borítóból ki, borítóba be, lemezjátszóra fel, lemezszekrénybe el, mert kevés volt, ritka volt, drága volt és tökéletes volt ajándéknak egy -egy nehezen beszerezhető példány.

És egyszer csak beindult a mi saját lemezünk is, valami élet, valami létezés, valaki valahonnan felrakta, állt egy ideig, majd belendült, el kezdett forogni, egyre gyorsabban, és végre rápattant a tű is, karistolt egy picit, mire megtalálta a barázdát és szépen tekergett, feldobva egy biztos, szép jövő ígéretét, de aztán valaki meglökte a lejátszót, ugrott a tű, volt egy kis nyivákolás, kimaradt pár barázda, esetleg újra indult az elejéről, valami miatt megakadt és csak visszaugrott, és csak visszaugrott, és csak visszaugrott, amíg bele nem avatkozott valaki fentről, és néha rossz sebességgel forgott, 33 1/3 – os helyett 78-assal ment és magas hangon karattyolt, vagy a 45-öst játszottuk 33-ason lassú medvehangon, de valami csak nem stimmelt és váltani kellett, sebességet, lejátszót, tűt , csak az a fránya lemez maradt a miénk, mert hiába nem ezt akartuk, hiába volt hibás, visszavinni nem lehetett, a Nagy Pénztártól való távozás után már nem reklamálhattunk, ezt kellett nyomatni és ha szerencsénk volt, akkor végigment az utolsó számig, de volt akié nem ért már el odáig, a lemez is megrepedt, eltört, leesett, elkeskenyedtek a barázdák és nem lehetett már felújítani, elcserélni, esetleg csak szépen visszatenni a borítóba és reménykedni, hogy egyszer egy másik világban valaki majd kinyitja és megtalálja.

Milyen volt a mi saját lemezünk pár évtizeddel ezelőtt, hová forgott el napjainkig? Hiszen még megvan, ha már nem is tökéletes a hangzása, de még néha itt van a Retró-ban. Itt lesz.

Tehát 2020. október 19 – én , hétfőn 13 -15 óra között újra jön a Retróban a Retr(i)ó!

2020-10-12 13 óra
2020-10-12 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

ÁLARC – ez lesz a téma a következő adásban, de mivel ez állítólag retro ( nem retrográd…) műsor, ezért természetesen nem a maszkokról lesz szó, bár minden résztvevő betart majd minden megelőző előírást. Maszkban beszélgetünk, de vajon alatta a saját arcunk van, vagy maradt ott valami plusz, láthatatlan álarc is, amit az eltelt évtizedek tettek fel, hol finoman adagolva és igazolva létüket, hol hirtelen pattantak fel ránk egy-egy váratlan helyzetben? Szó eshetne persze akár a gázálarcokról is, szigorúan kerülve a tabunak nyilvánított katona emlékeket ( „szimatszatyor”) vagy a munkavédelmi porálarcokról, de valószínűleg inkább a szemmel nem érzékelhető típusok kerülnek említésre, kivéve talán a bálokhoz, karneválhoz, cirkuszhoz, bohóchoz kötődő emlékeket, melyek ifjúkorunk szerves részét képezték.

Mert ki tudja már, hány hónaposan tették ránk az elvárások, helyzetek, előírások, szokások, nevelési módszerek az első finom réteget, ami mögé el lehetett, kellett bújni, hogy ne tűnjön fel igazi valónk, gondolatunk, grimaszunk, véleményünk, hogy besimuljunk a többségbe, akik persze szintén álarcot viseltek és ez így ment minden egyes nappal tovább, egyre több álarc rakódott fel, néha súlyuk már olyan nehéz és kibírhatatlan volt, hogy leestek rólunk, felfeslettek, szétszakadtak, de azért nem engedtük, hogy minden láthatóvá váljon, gyorsan cseréltük őket, éppen, amire igény volt, akár napközben többször is, hiszen volt-van otthoni álarc, egy a főnök előtt, egy a beosztottnak, egy a szomszédnak, a gyereknek, az utcának, a nyilvánosságnak, a barátnak, a szeretőnek, a megcsaltnak, az árulónak, az elárultnak és amikor végre magunkba roskadva a tükörbe pillantunk, már nem is tudjuk, milyen volt nélküle, milyenek voltunk, amikor még nem volt rajtunk. És felismerjük-e máson, másnál a jelmezt, a maskarát, az álcát, az álruhát, lehull-e egyáltalán valamikor, vagy már mindenki farizeus, képmutató és már teljesen elveszik a bizalom, hiszen mit lehet tudni…

Az örökifjú szerkesztők azért tudnának mesélni az elmúlt nem kevés év megélt felismeréseiről a témában, és talán fognak is. Vagy maradnak az álarcok? Hallgassák meg, kiderül! Vagy nem…
Tehát 2020. október 12 – én , hétfőn 13 -15 óra között újra jön a Retróban a Retr(i)ó!

2020-09-28 13 óra
2020-09-28 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Valószínűleg médiatörténeti kuriózum következik a Rádió Bézsben, a következő Retro témája – mi sem természetesebb egy rádióban – : Az ILLAT. Nyilvánvalóan mélyen átgondolta ezt az ideát az ötletadó Rékai dr., epedve várjuk tapasztalt megoldásait…

De valóban, mi más is idézne fel jobban régi, múltba veszett életeseményeket, élményeket, hangulatokat, találkozásokat, mint az illatok. Lehetne persze most Proust-tal kérkedni, de évtizedek által eltemetett, soha vissza nem térőnek gondolt életpillanatok térnek vissza egy – egy illat szippantásakor. Illatok kötnek személyekhez, épületekhez, konyhákhoz, pincékhez, padlásokhoz, lépcsőházakhoz, öltözőkhöz, lányszobákhoz, fürdőkhöz, boltokhoz, idegen országokhoz, szerelmekhez, csalódásokhoz, utazásokhoz, iszogatáshoz, eszegetéshez, szippantáshoz és más titkos élményekhez. Mert volt néha egy-egy parfüm, urambocsá’ egy kölni, egy naptej, egy after shave, egy hajszesz, egy dezodor, egy rúzs, egy frissen vasaltság, egy frissen fürdöttség, egy fűszer, egy olaj, egy meghatározhatatlan sejtillat egy érintés után. Egy aroma, egy odor, egy buké.

Meg persze azért voltak szagok is, büdösség, bűz, oroszlánszag és társai, betegségszag, öregségszag, férfi öltöző, körlet, kollégiumi szoba, másnaposság, ötödik napos szerelmi bánat, öklendezés, bonctan óra, gyomorrontás, ájer, doh, mosdatlanság, Balkán, India, Afrika és mindenféle idegenség.

Mert az illatok és a szagok tulajdonképpen egy élettörténet, meg lehetne alkotni kép és hang nélkül is, a „ mozi „ csak kifújná ránk az adott helyzetre jellemző odort. A Retro most hangban kísérli meg ezt és szigorúan régi saját élmények mentén. Valami bűzlik természetesen Dániában, kiszagoltuk, hogy valami nincs rendben, megorroltunk valakire, aki fenn hordta az orrát, beleütöttük az orrunkat, borsót törtek az orrunk alá, elvittek valamit az orrunk elől, néha lógott az orrunk, és ha puha volt, tudtuk, hogy hazudik, ahogy Pinokkiónak is megnyúlt.

És még lesznek meglepetések, de ezeket nem kötjük a tisztelt hallgatók orrára – egyelőre. Inkább hallgassák meg a műsort!

Újra jön a Retróban a Retr(i)ó!

2020-09-14 13 óra
2020-09-14 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

A következő Retro műsor téma keresésekor Fodor rátapintott a lényegre! Imígyen szólt: A téma legyen a NŐ!

A Rádió Bézsben természetesen rengeteg „ női „ téma fordul elő, szépen reprezentáltak a hölgyek a műsorkészítők között, a férfi „ dolgozók „ udvariasak, előzékenyek, tisztában vannak a nemi és politikai korrektség minden vonatkozásában és azokat alkalmazzák is.

Szóval a Nők! Valamit talán csak tud még valamit villantani ezzel a 3+1 rutinos médiás bölény.

Mert ez azért nem egyszerű, és nem csak a koruk miatt. Mert itt nincs helye alpári humornak, nem lehetnek hülye viccek, tojáshéjon kell járni, a PC –ről nem is beszélve, és nincs finom hümmögés, elhallgatás, kétértelműség, enyhe utalások, nem lehetnek nevek, sőt álnevek sem és finoman kell játszani a pozitív visszajelzésekre.

Szóval a Nők! Mióta megszülettünk, jöttek sorban a nők: Az édesanya, a szülésznő, a védőnő, a dadus, az óvónő, a tanítónő, a szomszéd néni, a nagymama, a nagynéni, az első kislány, a második nagylány, a színésznő, a táncosnő, a sportolónő, a bemondónő, az énekesnő, a menyasszony, a feleség, az ex, az új, a titkos, az alibi, a lánygyerek, a lányunoka, az unokahúg, a kolléganő, a rendőrnő, a kalauznő, a házmesterné, a pincérnő, a szakácsnő, a barátnő, a gondozónő, az ápolónő, a doktornő és a többiek, kinek miből mennyi jutott. De az biztos, hogy hatásuk a férfiember életére felmérhetetlen.

És az is száz százalék, hogy amikor elindulnak majd a visszaemlékezések a műsorban a pár évtizeddel ezelőtti történésekre, nemigen lesz macsóskodás, az 1-essel kezdődő személyi szám emlegetése, fölényeskedés, álfelsőbbrendűség. Valószínűbb lesz pár sóhaj, elhalnak néha a mondatvégek, feltörő érzelmek, szeretet, szerelem, gyengédség meg ilyesmik veszik át a terepet, még a legmélyebb sebeket is be fogja lengeni valami megszépítő lélekfuvallat, mert a szerkesztő urak pontosan tudják, érzik, élték és élik azt a szót, hogy.

Szóval megint csak Fodornak lett igaza…

Újra jön a Retróban a Retr(i)ó!

2020-09-07 13 óra
2020-09-07 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Manapság hogyan is élhetnénk meg másként ezt a karanténos időszakot, mint korlátozások együtteseként, amikor nem tehetjük meg mindig és mindenütt azt, amit éppen szeretnénk. Ez az érzés azonban nem új, megéltük már számtalanszor eddigi életünk során, tehát kiváló retró-téma! Mert bizony szabadon szárnyaltunk volna kora ifjú korunktól kezdve, de mindig jött valami korlát, gát, határ, szabály, tiltás, engedélyhez kötöttség, beszorítás, gúzsba kötés, mindig volt persze, akinek lehetett, szabadott, aki valamiért bennfentesebb volt, akit irigyeltünk ezért. Volt persze, amikor szabadok lehettünk volna, de mégsem tettünk meg különleges vagy akár szokványos dolgokat félelemből, a következményektől való tartás miatt, vagy csak unalomból, érdektelenségből.

De az emberi természet azért olyan, hogy szívesen áthág, átles, átmászik, átrak, átugrik, átlép, átszalad , átszökik, állja útját bármilyen kerítés, törvény, szokásjog, barikád, határ, fal, akadály, csapda, aknamező, árok, torlasz, sorompó, mezsgye, gyepű.

Nem engedtek el a szülők, tiltottak a tanárok, ágyba parancsolt az orvos, büntetésben voltunk, visszaküldtek a bejárattól, egyenruhát kellett venni, megnyiratkozni, tagsági kellett vagy igazolvány vagy igazolás, vagy orvosi, vagy szülői, és persze csaltunk, hazudtunk, tereltünk, hamisítottunk, beslisszoltunk, belógtunk, kilógtunk, mert bentről kifelé volt jobb és kintről befelé volt kívánatosabb.

Egészen biztos, hogy a Szerkesztő Urak mindegyike hordoz vágyott szabadságát korlátozó emlékeket és ehhez természetesen kiváló időszak volt a hatvanas-hetvenes évek, na vajon miért is?

Kedves Hallgató, ha nem korlátozza éppen semmi, akkor szabadon hallgassa meg a műsort. Fodor, Rékai, Varjú és persze a „billentyűknél” Mohácsi, aki hozzászólhat majd, ha szabad…

Tehát 2020. szeptember 07 – én , hétfőn 13 -15 óra között újra jön a Retróban a Retr(i)ó!

2020-08-24 13 óra
2020-08-24 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

újra élőben a „New Retro” hármasa!

És hogy mi lesz a téma? Titok.

Itt be is fejezhetnénk az előzetest és hagynánk a Hallgatót egyre izgatottabb bizonytalanságban ( jó módszer ez mostanában a közösségi médiában), és mondhatnánk, hogy csak ott és csak Önnek és csak akkor. Pedig most igazat írtunk, a téma a titok lesz. Amit nem is olyan egyszerű megfogalmazni, valamiféle rejtély, esetleg misztérium, talány, valami, ami bizalmas, leplezett, palástolt, burkolt, rejtett, amit nem szeretnénk, ha tudna más is, esetleg egy kiváltságos kör sajátja, hiszen a tudás hatalom, az információ is az és ha csak kevesek tudják, az nyertes helyzet.

De lehet ez egy gondolat, egy szándék, egy magyarázat, amiről senki nem tud, aztán majd vagy kiderül magától, vagy kiderítjük, felfedjük, leleplezzük, de addig tudni tilos, nem kívánatos.

Amúgy az egész világ tele volt és van titkokkal. Mert van hadititok, üzleti titok, magántitok, államtitok, know how, titkos összetevők, egy kis édes titok és van nyílt titok is.

Szeretünk titkolózni, hiszen az kicsit sejtelmesnek, megközelíthetetlennek mutat bennünket, bennfentesnek, jól értesültnek és finoman jelezhetjük a másiknak, enyhe felsőbbrendűséggel : De ne mondd el senkinek! Persze, ha már ketten tudják, az már nem titok. Pedig nagyon próbáljuk eltüntetni, leplezni, eldugni, vannak titkos helyek, gyűjtemények, titokszobák, titkos fiókok, titkos találkák, titkosírás, és a titokgazda bármiről eldöntheti, mi és meddig titok a többség számára. Van, ami aztán soha nem derül ki, valaki magával viszi a túlvilágra, misztikus, megoldatlan rejtély marad, próbáljuk magyarázgatni, találgatunk, jönnek a földönkívüliek, a más dimenziók, az örökre elveszettek, de mindig születnek új titkok is, mert valamit mindig titkolni kell, mert az olyan jó.

Talán az amúgy őszinte, nyílt, mindig az asztal fölött tárgyaló szerkesztők életében is akadt pár titok, ami később kiderült, vagy még ma is az, titkos érzelmek, kapcsolatok, be nem vallott cselekedetek, eltüntetett bizonyítékok, titkos árulások, beköpések, ártások, de hasznosságok is, voltunk talán titkos jótevők, de esetleg kutakodtunk mi is mások titkai után. És mondtuk mi is néha: Ja? Ez volt a nagy titok? És ugye a végén úgyis minden kiderül. Na ezért is hallgassák feltétlenül a következő Retro adást, 10 fontos titok fog kiderülni, amiből a hetedik rendkívül meglepő lesz…J

Pszt, elárulok egy titkot: négyen lesznek a stúdióban: Fodor, Rékai, Varjú és Mohácsi.

2020-08-10 13 óra
2020-08-10 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Reméljük, bekapcsolják, hogy kikapcsolódjanak!
Ugyanis a téma az egyre fiatalabb és mozgékonyabb
szerkesztők között most a kikapcsolódás lesz
. Méghozzá
minden fajta, aktív, passzív, hangos, csendes, pillanatnyi és
több napos, egyszeri és rendszeres. Mert ki kell engedni a gőzt!
Mert ha bent marad…
Egészen biztos, hogy volt pár emlékezetes kikapcsolásunk. Jól
esett vagy nem, de mégis belesodródtunk valamiféle nem
megszokottba, a hétköznapitól elütőre, mert kellett, mert
szükségünk volt rá, mert nem lehetett másképp kibírni, mert
akkora árulás ért, jöttek a váratlan csapások, a szakítások, a
pofonok, a sírások, és egyszer csak elég volt! Elmenekültünk,
hogy nehogy elég legyen egyszer.
Elbújtunk a világ elől, jó volt kicsit sajnálni magunkat, jó volt
elgondolkodni, vagy éppen nem gondolkodni. Jó az, amikor
senki sem lát minket illetve jó lenne, ha látna, csak titokban,
nem könnyű ez.
Volt úgy, hogy éppenséggel a csendből volt elég. A monoton
zakatolásból, az unalmas kollégákból, az egyenviccekből és ki
kellett szabadulni, zajongani, átt kellett táncolni egy éjszakát, ki
kellett vetkőzni magunkból, el kellett vesznünk és el kellett
veszíteni kicsit önmagunkat. Rázni és felrázni, pörögni, forogni,
a társaság közepének lenni, röhögni, drukkolni, csápolni,
bulizni, partizni, incselkedni, flörtölni, éjszaka fürdőzni, nappal
aludni, inni, enni, szívni, fújni és mindent kifújni, elfújni.
Agyat tornásztatni, végre könyvet olvasni, filmet nézni,
színházba eljutni, futni egyet, úszni kettőt, bringázni,
hőlégballonozni, repülni, hajózni, sétálni, dumcsizni, trécselni,
pletykálni, poénosnak lenni, komolyan bólintgatni, emlékeket
rendezgetni, selejtezni, takarítani – kívül és belül -, meditálni,
spekulálni, eltervezni, bakancslistázni, végre felhívni,
meglátogatni, üdvözölni, elköszönni, elbúcsúzni. Volt úgy.
Volt úgy, hogy nevetni, sírni, szipogni, meghatódni, orra esni,
hátradőlni, visszaadni, visszakapni, hiányozni, megelégelni,
felélni, megélni, élni kellett.

Szóval esetleg arról lesz szó, hogyan óvtuk a test – lélek –
szellem egységét. ( ha nem lett volna világos…)
Fodor, Varjú, Mohácsi és talán Rékai is a stúdióba!
Vagy ha
nem, Rékai otthon, de hál’Istennek mindenki élőben!

2020-07-27 13 óra
2020-07-27 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

GUBANC – mondta a Főnök, és persze rögtön az is lett, agyban, gondolatban, emlékekben, pici ijedtség is beköszönt, mit lehet ezzel a témával kezdeni, pláne retro ?! Gubanc – ráadásul ez most nem egy kutyanév, hanem ténylegesen azt jelzi, amikor az Élet hosszú, sima országútján el kezdünk zötykölődni, esetleg eltévesztjük az irányt, lezárják az utat, terelés van, sőt az is előfordulhat, hogy az egyirányú forgalomban szembejön éppen valaki, oldalra nézünk és baleset nyomait látjuk, visszatolatnánk, de nem lehet, később kifogy a benzin, kidurran a gumi, füstöl a motorháztető, beragad a kézifék és még a kuka utas is beleszól a vezetésbe és hol van még a vége. A rendőrről nem is beszélve…

Gubanc, itt kellene fitogtatni a szerkesztők megkérdőjelezhetetlen klasszikus műveltségét is, úgymond Ariadné fonala, a gordiuszi csomó, „ kövesd a sárga köves utat” , oldás és kötés… na ugye. De nem tesszük, mert maradunk a hétköznapoknál, régmúlt életepizódoknál, amelyek ma is kísértenek még, érzelmeket váltanak ki és bizony velünk élnek. Mert volt, hogy „ gond – probléma jelentkezett „, hogy nehéz volt kibogozni a csomót, a bogot, görcsbe állt minden, pácban voltunk, jött a kis veszedelem, egyikünk csávába, másikunk kutyaszorítóba került, gáz volt az egész, a bajban ismerszik meg az ember, és ott voltunk nyakig a slamasztikában, csak a vesződség volt mindennel, a galiba, és akkor még a bökkenő is beszúrt.

De mivel az élő adásban még mindnyájan jelentkezünk a Rádió Bézs stúdiójából, úgy látszik, csak sikerült túljutni minden akadályon, félreértésen, összeveszésen, pletykán, zsaroláson, irigykedésen, féltékenységen, szakításon, áruláson, és mégis vagyunk, vagy ahogy a Főnök nagyszerűen idézte ( Vele kezdődik és végződik a Minden – is ): Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. J

Tehát 2020.07.27. hétfőn 13-15 között újra jön a Retro-ban Fodor János, Rékai Gábor ( otthonról ) és Varjú Tamás, a Retr(i)ó !

2020-07-13 13 óra
2020-07-13 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Hétfőn 13 órától közel két órára újra élőben a „New Retro” hármasa!

Ugyan nem péntek, de legalább tizenharmadika! Szerencsés nap vagy balszerencsés? Kinek, mikor, milyen napot jelentett a múltban? Hiszünk-e babonákban, bejött-e már valamilyen szerencse szimbólum, eredményes volt-e bármilyen szerencsevonzó hókuszpókusz, nyertünk-e már nagyot, vesztettünk-e már hatalmasat, ott van-e a tárcában, zsebben, éjjeli szekrényen a rozsdás patkó, a négylevelű lóhere, a mandala, a lótuszvirág, mit jelent a szűz kéz?

Mert függőek is lehetünk a szerencsétől, lehet mázlink, másnak mákja volt, csak megszületnie volt nehéz és persze van, akit üldöz a balszerencse. Milyen szerepet játszik a szerencse az életünkben? Hiszen még a Himnuszban is ott kísért a balsors. Vannak- voltak sorscsapások, szerencsétlenségek, katasztrófák, viszontagságok, én túléltem ő nem volt ilyen szerencsés. Van-e szerencse a sportban, a tudományban, a művészetben? Relatív-e a szerencse? És kívánunk-e még jó szerencsét?Tudjuk-e még mit jelent, hogy szerencse fel, szerencse le?

És persze örök a bizodalom, vesszük a lottót, a totót, kaparjuk a sorsjegyet, küldjük be a megfejtést a nyereményjátékra, és megnyugtat, hogy közjegyző is van, de persze mi is elgondolkodunk a városi legendán, hogy mindig ugyanaz a kör viszi haza a felhalmozódott nagy nyereményt. És kutatunk fémdetektorral a kincs után és keressük a vagyont érő titkos festményt a használtcikk piacon és feltúrjuk a padlást is eldugott gyémántok után. És játszunk a szerencsével, de játszunk- egyben az életünkkel is? Járunk a lovira, helyre –tétre- befutóra , ütjük a blattot, ráhívunk, tartjuk, pörög a golyó, zörög a félkarú rabló, és a szemünk már üveges, a pénz fogytán, és jön a kölcsön, az uzsora, jó esetben az elvonó és mi minden esik még áldozatul a szenvedélynek. Mert nyerni jó, hiába tudjuk, hogy nullához közeli az esély, hátha egyszer bejön. Pedig a Nagyi régen megmondta, hogy ez a bolondok adója. És Fodor jóbarátja is leszögezte: Az életben a legfontosabb a szerencse. Persze peches ember ne menjen a jégre és Sári is peches nő volt a régi sláger szerint. Még szerencse, hogy a Retro stábja kitart a viszontagságok közepette is és remélhetőleg nem fognak szerencsétlenkedni az adás alatt. A szerencsés hallgatók közt viszont ezúttal nem sorsolunk ki semmit…

Tehát 2020.07.13. hétfőn 13-15 között újra jön a Retro-ban Fodor János, Rékai Gábor ( otthonról ) és Varjú Tamás, a Retr(i)ó !

2020-06-29 13 óra
2020-06-29 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Közel két órára újra élőben a „New Retro” hármasa!

Forgatókönyv ( részlet ) 13.00 – 13.04

Fodor – Elárultunk már annak idején 2018-ban egy bennfentes titkot, azt tudniillik, hogy hogyan indult el a Retro műsor a Rádió Bézsben.

Varjú – Megismétlem. A Katarzis adások mindig 12-13 óra között mentek, ami ugyebár ebédidő. Fodor és jómagam egyre többet beszéltünk a régi buktákról, uzsonnákról, reggelikről, s nyeltünk nagyokat. Hiába, ebédidő!

Egyszer csak a Boss azt mondta, s keményen előredöfte mutatóujját: Na erről kellene műsort csinálni!

Fodor: – És megcsináltuk! Katarzis után RETRO!

Varjú: – Persze az első két adás a gasztronómiai nosztalgiáról szólt. Tudtam, ismerve az urak szükségleteikhez való hozzáállását, nem biztos, hogy elég lesz a témához egy adás. Ugyanis enni, inni és dumálni minderről mindig fogunk! Például konyhai és kocsmai élményeinkről gyerek- és kamaszkorunkból, amikor még dúlt a szocializmus és senkinek nem volt sok pénze, de étel-ital mindig került. Nem is voltak nagy lázadások tele gyomorral.

Fodor: – Nem is voltak nagy lázadások tele gyomorral. No mindegy. Mi beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk. Emlékeznek? Menzakaja, óvodai uzsonna, tízórai, ételbár, tejbüfé, talponálló, kolbászsütő, pék, napközi, táborok, vasárnapi ebéd, ünnepi menük, cukrászda, fagyi, piac,

Varjú:- kisbolt, kisvendéglő, csárda, írógéppel írt étlap, blokk, műanyagtálca, alumínium evőeszköz, kisbicska, melegszendvicssütő, remoska, sparhelt, stelázsi, spájz, verem, szódás, jeges, konyhásnéni, kenyereslány és a többiek.

Fodor: és mindenkinek ismerős volt a hitlerszalonna, a nyögvenyelős bukta, a száraz pogácsa, a habroló, a sajtos roló, az utasellátós csoki, a bambi, az utasüdítő, a szörp, a fröccs, a jaffa, a szimpla, a dupla, a felvert tejszínhab, a diplomatapuding.

Varjú: – A zónapörkölt, az adag vaj, a szelet kenyér, a vesevelő, a csontleves, az erőleves, a paradicsomos káposzta, a tökfőzelék, a stefániavagdalt, a pasztőrözetlen sör, a pezsgőpor, a bocskorszíj, a korfu, a kasu, a melba, a kismackó, a melódia, a barna bonbon, a százszorszép doboz, a dianáscukor, a töltetlen savanyú, a pille, a selyem, a citromos nápolyi, az édes tölcsér.

Fodor: -, a keszeg, a lángos, a palacsinta, a kompót, a sóskifli, a kimért tej, a karamell, a cikória, a citrompótló, a pacsni, a búrkifli, a túróstáska, a háromhatvanas, az ötvenfilléres, a kevert, a császárkörte, a lánchídbrandy, a rumpuncs, a krampampuli, a bólé, a napóleonkonyak, a kisüsti, a szovjetszkoje igrisztoje, a sztolicsnaja, a radeberger, a kinizsi, a táncos, a családi, a házi, a zsíroskenyér, a tojásleves, a köménymagos, a lebbencs, a sóska, a spenót, a finom (brr), a főtthús meggyszósszal, a forró gyümölcsleves, a grenadírmars, a káposztáskocka, a sárgaborsó,

Varjú: – a minyon, a piskóta, a fánk, a bácskai, a rizskoch, a tarkedli, a nudli, a mákostészta, a sajtostészta, a balatonszelet, a pilótakeksz, a boci, a maci, a zizi, a frutti, a stoli, a télifagyi, a limo, a sűrített tej, a golyórágó, a cigirágó, a konzum szalon, a habkarika, a bedeco, a fagyipor, a kojaknyalóka, a krumplicukor, a hidegcsomag, a mesesajt, az öcsi, a boci, a sertésmájkrém, a k-vagdalt, a szardíniakonzerv, a teavaj, a lapka, az albertkeksz, a teasütemény, a bilagit, a lucullin, a cotazimforte, az epecsepp, a gyomorkeserű,a namégegyutolsót…

Fodor – De hagyjuk meg a többit az élő adás spontaneitásának! Rékai doktor otthonról, Mohácsi mester a keverő pult mögül, Varjú kollega velem szemezve köszön inkább.

Rékai: Jó napot!

Mohácsi: Itt vagyok

Varjú: Tisztelettel köszöntöm a hallgatót

Fodor: És én is, a fodor!

Zene

2020-06-15 13 óra
2020-06-15 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Hétfőn 13 órától közel két órára újra élőben a „New Retro” hármasa!

Folytatódik a témadobálás egymásnak és remélhetőleg a Hallgatónak is a múltból a jelenbe vezető visszatekintések vonalán. Mohácsi „ Mikibácsi” már alig várta a keverőpultnál, hogy újra összeálljon a Retro sokáig nélkülözött társasága, most annyi finomsággal, hogy Rékai doktor élőben, de nem a stúdióban lesz jelen, hanem a karanténban megszokott módon online, de a hallgatók ebből remélhetőleg semmit nem fognak észrevenni. S főleg nem veszik a szívükre, ugyanis a téma most nem lesz más, mint a SZÍV. Igen, csupa nagy betűvel, hiszen hogy mennyit ér a szív, arról a szerkesztők ugyancsak rendelkeznek emlékekkel, nemcsak a rég- , hanem a közelmúltból is. Nem szabad elfeledkeznünk a szívről, de nem is tudnánk, hiszen az egy átlagos élet alatt 2,25 milliárdszor dobban. És persze néha kihagy, és a ritmus is megbicsaklik, és fárad, de fáradhatatlannak kell lennie, hiszen a szívtelennek tartott ember sem az, mert akárhogy titkolja, neki is van. Mindig előkerül, hiszen valamit tehetünk szívesen és nem szívesen is, és van sportszív és jégszív és nagy szív, szerelmes szív, és hányszor rajzoltunk, adtunk és kaptunk szívet, kis pirosat, virágból kirakott hatalmasat, és van szív „ szmájli” és „ emodzsi”, ugye, kis szíveim? És szív küldi szívnek szívesen és beleremeg a szív, ami nem is mindig olyan jó. És óvni kell és szeretni kell és kímélni kell és dolgoztatni kell és pihentetni kell, aszerint, hogy éppen mit élünk meg az életünkben.

És persze bizarr módon azért megesszük a szívpörköltet is, amit szívvel-lélekkel készítettek, és „ ne legyél már szívbajos” – kívánjuk – bele nem gondolva a tényleges tartalomba. És azt is mondjuk, hogy „ Légy Szíves!”, pedig aki már volt, nem feltétlenül akarja még egyszer. És persze a magyar ember gyakran szív ( bocs J ).

Szóval nagyon szívesen leszünk együtt ismét és szívünk mélyéből kívánjuk a Hallgatóknak, hogy teljes szívvel hallgassanak minket és a fantasztikus zenéket is!

Tehát 2020.06.15. hétfőn 13-15 között újra jön a Retro-ban Fodor János, Rékai Gábor és Varjú Tamás, a Retr(i)ó !

2020-02-17 13 óra
2020-02-17 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Hétfőn 13 órától közel két órára újra élőben a „New Retro” hármasa!

Bár a virgonc triumvirátus tagjai eddig korlátlanul lubickoltak a szabad asszociációk világában, nem törődve térrel és idővel, és ezt alig titkolt, profi boldogsággal tették, most önmérséklet gyakorlására kerül sor, csakúgy, mint legutóbb. Ezúttal Rékai dr. indít bejátszással mindkét órában, amire a többiek rárepülnek saját gondolataikkal. Szóba kerülhetnek a falak zenében és a világunkban, visszatérünk még a magyar nyelv csodáihoz, beszélünk a rendszerváltás korszakáról, lesz talán peresztrojka, glasznoszty, atomkatasztrófa, beköszönünk Vietnamból, belemerülünk a hatvanas-hetvenes évek zárt, de mégis kitörné vágyó értelmiségi létformáiba. És mélyelemzés következik arról, hogy a művészi teljesítmény és érzékenység törvényszerűen vezet-e valamiféle időleges vagy végleges önpusztításhoz. Mégis ez a káosz most strukturáltnak fog tűnni a szigorúan szubjektív sajátélmény-effektusok sínén haladva. Persze ez a megvalósulásban mégiscsak a megszokott derűs, zrikás, önironikus hangulatban.

2020-02-03 13 óra
2020-02-03 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Varjú Tamással

Ha énekelnem kéne, harsognám, hogy „… újra itt van, újra itt van a nagy csapat…”! De hát nem nagy a csapat, csak hárman vagyunk, ahogy kezdtük. És most megint nekiveselkedünk. Kipróbálunk valamit, hátha sikerül a kissé elfáradt műsort frissíteni, megújítani. Persze vicces (néha szomorú), ha az elmúltat akarjuk átszabni. A NEW RETRÓ mulatságosan is hangzik, pláne, hogy a régi emberek folytatják. ( Csak semmi áthallás emberek! )

Tehát kísérletnek lehet tanúja a nagyérdemű. Hétfőn az eredeti felállásban folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején.

Tehát „ NEW RETRO” hétfőn 13 órától, Rékaival, Varjúval és Fodorral!

 

 

2019-12-30 13 óra
2019-12-30 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Itt az év vége. Ez persze óriási közhely. Az emberek ilyenkor számot vetnek az elmúlt esztendővel. Ez még nagyobb közhely. Mindenesetre nekünk se jutott ennél triviálisabb dolog az eszünkbe, ezért szemezgetünk az év témáiból, és megpróbálunk előhívni ezekhez kapcsolódó további emlékeket, illatokat, ízeket, hangokat. A Retróban a megszokott csapat próbál emlékezni az év során felidézett emlékeire (emlékszünk az emlékekre – ez is már milyen?). Szóval hallgassák Fodort, Mohácsit, Rékait és Grosschmidot, akik ezúton is köszönik egész éves figyelmüket, és kívánnak sok emlékezetes pillanatot a jövő esztendőre is.

2019-12-23 13 óra
2019-12-23 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Liszkai Ágnessel

Karácsony. Család. Hiányzók. Emlékek. Képek. Fények. Nagy, déd és ük. Szülők. Múlt. Fiók. A régi ház. Az elfeledett kisváros. Egy napló részlet. Katona igazolvány. Keresztlevél. Halotti bizonyítvány. A megmaradt míder, a már értékké vált zsebóra, a ki nem dobott csokornyakkendő. Olyan kötős. Bross meg monogramos pecsétgyűrű és horgolt terítő, no meg a kínai váza alatti finom csipke. Teri néni a nagyi testvére verte. Őt meg a férje, a Lajos bácsi. Nehéz életük volt. Csoportkép. Cikkcakkos szélű, barnás bézses. Fények és képek. Fényképek. Régi idők mozija, a mi családunk. Ott a hátsó sorban, egyenruhában az a nagybajuszú. Jó svádájú, a mama mamájának apukája…

A Retró ezen a héten a családjainkról szól, meg véreink tárgyainak történetéről, meg azokról a fényképekről is, amit mostantól önöktől várunk! Az előásott régi családi képről, ami a századfordulót követően készült, vagy épp a boldog békeidőkben, netán 20 éve. Küldje el nekünk! Csoportkép, családi fotó, portré vagy igazolványkép. Keresse elő, itt csatolhatja, mi meg, ha történetet is kapunk, mesélünk az ön családjáról is! Mert az miénk is.

Retró, egy régi kép, a család.

2019-12-16 13 óra
2019-12-16 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

December közepe van, már csak pár nap karácsonyig. Gyerekkorunkban ilyenkor már rég megírtuk levelünket a Jézuskának, vagy félreérthetetlen célzásokat tettünk a családunknak, hogy milyen ajándékokat szeretnénk látni a fa alatt. Persze sokan voltak, akiknek az ajándékot a Télapó hozta, sőt egy ideig a karácsony helyett fenyőünnepet próbáltak bevezetni. Az újságok hírt adtak róla, hogy a Parlamentbe megérkezett valahonnan Zalából az óriás fenyő, ami az úttörők számára rendezett ünnepség fő attrakciója lesz. Már csak egy hét volt hátra a téli szünidőig, és ha délutános hét volt az iskolában, már háromkor égtek a lámpák az osztályteremben, és este sötétben tapostuk a havat vagy a latyakot hazáig. A kirakatokban szaloncukor és más édességek kellették magukat, hosszú sorok jelezték, ha valahol banánt vagy mandarint is lehetett kapni. A játékboltok zsúfoltak voltak, a kirakatukban kisvonat körözött színes dobozok és egy kis műfenyő körül. A hentesüzletekben hatalmas akváriumokban egymáshoz zsúfolódott pontyok tátogtak egy kis oxigén reményében, háziasszonyok fonott műanyag cekkerrel, benne a még csapkodó farkú zsákmánnyal siettek az utcán, hogy a karácsonyi vacsora csúcspontja életének utolsó napjait a fürdőkádban lubickolva tölthesse. Karácsony napján a mozik délután mesefilmeket játszottak, hogy apukák és a gyerekek ne legyenek láb alatt, amíg a család nőtagjai a karácsonyfát díszítik. Régi karácsonyokról emlékezik a Retróban az egykori Jánoska, Mikóska, Gáborka és Péterke. Hallgassák őket hétfőn 13.00-tól 14.50-ig!

2019-12-09 13 óra
2019-12-09 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Zoltán Tamással, Liszkai Ágival és Grosschmid Péterrel

„A pénznek nincs szaga” – de valóban nincs? Szagolgattunk már valaha érmét vagy bankjegyet? Mert megköpködtük, az bizonyos, apád-anyád idejöjjön, meg a talált pénzt szerencsepénznek gondoltuk és mindenféle hókuszpókusszal próbáltuk bevonzani a pénzt, a sok pénzt, a még több pénzt, mert az emberiség történetében még olyan nem fordult elő, hogy a pénzből elég legyen. És a műsorkészítők életében? Hiszen már kisgyerekként zsebbe dugdosott a nagybácsi, a nagymama, a szomszéd, pénzért locsolkodtunk, a Mikulás zacskóba is kellett egy pici, jelképes összeg, aztán jött az iskolai takarékbélyeg, az osztálypénz, meg volt a malacpersely, a nyelvkiöltős kutyaház,a névnapokra is össze kellett dobni valamit és a nagyi is odaadta a templomban a perselypénzt, amit sajnos be kellett dobni. És értéke volt a nőcis kártyanaptárnak, a szagos radírnak, a külföldről hozott golyóstollnak, a tízórainak, a menzajegynek és urambocsá’ még a tetűnek is a gyufásskatulyában. Csoda, hogy az értékrendben gyorsan felkúszott az élre, a mesék is szegényről-gazdagról szóltak, és valakiknek mindig mindenből több volt. És persze nagyzoltunk és vagiztunk, és füllentettünk és kölcsönkértekkel villogtunk, és nagyképűsködtünk, máskor pedig titokban sírtunk, annyira fájt a hiány. Mert a Mikulás, a Jézuska és a többiek nem mindig azt hozták, amit kértünk, amit vártunk, és nem azért mert nem volt raktáron, hiszen a Julcsinak, a Petinek jutott. Aztán persze mi is vittünk-adtunk ajándékot az ismerős család gyerekeinek, akiknél nem volt apuka, csak hét testvér.

Persze mondhatjuk, hogy nem minden a pénz, de még a játékban is ott volt, hiszen snúroztunk, a kártya tízfilléres alapon ment, a Gazdálkodj okosan!-ban nyomtatott játékpénzek voltak, és sorsjegyet húztunk, ment a kollektív totó, az autónyereménybetétkönyv, volt világtakarékossági nap, pénzdíjas verseny, nyereségrészesedés, ösztöndíj, tanulmányi szerződés,utóvizsgadíj.

Mert kellett a steksz, a lóvé, a lovetta, a bankó, a zsozsó, a kápé, a dohány, a suska, a lé, a mani, a peták, a garas, a lyukas kétfilléres, a della, a guba, a lepedő, a rongy, a zöldhasú, a piroshasú, az adi, a rugó, az érme, a buznyák, a pezeta, a dolcsi, a guriga, a miller, a milcsi, a zsuga, a bélás, a fitying,a gempa, a bélás, a dudva, a mallér, a korpa, a ruppó, a kes, a jelképes összeg, a honor, a fizu, a gázsi, a mellékes és a kiskakasnak is gyémánt félkrajcárja volt és elmentünk a vásárba mi is félpénzzel. és neki a bőre alatt is pénz volt.

Gyerek-és ifjúkorunk pénzzel kapcsolatos élményei elképzelhető, hogy még a Retróban is kemény témát jelentenek, előkerülhetnek szégyenek, elbújdokolások, elcsenések, megbánt dicsekedések, kiközösítések, stigmák, bélyegek, meghatódások, őszinte örömök, a felszínes szeretethelyettesítések, a hiányok, a pótdolgok, a foltozottak, a rongyosak, a kirepedtek, az idén még jó lesz, a megragasztottak, a kinőttek, az örököltek, a levetettek, és az ünnepeken mélyre eltemetettek. Hétfőn 13 órakor kiderül.

2019-12-02 13 óra
2019-12-02 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Varjú Tamással, Mohácsi Miklóssal, Liszkai Ágival és Grosschmid Péterrel

Talán az internet, az online közösségépítés és a rohanó idő korszakában már el is felejtettük, milyen is volt pár évtizeddel ezelőtt a társasági élet, mennyi időt töltöttünk el ténylegesen másokkal, beszélgetéssel, vitákkal, évődésekkel, iszogatással, közös szabadtéri programokkal, sétával, focimeccsel, közös tévézéssel, vendégségben, cukrászdában, majálison, szomszédoknál, házibuliban, bárban, lokálban, milyenek voltak a régi név- és szülinapok, a szalonnasütések, a mélybemerülős éjszakák, a munkahelyi másnapok, a táncestek, az iskolai és felnőtt bálok. Valóban mindenre és mindenkire volt elég időnk? Egy biztos, ezek az élmények mélyebben megmaradtak, mint bármilyen facebook-esemény. Hiszen vittük a vendégségbe a sarokházat, a szegfű-rózsa-gerbera kombót, a fokföldi ibolyát, a karácsonyi kaktuszt, a gyereknek a Tibi csokit, az ünnepeltnek a Százszorszép desszertet, a Barna bonbont, a konyakmeggyet, a Lánchíd brandyt, ittuk a white ladyt, a kevertet, a rumos kólát, a gint jaffával, a házi málnaszörpöt, a krampampulit, a bólét, a feketecímkéset, a házit, a kisüstit, az ürmöst, az Éva és Márka vermutokat, a fröccsöt, a családi sört, a szovjet pezsgőt, volt pult alól marhanyelv, a párt- vagy a szovjet kantinből a téliszalámi, a banán, a narancs, ettük a szendvicset zsúrkenyérből pirosarannyal, a melegszendvicset, a löncshúst, a stefánia vagdaltat, a házi franciasalátát, a juhbeles virslit és a debrecenit glóbuszmustárral, a csalamádét, az aszpikos falatkákat, a tormás sonkát, a kaszinótojást, a diplomata pudingot, a svéd gombát a Mézes Mackóból, volt igazi haboskávé, szólt a szalagos magnó, ment a diavetítés a nyaralásról, a 8mm-es filmek, dicsekedtünk a polaroiddal, az új farmerrel az Ecseriről és mindent tudtunk a kollegináról, a házmesterről, a harmadik szomszédról és suttogva meséltük a pikáns és a szoft politikai vicceket. És ment az ulti, a kanaszta, a huszonegy , a dominó, a társasjáték, a póker, a titokban megőrzött Monopoly, a gombfoci, a terepasztal, előkerült a gitár és mindenki tudott minden versszakot. És bár voltak szomorúságok, szerelmi bánatok, átverések, kihasználások, kevés volt a fizetés, kellett a másodállás, a pici maszek seft, és mindig drágult minden, és ha hátradőltél volna jött az óvoda, az iskola, a beutaló, a tábor, és a vendégséget viszonozni kellett és túl kellett szárnyalni az ajándékot, és a frizura is friss legyen, meg a körömcipő, meg a titkos nyugati szexújság és az Mti C bizalmas is előkerült és voltak áthelyezések, fegyelmik, kiszállások, kiküldetések és elég sok irigység, hiszen a funkci, a bizalmi, a kamionos, a benzinkutas, a külkeres, a belügyes, és persze nyugati rokonnal könnyű, mégis valahogy boldogok voltunk. Vagy nem is? Vagy nem is úgy? Ki tudja már… Talán a műsor örökifjú fenegyerekei igen. A Retróból hétfőn kiderül.

2019-11-25 13 óra
2019-11-25 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Liszkai Ágnessel, Varjú Tamással, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Párbeszéd a new yorki járatnál: – Lehetne úgy, hogy a csomagom felét Szöulba, a másik felét Johannesburgba vigyék? – Dehogy, ilyet nem tudunk. – Érdekes, tavaly sikerült…

Ebben a történetben minden benne van, amiről szólni szeretne a hétfői Retro műsor : csomagok, pakolás, utazás, és a velük kapcsolatos sztorik, tapasztalatok a rég- és esetleg a közelmúltból. Mert mindig mindent pakolni kell,nem jó ahol van, nem jó, ahol vagyunk, aztán ott sem jó, menjünk vissza. És a visszatérő rámolások, selejtezések, megőrzési-kidobási dilemmák, fel a padlásra, le a pincébe, nem fér bele, kilóg, túl sok, ülj rá, nem engedik fel, kiszakad, fóliáztatunk, minek, drága, úgyis dobálják, mégis beletetted a kiskést? Én nem, te voltál, mindig összegyűrődik, majd veszünk ott, kifolyt, kiszakadt, eltört, elveszett, elcserélték, benne volt, nem volt benne, hogy nem lehet már ingyenes a kocsi, itt van vám is, gondoltam, hogy kiszúrnak, anyád.

És pakolunk mindenbe, ami van, koffer, hátizsák, szütyő, ridikül, tarisznya, nejlon, necc, bevásárló kocsi, autóstáska, tárca, katonai vegyvédelmi, uzsonnás zacskó, láda, zsák, utánfutó, oldalkocsi, tehertaxi, plató, bödön, kanna, üveg, doboz, fiók, széf, nyakba akasztós, vállra dobós, övre csíptetős, bedugható, elrejthető, titkos, álcázott, húzós, tolós, cipzáros, számzáras, kulcsos, lakatos, önürítős, mechanikus, elektromos, kölcsönkapott, kölcsönadott, egyutas, örökéletű, ottfelejtett, ittfelejtett. És emellett persze van még táskás szem, már nem fiatal szatyor( bocs…) és Bőrönd Ödön is.

Valamint rend és zűrzavar és kupleráj és kavarodás és elveszés és megtalálás a nagy utazás során, ami persze ez a mi saját és közös összevissza pakolt életünk, amibe beteszünk, gyűjtünk, kiveszünk, odaadunk, visszakapunk, vissza nem kapunk, keresünk, meglelünk, haladunk, megállunk, visszalépünk, túlszaladunk, jegyet váltottunk és csak reménykedni tudunk, hogy nem csak egy útra, nem csak oda, hanem valahogy retúr. Ezek kerülnek majd szóba és ha marad idő, még más is, ha csak máshová nem pakoltuk…

Legyenek velünk a Retró-ban, utazni fogunk.

2019-11-18 13 óra
2019-11-18 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

A Retró című műsorral annak idején elindultunk egy úton, ami a múltba vezet, vagy talán onnan jön. Számos elágazás, kanyar, zsákutca után mindig elérkezünk valahová, többnyire olyan helyekre, amiket induláskor nem terveztünk. Most ezekről és mindenféle más utakról beszélgetünk. Valódi és képletes utak, ösvények, az emberek közt épülők, belső utak, már bejártak, és olyanok, amik az indulásra hívogatnak. Szélesek és keskenyek, jártak és járatlanok. Hányszor és miért hagytuk el a járt utat, hogy valami izgalmas új dologgal találkozzunk? Mindig oda érkeztünk-e, ahová elindultunk? Négy utazó válik ezuttal útitárssá: Fodor, Grosschmid, Mohácsi és Rékai.

2019-11-11 13 óra
2019-11-11 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Van, akinek az életcélja, van akinek az élete, és van, aki Churchill híres mondását idézi: No sport. A sportolás egyidős az emberiséggel, így aztán hosszú időre emlékezhetnek vissza a Retró résztvevői. Persze, már az ókori görögök is. Sőt, ők aztán igazán! Szóval a hétfői Retró kiinduló pontja a sport. Siker, kudarc, edzések és testnevelés-órák, edzők és tornatanárok, hajnalig tartó kártyacsaták (a bridzs is sport), régi olimpiai közvetítések, amikor a lépcsőház egyetlen televíziós készüléke előtt szorongott 6-7 család apraja nagyja, néztük, hallgattuk, gondolatban ott voltunk az aranylábú gyerekek között a pályán, folyt a könnyünk, amikor magyar sportoló tiszteletére játszották nemzeti imánkat az olimpiai lobogó árnyékában. Eszünkbe jut a rongylabdánk, az első igazi bőrfocink és még sok minden. Hétfőn 13.00-tól 14.55-ig Mohácsi, Fodor, Rékai és Grosschmid.

2019-11-04 13 óra
2019-11-04 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Varjú Tamással

Téma? Bukfenc-mondta Fodor, majd elhallgatott-na jó, nem teljesen. Rékai pedig közölte, hogy ő nem szúrt el semmit életében, igaz, tíz hónapja nem láttuk egymást, így mondhat, amit akar.

Szóval mert újra itt vagyok, megint rám maradt az előzetes megírása, hogy tudniillik miről beszélünk majd hétfőn a Retro-ban. Úgysem arról fogunk, ráadásul mint vendég vagyok jelen…

Bukfenc, hátra-bukfenc, tigris-bukfenc – de persze se nem a testnevelés, se nem a cirkusz nem lesz téma. (Vagy igen.) Azok a cselekedetek, sorsfordító események, pillanatok, amik új pályára helyezték az életünket inkább, akár rosszul esett, akár jól, akár negatívnak gondoltuk akkor és nem úgy lett, akár pozitívnak és nem úgy lett. Talán valami olyat tettünk, amit mintha nem is mi cselekedtünk volna, esetleg olyan szavak hagyták el a szánkat, amit nem is akartunk ( pl. a rádióban…).

Elmentünk a falig. Asztalt borítottunk, hazugságon kaptak, hazugságon kaptunk valakit, bántottunk, bántottak, szégyenkeztünk, szégyenkeztek. Mert lehetett pár pillanat a múltunkban, ami kínos volt, tévedések, beszólások, becsapások, ködösítések, ígérgetések, ferdítések, pletykák, minősítések, árulások, megbélyegzések, kicsúfolások, kiközösítések, áldícséretek, megszégyenítések, nyilvános megalázások, büntetések, szépítések, biztatások, fantáziák, hibák, véletlenek, szidások, kategorizálások, stigmák, ütések, verések, pofonok, győzelmek, vereségek, rádöbbenések, rácsodálkozások, lebukások, rajtacsípések, rajtavesztések, udvariatlanságok, bunkóságok, háta mögöttiek, klikkezések, ellenségeskedések, álbarátságok, érdekek, érdektelenségek, vonzások, taszítások, utálkozások, imádat, gyűlölet, bosszú, bosszúság, visszavágás, legyűrés, műmosoly, kinevetés, elpirulás, elbújás, szembenézés, szemlesütés, bezárkózás, kinyílás és egyéb, talán meg sem történt dolgok. ( Na, ez olyan Varjús lett – igaz, kérésre. )

A többit szóban, hétfőn 13 órakor a Rádió Bézsben, a Retro-ban, egy nappal a Mozaik előtt!

Hallgassák Fodor, Mohácsit, Rékait és Varjút, azaz minket!

Ha katarzis nem is lesz, a Retro katartikus élményt ad, tán a hallgatónak is.

2019-10-28 13 óra
2019-10-28 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Sándor Pál filmrendezővel és Varjú Tamással.

Lehet – e a fájdalomról beszélni? Hogyan? Versben, zenében csak?
Törlődik – e a rossz? Az emlékezet őrzi azt, hogy mennyire? Hogy hogyan?
Sebek, hegek, bajok, ráncok.
Kibeszélni vagy bent tartani? „Mi fáj, gyere mesélj…”
Tényleg csak a jóra emlékezünk?
Fájdalmas csalódás, szakítás, halál, betegség. Ez is az élet része. Beszéljünk róla? Önök szerint?
Szomorú Retró? Szomorú vasárnap? De hisz hétfőn lesz, s még az is lehetséges, hogy nevetni fogunk, mert már elmúlt, már alig emlékezünk rá.
Az mindenesetre örömre ad okot, hogy egy remek rendezővel és Varjú Tamással szól ma is a Retró!

2019-10-21 13 óra
2019-10-21 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Liszkai Ágival és Grosschmid Péterrel

Nem volt email, nem volt fax se, nem volt mobil, de “eccerű” telefonunk se.
Volt levél, képeslap, és ha nagyon sürgős mondanivalónk volt, távirat.
Egy nyári tábor második-harmadik napján már megérkezett az első levél szüleinktől, a laktanyába akár hetente két levél is érkezett a kedvestől.
A táviratkihordó este 10-kor is becsöngetett a sürgönnyel.
Minden fizetnivaló csekken adtunk fel a postán, mert nem volt bankszámlánk, amiről át tudtuk volna utaltatni.
A szomszéd néni – mint mi most – várta a nyugdíját, de ő anno már az utcán leste a pénzt hozó postást.
Emlékeznek még a posta hollójára, aki az irányítószámok fontosságára hívta fel a figyelmet?
Vagy Siménfalvy Sándorra, aki a tévé képernyőjén kopogott be hozzánk, azzal, hogy “Minden falu, minden város számot kapott a postától?
A Retróban hétfőn 13 órától a régi levelezők, Liszkai, Fodor, Grosschmid és Rékai emlékeznek mindenfélére, ami a postáról eszükbe jut.

2019-10-14 13 óra
2019-10-14 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Házak, kapuk, kapualjak.
1. Hatodik kerület, Hajós utca 43.
Régi, nyikorgó kapu. Neki kell feszülni. Nehéz.
Belső udvar, egy ecetfa, poroló. Két lépcső, egy hatul, tán a cselédeknek. Körfolyosó, egykor szebb napokat látott, már rozsdás vaskorlát. Tán kovácsolt.
Fakardoztam ott…

2. Tizenharmadik kerület, Fürst Sándor utca 31.
/ Már az utca neve se az. / Bérház abban az utcában, ahol a Duna mozi is volt. / Az sincs már. /
Józsi bácsi, a házmester hajnalban tolja ki a kukákat, de álmosan néz ki a feje alól, akkor is, amikor csöngetésre nyitja ki éjjel a kaput.
Mindig rend van és biztonság. A lépcsőház is ragyog.
Mindenki ismeri egymást, köszönnek még egymásnak a lakók.

3. Zugló, Stefánia út, villaház.
Töröcsik Mari Tordi Gézával a hátsó épületben lakik. A szuterénban a gondnok, mi az elsőn. A kertben szobrok. Az egyiknek nincs orra. Letört.
Könnyekre is emlékezem. Meghalt a szuterénban lakó 4 éves kisgyerek.
S meghalt már a magasföldszinten lakó gonosz asszony is. Mást róla nem mondok, tudják, halottról jót, vagy semmit.

4. Rákóczi út, majdnem az EMKE – nél. A Népszava székelt ott, portással, szerkesztőségi szobákkal. A harmadikon azonban néhány lakás. A folyosón saját készítésű rongylabdát rúgok nap – nap után Lacival, aki kristálycukorral gazdagon szórt disznózsíros kenyeret kellett ennie, hogy ne legyen olyan sovány.
Fodor János

Házak, kapuk, kapualjak.
5. Semmelweis utca 19
A belváros – akkor még – csöndes utcájára ásító, dobozkirakatokkal (kalapos, tejcsarnok): Az utóbbi a kapu mellett, irdatlan(nak tűnő) tejes kannákkal tele – meg kakaó, pacsni, zsömeszek. (A buresz nagypapái)
6. Balra maszek (?) zöldséges (Karcsi bácsi), benne nálam pár évvel idősebb 2 lányával, akiket távolról imádtam. Ők később átképezték magukat csirkeszaküzletté. A belső részekről (a házéiról) a műsorban mesélek.
7. Itt érdemes említenem a 60 as évek Tanács körútjának (ma Károly körút) 22-es kapualját, ami ugyanennek az épületnek (átjáróház volt lévél) a túlsó bejárata volt. Lánykori nevén Rőser Bazár.
Mi pedig, ottlakó kissrácok – bár nem így hívtuk magunkat – lehettünk a bazári majmok.
Rékai

Házak, kapuk, kapualjak.

8. Gyerekkoromban városon a házak kapuját még nem zárték be nappal. Az átjáróházak, a körfolyosók, a hátsó lépcsők, a pincék és padlások felfedezésre váró birodalmak voltak, a bújócska, a számháború és más játékok helyszínei. Iskola után be lehetett váratlanul is csöngetni az osztálytársakhoz, sosem érezte az ember magát hívatlan vendégnek. Később a kapualjban tároltuk a biciklinket, még később ott vártuk a kedvest. A régi bérházak hatalmas kapuján a fényesre koptatott nagy rézkilincs néha nehezen mozdult, rá kellett csimpaszkodni. Minden házban volt házmester, aki nem tartotta tréfának a naponta sokszor megnyomott kapucsengőt, kijött és átkozódva ment vissza, amikor csak futó lábainkat látta.
A négy valamikori csibész emlékszik a Retróban utcákra, házakra, kapukra.
Grosschmid Péter

2019-10-07 13 óra
2019-10-07 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Egy műsort, ha Dusán soraival lehet kezdeni, fél siker.
Ha valaki életében volt már szerelmes, nem élt hiába.
Ha valaki életében volt már szerelmes, volt halott is. Mert a szerelem fáj.

“1. Aki szakállal hordja a szemüveget,
Biztos nagy tudósa a léleknek,
S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,
Jaj, a földre zuhannak a csillagok!
R. Nincs itt baj, hidd el nekem,
Megyünk át az életen,
Néha jó, aztán megszokjuk már.
2. Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál.
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,
Az összes óceán vize túlcsordul
R. Nincs itt baj, hidd el nekem,
Csak megyünk át az életen,
Néha rossz, aztán megszokjuk már:
3. A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj,
A szerelem jó, a szerelem fáj.”
https://www.youtube.com/watch?v=CGv3F4oIwhE

Érzésekről, szenvedélyekről, válásokról, kis és nagy halálokról próbál meg majd beszélni néhány pasi a Rádió Bézs stúdiójában. Macsók, tehát szinte reménytelen a vállalkozás, de megpróbálják!

2019-09-30 13 óra
2019-09-30 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Bácskai Julival

Nem titok a mai adás apropója sem, pedig kiinduló témánk épp a titok.
Valahai és talán mai titkaink, enyhébben elhallgatásaink, csak magunknak vagy néhány közelinek bevallott, elmondott eseteink, érzéseink, csalódásunk, vágyaink. (“Bakancslistánk” akár.) Vagy éppen más titkok – mások titkainak! – megfejtése, felfedezése, meghökkenés, netán kárörvendés – emberek, helyzetek, nagy jelentőségű vagy pici magántitkok kiderülése, a megtudás öröme vagy éppen terhe – ifjúi életünk élményei. Só, méreg, szín, élmény, dráma – világunk titkainak szerepe az egész izgalmas folyamatban, ami az életünk.

2019-09-23 13 óra
2019-09-23 14 óra Retro – Montskó Évával, Rékai Gáborral, Liszkai Ágnessel és Grosschmid Péterrel

A Retróban mindig kiválasztunk egy hívószót, aminek kapcsán elkezdünk beszélgetni. Ez persze csak arra jó, hogy aztán mindenfelé elkanyarodjunk, és előhívjuk emlékeinket több évtized távlatából. A szó ezúttal az állat. Ugye, állati jó? Milyen sokféle állattal találkoztunk már… Mit láttunk kisgyerekkorunkban az állatkertben? Mi volt az első plüssállatunk? Mi a kedvenc állatos dalocskánk, állatmesénk, és hányszor kiabáltuk akár a legjobb barátunkra, hogy te állat!
A négy idős, ám lelkében tinédzser úr közül csak ketten, ezúttal két hölgyvendéggel. Liszkai Ágnessel és Montskó Évával várja Önöket hétfőn 13.00-15.00-ig Rékai Gábor és Grosschmid Péter.

2019-09-16 13 óra
2019-09-16 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Liszkai Ágnessel és Grosschmid Péterrel

Mi legyen hétfőn a beszélgetésünk kiindulópontja?
Szerencsére támadt egy ötletünk. A szerencse.
Mitől szerencsés valaki, és mitől lesz szerencsétlen? Például a pénztől. A Fodor Ismer olyan embert, aki pechére nyert a lottón sok sok milliót. Voltak gazdag, befolyásos, egészséges emberek, de rossz időben rossz helyen voltak, s meghaltak. A pénz tehát … azért nem csak öl és nyomorba dönt, de lehet.
Jó szerencsét! – köszöntik egymást a bányászok, mielőtt a mélybe ereszkednek, de a bányászinduló is a „szerencse fel” szavakkal kezdődik.
Zrínyi Miklósról is tudjuk, hogy jelmondatában a szerencse fontosságát hangsúlyozta, bár később nem volt szerencséje. Vadkannal találkozni balszerencse?
Önök babonásak? Van szerencsepatkójuk vagy lepréselt négylevelű lóheréjük?
Legyen szerencsénk hétfőn 13.00-15.00 óráig a Retró műsorában! Várja önöket Liszkai Ágnes és három szerencsés fickó: Fodor János, Grosschmid Péter, és Rékai Gábor.

2019-09-09 13 óra
2019-09-09 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Tűz! Nem lövünk senkire, csak választottunk egy témát, amiről várhatólag sok minden eszünkbe jut. Fiatalabb korunkban táv- és központi fűtés híján, reggelenként a cserépkályhában kellett tüzet rakni, amihez a tüzelőt a bérházak sötét pincelabirintusából vittük fel szeneskannában. A begyújtáshoz Tüker-alágyújtóst vettünk… Néztünk lobogó tábortüzeket, ünnepi tűzijátékokat, és kisgyerekként titokban gyújtottunk gyufákat, hogy gyönyörködhessünk a sárga lángokban. Csodáltuk a tűzoltókat, egy időben szívesen választottuk volna ezt a szakmát is, amikor éppen nem mozdonyvezetők vagy kukások szerettünk volna lenni. Hétfőn megint Retró, amikor Fodor János, Grosschmid Péter, Mohácsi Miklós és Rékai Gábor beszélget 13.00-15.00-ig régi dolgokról, ami a tűzről eszébe jut.

2019-09-02 13 óra
2019-09-02 14 óra  Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Liszkai Ágnessel és Grosschmid Péterrel

Papír. Körülvesz minket már egészen kisgyermekkorunktól. A testünket papírból készült törlőkendővel tisztogatják, majd papírpelenkába bugyolálnak. Hivatalos papírok kísérik életünk minden szakaszát. Papírból vannak a könyvek, amelyek sok száz év óta a tudás és a kultúra átadásának legfőbb eszközei. Papírtekercset tartunk otthonunk legkisebb helyiségében, papíron őrizzük régi kedvesünk írását, papír a fénykép, a naptár, de még a zsebkendő is. Papírpénz lapul a pénztárcánkban, és rendben vannak az autónk papírjai is. Hétfőn régi papírokról beszélget – remélhetőleg nem papírízűen – a négy papírbarát: Fodor, Grosschmid, Liszkai és Mohácsi.

2019-08-26 13 óra
2019-08-26 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Tárgyak.

Vannak az eldobhatóak. Az egyszer használatosak, mint a műanyag szívószál. Vannak fontosabbak, megtarthatóak, de minek?
Vannak olyanok, melyek végigkísérik életünket, vagy legalábbis annak hosszú szakaszait. Egy fotó, egy kavics, egy gyűrű, egy kényelmes karosszék, amiben már gyerekkorunkban is órákat töltöttünk egy jó könyv társaságában. Egy karóra, ami már apánknak is mutatta az időt.
A barkochbában minden tárgy, ami nem élőlény vagy fogalom.
Van a levélnek is tárgya.
A nyelvtanórán megtanultuk, hogy a tárgy ragja a -t.

A Retróban hétfőn a beszélgetés tárgya a tárgy. Olyan tárgyakkal kezdünk majd, amelyek legalább 50 éve vannak a tulajdonunkban. A fontosakkal.

Akik tárgyalnak: Fodor, Grosschmid, Mohácsi és Rékai.

2019-08-19 13 óra
2019-08-19 14 óra RETRO, nosztalgia műsor (Fodor János,Mohácsi Miklós, Rékai Gábor, Varjú Tamás)

Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mivel teljes a létszám, ezért egy egyáltalán nem közhelyes, unalmas és érdekfeszítő témával rukkol elő műsor, médiatörténeti jelentőséggel: a régi nyarak!!! Wow!!! Ez igen! Az emlékek minden cseppje Pulitzert ér, mert olyan fantasztikusságok lesznek, mint Almádiból Siófokra, diszkóhajó, Piroschka-party, NDK-sok a Plattensee-n, 50 filléres fagyi, lágyfagylalt, lángos-palacsinta-keszeg combo, nem pasztőrözött sörök, kevert-hubertus-kólarum-kisfröccs-lánchídbrandy, kemping, utánfutó, hűtőtáska, párizsis zsemle, barack otthonról, főtt kukorica, Sokolrádió, táskarádió, vizespelenka-mint légkondi, öltözőkabin, viharjelzés, sorállás a kompnál, déli pályaudvar, autóstop, tarisznya, alföldi papucs, Super Rifle, szalmakalap, szalmaszál, zsírpapír, dinnyehéj, Szot-üdülő, menüválasztás, zónapörkölt, adag vaj, szelet kenyér, szódavíz, jaffaszörp, szimpla kávé, fecske, pöttyös bikini, strandlabda, gumimatrac, hátizsák, sóskifli, aludttej, zacskós kakaó, Babetta, Komar, lakókocsi, gázrezsó, Porti, Plovdiv, Szimfi, Szofi, feleskisüveg, barnapalackos kőbányai, sörhab, lábtengó, kugli, lengőteke, szabadtéri sakk, kultúrterem, kertmozi, korhatár, diplomata puding, női szeszély, fagyasztott barackpép, vasárnapi meccs, szotyi, vattacukor, alkotmány-újkenyér-tűzijáték-körmenet, füzet beszerzés, évnyitó, vinnyetta, kék csomagolópapír, elvágyódás, vélt szabadság, hazautazás, táborbomtás, szívfájdalom. Hát ilyenek. Meg meglepetés-zenék, még véletlenül sem lesz nyár, balcsi, pancsolókislány, beach, holiday, strand, nyáridő és a többiek….Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

( A 2018.08.13- adás ismétlése )

2019-08-12 13 óra
2019-08-12 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

A mai beszélgetésben a néhány évtizeddel ezelötti újságokról (és tartalmukról)  lesz, lehet szó. Kályhánk tehát ifjúkorunk kiadványai, sajtótermékei, népszerű és alig ismert nyomtatványai – meg ami eszébe jut mindezekről Fodor Jánosnak, Grosschmid Péternek, Mohácsi Miklósnak és Rékai Gábornak.

Töredékei az említhető-említendő nyomdai termékeknek – messze a teljesség igénye nélkül:

Az “Új Irás”, a Nagyvilág az egyetemi sznobizmus jelképe (is) volt, számos vers és egyéb antológia jelent meg, Váci Mihály, Jobbágy Károly, Garai Gábor és mások, akiket az utókor  kurzusköltészettel vádol, az Egyetemi Színpad műsorfüzetei, óriási felzúdulás követte Weöres Sándor Antik eclogáját (pornó!), úttörő korunkban olvashattuk a Tábortűz,  a Hahota itt-ott bizony rémes vicceit, bizalmas kiadványokat cserélgettünk vagy stencilezett szamizdatokat, híres reklámokat néztünk és énekeltünk, volt IM, Magyar Ifjúság és még mi minden..

2019-08-05 13 óra
2019-08-05 14 óra Az adás címe: Telefon

A hatos társbérletben, a Garibaldi utcában, a negyedik emeleten, emlékeim szerint nem volt telefon.
Azért is gondolom így, mert amikor valamelyik lakótárshoz mentőt kellett hívni, a közös konyhában a lakók tantuszt kerestek, s azon veszekedtek, ki menjen le ilyen későn fülkét keresni. Különben is esett. Lift volt, de már hónapok moccanatlanul, két emelet között. Mindegy is ez már, végül valaki lement, telefonált.
Később, sok évre rá kérdeztem nagyanyámat, hogy senkinél nem volt telefon? De vóót, jött a válasz, iker. Ami mássalbeszéltet jelzett akkor. Nyilván az ikertárs locsogott…
Egy régi, szépséges készülék van a polcomon, emlék a nem szép időkből, bár minden, ami elmúlt, szebbnek tűnik a jelenben. Szóval tegnap a kisunokám megkérdezte mi az.
Tárcsás gyönyörűség. Amúgy működik. Azaz működne, ha nem az okosat használnám csak, mert csak.
A telefonról amúgy ezernyi magán történet jut eszembe, hiszen van már múltam. Sajnos.
Most pedig az, hogy felkéne már hívnom Rékait és Mohácsit, hogy Grosschmid nem jön, de Liszkait telefonon utólértem és akkor lesz Retró hétfőn, mint mindig.

2019-07-29 13 óra
2019-07-29 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Aki nem volt még igazán szomjas, az keveset tud a szenvedésről.

Akinél nem volt még tűz, akinek nem kellett még oltania, az keveset tud arról, mennyit ér egy vödör vagy több víz.

„ …hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. „ / Zorán /

Aki oda született, ahol nincs pusztító aszály, ahol nem repedt a föld, az nem tudja, milyen szerencsés.

Nincs víz nélkül élet.

Erről fog szólni a Retró, meg a magzatvízről, meg a fazékban rotyogóról, meg a fürdővízről, az ásványvízről, a tengervízről, a gyógyvízről, az esővízről, az árvízről, a szikvízről, az özönvízről, a csapvízről, szóval az életről, a mi életünkről, hiszen mindig eszünkbe jut valami, vélhetően a vízről is.

Addig is, töltsenek tiszta vizet a pohárba, sőt, igyanak aztán belőle, és készüljenek, jön a Retró, amiben mi is kortyolgatunk majd, vizes emlékeinkből. Is.

2019-07-22 13 óra
2019-07-22 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel

Ház. 
Akkora, mint egy ház!
Egyház. Egy ház. Pártház.
Háztömb és tömbházfelügyelő.
Háztűznéző és házasság.
Árpád-ház.
Ahány ház, annyi szokás.
Házakban és házak között lakunk, házakat építünk és rombolunk.
Házakhoz kötnek emlékek, szagok. Átjáróház, ahol gyerekkorunkban bújócskáztunk. És háznak hívtuk fogócskázás közben azt a helyet, ahol a fogó nem foghatott meg.
Házak, kapualjak, lépcsőházak. Ahol órákig álldogáltunk várva, hogy feltűnjön a kedves, ahol csókoltunk, ahol lopakodtunk. Aztán jött a ház – mester és elzavart.
Aztán bánatunkban ittunk egy házmestert.

Régi házakra emlékszik három hol házas, hol házatlan, de nem hazátlan örökifjú.

Retró hétfőn 13.00-15.00-ig Fodorral, Grosschmiddal és Mohácsival.

2019-07-15 13 óra
2019-07-15 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral

424. A mozdony. Egy korszak. Akiket a füst megcsapott. Retró.
424. Egy lemez. Egy korszak. Akiket a zene megcsapott. Retró.
424. Egy szám. Vagy több? Vas. Út. Mol. Dova. Retró.
424. És a sorompó. Meg a füst, meg a bánya, meg a veríték, és arccal a vasút felé! Retró.
424. Utazás. Szabadság? Sínek és vészfékek. Retró.
424. Somló. LGT. Nyugati pályaudvar. Retró.
Négyhuszonnégy. Rékai, Mohácsi, Fodor. 

2019-07-08 13 óra
2019-07-08 14 óra Fényképek.

Fekete-fehérek, szépia színűek, kifakult színesek. Gyűröttek a levéltárcánkban. A nekünk fontosak.

A dobozokban őrzöttek, olyanok, amelyeken már ismeretlen arcok néznek egyenesen a régi fényírómester kamerájába. A múltunk darabkái.

Nyaralások üveglapok közé ragasztott diái, amiket szendvicses vendégségek során vetítettünk anno.

Fényképek bekeretezve a falon. Fény-képek a múzeumokban, az archívumokban. Fotók a világ hálón. Mindenről.

És nem csak a kézzel fogható, a látható képek a fontosak. Agyunkban, lelkünkben – ha van ilyen – ott vannak a tapadók, a kitörölhetetlenek, a beégettek. Ott vannak a tanultak, a megéltek, az emlékek. Ott van a múlt, hiszen az exponálást követően már retró minden.

Beszélni fogunk arról, amit látni kéne.

Beszélni fogunk a tapintásról, hiszen recés a régi kép oldala, s tán karcos is a keménypapírra nyomtatott.

A lehetetlenre vállalkozunk. szóban festeni, szóban előhívni, szóban megidézni a múltat, a képet, magunkat s a korunkat. Talán még a szeretteinket is.

Retró  Fodor, Grosschmid, Mohácsi és még valaki.

Ui. Küldjön egy fotót addig is!

2019-07-01 13 óra
2019-07-01 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Camping. Vagy kemping? Mennyi vita volt, hogy hogy is kell írni! Megszöktünk a családi nyaralásból, a SZOT-üdülők kényelmes, de unalmas világából, az iskolai táborokból. A kemping szabadság volt és magunkra utaltság, végtelen ismerkedési lehetőség korábban sosem látott emberekkel, bulikkal, autóstoppal. Kis főzőn melegítettük a konzervkaját, sorbaálltunk a zuhanyozó előtt, ládában vittük a Kőbányai Világost… Kényelmetlen volt, zsúfolt, de mégis valami új, valami más. Ja, és nagyon fiatalok voltunk.

2019-06-24 13 óra
2019-06-24 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Amikor fiatalok voltunk, olvastunk újságot, folyóiratokat? Mit szánt nekünk az akkori hivatalos lapkiadás? Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság, Tábortűz és Pajtás… Szerkesztettünk iskolai lapot? Meg tudtuk különböztetni a színtiszta propagandát az egyéb tartalmaktól? Kik írtak ifjúsági irodalmat? Mi volt ott mindannyiunk könyvespolcán? Erről kezd beszélgetni 280 év tapasztalatával a négy olvasó: Fodor János, Grosschmid Péter, Mohácsi Miklós és Rékai Gábor.

2019-06-17 13 óra
2019-06-17 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Lehet, hogy Rékai csak az időjárásról, tud beszélni, mint ahogy a Fodor csak az átkozott szúnyogokról? És vajon Mohácsinak mikor van melege a stúdióban? Grosschmidnak meg az izzadság cseppek jutnak eszébe a melegről, vagy a szivárvány minden színe? Az biztos, hogy aki csak az időjárásról képes beszélni, az unalmas ember. A négy fickó – összesen 280 éves – bevánszorog ebben a dög melegben, a még melegebb stúdióba és dumálni kezd, remélhetően nem unalmasan a kánikuláról, mert éppen meleg van. Amúgy meg máskor hideg. Most éppen nem esik – sajnos a pénzeső sem, mert akkor klímát szereltetnének a stúdióba -, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ha esik, ha fúj, ha meleg van ha hideg a veterántinédzserek, jönnek, beszélnek, mert azt hiszik van értelme.

Szokás szerint Retró hétfőn 13.00-15.00-ig Fodor, Grosschmid, Mohácsi, Rékai.

2019-06-10 13 óra
2019-06-10 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

 

Minden alkalommal kitalálunk egy témát vagy egy hívószót, ahonnan elkezdjük a beszélgetést, aztán eszünkbe jutnak régi dolgok. Ezúttal az ugródeszkánk az élő szó. A kedves hallgatók élőben hallgatnak minket. Persze van, aki beleköt az élő fába is, a sakkozók meg az Élő-pontokat gyűjtik (majd elmondjuk, mi az). Az élő adás varázsát és izgalmát a javítás lehetetlensége adja: amit az ember kimond, nem vonható vissza. Hétfőn 13.00-15.00-ig élőben ismét Retró, benne Fodor János, Rékai Gábor, Mohácsi Miklós és Grosschmid Péter.

( A 2019.05.27-i adás ismétlése )

2019-06-03 13 óra
2019-06-03 14 óra  Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Régebben a nyugdíjba vonuló ember már csak nyugalomra vágyott, a “jól megérdemelt pihenésre”. Azt, hogy ma erőben, viszonylag jó egészségben még terveket szövögetünk, az orvostudomány és az orvostechnika fejlődésének is köszönhetjük. Innen indítja a beszélgetést hétfőn a Retróban 4 vetetán tinédzser. 13.00-15.00-ig Retró, Fodorral, Rékaival, Mohácsival és Grosschmiddal.

2019-05-27 13 óra
2019-05-27 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Minden alkalommal kitalálunk egy témát vagy egy hívószót, ahonnan elkezdjük a beszélgetést, aztán eszünkbe jutnak régi dolgok. Ezúttal az ugródeszkánk az élő szó. A kedves hallgatók élőben hallgatnak minket. Persze van, aki beleköt az élő fába is, a sakkozók meg az Élő-pontokat gyűjtik (majd elmondjuk, mi az). Az élő adás varázsát és izgalmát a javítás lehetetlensége adja: amit az ember kimond, nem vonható vissza. Hétfőn 13.00-15.00-ig élőben ismét Retró, benne Fodor János, Rékai Gábor, Mohácsi Miklós és Grosschmid Péter.

2019-05-20 13 óra
2019-05-20 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

A hétfői hívószó a kártya. Mi volt az első kártyajátékunk? Fekete Péter vagy autó kvartett? Esetleg csapd le csacsi! vagy mindjárt kanaszta? Kitől tanultunk ultizni? Jósoltattunk kártyából? Mikor volt először névjegykártyánk és mikor használtunk először bankkártyát? Lapozgattuk-e az ördög bibliáját? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, és beszélgetünk sok mindenről, ami erről eszünkbe jut. Retró Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel.

2019-05-13 13 óra
2019-05-13 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Megint hétfő, megint Retró. A téma ezúttal legyen meglepetés. Kiválasztunk valamit, ami a héten történt velünk, és erről eszünkbe jut, hogy hogy is volt ez régen. Asszociációs játékot játszunk, mindenről eszünkbe jut valami, ami talán a hallgatókat is érdekli, akiknek szintén eszükbe jut valami… 13.00-15.00 Retró, benne Fodor, Rékai, Mohácsi és Grosschmid.

2019-05-06 13 óra
2019-05-06 14 óra Retró – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Nem csak a pancsoló kislány élvezte a strandolást, de legtöbben közülünk is szép emlékeket őrzünk kicsit fiatalabb korunk vizes élményeiről. Emlékszünk a zsúfolt Palára, a Gellért hullámaira, a “néplavór” Dagályra, a balatoni szabadstrandokra, az éjszakai fürdőzésekre, az első találkozásra a nudizmussal az NDK tengerparton. Ettünk lángost, hekket, keszeget, leégtünk a naptól és anyagilag is. Hétfőn a Retróban a strandolás a hívószó. Hallgassátok Fodort, Rékait, Mohácsit és Grosschmidot!

2019-04-29 13 óra
2019-04-29 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Utazunk. A városban minden nap, néha egy másik városba, egy faluba, szerencsés esetben messzi tájakra. Utazunk villamoson, vonaton, buszon, repülőn, autóban és kutyaszánon. Az utazás lehet nyűg, lehet öröm és még életforma is. Hogyan és hová utaztunk régen? Hogyan készültünk az utazásra? Mit hoztunk haza az emlékeken kívül? Ezekről és mindenféléről, ami még a témáról eszükbe jut beszélget Fodor János, Rékai Gábor és Grosschmid Péter. Hallgassák a Retrót hétfőn 13.00-15.00-ig!

2019-04-22 13 óra
2019-04-22 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Ünnep van. Húsvét – sokaknál vallási, másoknál családi ünnep, hagyomány, lehetőség az összejövetelre, találkozásra a régen látott rokonokkal. A Retróban is az ünnepekről beszélgetünk, emlékezünk régi ünnepeinkre, államiakra, muszáj-ünnepekre és saját magánünnepeinkre, amik csak a mieink, amelyeket másokat be nem avatva kedvesünkkel, családunkkal vagy csak magunkban ünnepeltünk, ünneplünk. Fodor János, Rékai Gábor és Grosschmid Péter beszélget a Retróban, és ezúttal Biczó Tamás segít nekik, hogy a hang eljusson hozzátok. Persze néha bele is szól majd.
Hallgassátok a Retrót hétfőn 13.00-15.00-ig!

2019-04-15 13 óra
2019-04-15 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Grosschmid Péterrel  és egy vendég 

Számoljunk! Kiszámolás, megszámolás, beszámolás, leszámolás… Számokról lesz szó. Legalábbis bedobunk néhány számot, aztán eszünkbe jut róla mindenféle. Lesznek persze jó számok is – mármint zeneszámok, aztán évszámok, és közlekedési viszonylatok. A számok átszövik az életünk minden részét, sok mindenre tudunk a segítségükkel emlékezni. Fodor János, Mohácsi Miklós, Grosschmid Péter és egy vendég beszélget egymással a számok segítségével régi dolgokról. Hallgassátok a Retrót hétfőn 13.00-tól 15.00-ig!

2019-04-08 13 óra
2019-04-08 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Amikor huszonévesek lettünk, házasodtunk, megpróbáltunk külön költözni szüleinktől. Volt, akit a nagymamája fogadott be, volt, aki úgynevezett eltartási szerződést kötött a jövőbeni lakásbérlet reményében, és volt olyan szerencsés kortársunk, akinek a családja kalákában épített otthont. Mindenesetre laktunk valahol, és azt a helyet a saját képünkre próbáltuk formálni. Szereztünk bútort, átalakítottuk, barkácsoltunk vagy OTP-kölcsönre vásároltuk az állami bútorüzletekben. Mi volt a lakberendezési divat 40-50 éve? Hol szereztük a legjobb darabokat? Mivel díszítettük a lakásunkat? A Retró szokásos szereplői emlékeznek a lakberendezés lehetőségeire, kreativitásunk kibontakozására. Hallgassátok Fodort, Rékait, Mohácsit és Grosschmidot hétfőn 13.00-15.00-ig!

2019-04-01 13 óra
2019-04-01 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Játsszunk! Játszunk. Gyerekkorunk óta játszunk. Játszunk társasjátékokat, játszunk játékokkal és egymással, akár egy darab papírral és ceruzával. Játszunk tárgyakkal és tárgyak nélkül. A játék elkísér minket a bölcsőtől a sírig.
Mivel játszottunk anno? Mik voltak a legkedvesebb játékszereink, mivel töltöttük a szabadidőnket, amikor még tévénk se volt, nemhogy számítógépünk és folyamatosan nyomkodható okostelefonunk? Négy játékos emlékezik a régi játékaira. Játssz Fodor Jánossal, Rékai Gáborral, Mohácsi Miklóssal és Grosschmid Péterrel, hallgasd a Retrót hétfőn 13.00-15.00-ig!

2019-03-25 13 óra
2019-03-25 14 óra Retro – Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Itt a tavasz! Reggel az ablakon kinézve rügyező fákat látni, az embernek kedve támad elindulni a hegyekbe. Eszünkbe jutnak a régi kirándulások, a családdal, az iskolával, az úttörőőrssel. A “mikor érünk már oda?” kérdések, amivel a szüleinket nyaggattuk, a tanárok által egyszerűen rendetlenkedésnek nyilvánított nagyszerű szórakozás a busz hátsó traktusában, aztán a papírszalvétából elfogyasztott uzsonnák, a “kötelező” szögletes alumíniumdoboz, amiben egy kis rázás után olyan jóízűen keveredett a rántottás szendvics a lassan morzsálódó pilótakeksszel… Kirándulásokra emlékszik ezúttal a három sokat látott kiránduló, Rékai Gábor, Mohácsi Miklós, Grosschmid Péter és egy vendégük. Hallgassátok a Retrót hétfőn délután 1-től 3-ig!

2019-03-18 13 óra
2019-03-18 14 óra Retró -Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

A tudás a magyar nyelvben egyaránt jelenthet képességet és ismeretet. Mit tanultak, s hogyan nagyapáink? Mit kellett tudnunk nekünk, amikor gyerekek voltunk? Mit tudunk ebből még ma is? Fel tudjuk-e idézni az egykori memoritereket? Mire volt szükségünk akkor, és mire van szükségünk még ma is? Volt, van e értéke a tudásnak? Jó e tudni? Előny vagy hátrány a tudás? És tényleg hatalom? Boldogabb ember-e az aki tudja?

Sok minden jut eszünkbe – és mennyi mindent elfelejtettünk már…
Persze az a két óra hétfőn 13 órától 15 óráig kevés lesz arra, hogy a négy sokat megélt és sokat tanult pasi, Fodor János, Rékai Gábor, Mohácsi Miklós és Grosschmid Péter mindezt elmesélje. Retró most is a Rádió Bézsen!

2019-03-11 13 óra
2019-03-11 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

A múlt héten az időről beszélgettünk, akkor merült fel, hogy a várakozásnak külön adást szenteljünk. Sok időt töltünk várakozással: várunk néhány percet a villamosra, 45-öt az iskolai óra végéig , napokat a hétvége eljöttére. Várjuk a karácsonyt, várunk az igazira, a betegek a gyógyulásra.
Mire vártunk legtovább? Mire a legtürelmetlenebbül?
Négy sokat várt és sokat tapasztalt pasi várja a hallgatókat hétfőn 13 órától két órán át sok zenével. Retró. Hallgassátok Fodor Jánost, Rékai Gábort, Mohácsi Miklóst és Grosschmid Pétert!

2019-03-04 13 óra
2019-03-04 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

A tavasz 17 pillanata… Aztán Strlitz az órájára pillant, megállapítja, hogy megállt. Nem a tavasz, nem a pillanat, az óra.

Van az úgy, hogy tényleg „megáll az idő”. Azt mások éneklik. Mi csak mondjuk a magunkét. 3 öregedő pasi és ezúttal egy örök ifjú csuda-srác, Csonka Pici, aki tán dalra is fakad, bár jobb, ha nem, mert kísérő kórusa, Fodor, Grosschmid és Rékai hamis. ( Mondjuk Varjú kolléga tisztán csengő hangja segítene, de Ő most sincs. Káár.)
Szóval órák. Kakukkos óra, iskolai óra, záróra, homokóra, toronyóra, pásztoróra, borbélyperc.
Lassan múló pillanatok és rohanó hetek, múló életek. Idő és tér. Múlt és jövő. A nem létező jelen. Vagy van olyan, hogy jelen? Az mennyi ideig tart? És mennyi idő, az elég idő? S mire elég?
Mi volt ott akkor, abban a pillanatban veled? Ja? Az már történelem?
Szóval hogy volt? Jól volt?

2019-02-25 13 óra
2019-02-25 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel – BUDAPEST – RETRÓ

Ha hétfő 13 óra, akkor jó ebédhez (is) szól a Retró a Rádió Bézsben!
Utcák, terek, hidak, vendéglők, kocsmák, temetők, színházak és randi helyek, aluljárók.
Zöldségesek és cipészek, utcát seprők és miniszterek. Emberek, érzelmek és szerepek.
Budapest.
Négy sokat látott pasi kotorászik az emlékei között, és közben Pesthez vagy Budához, vagy máshoz illő zeneszámokkal szórakoztatja a nagyérdeműt.
Tessék hallgatni Fodort, Mohácsit, Rékait és Grosschmid Pétert.
Mert Budapest csodás!
Mert a pesti vicc bölcs.
Mert a budai hársfák illatosak, a Keve utcában a Rómain a gesztenyesor meg fantasztikus.
Mert Budapestet csak szeretni lehet. (Vagy nem)

Kedvcsinálónak néhány dal, bár a négy veterán – teenager miatt érdemes leginkább hallgatni 🙂

– Én mindig Pestről álmodom (Zsolnai Hédi)
– Budapest, Budapest, te csodás (Putnoki Gábor)
– Budapest (Cseh Tamás) Járom az utam (Vámosi János)
– Ujjé a ligetben (Bilicsi Tivadar)
– Bőrönd Ödön (Kaláka)

2019-02-18 13 óra
2019-02-18 14 óra Retro – Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és Grosschmid Péterrel

Két héttel ezelőtt kiválasztottunk egy évszámot, aztán arról beszélgettünk, ami erről az évről eszünkbe jutott. Akkor 1972 volt, most visszalépünk 4 évet. 1968-ban annyi minden történt, amiről eszünkbe juthat valami, hogy a felsoroláshoz ez a pár sor kevés lenne. Csak ízelítőül egy pár: Mexikóban az olimpián a Magyar sportolók 10 aranyérmet nyertek, többek között labdarúgásban. Szófiában Világifjúsági Találkozót (VIT-et) rendeztek, az ezt megelőző Ki mit tud? televíziós vetélkedő egyik nyertese a Neoton volt, a komolyzenei kategória első díját pedig Schiff András akkor 15 éves zongoraművész nyerte. A Varsó Szerződés elvtársi segítséget nyújtott a szocializmus útjáról letérni kívánó Csehszlovákiának. Gagarin lezuhan, Martin Luther Kinget és még egy Kennedyt lelőnek, a fiatalok szerte a világban másfajta életet akarnak élni mint a szüleik. Nem soroljuk.

Négy olyan örökifjú úr ül a stúdióban, akiknek minderről személyes emlékei is vannak. Fodor, Rékai, Mohácsi és Grosschmid. RETRÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

2019-02-11 13 óra
2019-02-11 14 óra Tegnapelőtti újságcím: Ahol több a szobor, mint a nyilvános vécé. A mai műsor a mondat első felével foglalkozik, a szobrokkal hajdanán és kicsit manapság. Kinek mi jut eszébe: évtizede unt vagy épp nagy-hatású szobrok, emlékművek felidézésekor, külföldi élmények vagy márványba stb. merevített valahai hús-vér emberek, a szobrok sorsa a beolvasztástól a szoborparkig és tovább, az eredetiség és a másolat viszonya és értéke, netán igaz-e, hogy – kissé változtatva az eredeti bon-mot – “a szobrok kőbezárt zeneművek”?

2019-02-04 13 óra
2019-02-04 14 óra Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral, Borbély Zoltánnal és Grosschmid Péterrel.

A Retro megújítja résztvevőinek névsorát – az eddiginél bővebb lesz a vissza-visszatérő megszólalók köre.
És még egy újítás: alkalmanként kiválasztunk egy esztendőt a 60-as, 70-es évekből és az akkori események adnak ürügyet, alkalmat a változatlanul mindenféle,, időbeni és térbeni emlékezésnek.
A “rajtkő” ezúttal 1972.
Ízelítőül: lezuhan az Andokban egy uruguayi rögbicsapat, bemutatják a Keresztapa c. filmet,drámai események a müncheni olimpián, E. Fittipaldi nyeri a Forma 1 autóversenyt, az Apollo a Holdra megy, a Deák-tér és a Déli közötti metró elindul, Kovács Kati nyeri a Táncdalfesztivált – Add már uram az esőt….

2019-01-28 13 óra
2019-01-28 14 óra Fodor János, Kerényi Péter, Mohácsi Miklós, Rékai Gábor.

“-Legyen szó legközelebb a retro kajákról”– álltunk fel legutóbb a műsor végén a mikrofonok mögül – farkaséhesen. Igaz, edddig is bele-belekaptunk (belekóstoltunk) a 60-as, 70-es évekemlékeink szerint jellemző “gasztronómiai” ízeibe és lehetőségeibe, de szenteljünk komplett adást a házi töpörtyűnek, gázon pörkölt kávénak, erdélyi fatányérosnak, tejbegríznek, házi habcsóknak, kissé pancs likőröknek,a Hubinak, az abált szalonnának, a cserkészkolbásznak és (kor)társainak, vagy a továbbélőknek, a róseibninek például, amely most is menő, csak éppen a Mekiben lehet kapni és mégse egészen ugyanaz.

Jó étvágyat a műsorhoz! Is.

2019-01-21 13 óra
2019-01-21 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Most a csapat két rutinos ( és nem feltétlenül a legfiatalabb) tagja úgy döntött, legyen a téma a VÍZ! Igen. Hát igen. Miért is? Talán mert az emberi szervezet 60 %-a víz és erről majd csak eszünkbe jut valamilyen emlék?? De hát a dinnyéé meg 90 %! Igaz az ő élményeit nem ismerjük… Persze a profik az evezéssel, vízitúrákkal, úszással, vízilabdával nagyzolnak gyermekkoruk óta, így természetesen el fogják vinni a show-t, de szóba kerülhet bármi, ami hajó, csónak, lélekvesztő, evezős, kajak, kenu, kílbót, uszály, vitorlás, katamarán, yacht, óceánjáró, jéghegy, szörf, gumimatrac, strandpapucs, vízi pisztoly, csúszda, komp, Tihany, Szántód, rév, révkalauz, csermely, patak, vízesés, csobogó, bugyogó, forrás, mellékág, holtág, folyam, delta, tölcsér, árvíz, belvíz, aszály, hullám, kikötő, Szot üdülőhajó, szakszervezeti nyaralás, operetthajó, zenés sétahajó, kétéltű. tengeralattjáró, naszád, tengerészet, Piszkos Fred, szigony, merülés, Cousteau, tengeri csaták, Fiume, Trieszt, ellentengernagy, matrózfröccs, vízibivaly, víziló, gázlómadár, gázlómélységek, vízállás jelentés, vízszint, eső, vihar, esernyő, esőkabát, kalucsni, vízfej, víziszony, akvárium, tenger gyümölcsei, tó, tenger, óceán. De hogy az adás nem lesz száraz, az garantált! És minden fantasztikus zeneszámnak köze lesz a vízhez!

( A 2018.05.14.-i adás ismétlése )

2019-01-14 13 óra
2019-01-14 14 óra Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral és ezúttal Kristóf Gáborral.

A Retro ezúttal vidékre megy – emlékezetünkben. A résztvevők az évtizedekkel ezelötti nem-budapesti élet tényeire, jellemzőire, embereire, élményeire igyekeznek visszaemlékezni. A gazdálkodás, a technika, a hangulat, a “vidék” levegője, akár csak a kirándulások vagy az élet változatossága és nehézségei – ezt mind felsorakoztatjuk – ha eszünkbe jut – a mai két órában.
A törzsgárda ezúttal nélkülözi Varjú Tamást, de helyettesítőjét, Kristóf Gábort sem szűkszavúnak vagy mogorva srácnak pardon: korosodó kollégának ismerjük.

2019-01-07 13 óra
2019-01-07 14 óra Fodor Jánossal, Mohácsi Miklóssal, Rékai Gáborral, Kristóf Gáborral.

A mai csevegő eszmecsere az emlékezet körül forog. (Ha addig nem felejtjük el…)

Egy retro műsorban ez igazán indokolt, de hogy a múlt(unk)ból mire emlékezünk, miért pont azokra az eseményekre, emberekre, élményekre, a jó vagy a rossz a maradandó, részrehajlók vagyunk-e kicsit, az emlékezet valóban szépít vagy jóindulatúan “csak a szépre” szelektál – nos, ezt fejtegetik majd a résztvevők.
A törzsgárda ezúttal nélkülözi Varjú Tamást, de helyettesítőjét, Kristóf Gábort sem szűkszavúnak vagy mogorva srácnak pardon: korosodó kollégának ismerjük.

2018-12-17 13 óra
2018-12-17 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Ez is eljött, az év utolsó Retro-ja következik és persze a szürkeállományok hihetetlen kreativitást mutatnak most is, soha nem találják ki, mi lesz a téma. A Karácsony! Meg persze a Hanuka illetve mindenkinek, amit éppen ünnepel, ha ünnepel. Mert általában decemberben már mindig ünneplünk valamit, Mikulástól Szilveszterig, most vannak az éves céges bulik, a baráti összejövetelek, a családi összetartások, hogy legyen mit kipihenni az új évben. Fogadkozások, visszatekintések, szeretet-fellángolások, meghatottság, Premier League meccsek, sírós filmek. Igen, de mi volt gyermek- és ifjúkorunkban, végtére is ez egy retro műsor? A Nagy Négyes egyik tagja sem élt meg háborús karácsonyt, szerencsére, de azért nem volt mindig minden fenékig tejfel, hogy a közhelyek se maradjanak el.

Szóval egy kis visszaemlékezés évtizedekkel korábbra, hiszen élmény akad bőven. Hogyan lett a Mikulásból Télapó, ünnep volt-e Sztalinelvtárs születésnapja, ki mondta az újévi beszédet, mit vittünk a házibulira, felkészültünk-e a télre, volt-e karácsonyi roham a boltokban? Mert azért volt sorban állás banánért, narancsért, kóstoló küldés disznóvágás után, kapcsolgatás m1-ről m2-re és vissza, karácsonyi csomagküldési roham a postán, képeslapírás, betűcsoki, szamba szelet, csúcsdísz, télifagyi, macskanyelv, barna konzum szaloncukor, kalapács a szaloncukorhoz, boltról boltra járás ajándékokért, pult alóli beszerzések, pártbüfé, orosz kantin, zötyögős távolsági buszok, zsúfolt vonatok, ezüstpapír csomagolások, horgolt díszek, mindig eltörő gömbdíszek, hulló fenyőtű, titkos fák az erkélyen, talpfarigcsálás, madzaggal radiátorhoz kötés, igazi telek, éjféli mise, hócipő, hóember, fakutya, korizás befagyott pocsolyákon, műjég, tüker alágyújtós, brikett, koksz, tűzifa, lecsorgó gyanta, halászlé, bejgli, töltött káposzta, hurka, kolbász, rántott hal, ólomkatona, monchichi, bűvös négyzet, társasjáték, autóskártya, MK28, modellvasút, lendkerék, tikitaki, Pajtás fényképezőgép, diavetítő, pedálos Moszkvics, kacsintós pénztárca, számológépes kvarcóra, játék varrógép, kutyapersely, autópálya, panelkonyha, Babilon, makaó, Pötyi szurkáló, fémépítő,tekerős rajztábla, logikai szurkálós, pöcifoci, gombfoci, jojó, similabda, ezüst lametta, összetekeredő fenyőfaizzók, csöpögős gyertyadísz, Meteor csillagszóró, habkarika, kinevetavégén, gazdálkodjokosan, fekete-fehér családi fotó a fával, skálás reklámszatyor, skálás csomagolópapír, térbeli mesekönyv, számológépes karóra, csengettyű, szánkó, PIKO, Pez, kültéri fény, pezsgő, konfetti, szerpentin, trombita, bajszosszemüvegesálarc, csákó, flitteresruha, szilveszteri kabaré, Hofi, Denevér, nagyoperett, hajnali diszkó, macskajaj, éjféli virsli, korhelyleves, újévi himnusz, bécsi koncert, kimerültség, hideg malacsült, kocsonya, kávékávékávé, likőr, unikum, andaxin, bilagit, pihi.

Meg ilyesmik.

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-12-10 13 óra
2018-12-10 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Rengeteg felismerés, aha-élmény, rádöbbenés tarkítja majd az adást, hiszen két év után ( bizony, már több.mint két éve indult a műsor!) végre kiderült, melyik szaktárs a műsor gazdája. És hogy hogyan lehet műsor előzetest írni a nevekről- a nevek nélkül. Így jár az, aki élő adásban ígér, azaz legutóbb letettük a főesküt, hogy most a nevek lesz a téma. Vagyis olyan emberek nevei fognak előkerülni, akik kapcsán valamelyik műsorvezetőnek személyes retro élménye hozakodik elő, szigorúan a gyermek- illetve kamaszkorból, na jó, még a fiatal felnőtt időszak is belejátszhat. De az volt a kívánalom, hogy előre semmiképpen se fedjük fel az illetők kilétét, hiszen ha mégsem kerülnének szóba, annak beláthatatlan következményei is lehetnek. Így tehát nagy az izgalom, ki milyen nevekkel jön elő, lepi meg a többieket és persze a hallgatókat. Az érdeklődés fokozása érdekében a rutinos szerkesztők olyan fantasztikus dolgokat is be fognak vetni, mint a feladványok. Tessenek tehát figyelni a Rádió Bézs közösségi oldalait elsősorban a műsor alatt, ahol képes rejtvények is meg fognak jelenni,hogy ki is az a név, akire gondoltak a Big Four tagjai. A legújabb Retroban kis és nagy, ismert és ismeretlen nevek kerülnek elő a nosztalgikus régmúltból.

És következik a trilógia utolsó része, körbeérnek a „neves” élmények a neves műsorvezetőkkel, lesz újra képes feladvány és domináns szerepet kapnak a régi sportolók, de hallunk politikusról és íróról is.

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-12-03 13 óra
2018-12-03 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Rengeteg felismerés, aha-élmény, rádöbbenés tarkítja majd az adást, hiszen két év után ( bizony, már több.mint két éve indult a műsor!) végre kiderült, melyik szaktárs a műsor gazdája. És hogy hogyan lehet műsor előzetest írni a nevekről- a nevek nélkül. Így jár az, aki élő adásban ígér, azaz legutóbb letettük a főesküt, hogy most a nevek lesz a téma. Vagyis olyan emberek nevei fognak előkerülni, akik kapcsán valamelyik műsorvezetőnek személyes retro élménye hozakodik elő, szigorúan a gyermek- illetve kamaszkorból, na jó, még a fiatal felnőtt időszak is belejátszhat. De az volt a kívánalom, hogy előre semmiképpen se fedjük fel az illetők kilétét, hiszen ha mégsem kerülnének szóba, annak beláthatatlan következményei is lehetnek. Így tehát nagy az izgalom, ki milyen nevekkel jön elő, lepi meg a többieket és persze a hallgatókat. Az érdeklődés fokozása érdekében a rutinos szerkesztők olyan fantasztikus dolgokat is be fognak vetni, mint a feladványok. Tessenek tehát figyelni a Rádió Bézs közösségi oldalait elsősorban a műsor alatt, ahol képes rejtvények is meg fognak jelenni,hogy ki is az a név, akire gondoltak a Big Four tagjai. A legújabb Retroban kis és nagy, ismert és ismeretlen nevek kerülnek elő a nosztalgikus régmúltból.

És természetesen nem volt elég a szokásos két óra minden emlék felelevenítésére, így folytatódik a „ neves” téma, méghozzá új képes feladványokkal a Rádió Bézs közösségi oldalán. A második epizód következik!

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdeme

2018-11-26 13 óra
2018-11-26 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Rengeteg felismerés, aha-élmény, rádöbbenés tarkítja majd az adást, hiszen két év után ( bizony, már több.mint két éve indult a műsor!) végre kiderült, melyik szaktárs a műsor gazdája. És hogy hogyan lehet műsor előzetest írni a nevekről- a nevek nélkül. Így jár az, aki élő adásban ígér, azaz legutóbb letettük a főesküt, hogy most a nevek lesz a téma. Vagyis olyan emberek nevei fognak előkerülni, akik kapcsán valamelyik műsorvezetőnek személyes retro élménye hozakodik elő, szigorúan a gyermek- illetve kamaszkorból, na jó, még a fiatal felnőtt időszak is belejátszhat. De az volt a kívánalom, hogy előre semmiképpen se fedjük fel az illetők kilétét, hiszen ha mégsem kerülnének szóba, annak beláthatatlan következményei is lehetnek. Így tehát nagy az izgalom, ki milyen nevekkel jön elő, lepi meg a többieket és persze a hallgatókat. Az érdeklődés fokozása érdekében a rutinos szerkesztők olyan fantasztikus dolgokat is be fognak vetni, mint a feladványok. Tessenek tehát figyelni a Rádió Bézs közösségi oldalait elsősorban a műsor alatt, ahol képes rejtvények is meg fognak jelenni,hogy ki is az a név, akire gondoltak a Big Four tagjai. A legújabb Retroban kis és nagy, ismert és ismeretlen nevek kerülnek elő a nosztalgikus régmúltból.

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-11-19 13 óra
2018-11-19 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. És mondhatnánk, hogy mi szavak nélkül is megértjük egymást, de hát a rádióban ez eléggé reménytelen vállalkozás lenne. Annál is inkább, mert a műsor kvartettjének többé-kevésbé mindig is munkaeszközei voltak a szavak, amikkel jól-rosszul bántak, de egy biztos, elhagyni nem lehetett őket. Nyilván mindenkinek vannak-voltak kedvenc és kedves szavai a hatvanas-hetvenes évekből is, de nehezen kommunikálnánk ezeket azoknak a fiatalabbaknak, akik nem éltek még akkor és magyarázni kellene a szavak és kifejezések jelentését. Érdemes elgondolkodni azon, hogy egyáltalán emlékszünk-e még és jól emlékszünk-e a régi szavakra? Elmosódnak, ködbe vesznek, jelentésük változott, de egy biztos, élményeket és emlékeket hoznak elő pszichénk legmélyéből is. Ezért ne lepődjenek meg a kedves hallgatók, ha olyan furcsa hangok jönnek elő műsor közben, mint góré, apafej, pasas, bige, vice, lócitrom, tejivó, pufi, ószeres, tanácstitkár, bizalmi, nótafa, őrsvezető, kék nyakkendő, alapszervezet, úttörőcsapat, takarékbélyeg, kisbíró, megafon, lefalcol, fakabát, tuja, skac, pajtás, szaktárs, különleges tudakozó, mesemondó, dísztávirat, telex, sparhelt, kredenc, stelázsi, átszálló, drótostót, tefu, röltex, abc, féldekás, ikka, disszidens, úttörőgombóc, szimatszatyor, kádárkolbász, lemeszel, beburkol, bélás, staub, néplavór, katko, zsuga, kóter, vicinális, fúró, karó, csipáz, bukta, bőrös, kiving, szabad szombat, társadalmi munka, tagdíjbélyeg, pult alól, búgócsiga, piros útlevél, jugó, cseszkó, intimpista, adásszünet, monoszkóp, berakókönyv, cekker, tejeskanna, hülzni, alágyújtós, redőnyös tolltartó, szifonpatron, szputnyik, ellenőrző, beírás, klottgatya, fecske, gumis nyakkendő, indigó, zsírkréta, négyszínű toll, tintatartó, olasz módra, türelemjáték, similabda, tikitaki, jojó, moncsicsi, diafilm, fémépítő, lábautó, amőba, torpedó, akasztófajáték, zizi, frutti, stoli, csőfarmer, kislemez, magnószalag, macskaszem, zöldalma szappan, vim, hipó, flóra, mélykocsi, daráltkeksz, zsírosbödön, hokedli, cserépkályha, verem, budi, hobbikert, teknő, stoppolófa, szenes vasaló, intimspray, babahintőpor, jaffaszörp, szkájfotel, zsenília, nejloning, csatosüveg, dajer, tupír, barkó, pakompart, stílfésű, békekölcsön, újtükör, országvilág, filmszínházmuzsika, rádióújság, világifjúsága, népszabi, antibébi, porti, összkomfort, főzőfülke, cselédszoba, alkóv, olajkályha, családisör, kövidinka, kevert, ürmös, ilkovics, bambi, aranycsapat, flóri, meggymárka, traubi, majális, körhinta, kártyanaptár, lengyelpiac, kacsintóspénztárca, blokkolóóra, kiving, bélista, kmk, gumiarábikum, davajgitár,dinamógatya, lyukacsosatléta, bláz, séró, keccsöl, kajakra, csöves, kerítésszaggató, matrózköptető, ampulla, jatt, szenya, jard, tejel, valutalap, munkakönyv, olcsókönyvtár, tangópaszta, tantusz, társbérlet, lódenkabát, fin, vit, oktszocforr, tervgazdaság, árhivatal, ab, mrt.

De hagyjunk az élő adásra is valamit, Rékai dr. pedig úgyis csak retroszótárral a zsebében közlekedik. És a zenék? Persze, hogy retro, nosztalgia és szavak minden mennyiségben!

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-11-12 13 óra
2018-11-12 14 óra Eladó az egész világ! Amióta van eladó, azóta van hirdető, s persze rendre akad vevő is. Nem volt ez másképp a létező szocializmusban sem. “Cipőt a cipőboltból” -, mégis ez a reklám vált a korszak emblematikus hirdetésévé – kicsit szimbolizálva a felesleges, ezért is semmitmondó és ötlettelen, vásárlásra csábító(?) mondatokat. De hát volt azért más reklám is az akkori újságokban, rádióban-tévében. Hogy mennyire voltak ezek csábítóak, akadt-e jópofa is közöttük, máig emlékezetes, miről szóltak, ha szóltak – akad téma ebben a két órában is.

Az alapcsapat ezúttal hiányos, Varjú Tamás igazoltan nincs köztünk, a kispadról (na azért nem) meghívtuk speciális élő lexikonunkat, Kerényi Pétert. Minden más a régi… Hát Retro, nem?

2018-11-05 13 óra
2018-11-05 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Tárgyak! De persze nem tantárgyak, sőt! Hanem mindenféle kisebb-nagyobb mütyürök, alkatrészek, játékok, használati eszközök, bútorok, kiegészítők, valaminek a valamijei, izék, hogyishívjákok, hozzávalók, tartalékok, pótok, bizbaszok (bocs…), csecsebecsék, bigyók, vacakok, kellékek, alkalmatosságok, eszközök, szerek, készségek, apparátok, holmik, cuccok, portékák, cókmókok, szerkezetek, masinák, ketyerék, kütyük, szerkentyűk, készülékek és társaik kerülnek említésre. Történetek velük kapcsolatban a régmúltból, előkerülnek a gyűjtemények, a majdegyszerjóleszvalamire dolgok, a hozzánenyúlj, az eszedbenejussonkidobni, a majdjövőhétenkitakarítom, a perszeselejtezek… és aztán valamiért mégsem. Ragaszkodunk, simogatunk, őrizgetünk, átpakolgatunk, letisztogatunk, összeragasztunk, elkacarászunk, elpityergünk, sóhajtozunk, vágyakozunk és a tárgyak végül mégiscsak maradnak, vagy a valóságban vagy csak már a szívünkben. És keresünk a padláson, a pincében, a garázsban, a műhelyben, az ecserin, az ószeresnél, az antikvárban, mert valamit újra akarunk élni, megint a kezünkbe fogni, dédelgetni egy kicsit, majd magunkon is mosolyogva rejtegetni a vitrinben vagy a könyvek mögött és persze a fiókok mélyén. Mert voltak-vannak borotvapamacsok, fenőkések, szíjak, Pitralon, timsó, Barbon, bajuszpödrő, szakállvágó, hajháló, Lysoform, vietnami balzsam, Diana, szárítóbúra, patronos hajfesték, dauervíz, hajcsavar, Bagarol, impregnáló, hócipő, kamásli, egyujjas kesztyű, gojzervarrott, birgerli, sarkazás, talpalás, sámfa, sámli, hokedli, stelázsi, kredenc, réka elemes, varia elemes, sezlon, kanapé, tálaló, sarokszekrény, pianínó, zeneszekrény, tükrös bár, lehajtható, felhajtható, feltekerhető, kivehető, berakható, kihúzható, többfunkciós, páncéltőkés, zöldposztós, a varrott, a horgolt, a kötött, a szabott, a faliszőnyeg, a riseliőzött, a falvédő, a viaszosvászon, a festékhenger, a hígító, a sűrített, a kétkomponensű, a tiplis, a csavaros, a gumírozott, a tartós, a felfújható, az összehajtható, a praktikus, a célnak megfelelő, a helyettesítő, az ideiglenes, az „originált”, a jutányos, az egyszerialkalom, a kézalatt, a „leesett”, a kisipari, a házi, a maszek, az örök, a csakezazegyvan.

És természetesen egy adás kevésnek bizonyult, jöjjön a második rész, főként a bútorokra és a kiegészítőkre koncentrálva, azaz valószínűleg lesz Képcsarnok Vállalat, bizományi, art deco, ónémet, ülőgarnitúra, subaszőnyeg, gobelin, gépi perzsa, hímzett, horgolt, sötétítő, tv-állvány, koloniál, előszobafogas, esernyőtartó, kalaptartó, lábtörlő, szemetes, állólámpa és társaik.

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-10-29 13 óra
2018-10-29 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Tárgyak! De persze nem tantárgyak, sőt! Hanem mindenféle kisebb-nagyobb mütyürök, alkatrészek, játékok, használati eszközök, bútorok, kiegészítők, valaminek a valamijei, izék, hogyishívjákok, hozzávalók, tartalékok, pótok, bizbaszok (bocs…), csecsebecsék, bigyók, vacakok, kellékek, alkalmatosságok, eszközök, szerek, készségek, apparátok, holmik, cuccok, portékák, cókmókok, szerkezetek, masinák, ketyerék, kütyük, szerkentyűk, készülékek és társaik kerülnek említésre. Történetek velük kapcsolatban a régmúltból, előkerülnek a gyűjtemények, a majdegyszerjóleszvalamire dolgok, a hozzánenyúlj, az eszedbenejussonkidobni, a majdjövőhétenkitakarítom, a perszeselejtezek… és aztán valamiért mégsem. Ragaszkodunk, simogatunk, őrizgetünk, átpakolgatunk, letisztogatunk, összeragasztunk, elkacarászunk, elpityergünk, sóhajtozunk, vágyakozunk és a tárgyak végül mégiscsak maradnak, vagy a valóságban vagy csak már a szívünkben. És keresünk a padláson, a pincében, a garázsban, a műhelyben, az ecserin, az ószeresnél, az antikvárban, mert valamit újra akarunk élni, megint a kezünkbe fogni, dédelgetni egy kicsit, majd magunkon is mosolyogva rejtegetni a vitrinben vagy a könyvek mögött és persze a fiókok mélyén. Mert voltak-vannak borotvapamacsok, fenőkések, szíjak, Pitralon, timsó, Barbon, bajuszpödrő, szakállvágó, hajháló, Lysoform, vietnami balzsam, Diana, szárítóbúra, patronos hajfesték, dauervíz, hajcsavar, Bagarol, impregnáló, hócipő, kamásli, egyujjas kesztyű, gojzervarrott, birgerli, sarkazás, talpalás, sámfa, sámli, hokedli, stelázsi, kredenc, réka elemes, varia elemes, sezlon, kanapé, tálaló, sarokszekrény, pianínó, zeneszekrény, tükrös bár, lehajtható, felhajtható, feltekerhető, kivehető, berakható, kihúzható, többfunkciós, páncéltőkés, zöldposztós, a varrott, a horgolt, a kötött, a szabott, a faliszőnyeg, a riseliőzött, a falvédő, a viaszosvászon, a festékhenger, a hígító, a sűrített, a kétkomponensű, a tiplis, a csavaros, a gumírozott, a tartós, a felfújható, az összehajtható, a praktikus, a célnak megfelelő, a helyettesítő, az ideiglenes, az „originált”, a jutányos, az egyszerialkalom, a kézalatt, a „leesett”, a kisipari, a házi, a maszek, az örök, a csakezazegyvan. Legyünk tárgyilagosak, ennyi elég is talán az első részhez, mert hogy több is lesz a témában, az biztos.

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-10-15 13 óra
2018-10-15 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Elárulunk egy bennfentes titkot, hogyan indult el a Retro műsor a Rádió Bézsben. A Katarzis adások mindig 12-13 óra között mentek, ami ugyebár ebédidő, Fodor és Varjú kollégák azon kapták magukat, hogy egyre többet beszélnek a régi buktákról, uzsonnákról, reggelikről, egyre jóízűbben, és egyszer csak a Boss azt mondta, keményen előredöfött mutatóujjal: Na erről kellene műsort csinálni! És 2016 novemberében elindultunk, persze az első két adás a gasztronómiai nosztalgiáról szólt. Ismerve a négy úr primer szükségleteikhez való hozzáállását, nem biztos, hogy elég lesz a témához egy adás. Ugyanis enni és inni fogunk! Konyhai és kocsmai élmények gyerek- és kamaszkorunkból, amikor még dúlt a szocializmus és senkinek nem volt sok pénze, de étel-ital mindig került, nem is voltak nagy lázadások tele gyomorral. Mert említést érdemel a menzakaja, az óvodai uzsonna,,a tízórai, az ételbár, a tejbüfé, a talponálló, a kolbászsütő. a pék, a napközi, a táborok, a vasárnapi ebéd, az ünnepi menük, a cukrászda, a fagyis, a piac, a kisbolt, a kisvendéglő, a csárda, az írógéppel írt étlap, a blokk, a műanyagtálca, az alumínium evőeszköz, a kisbicska, a melegszendvicssütő, a Remoska, a sparhelt, a stelázsi, a spájz, a verem, a szódás, a jeges, a konyhásnéni, a kenyereslány és a többiek. Mert mindenkinek(?) ismerős a hitlerszalonna, a nyögvenyelős bukta, a száraz pogácsa, a habroló, a sajtos roló, az utasellátós csoki, a bambi, az utasüdítő, a szörp, a fröccs, a jaffa, a szimpla, a dupla, a felvert tejszínhab, a diplomatapuding. A zónapörkölt, az adag vaj, a szelet kenyér, a vesevelő, a csontleves, az erőleves, a paradicsomos káposzta, a tökfőzelék, a stefániavagdalt, a pasztőrözetlen sör, a pezsgőpor, a bocskorszíj, a korfu, a kasu, a melba, a kismackó, a melódia, a barna bonbon, a százszorszép doboz, a dianáscukor, a töltetlen savanyú, a pille, a selyem, a citromos nápolyi, az édes tölcsér, a keszeg, a lángos, a palacsinta, a kompót, a sóskifli, a kimért tej, a karamell, a cikória, a citrompótló, a pacsni, a búrkifli, a túróstáska, a háromhatvanas, az ötvenfilléres, a kevert, a császárkörte, a lánchídbrandy, a rumpuncs, a krampampuli, a bólé, a napóleonkonyak, a kisüsti, a szovjetszkoje igrisztoje, a sztolicsnaja, a radeberger, a kinizsi, a táncos, a családi, a házi, a zsíroskenyér, a tojásleves, a köménymagos, a lebbencs, a sóska, a spenót, a finom (brr), a főtthús meggyszósszal, a forró gyümölcsleves, a grenadírmars, a káposztáskocka, a sárgaborsó, a minyon, a piskóta, a fánk, a bácskai, a rizskoch, a tarkedli, a nudli, a mákostészta, a sajtostészta, a balatonszelet, a pilótakeksz, a boci, a maci, a zizi, a frutti, a stoli, a télifagyi, a limo, a sűrített tej, a golyórágó, a cigirágó, a konzum szalon, a habkarika, a bedeco, a fagyipor, a kojaknyalóka, a krumplicukor, a hidegcsomag, a mesesajt, az öcsi, a boci, a sertésmájkrém, a k-vagdalt, a szardíniakonzerv, a teavaj, a lapka, az albertkeksz, a teasütemény, a bilagit, a lucullin, a cotazimforte, az epecsepp, a gyomorkeserű,a namégegyutolsót… De hagyjuk meg a többit az élő adás spontaneitásának!

Ez volt a legutóbbi adás, de természetesen nem hogy a végére, de még az elejére sem jutottunk el! Tehát a 2. rész következik!!!

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-10-08 13 óra
2018-10-08 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Most egy rendkívül furcsa és meglepő dolog derül ki a csapat minden tagjáról, közük van-volt a sporthoz! Nem elég csak végigtekinteni daliás alakjukon (ezért is jó a rádió…), de maguk is műveltek ezt-azt a testedzés világából, ma is be-be esik valami hasonló elfoglaltság, sőt akad köztük egykori testnevelő is, aki persze úgyis mindenkinek tornatanárJ. Hogy is álltunk régen a sporttal, milyen jelentősége volt saját szűkebb környezetünk vagy éppen az ország életében? Mit mondott nekünk akkor a foci, az olimpia, a világbajnokság, az aranyérmek, a himnusz a dobogó tetején, a sportriporterek közvetítései, a körkapcsolás a rádióban, az öttusa, a vívás, a kajak-kenu, az ökölvívás és a többiek? És a grund, a laszti,a lábtengó, a ping-pong, a sakk, a lengőteke, a tábori versenyek, a tornaóra, a klottgatya, a tornazsák, az öltözői „illatok”, a vereség és a győzelem ízei? Lesz nosztalgia rendesen. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

( A 2017.10.09-i adás ismétlése )

2018-10-01 13 óra
2018-10-01 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Elárulunk egy bennfentes titkot, hogyan indult el a Retro műsor a Rádió Bézsben. A Katarzis adások mindig 12-13 óra között mentek, ami ugyebár ebédidő, Fodor és Varjú kollégák azon kapták magukat, hogy egyre többet beszélnek a régi buktákról, uzsonnákról, reggelikről, egyre jóízűbben, és egyszer csak a Boss azt mondta, keményen előredöfött mutatóujjal: Na erről kellene műsort csinálni! És 2016 novemberében elindultunk, persze az első két adás a gasztronómiai nosztalgiáról szólt. Ismerve a négy úr primer szükségleteikhez való hozzáállását, nem biztos, hogy elég lesz a témához egy adás. Ugyanis enni és inni fogunk! Konyhai és kocsmai élmények gyerek- és kamaszkorunkból, amikor még dúlt a szocializmus és senkinek nem volt sok pénze, de étel-ital mindig került, nem is voltak nagy lázadások tele gyomorral. Mert említést érdemel a menzakaja, az óvodai uzsonna,,a tízórai, az ételbár, a tejbüfé, a talponálló, a kolbászsütő. a pék, a napközi, a táborok, a vasárnapi ebéd, az ünnepi menük, a cukrászda, a fagyis, a piac, a kisbolt, a kisvendéglő, a csárda, az írógéppel írt étlap, a blokk, a műanyagtálca, az alumínium evőeszköz, a kisbicska, a melegszendvicssütő, a Remoska, a sparhelt, a stelázsi, a spájz, a verem, a szódás, a jeges, a konyhásnéni, a kenyereslány és a többiek. Mert mindenkinek(?) ismerős a hitlerszalonna, a nyögvenyelős bukta, a száraz pogácsa, a habroló, a sajtos roló, az utasellátós csoki, a bambi, az utasüdítő, a szörp, a fröccs, a jaffa, a szimpla, a dupla, a felvert tejszínhab, a diplomatapuding. A zónapörkölt, az adag vaj, a szelet kenyér, a vesevelő, a csontleves, az erőleves, a paradicsomos káposzta, a tökfőzelék, a stefániavagdalt, a pasztőrözetlen sör, a pezsgőpor, a bocskorszíj, a korfu, a kasu, a melba, a kismackó, a melódia, a barna bonbon, a százszorszép doboz, a dianáscukor, a töltetlen savanyú, a pille, a selyem, a citromos nápolyi, az édes tölcsér, a keszeg, a lángos, a palacsinta, a kompót, a sóskifli, a kimért tej, a karamell, a cikória, a citrompótló, a pacsni, a búrkifli, a túróstáska, a háromhatvanas, az ötvenfilléres, a kevert, a császárkörte, a lánchídbrandy, a rumpuncs, a krampampuli, a bólé, a napóleonkonyak, a kisüsti, a szovjetszkoje igrisztoje, a sztolicsnaja, a radeberger, a kinizsi, a táncos, a családi, a házi, a zsíroskenyér, a tojásleves, a köménymagos, a lebbencs, a sóska, a spenót, a finom (brr), a főtthús meggyszósszal, a forró gyümölcsleves, a grenadírmars, a káposztáskocka, a sárgaborsó, a minyon, a piskóta, a fánk, a bácskai, a rizskoch, a tarkedli, a nudli, a mákostészta, a sajtostészta, a balatonszelet, a pilótakeksz, a boci, a maci, a zizi, a frutti, a stoli, a télifagyi, a limo, a sűrített tej, a golyórágó, a cigirágó, a konzum szalon, a habkarika, a bedeco, a fagyipor, a kojaknyalóka, a krumplicukor, a hidegcsomag, a mesesajt, az öcsi, a boci, a sertésmájkrém, a k-vagdalt, a szardíniakonzerv, a teavaj, a lapka, az albertkeksz, a teasütemény, a bilagit, a lucullin, a cotazimforte, az epecsepp, a gyomorkeserű,a namégegyutolsót… De hagyjuk meg a többit az élő adás spontaneitásának! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-09-24 13 óra
2018-09-24 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől.

Visszapillantunk “helyekre”, amelyek a 4 emlékező testőr számára 30 -40 – 45 Év múltán is emlékezetesek. És nemcsak nekik emlékezetes mondjuk a Lipótváros, a Moszkva tér, a Károlyi kert, Óbuda, Angyalfüld vagy a akár más városrészek jellegzetes részei, emberei, hanem talán a hallgatóknak is.
És akkor – “ízelítőül” Kecskemét, Mezőtúr, a Tisza vagy a Szelidi-tó – bármi, amit talán nemcsak a mikrofon elöttiek ismerhettek az országban – hajdanán.Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-09-17 13 óra
2018-09-17 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást. A „véramatőr”, aki hallgatta-nézte őket annak idején, ezúttal csak meghallgatja őket, hogy tudja, profik e még. Ettől persze „Miki bácsi”, aki mindig beleszól a keverőpult mellől, nem dől a kardjába, de bizony szomorú. Mindenesetre Varjú kolléga (Porthos), aki mindig megkapja a magáét, hogy elvicceli a dolgokat, hiányozni fog. Nagyon.

De most ideje, hogy eláruljuk, hogy távollétében tárgyak segítenek majd a szolgálatban lévő testőröknek abban, hogy Tamás nélkül is túl éljék a Retró két óráját. Mégpedig úgy, hogy tárgyakba kapaszkodva előbányásszák a múltat, az emlékeiket.
Például gondolatban kortyolnak a kulacsból, elnyomják a vekkerórát, zongora vagy hintaszékre ülnek, a tintásüveg mellé készítik az itatós papírt, papírlapok közé fogják az indigót, befűzik az írógépbe azt a bizonyos tekercset, és elkezdik írni a szavakat: Szamovár, szamárvezető, tundra bugyi, dinamógatya, míder, habszifon, mángorló, prakker, logarléc, szekér, karbidlámpa, levélnehezék és kés, üllő, gyeplő, kolomp, tintatartó, billog, tallér, lukas 2 filléres, asztali csengő, bonbonier, gramofon, vezetékes telefon, kalucsni, kapca, és így tovább.

És persze lesz zene, móka, kacagás, önirónia és a távollévő zrikálása. És reményeink szerint lesznek Önök, a hallgatók. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-09-10 13 óra
2018-09-10 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Bár eddig egyetértés volt abban, hogy a műsornak és a résztvevőknek az áll a legjobban, ha komoly témák kerülnek szóba és Varjú kolléga (Porthos) is mindig megkapta a magáét, hogy elvicceli a dolgokat, javaslatát, hogy tudniillik merüljünk még mélyebbre a retro lélek bugyraiba, a többiek mintegy megrettenve gyorsan leszavazták. Na és mi lett a téma? Nem találják ki: a humor. Úgyhogy most lesz derű, móka, kacagás, cinkos mosoly, hahotázás, bruhaha, kabaré, szigorúan kerülve persze az oly méltatlan altesti humort. Instant bemondások, bon mot-ok, ütős poénok, nevetésre ingerlő saját történetek, elnéző vigyorgások, diákcsínyek, rosszul elsült vidám szövegek mind-mind a hatvanas-hetvenes évekből. Hahota, Ludas Matyi, Népszabi, Szeszélyes évszakok, Rádiókabaré képviselhetik a médiát és a sajtót. És így persze zene nem sok lesz, legfeljebb néhány pajzán kuplé, a többi – csakúgy, mint maga az élet- csupa kabaré. Hát majd meghalljuk…Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-09-03 13 óra
2018-09-03 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Álmodozások kora. Álom luxuskivitelben. Vágy a szilfák alatt. Persze, hogy ezek filmek voltak 50-60 évvel ezelőttről, de most mégsem a filmművészet lesz a téma, hanem a címekben emlegetett valós álmaink, vágyaink a régmúltban. Nosztalgikus és persze már kissé derűs vagy éppen szomorkás visszatekintés a Nagy Négyes gyermek- és ifjúkorára. Miről álmodott a lány és a fiú fél évszázaddal ezelőtt? Reálisak voltak-e a vágyak a létező szocializmus keretei között? Mit kértünk karácsonyra, szülinapra, gyermeknapra? Több volt-e a beteljesületlen álom , mint a megvalósult? Őszülő fejjel éltünk-e a lehetőséggel, hogy kamaszkori álmainkat élővé tegyük? Mik voltak vágyaink tárgyai, segített-e vágyakozásainkban a legvidámabb barakk? Mit találtunk meg itthon és mihez kellett külföldi utazásra várni? Mi volt a menő viselet, zene, könyv, film, mivel szerettünk (volna) dicsekedni, miben füllentettünk nagyokat irigységet remélve? Mivel nagyzoltunk? Mi volt a kivagyiság? Szabadságvágy és korlátok, szerelmes dicsekedések, titkos szerzemények, kölcsönkért mutogatnivalók, „ én lenni görög diplomat”, nagy lelepleződések, baráti falazások a múlt század közepéről. Ja, és persze álomzenék. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-08-27 13 óra
2018-08-27 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől.

Hallgatói visszajelzésekből azt lehetett leszűrni, hogy a tapasztalt négyesfogat briliáns humora, lenyűgöző őszintesége, tanítani-való csapatmunkája, rendkívüli felkészültsége és laza profizmusa immár elvárássá vált és a remek teljesítmények úgy állnak még jobban a résztvevőknek, ha komoly témákról is mélyrehatóan beszélgetnek. Nem lesz könnyű, de legyen! Járjuk körbe egy kicsit az emberi kapcsolatokat, viselkedésünket mások irányában, ráadásul legyen retró is! Mi sem egyszerűbb…
Megpróbálunk tehát válaszokat keresni múltbéli emlékeink és a jelen tapasztalatai alapján néhány felmerülő kérdésre. Úgymint: Valóban kevesebb, de mélyebb kapcsolataink voltak pár évtizeddel ezelőtt?
Milyen volt akkor a barátság, a munkatársi viszony, a szomszédokkal való diskurzus, az osztálytársak magatartása? Tényleg mindenre jobban volt idő, mint mai rohanó online-világunkban?
Jobban odafigyeltünk a másikra?
Többet beszélgettünk?
Érdeklődő hallgatóság voltunk?
Milyenek voltak akkor a közösségi terek?
Mennyire volt fontos valahová tartozni?
Kivel, mivel vállaltunk nyíltan és titokban közösséget?
Akkor vagy ma volt összetartóbb egy család?
Milyen mintákat kaptunk gyerekként, kamaszként? Segítőkészebbek voltunk-e?
Mik voltak felénk a társadalmi és egyéni elvárások?

Nem lesz tehát habkönnyű operett, de a zenék majd feloldást jelentenek. Meg ne ijedjenek azért, lehet, hogy egész más lesz a műsorban, ki tudja manapság? Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-08-13 13 óra
2018-08-13 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mivel teljes a létszám, ezért egy egyáltalán nem közhelyes, unalmas és érdekfeszítő témával rukkol elő műsor, médiatörténeti jelentőséggel: a régi nyarak!!! Wow!!! Ez igen! Az emlékek minden cseppje Pulitzert ér, mert olyan fantasztikusságok lesznek, mint Almádiból Siófokra, diszkóhajó, Piroschka-party, NDK-sok a Plattensee-n, 50 filléres fagyi, lágyfagylalt, lángos-palacsinta-keszeg combo, nem pasztőrözött sörök, kevert-hubertus-kólarum-kisfröccs-lánchídbrandy, kemping, utánfutó, hűtőtáska, párizsis zsemle, barack otthonról, főtt kukorica, Sokolrádió, táskarádió, vizespelenka-mint légkondi, öltözőkabin, viharjelzés, sorállás a kompnál, déli pályaudvar, autóstop, tarisznya, alföldi papucs, Super Rifle, szalmakalap, szalmaszál, zsírpapír, dinnyehéj, Szot-üdülő, menüválasztás, zónapörkölt, adag vaj, szelet kenyér, szódavíz, jaffaszörp, szimpla kávé, fecske, pöttyös bikini, strandlabda, gumimatrac, hátizsák, sóskifli, aludttej, zacskós kakaó, Babetta, Komar, lakókocsi, gázrezsó, Porti, Plovdiv, Szimfi, Szofi, feleskisüveg, barnapalackos kőbányai, sörhab, lábtengó, kugli, lengőteke, szabadtéri sakk, kultúrterem, kertmozi, korhatár, diplomata puding, női szeszély, fagyasztott barackpép, vasárnapi meccs, szotyi, vattacukor, alkotmány-újkenyér-tűzijáték-körmenet, füzet beszerzés, évnyitó, vinnyetta, kék csomagolópapír, elvágyódás, vélt szabadság, hazautazás, táborbomtás, szívfájdalom. Hát ilyenek. Meg meglepetés-zenék, még véletlenül sem lesz nyár, balcsi, pancsolókislány, beach, holiday, strand, nyáridő és a többiek….Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-08-06 13 óra
2018-08-06 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást  és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Most ugyan nem fog, mert szabin lesz… De helyette is újra itt lesznek élőben közel egy hónap után az Alapító Atyák, akiknek mindenből a leg-leg-leg jutott eddigi kurta életükben. De nem Guinness-rekordokról lesz itt szó- bár semmit nem lehet biztosra venni-, hanem a legeslegekről, amiket a nosztalgia és a merészség elő enged bányászni régmúlt idők homályából. Bár látszólag nagyon közhelyesek a hívószavak, figyeljék meg, nem is olyan egyszerű eldönteni, mik voltak az igazi legeslegek, és amik akkor azok voltak, megmaradtak-e az idők folyamán? Mert persze volt legelső szerelem, de az volt-e a legnagyobb? Nem lett-e a legnagyobb csalódás? Mi volt a legnagyobb siker, a legnagyobb kudarc, a legjobb étel, a legrosszabb pia,  a legnagyobb szégyen, a legelső csók, cigi, hazugság, gól, érintés, fizetés, autó, lakás? És persze voltak legutolsók is, amik nem mindig vidám emlékeket idéznek. Mik voltak a legszebb élmények, utazások, meccsek, és volt-e valamiből legcsúnyább? Legszörnyűbb, legodaadóbb, legönzetlenebb, legsóherebb, legundokabb, legmagasztosabb és még folytatódik a sor a műsorban, amelyben lesznek legszebb versek is és a zenékben mindig ott lesz legalább egy leg! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-07-30 13 óra
2018-07-30 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Bármilyen hihetetlen, de még mindig tart a foci vb, éppen ezért nem lehet aktuálisabb téma a versenynél, aküzdelemnél. Mert mindig van nyertes és mindig van vesztes. Vagy nem? Tényleg létezik igazi win-win helyzet? Hiszen a vesztest csak egy valaki előzte meg, a győztes pedig utolsó előtti lett! Lehet-e büszkének lenni a teljesítményekre? Elítélendő-e az, aki közömbös, aki nemtörődöm? Seperje el a havat, aki leszórta? Kell-e mindig harcolni? Vagy néha jobb a beletörődés? Lehet-e mindig visszavágót kérni (pl. háború esetén…)? Édes-e a bosszú? Nem másról nosztalgiázunk majd, mint az életünkről és persze előkerülnek az emlékek közül győzelmek, vereségek, bosszúságok, bosszúk, mosolyok és pityogások, mert sírni nem csak a győztesnek szabad. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

( A 2018.07.09-i  adás ismétlése )

2018-07-23 13 óra
2018-07-23 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mint ahogy a legutóbbi adás végén már kiderült, a Nőnap apropóján éppen itt az ideje, hogy egy felvállaltan női témákat előtérbe helyező rádió legnagyobb mértékű férfi túltengésben szenvedő műsora is a hölgyekről szóljon. A pontos tartalmat persze ezúttal sem kell ismerni, de homályos szemekre, elcsukló hangokra, együtt érző motyogásokra bizton számíthatunk. Édesanyák, nagymamák, dédikék, nagynénik, szomszéd kislányok, szomszédasszonyok, szerelmek, menyasszonyok, feleségek, élettársak, anyósok, munkatársnők, osztálytársak éppúgy felmerülhetnek a múlt ködéből, mint írónők, művésznők, színésznők, énekesnők, sportolónők, tanítónők, tanárnők, akik hatással voltak a műsor szerkesztőinek és másoknak életére. És persze valószínűleg lesz külföldi kitekintés, társadalmi vonatkozások, gender, üvegplafon, emancipáció és nemi kvóta is. Esetleg a magyar nyelv szépségei is szóba kerülnek, pl. miért nincs a következőknek férfi változata: szövőnő, varrónő, titkárnő, szülésznő, hostess, stewardess, óvónő, manöken, mosónő, gépírónő ( persze van, nade…). És persze kézcsók, gyes, gyed, hölgyválasz, házimunka, szülői értekezlet, szülői munkaközösség, nőnapi virágok és még sok egyéb. Szóval szeretet és tisztelet minden hölgynek, nőnek, úrhölgynek, nőszemélynek, asszonynak, hölgyeménynek, leánynak, lánynak, leányzónak, kislánynak, csajnak, fiatalasszonynak, spinének, nőcinek, kiscsajnak, lánykának, kisasszonynak, bakfisnak, menyecskének, bigének, kishölgynek, fehérnépnek, vászoncselédnek, fehércselédnek, dámának, asszonyembernek, amazonnak és akkor még udvariasan mellőztük a szinonimaszótár általunk nem felvállalható szavait. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

( A 2018.03.12-i  adás ismétlése )

2018-07-16 13 óra
2018-07-16 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Két csodás esemény aranyozza be a mai adást: 1. Újra teljes a csapat! 2. Új sorozat indul a Retro-n belül! Na nem a jövőbe tekintünk a múlt helyett, arról szó sem lehet (vagy mégis?),hanem országonként, földrajzi tájanként próbáljuk mederbe terelni szilaj, zabolázhatatlan, kreatív elméink, emlékezetünk vágtatását. Kezdjük tehát az olaszokkal, Olaszországgal, milyen eltemetett vagy nagyon is élő emlékfoszlányok keverednek elő, ha négy ilyen ifjonc elkezd agyilag ugrándozni! Lehet például jesolo-i nyaralás, turistabuszok Velencében, római vakáció, nápolyi nápolyi, bőrvásár Tarvisio-ban, spagetti ,pizza, olasz fagyi, makaróni, birra, aperol, digós cuccok, lenyalt hajak, tánczene, San Remoi fesztivál, olasz világslágerek, Modugno, Cinquetti, Pavone, Celentano, azzuro, parole, articsóka, pisztácia, citromfák, ciprusok, csíkos napernyők, kreol bőrök, illatok, szagok, ízek, dallamok, totocalcio, Sanbenedettese- Vicenza 1-1 X, Rossi, Totti, Maldini, Mazzola, Buffon, vízilabda, olasz csizma, táska, cipő, ing, nyakkendő, Forza!, nagy vacsorák, kis reggelik, duma-duma-duma kézzel-lábbal, camorra, maffia, napszemüveg, vendetta, Gassman, Tognazzi, Sordi, Lisi, Loren, Cardinale, Dél-Tirol, síelés, Sappada, Cortina, Verona, aréna, Verdi, Puccini, Leoncavallo, Vivaldi, Leonardo, Tiziano, Michelangelo, Bernini, Vatikán, Sixtusi, Colosseum, gladiátor, Rózsa neve, Umberto Eco, Moravia, Kossuth Torino-ban, olasz meló, élet, nosztalgia, retro. De ezeknél sokkal több fog eszünbe jutni, pazar régi olasz világslágerekkel! Vendégünk lesz a stúdióban Andreides Gábor italianista, olasz szakos történész és vérmes AS Roma szurkoló is. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

( A 2018.05.07-i  adás ismétlése )

2018-07-09 13 óra
2018-07-09 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Bármilyen hihetetlen, de még mindig tart a foci vb, éppen ezért nem lehet aktuálisabb téma a versenynél, aküzdelemnél. Mert mindig van nyertes és mindig van vesztes. Vagy nem? Tényleg létezik igazi win-win helyzet? Hiszen a vesztest csak egy valaki előzte meg, a győztes pedig utolsó előtti lett! Lehet-e büszkének lenni a teljesítményekre? Elítélendő-e az, aki közömbös, aki nemtörődöm? Seperje el a havat, aki leszórta? Kell-e mindig harcolni? Vagy néha jobb a beletörődés? Lehet-e mindig visszavágót kérni (pl. háború esetén…)? Édes-e a bosszú? Nem másról nosztalgiázunk majd, mint az életünkről és persze előkerülnek az emlékek közül győzelmek, vereségek, bosszúságok, bosszúk, mosolyok és pityogások, mert sírni nem csak a győztesnek szabad. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-07-02 13 óra
2018-07-02 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Utazunk tovább a világban és emlékeink szárnyain, az olaszok és a franciák után jöjjenek az oroszok (jaj, persze nem úgy…) Nem könnyű téma, hiszen a történelem óriáskerekén hol fent, hol lent voltak érzéseink, kapcsolataink a Nagy Szomszéddal, aki már nem az. Nyilván nem maradhatnak ki a háborúk, meg szegény Petőfi sem, meg a 40 év, de inkább az átélt kulturális, kulináris, sport, utazási élményekre próbálunk koncentrálni. Mert hát szóba kerülhet sok minden, például a borscs, scsi, szoljanka, kaviár, szovjet pezsgő, orosz mustár, oroszkrém, orosz hússaláta (naná, hogy Rejtő!), orosz kantin, ideiglenesen hazánkban, vodka, kvasz, sprotni, fekete kenyér, Pobeda, Zsiguli, Volga, Junoszty, Fed, Zorkij, Szmena, Zil, Uaz, Osztyapenko, Artyek, Vera Muhina, Csendesek a hajnalok, Szállnak a darvak, Szamojlova, Bondarcsuk, Tarkovszkij, Ljubimov, Viszockij, Protapopov, Jasin, Ter-Ovaneszjan, Bubka, Tal, Petroszjan, Szpasszkij, Botvinnik, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Sztravinszkij, Csehov, Gogol, Jeszenyin, Majakovszkij, Nyevszkij proszpekt, Kreml, dácsa, Ural-Altáj, Bajkál, Aral, Sztálingrád, gulág, Szolzsenyicin, glasznoszty, peresztrojka, táváris ucsítyelnyica. És meghallják majd, mi maradt meg 8-12 év kötelező nyelvtanulás után. Nu pagagyí! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-06-25 13 óra
2018-06-25 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Vége van? Á, dehogy! Sem a műsornak, sem a múltkori témának, hiszen végtelenségig lehet beszélni a végről, legalábbis Rékai doktor ezt követelte ki. Ráadásul nyikto nyi átszúvsztvujet, így az adás létszáma és intellektuális szintje visszaáll a megszokottra. Mi van, ha vége van? Mit gondolnak erről pl. a különböző vallások? Mit gondoltak erről a népek a régmúltban (retro!)? Mennyire komoly, amikor azt mondjuk: ez élet-halál kérdése? Vagy: itt a vége, fuss el véle? Esetleg alvég, felvég, szalámivég, vége főcím, folyt.köv., végkielégítés, végcél, vitézek a végeken, végek a textilboltban, mi végből?, avégből, végítélet, végsebesség, végállomás, pusztulás, enyészet, végzet, kinyiffanás, kipurcanás, végelszámolás, kampec doloresz, mindennek vége, vége Víg Andrásnak, végső visszaszámlálás, végső soron. Sőt még a magyar foci végéről is egy Vég(h) írt 1975-ben. És még lehet, hogy elhangzik pár tragikomikus eset a hülye halálnemekre kiírt Darwin-díj kapcsán is. Szóval, aki él-hal a retróért, az nosztalgiázzon velünk! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-06-18 13 óra
2018-06-18 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Nem lehet elszakadni még az iskolától, bár kitört a vakáció. Vége az iskolának, egy időre. Így aztán maradunk és a végnél. Pontosabban annál, hogy minden véget ér egyszer, a kérdés, hogy hogyan. És mi? Projektek, szerelmek, munkahelyek, rendszerek, illúziók, vacsorák, ünnepek, utazások, mind mind véget érnek egyszer. Vagy igaz tán, hogyha bezárul egy ajtó, kinyílik majd egy másik? Szóval újrakezdések és középkezdések, hiszen a labdarúgó VB is megkezdődött.

Varjú pajtás most igazoltan hiányzik, felmentést kapott, így tökéletes profi adás várható! 🙂 Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt. Hiszünk abban, hogy érdemes.

2018-06-11 13 óra
2018-06-11 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Viharos adás lesz! Hogy miért is? Mert lesz eső, hó, jég, dara, jégeső, zivatar, zápor, tornádó, tájfun, monszun, kánikula, forróság, szárazság, villámlás, dörgés és veri az ördög a feleségét. Mert ami manapság már szinte megszokott, az régen, a retro időszakban extrémnek számított,hiszen a tél tél volt, a nyár meg nyár és még nagyon sok ilyen nosztalgikus okosság is el fog hangzani a műsorban. Sőt számíthatunk igazi telefonos időjárás jelentésre és a változások elemzésére is. És persze nosztalgikus legek az életünkből, legforróbb, leghidegebb,legkegyetlenebb, legtikkasztóbb, legnedvesebb, legszárazabb,legkeményebb, ki milyen mélyen mer majd belemenni az emlékeibe, persze szigorúan időjárás fronton. És persze front érzékenyek leszünk, és allergiásak, és lesz izzadás, hideglelés,fagyos hangulat, hideg fej, meleg fogadtatás, Hideg napok, Téli berek, Nyáridő, Hosszú forró nyár, Vihar, Ősz húrja zsong, Tavaszi szél és hó takará el a bérci tetőt. A muzsikák persze inkább forróak lesznek. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-06-04 13 óra
2018-06-04 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Újra teljes a csapat és folytatódik az ország-sorozat, ezúttal vigyázó szemünket Párizsra és Franciaországra vetjük. PSG, Neymar, Kopa, franciasaláta, franciakrémes, franciakulcs, francia csók, párizsi, parizer, osztriga, feketelábú csirke, roquefort, camembert, brie, , sós vaj, croissant, baguette, vörösbor, bordói, burgundi, champagne, abszint, Pernod, cognac, armagnac, Perrier, Evian, hagymaleves, Michelin-csillag, világörökség, Riviéra, Mont Blanc, breton, normand, elzászi, lotharingiai, belga, scájci, karibi, tahiti, Francia Afrika, idegenlégió, Balzac, Proust, Martin du Gard, Flaubert, Zola, Verne, Truffaut, Godard, Bresson, Varda, Lumiere, Cocteau, Tati, Montand, Delon, Belmondo, Fernandel, Vadim,Gabin, Trintignant, Funes, Reno, Philippe, Aznavour, Bardot, Marceau, Adjani, Deneuve, Tautou, Binoche, Chanel, Givenchy, Louis Vuitton, Lacoste, Dior, Greco, Trenet, Mathieu, sanzon, mulató, lokál, balett, opera, Ravel, Debussy, Delibes, Berlioz, Bizet, Degas, Manet, Monet, Gauguin, Cézanne, Chagall, Rodin, Renault, Peugeot, Citroen, Simca, Sarkozy, De Gaulle, Mitterrand, Clemenceau, Trianon, Verdun, partraszállás, Vichy, 1968, új hullám, Kertész, Brassai, Hervé, Vartan és a többiek, és persze minden élmény, érzés, nosztalgia, ami francia volt, van és lesz a négy muskétás ( D’ Artagnan János, Athos Miklós, Porthos Gábor és Aramis Tamás) és mások életében. A francia zenék pedig utolérhetetlenek lesznek! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-05-28 13 óra
2018-05-28 14 óra Ezen a hétfőn ismét a tárgyaké a főszerep – meg ami róluk és néhány évtizeddel ezelötti szerepükről eszünkbe jut

Jöhet a bélyeggyűjtemény, szalvéták,pörgőcsiga, nyalóka, klasszikus könyvek, de még Ra – Re, Olcsó Könyvtár, bizalmas piros és kék, számozott nyugati cikkgyűjtemény példányok,.
füstölgő Mikulás, jégszekrény, utcai őstermelők, tyúkot adok ruháért.Vagy egy másik csoport:
földgömb. nyomdagép. Atlasz. Lexikon. Petroleum lámpa, kenu, csónakház, Római part,
Révai, ami már ott porosodik meg az elromlott vasaló, amit már nem javítanak, mert se szaki, se műhely, egyáltalán: az eldobható világ kezdetei.
Tehát retro tárgyak és ami eszébe jut Fodor Jánosnak, Miki bácsinak, Rékai Gábornak, A törzsgárdából igazoltan távol, Kijevben Varjú Tamás – ő később mesél

2018-05-14 13 óra
2018-05-14 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Most a csapat két rutinos ( és nem feltétlenül a legfiatalabb) tagja úgy döntött, legyen a téma a VÍZ! Igen. Hát igen. Miért is? Talán mert az emberi szervezet 60 %-a víz és erről majd csak eszünkbe jut valamilyen emlék?? De hát a dinnyéé meg 90 %! Igaz az ő élményeit nem ismerjük… Persze a profik az evezéssel, vízitúrákkal, úszással, vízilabdával nagyzolnak gyermekkoruk óta, így természetesen el fogják vinni a show-t, de szóba kerülhet bármi, ami hajó, csónak, lélekvesztő, evezős, kajak, kenu, kílbót, uszály, vitorlás, katamarán, yacht, óceánjáró, jéghegy, szörf, gumimatrac, strandpapucs, vízi pisztoly, csúszda, komp, Tihany, Szántód, rév, révkalauz, csermely, patak, vízesés, csobogó, bugyogó, forrás, mellékág, holtág, folyam, delta, tölcsér, árvíz, belvíz, aszály, hullám, kikötő, Szot üdülőhajó, szakszervezeti nyaralás, operetthajó, zenés sétahajó, kétéltű. tengeralattjáró, naszád, tengerészet, Piszkos Fred, szigony, merülés, Cousteau, tengeri csaták, Fiume, Trieszt, ellentengernagy, matrózfröccs, vízibivaly, víziló, gázlómadár, gázlómélységek, vízállás jelentés, vízszint, eső, vihar, esernyő, esőkabát, kalucsni, vízfej, víziszony, akvárium, tenger gyümölcsei, tó, tenger, óceán. De hogy az adás nem lesz száraz, az garantált! És minden fantasztikus zeneszámnak köze lesz a vízhez! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-05-07 13 óra
2018-05-07 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Két csodás esemény aranyozza be a mai adást: 1. Újra teljes a csapat! 2. Új sorozat indul a Retro-n belül! Na nem a jövőbe tekintünk a múlt helyett, arról szó sem lehet (vagy mégis?),hanem országonként, földrajzi tájanként próbáljuk mederbe terelni szilaj, zabolázhatatlan, kreatív elméink, emlékezetünk vágtatását. Kezdjük tehát az olaszokkal, Olaszországgal, milyen eltemetett vagy nagyon is élő emlékfoszlányok keverednek elő, ha négy ilyen ifjonc elkezd agyilag ugrándozni! Lehet például jesolo-i nyaralás, turistabuszok Velencében, római vakáció, nápolyi nápolyi, bőrvásár Tarvisio-ban, spagetti ,pizza, olasz fagyi, makaróni, birra, aperol, digós cuccok, lenyalt hajak, tánczene, San Remoi fesztivál, olasz világslágerek, Modugno, Cinquetti, Pavone, Celentano, azzuro, parole, articsóka, pisztácia, citromfák, ciprusok, csíkos napernyők, kreol bőrök, illatok, szagok, ízek, dallamok, totocalcio, Sanbenedettese- Vicenza 1-1 X, Rossi, Totti, Maldini, Mazzola, Buffon, vízilabda, olasz csizma, táska, cipő, ing, nyakkendő, Forza!, nagy vacsorák, kis reggelik, duma-duma-duma kézzel-lábbal, camorra, maffia, napszemüveg, vendetta, Gassman, Tognazzi, Sordi, Lisi, Loren, Cardinale, Dél-Tirol, síelés, Sappada, Cortina, Verona, aréna, Verdi, Puccini, Leoncavallo, Vivaldi, Leonardo, Tiziano, Michelangelo, Bernini, Vatikán, Sixtusi, Colosseum, gladiátor, Rózsa neve, Umberto Eco, Moravia, Kossuth Torino-ban, olasz meló, élet, nosztalgia, retro. De ezeknél sokkal több fog eszünbe jutni, pazar régi olasz világslágerekkel! Vendégünk lesz a stúdióban Andreides Gábor italianista, olasz szakos történész és vérmes AS Roma szurkoló is. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-04-23 13 óra
2018-04-23 14 óra A mai Retro természetesen ismét a beszélgetők személyes múltjára támaszkodik – ezekből is a valamiért emlékezetes – nagy vagy apróbb – jelentőségű eseményekre, életük egy-egy szakaszának meghatározó pillanatára vagy emberére.Igyekeznek nem privát vagy a hallgatók számára érdektelen helyzeteket felidézni, hanem – cseppben a tenger – életük tanulságosnak vagy éppen mulatságosnak vélt néhány mozzanatára emlékezni – zenével.

Sajnos, a törzsgárda negyede (Varjú Tamás) ezúttal hiányzik, de a csapat (Fodor János, Mohácsi Miki “bá”, Rékai Gábor) még így is túl van a kétharmadon.

2018-04-16 13 óra
2018-04-16 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Annyira frenetikusan sikerült a múlt heti adás a filmekről, hogy Fodor János nem hogy sajnálta, hogy nem volt itt, hanem ragaszkodott hozzá, hogy a téma vele együtt is menjen tovább. Így persze a többiek elegánsan kissé háttérbe szorulnak, de nem gond, tudják már, hogy a Retro-ban a jelenlét is szép. Szóval, teljes gőzzel folytatódik a film-téma, kifogyhatatlanok az Oscar-díjas filmzenék is,a második rész következik! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-04-09 13 óra
2018-04-09 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Kezdjük egy letaglózó hírrel: Fodor nem lesz! A maradék három muskétás már napok óta előre próbálja feldolgozni a Szeretett Vezér hiányát, a helyére pedig bárkit is behívni lehetetlen, így hát maradtak hárman, sőt ha elhallgat a zene és csak két szék lesz, ki tudja hová fajul a játék? Pedig a téma fantasztikus: mozifilmek! Nem sorozat, nem tv, hanem igazi echte mozgófilm 40-50 évvel ez előttről. Elképzelhetetlenül sok élmény, találkozás, rácsodálkozás, katarzis jöhet elő ebben a retro mozaikban… Színésznők, színészek, rendezők, díjnyertes filmek, érthetetlenül mély benyomások, szállóigék, feledhetetlen alakítások, fapados mozik, jegyüzérek, némafilm, fekete-fehér mozi, betiltott filmek, kivágások, új hullám, remake, jegyszedő, büfé, perec, szörp, szóda, szimpla kávé, dunakavics, francia drazsé, magyar hangok, plátói szerelmek, értelmezések, elvágyódások, indiánok, cowboyok, felügyelők, szeretők, hátaktok, bikinik, autós száguldások, bűnözők, bűnösök, beszólások, nézések, mozdulatok, amik mind hatással voltak az emlékező urakra. Ráadásul csupa Oscar-díjas filmzene lesz a kíséret, ritka, különleges, jazzes feldolgozásokban. Szóval Fodor János sajnálhatja, de hátha lesz annyi muníció, hogy a következő adásban is folytathatjuk a témát. Egyszóval még nem biztos, hogy lesz „ The End”. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-03-26 13 óra
2018-03-26 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Fodor egyre jobban durvul, most vagy szívatja a többieket, vagy előlegezi a bizalmat. A hétre mindenesetre azt találta ki, hogy adjunk a többieknek egyenként három-öt olyan „hívó szót”, amiről vagy eszünkbe jut valami retro, vagy nem. És ez alapján faggassuk a többieket. Szóval: elég sok zene lesz, hogy a kínos, zavart csöndeket át tudjuk hidalni. Tehát a téma az asszociáció lesz (ilyen még soha nem volt…), erről például eszünkbe juthat, hogy :1. Kapcsolat fennmaradása vagy létesítése, amikor két vagy több viszony jön létre vagy marad fenn különféle részek között, társítás, 2. Összekapcsolódó lelki folyamat, amelyben az egyik emlékkép, fogalom vagy gondolat egy hasonlóság, ellentétesség vagy térbeli, időbeli érintkezés révén egy másik emlékképet, gondolatot idéz fel az elmében, képzettársítás, 3. Molekulák összekapcsolódása a molekulán belüli kötéseknél kisebb erő révén. Ugye milyen érdekes lesz?! El ne mulasszák! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-03-19 13 óra
2018-03-19 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. És az amatőr, aki a hallgatókat képviseli most, valószínűleg csak a zenékkel lesz elfoglalva, ugyanis a másik három úrnak a mostani adás témája, a RÁDIÓ évtizedekig volt az élete és természetesen ez még ma is tart. Így elég nehéz lesz tőlük elvenni a szót, de miért is kellene? Hiszen ezernyi emlék, találkozás, műsor, sztori, humor, dráma torlódik fel ilyenkor, lehet, hogy egy adás kevésnek is fog bizonyulni. Krónika, 168 óra, körkapcsolás, vízállásjelentés, kívánságműsor, táskarádió, tánczenei koktél, jó ebédhez szól a nóta, gondolat-jel, vasárnapi újság, ki nyer ma, mit üzen a rádió, ötödik sebesség, reggeli csúcs, esti mese, csinn bumm cirkusz, csúcsforgalom, húszas stúdió, szonda, láttuk hallottuk, napközben és így tovább. A nagy rádiós egyéniségéket pedig inkább a műsorban fogjuk emlegetni, nehogy sértődés legyen, hogy valaki kimarad. Zentai kolléga pedig már előszedte a tárházból a régi szignálokat. Szóval igazi rádiós történelmi és szubjektív visszatekintés következik! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-03-12 13 óra
2018-03-12 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mint ahogy a legutóbbi adás végén már kiderült, a Nőnap apropóján éppen itt az ideje, hogy egy felvállaltan női témákat előtérbe helyező rádió legnagyobb mértékű férfi túltengésben szenvedő műsora is a hölgyekről szóljon. A pontos tartalmat persze ezúttal sem kell ismerni, de homályos szemekre, elcsukló hangokra, együtt érző motyogásokra bizton számíthatunk. Édesanyák, nagymamák, dédikék, nagynénik, szomszéd kislányok, szomszédasszonyok, szerelmek, menyasszonyok, feleségek, élettársak, anyósok, munkatársnők, osztálytársak éppúgy felmerülhetnek a múlt ködéből, mint írónők, művésznők, színésznők, énekesnők, sportolónők, tanítónők, tanárnők, akik hatással voltak a műsor szerkesztőinek és másoknak életére. És persze valószínűleg lesz külföldi kitekintés, társadalmi vonatkozások, gender, üvegplafon, emancipáció és nemi kvóta is. Esetleg a magyar nyelv szépségei is szóba kerülnek, pl. miért nincs a következőknek férfi változata: szövőnő, varrónő, titkárnő, szülésznő, hostess, stewardess, óvónő, manöken, mosónő, gépírónő ( persze van, nade…). És persze kézcsók, gyes, gyed, hölgyválasz, házimunka, szülői értekezlet, szülői munkaközösség, nőnapi virágok és még sok egyéb. Szóval szeretet és tisztelet minden hölgynek, nőnek, úrhölgynek, nőszemélynek, asszonynak, hölgyeménynek, leánynak, lánynak, leányzónak, kislánynak, csajnak, fiatalasszonynak, spinének, nőcinek, kiscsajnak, lánykának, kisasszonynak, bakfisnak, menyecskének, bigének, kishölgynek, fehérnépnek, vászoncselédnek, fehércselédnek, dámának, asszonyembernek, amazonnak és akkor még udvariasan mellőztük a szinonimaszótár általunk nem felvállalható szavait. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-03-05 13 óra
2018-03-05 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. „ Én egy virág vagyok”- írta Troppauer Hümér alanyi költő Rejtő Előretolt helyőrség című örökbecsűjében. Valahogy így érzi magát a négy meglett férfi is, elegük van a télből, igazán zsonghatna már a tavasz. Szóval hátha sikerül végre behívni a jó időt. Hiszen a tavaszt mindenki szereti, a legtöbb élmény ehhez az évszakhoz kötődik, tavasszal már nehezebben ment a tanulás, többet néztünk ki a nyitott ablakon, lekerültek a nehéz ruhák, arcot napoztattunk az első meleg napokon, de itt voltak a márciusi ifjak, a Nőnap, de persze még a Tanácsköztársaság és az április 4 is, meg a bolondok napja, meg az első kirándulások, a randevúk a szabadban, szerelem, a virágillat, hóvirág, ibolya, a primőr zöldségek-gyümölcsök, az első eper, az újhagyma, a friss sárgarépa, a tavaszi menü, a vitaminok, a hóolvadás, a választások is erre az időszakra estek, volt egy kis árvíz, egy kis belvíz, és megújultunk belülről is. E vágy adja keretét az új Retro-nak is. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-02-26 13 óra
2018-02-26 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Napra pontosan fél évvel ezelőtt a következő volt a Retro előzetese: „ Fodor János még mindig nincs,így cincognak az egerek, most éppen a végét járó vakáció és az iskola a téma illetve minden emlék, amit a bölcsőde, óvoda, iskola, gimnázium, egyetemi évek és társaik előhoznak 40-50 év távlatából. Egyenruha, osztálynapló, tanáregyéniségek, vinyetta, kék csomagolópapír, tintaceruza, indigó, tintapaca, töltőtoll, szagos radír, tornaruha, tábla, kréta, szivacs, ballagás, mezőgazdasági munka, osztályfőnöki órák, szakkörök, szülői munkaközösség, házi feladat, pedellus, konyhás néni, menza, uzsonnás zacskó, tornazsák. És a zenék is idekapcsolódnak majd, Rékai doktor kérésére a „De nehéz az iskolatáska” nem lesz közöttük.” Kábé hat hónap alatt egyenesednek ki az agytekervények annyira, hogy újra elő lehessen venni egy régi témát… De! Most lesz Fodor, Varjú, Rékai és Mohácsi is, újra teljes a csapat. Szóval, nem ismétlünk, a második rész következik! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-02-19 13 óra
2018-02-19 14 óra Múltidéző, személyes élményeinket sem nélkülöző műsorunk fő témája ezúttal a sport.

A téli olimpia ezekben a napokban foglalkoztatja a rajongókat, hosszú idő után még magyar sikerekre is számíthatunk. De mi mondjuk, ami eszünkbe jut: nyári vagy téli, olimpia vagy serdülő helyosztó, foci VB.vagy kispálya, Balatonátúszás, vadvizi evezés, profi-amatőr, bojkott,nagy és emlékezetes győzelmek (bukások), neves emberek és névtelen hősök – szóval sport minden műfajban és szinten Fodor Jánostól, Rékai Gábortól, Mohácsi Miklóstól.

2018-02-12 13 óra
2018-02-12 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Amikor a Fodor átküldött egy 1997-es „ Volt 1×1 zenekar” című filmet Sándor Páltól, már mindannyian éreztük, hogy a következő Retro témáját nem kell tovább keresgélni. Mi többiek kellő tisztelettel még egymás homlokára is csaptunk, hogy hogyan nem jutott ez korábban az eszünkbe. Hiszen volt egyszer egy kamaszkor, egy hetvenes-nyolcvanas évek, megunt ütemek után új hangok, csoportba olvadás, tabáni koncertek, önazonosság, az Illés-Metro-Omega táborok utáni összekacsintás: igen itt van, nekünk is van, nem csak a vágyott Nyugaton, hiszen Yamaha-fesztivál, angol nyelvű sikerek, szupergrup, klipek, és minden hangulatunkhoz találtunk valamit tőlük. Aztán kezünkbe került egy 2012. december 8-i Népszabadság melléklet is róluk, és ránk zúdult a számbelileg is hatalmas zenei repertoár, és itt talán kevés lesz a Retro nem egészen két órája. Tehát Locomotív GT, erősen szubjektív felhangokkal, nem tudományosan, hanem szívből és léggitárral, és a Fodor persze felhívja majd Sándor „Palikát” is! És régen volt ennyire bezsongva a négyesfogat…Hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-02-05 13 óra
2018-02-05 14 óra Múltba pillantó műsorunk ezúttal a 60-as, 70-es évek televíziójára próbál emlékezni – műsorok, résztvevők, nevezetes figurák, egyáétalán a tévé indulása és hőskora. Külön érdekességnek gondoljuk, hogy hallgatóink szem és fültanúi annak a változásnak, amely a “dobozban” látható műsorokban lezajlott – az új csatornákról sem megfeledkezve.
Mindebben segít minket (Varjú Tamás igazolt hiányzása miatt is) meghívott illetékes szakértőnk, Nemlaha György.

2018-01-29 13 óra
2018-01-29 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Soha nem volt évforduló következik a napokban, 3 ( három) éves lesz a Bézs Rádió ( Rádió Bézs), azaz indulunk az oviba! Milyenek voltak a rádió csecsemő- és bölcsis évei? Valljuk be, fontosak az évfordulók, nem csak a hivatalos bi-, tri- stb. centenáriumok, hanem saját életünk ünnepei, hagyományai, megemlékezések valamiről-valakiről. Hogyan emlékezünk, hogyan gondolunk vissza életünk meghatározó eseményeire? Milyenek az emlékezés módozatai, az emléktárgyak, a fotók, a felvételek, a szájhagyomány, a kedves vagy félelmetes történetek? És ha merészek lesznek a résztvevők, megemlítik életük legjobb és legrosszabb élményét is. Hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-01-22 13 óra
2018-01-22 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mivel a négy elegáns úr legalább négyféleképpen emlékezett arra, hogy mi lesz a mai Retro témája, ezért legyen a téma a feledés, a feledékenység, a kor, a kór, a ráncok,a tapasztalás, az emlékek. Ugye milyen meglepő ez egy nosztalgikus műsortól? Másképp emlékezünk, ha már eljárt felettünk az idő? Megváltozik a múlt? Netán olyanra is emlékezünk, ami meg sem történt? A Nagyi úgyis kicsit szenilis? Vagy kicsit rá is játszunk a szelektív emlékezetünkre? Netán az emlékezés is egy kis játszma az életben? És a történelem kinek a történelme? Mást tanul a gyerek és más volt a mi életünk? Jó kis kérdések, ha pedig nem emlékezünk a műsor közben rájuk, majd elővesszük az előzetest. Előzetes? Ja, a bűnről az elmúlt adásban volt szó… És persze rendkívül jó muzsikák is lesznek,elsősorban hosszú életet élt előadóktól, akik 90 egynéhány évesen is nagyot alkottak. Hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-01-15 13 óra
2018-01-15 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Hó és Bűn. Ez lesz a téma a mostani Retro-ban. És hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz? Valószínűleg sehogy, csak a hirtelen leesett hó kiegyenesített néhány agytekervényt a négy idősödő úrnál. Esetleg, hogy a hóban jobban látszódnak a tettesek nyomai? Vagy a Hóember című norvég krimiben? Vagy a jégcsákány, mint elkövetési eszköz? Vagy hamis téli gumik? És a retro rész mi lesz? Lopott régen a jeges? Aztán a jó idő eltüntette a nyomokat? A rejtélyt csak úgy tudják megoldani, ha hallgatnak bennünket! Persze lesz egyrészt hólapátolás régen és most, szánkózás ülve és húzva, hógolyót adni és kapni, só az utakon és a cipőkön, latyak. hólé, kosz, kilakoltatási tilalom, hómunkások és hóhányók. Sőt egy kis régi külpolitika ( Ho Si Minh…J ) Másrészt rendvédelem a régmúltban, bűn és bűnhődés, híres detektívek és betyárok, markec, gagyi, börtönszleng, közveszélyes munkakerülés, sikkasztás a múltban és a jövőben…Amúgy pedig úgyis mindegy, mi van az előzetesben, és persze tárgyak is lesznek, ami a rádióban úgysem látszik. Szóval mindenképpen hallgassanak minket a 100. Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2018-01-08 13 óra
2018-01-08 14 óra Az év első emlékező-emlékeztető műsora néhány elemében rendhagyó.
A 60-as, 70-es évek (ilyen még nem volt Retro történetünkben) szilvesztereiről és újévi bulijairól szeretnénk cseverészni – ami eszünkbe jut.Törzstagjaink közül ez alkalommal Varjú Katarzis Tamás, a zenei múlt kíváló tudora hiányzik, míg mai vendégünk, Lui évtizedekig maga énekelt és a színpadról gyűjtötte évfordulós élményeit.A többi résztvevő a régi, de még talán ezúttal (sem) lesz lejárt lemezük. A vendég: Turi Lajos) Lui) Lui)

2017-12-24 17 óra
2017-12-24 18 óra Retró karácsonyi különkiadás. Mi másról szólna, mint az ajándékról, ami maga az élet.

2017-12-18 13 óra
2017-12-18 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Eljött a 2017-es év utolsó Retro műsora! A legutóbbi adásban még jócskán bennmaradt az ajándékozás témájának néhány további aspektusa, és átkanyarítjuk a szót az év végi ünnepek irányába is. De nincs kizárva egy pici nosztalgikus visszatekintés a korábbi adásokra sem, valamint eszünkbe juthatnak olyan dolgok, mint a karácsony, hanuka, fenyőfa, szimbólumok, halászlé, bejgli, kocsonya, töltött káposzta, disznóvágás, szaloncukor, habkarika,száncsengő csing ling ling, csillagszóró, illatok, csúcsdísz, szilveszter, újév, tűzijáték, tűlevél, pezsgő, koccintás, himnusz, fogadalmak, babonák, malacfarka, lencse, szerencse, kívánságlista, buli, bécsi koncert, angol focimeccsek, reszkessetek betörők, szentestei mozi, újévi sms-ek, pikáns jókívánságok, és megint öregebbek lettünk. A RETRO csapat tagjainak pedig az lesz az ajándék, hogy egy-egy kedvenc régi slágerük lesz az aláfestő zene. Pici meghatódás, pici ünneplés, néhány ünneprontó beszólás és vicc, ahogy azt már megszokhatták a négy muskétástól, akiknek már igazán nincsenek gátlásaik. Vagy igen? Mindenképpen hallgassanak minket a 100. Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-12-11 13 óra
2017-12-11 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. A legutóbbi adásban már kiderült a mostani retro-téma, az ajándék. És ezzel jól bele is nyúltunk a mélyébe és akkor a nosztalgikus kapcsolódásokat még nem is érintettük. Mi is az ajándék, mit mond a definíció? Milyen gondolatokat ébresztenek a szinonimái? Valóban önzetlen, ingyenes, elvárás nélküli-e az ajándékozás? Mi az amit „ajándékként” kapunk, holott jár nekünk? És mi az,hogy ajándékozási adó? Van-e olyan, hogy barter-ajándék? Milyen alkalmakkor kötelező? Mi volt gyermekkorunk legszebb és legrosszabb ajándéka? Mi történik a felesleges ajándékokkal? Adni vagy kapni jobb? Miért és kinek adunk? Kitől nem szeretnénk kapni? Ajándékozás és fogyasztói társadalom. Viszonzások, kötelezettségek, népszokások, hagyományok, családi örökségek, érzelmek, indulatok, visszautasítás, visszaadás, vallási szokások, kérések, felhívások, ünnep utáni csereberék, kacatok, gyűjtemények, saját készítésű csodák és szívhez szóló rondaságok, divat és kivagyiság. És ezekhez még a passzoló muzsikák, mintegy ajándékként a Hallgatónak!Mindenképpen hallgassanak minket a 100. Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-12-04 13 óra
2017-12-04 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mivel az elmúlt héten a technika tréfája miatt elmaradt az adás, Fodor János 12 hívószava most következik: siker, hatalom, pénz, csillogás, kongresszus, pártközpont, büfé, büfés lány, Balaton, stoppolás, hólé, Karácsony. Viszont a létszám várhatóan teljes lesz, úgyhogy jaj a hallgatóknak! És hogy ebből mi sül ki majd, csak akkor tudhatják meg, ha hallgatni fogják a műsort. Meglepetés vendég is lesz! Mindenképpen hallgassanak minket a 100. Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-11-20 13 óra
2017-11-20 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. A legutóbbi műsorban megállapodás született, hogy az eddig „tiltott” téma a mostani két órában elszabadulhat és kiélheti korábbi mesterséges elnyomatásának megszűnését. Ez pedig a férfi társaságok kedvence, a katonaság, amelyhez rövid idő után biztosan eljutnak a beszélgetések során. Annak is van sztorija, aki volt katona és annak is, aki nem. A műsorvezetőkről az adásban közben sok minden kiderül, még az is, amire nem számítanak. Személyes katonaélmények, mások történetei, városi legendák, katona viccek, sorozás, összeírás, kantin, gyengélkedő, politikai tisztek mondásai, sunnyogás, kimenő, fogda, őrség, szolgálat, hadtáp, stoki, surranó, mikádó, molinó és mások. És talán kitekintünk egy kicsit távolabbra is a régmúlt felidézése közben, felmerülhetnek katonanóták, kabarék, indulók, háború és béke, versek, nemzetközi helyzet és más okoskodásra hajlamosító gondolatok. Négy obsitos beszélget. Mindenképpen hallgassanak minket a 100. Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-11-13 13 óra
2017-11-13 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. „ Az embernek csinálnia kell valamit, dolgozni arca verejtékével”- mondja Irina Csehov Három nővér-ében. Ezt fogja tenni az eredeti négy fős brigád kétszer egy órás munkarendben. Mert a téma minden lesz, ami a munkához kapcsolódik, persze a múltból, merthogy retro ez vagy mi a fene. Szóval: ki,mikor, hogyan találkozott először a jelenséggel: munka? Hogyan dolgoztak a nagyszülők, szülők, mit tekintettünk munkának, kinek a munkáját irigyeltük, mik voltak a lenézett foglalkozások, kmk, teljes foglalkoztatottság, melós, Munkáspárt, munkakönyv, fizetés, szakszervezet, levonások a fizetésből, műszak, kötetlen munkaidő, kiküldetési díj, gyes, gyed, háztartásbeli, diákmunka, nyugdíjas munka, bedolgozás, munka a földeken, fusi, feketemunkák, munkadalok, munka hadának a lépte dobog, kenyeret-munkát, dolgozó népet szolgálom, termelékenység, sztahanovisták, élmunkás, Pióker Ignác, értelmiségi- fizikai- mg.fizikai, kvóták, munkakörök, vezető elvtársak, politikai munkatárs, igazgatási osztály, Munka Érdemrend, munkás-paraszt kormány, munkaruha, reggeli feles, ebédszünet, munkavédelmis, 8-8-8, munkásököl-vasököl, munkaszolgálat, börtönmunka, munkabrigád, munkaverseny, munka-törvénykönyve, munkajog, munkaszerződés, tanulmányi ösztöndíj, vörös diploma, mellékes, seft, munkamánia, lógás, munkásüdülő, munkásnegyed, munkaköpeny, kékgallér-fehérgallér, MHK mozgalom, szakérettségi, alulképzett, túlképzett, szakmunkásképző, mester-inas-segéd, kisiparos, kiskereskedő, kulák, munkapad, szerszámok, személyzetis, bizalmi, titkár, munka vörös zászló érdemrend, SZOT, Gáspár elvtárs, KISZ, küldöttgyűlés, munkaértekezlet, gyűlés, társadalmi munka,kommunista szombat, munka ünnepe, majális, munkáskáder, alapszervezet, fekete vonat, órabér, darabbér, munkahelyi büfé, cigi szünet, munkahelyi étterem, hangosbemondó, sziréna, üzemi orvos, táppénz, gyárlátogatás, munkaügyi miniszter, elbocsátás, kst, önsegélyző csoport,jutalomút. Nem biztos, hogy mind szóba kerül, de dolgozunk rajta!!

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-11-06 13 óra
2017-11-06 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Először is egy bűnügyi feladvány: hogyan szólal meg a szülinapos Fodor János Benda László hangján? Ördögi gengsztertempó vagy szélhámosság? A műsorban minden kiderül, az is ami nem derült ki régen, azaz bűnözés, gengszterek, simlisek, csalók, gyilkosok, rablók, maffia és minden rosszaság gyermek-és ifjúkorunk világából itthon és külföldön egyaránt. Híres nyomozók, krimik, bűnügyi sorozatok, fikciók és valóság. A Manson-család, a frankhamisítás, Repülős Gizi, a Viszkis, a Baader-Meinhof csoport, a Kennedy-gyilkosságok, Aldo Moro, Al Capone, a Cosa Nostra, a pesti alvilág, Bonnie és Clyde mind-mind beférnek. De Agatha Christie-től Raymond Chandlerig, Derrick-től Columbóig filmélményekről is beszámolunk. Jön a Retróban a négy tagú bűnbanda! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-10-30 13 óra
2017-10-30 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mindig nagyon jó muzsikák kísérik a beszélgetéseket, de most a zenéé lesz a főszerep is, hiszen rengeteg személyes élmény ugrik elő egy-egy jellegzetes zeneszám vagy előadó megszólalása kapcsán, akár gyerekkorunkból, akár a nem is olyan régi múltból. Elandalít, felpezsdít, ihletet ad, valakire emlékeztet, érzelmeket élünk át újra általa. Jöjjenek tehát a koncertek, a rádióműsorok, a házi muzsika, a szalagavató bálok zenéi, a lemezek, kazetták, szalagok, a bulik hangulatai műfaji megkötés nélkül. Mert persze lehet komoly-, könnyű-, tánczene, jazz, operett, opera, kuplé, kamarazene, sanzon, gyerekdalok és a többiek, amikről mindig eszünkbe jut valami. Mit dúdolgattunk, milyen hangszerekkel próbálkoztunk titokban,mit szóltak a szomszédok az üvöltő rockhoz,a hangos doboláshoz,voltak-e bálványaink, honnan „loptuk” a lemezeket, kik voltak az örök kedvencek? Füleket hegyezni, jó műsor ígérkezik! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-10-16 13 óra
2017-10-16 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást  és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. A téma?  Lakáskultúra régen, hogyan éltünk annak idején faluban,városban, tanyán? Hogyan viszonyultunk mondjuk a következőkhöz:  műanyag vackok, elemes bútorok, örökségek , egyen berendezések, díszítések, divatok, horgolt terítők, subaszőnyegek, Képcsarnok Vállalat reprói? Miért volt más a kidobjam ne dobjam kérdés ,mint napjainkban? Mit jelentett,hogy jó lesz az még a hobbira? Milyen volt a tároló helyek káosza, összevisszasága? Hogyan lett a gyerekszobából kamasz-szoba?  Milyenek voltak a konyha, a fürdőszoba,a kis terek, összecsukható bútorok, terasz,erkély, loggia, pince, padlás, kiskert, hobbitelek,  szánkó, bicikli,gyerekjáték,  antennatenger, lakótelepi egyen lakások, gázpalack, konvektor, parketta, linóleum, szúnyogháló, függönykarnis, előszobafal és társaik?  Mi volt vendégségnél, hová lehetett rakni a sok télikabátot?  És a takarítás: poroló, ágynemű szellőztetés, porszívózás, portörlés, felmosás, huzat, kitört ablakok, roletta, lépcsőházi virágok, rongyszőnyeg, lábtörlő,bárszekrény, vitrin, porcelánok stb. Régi bútorok négy koros „bútordarabbal”… Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-10-09 13 óra
2017-10-09 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Most egy rendkívül furcsa és meglepő dolog derül ki a csapat minden tagjáról, közük van-volt a sporthoz! Nem elég csak végigtekinteni daliás alakjukon (ezért is jó a rádió…), de maguk is műveltek ezt-azt a testedzés világából, ma is be-be esik valami hasonló elfoglaltság, sőt akad köztük egykori testnevelő is, aki persze úgyis mindenkinek tornatanárJ. Hogy is álltunk régen a sporttal, milyen jelentősége volt saját szűkebb környezetünk vagy éppen az ország életében? Mit mondott nekünk akkor a foci, az olimpia, a világbajnokság, az aranyérmek, a himnusz a dobogó tetején, a sportriporterek közvetítései, a körkapcsolás a rádióban, az öttusa, a vívás, a kajak-kenu, az ökölvívás és a többiek? És a grund, a laszti,a lábtengó, a ping-pong, a sakk, a lengőteke, a tábori versenyek, a tornaóra, a klottgatya, a tornazsák, az öltözői „illatok”, a vereség és a győzelem ízei? Lesz nosztalgia rendesen. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-10-02 13 óra
2017-10-02 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Munkahelyek helyett robotvilág? Orvosok helyett gyógyítás okos telefonnal? 3D-s nyomtatás az élet minden területén? Több ezer kilométeres költözések a globális felmelegedés miatt? A nagy autógyár első emberének és másoknak víziói a nem is túl távoli jövőről. És hogy jön ide a retró? Életünk néhány évtizede alatt már sokszor találkoztunk hasonló jóslatokkal, mi lett belőlük,hogyan teljesültek? De volt itt még Nostradamus, Jules Verne, 1984 és a híres régi sci-fi filmek, regények. És persze minden ilyen jóslat előhív régi emlékeket, élményeket is. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-09-25 13 óra
2017-09-25 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Tárgyak az otthonunkból, a kertből, a műhelyből, a hétvégi házból, a garázsból, a lomtárból. Néha még azt sem tudjuk némelyikről, mire szolgált, honnan való. Őrizgetjük, jó lesz még valakinek valamire, azután kidobjuk, vagy mégsem? Mi legyen velük költözéskor, váláskor, esetleg ha valaki már eltávozott, meddig maradjanak, szükségünk van-e az általuk elfoglalt helyre-térre? Komoly kérdések, gondolatébresztő válaszok, meddig kell a régi gyerekjáték, farmer, ruha, jó lesz-e még törlőrongynak, vagy inkább ne emlékeztessen a régmúlt történésekre? És mi van a régi szerelmekkel, barátokkal, rokonokkal, ismerősökkel, meddig maradjanak az életünkben; ha eltávolodtak, vissza tudnak-e kerülni, meddig dédelgetjük sérelmeinket, meg tudunk-e bocsátani másoknak-magunknak? Szomorkás-vidám, felemelő beszélgetésre számítsanak! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-09-18 13 óra
2017-09-18 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. 15 perc hírnév régen és most. Hogyan lehet oda eljutni, hogy egy ideig az ország és a világ minket nézzen-hallgasson, hogy rólunk beszéljenek? Mennyi ebben a spontaneitás és a tudatosság? Hogyan lehet,hogy bizonyos, nem éppen világszínvonalú dalokat milliárdnyian töltenek le a fájlmegosztó oldalakról? Hogyan lehet ilyenekből napok alatt meggazdagodni? Mennyi ebben a manipuláció és hogyan volt ez régen, amikor még nem volt internet? Kinek mit mondanak a következők: Szalacsi, Polgár Jenő, Gyuri bácsi, Matisz nagypapa, bikicsunáj, Gátvéder? Persze mindezekről mindig valakinek eszébe jut majd valami, lehetőleg egyszerre.Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-09-11 13 óra
2017-09-11 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Az őszi letargia plusz még szeptember 11. mire indítja a mélabús társaságot? Hát persze! Röhögjünk egy nagyot, egyszer élünk (már aki…). Szóval móka, kacagás, derű, nevetés, értő mosoly, összekacsintás, poénözön, szigorúan csak klasszikus forrásból, a legnagyobbaktól. Zene helyett csak kabaréjelenetek, akkori impulzus alapján kiválasztva, óriási a kínálat. Régi rádiókabaré-hangulatok, tévés jelenetek, hatalmas egyéniségek, álriportok. Volt már egyszer egy ilyen témájú Retro-műsor, de az nem volt ennyire jó, mint a mostani lesz. Még telefonos segítséget is fogunk kapni a témában nagy nevektől és Fodor múltba vesző interjúi is dobnak egyet a színvonalon. Emlékek, de mindenekelőtt fékevesztett röhögés.Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-09-04 13 óra
2017-09-04 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Fodor megjött és „persze” mindjárt részletes tartalmat adott: legyen téma az elmúlt 50 év…. Hát köszönjük! Ha már így alakult, akkor természetesen megtöltjük tartalommal és megbeszéljük, mennyit fejlődött azóta a technika, hogyan lett biztonsági öv, hová tűntek a szifonpatronok, hallgatunk-e még Szabad Európát, mi lett az ikervonalakkal. De lesz gyermeknevelés, beatkorszak, közlekedés is. A zenék? Ha már 50 év, akkor legyen minden muzsika ötvenéves, azaz pop-rock-disco-jazz itthonról és külföldről 1967-ből. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-08-28 13 óra
2017-08-28 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Fodor János még mindig nincs,így cincognak az egerek, most éppen a végét járó vakáció és az iskola a témailletve minden emlék, amit a bölcsőde, óvoda, iskola, gimnázium, egyetemi évek és társaik előhoznak 40-50 év távlatából. Egyenruha, osztálynapló, tanáregyéniségek, vinyetta, kék csomagolópapír, tintaceruza, indigó, tintapaca, töltőtoll, szagos radír, tornaruha, tábla, kréta, szivacs, ballagás, mezőgazdasági munka, osztályfőnöki órák, szakkörök, szülői munkaközösség, házi feladat, pedellus, konyhás néni, menza, uzsonnás zacskó, tornazsák. És a zenék is idekapcsolódnak majd, Rékai doktor kérésére a „De nehéz az iskolatáska” nem lesz közöttük. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-08-21 13 óra
2017-08-21 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Mivel most Fodor János igazoltan még máshol cseveg, maradtak hárman, akik igyekeznek fenntartani a műsor színvonalát,ami talán most nem lesz olyan nehéz, hiszen maradunk a magas kultúra témakörénél. Feledhetetlen művek következnek a próza, a vers, a zene ,a színház, a mozi és a könyvek világából,amikhez személyes élmények, tapasztalások és tanítások kapcsolódnak. Különlegességek, örök pillanatok lesznek hallhatók a régmúltból. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-08-14 13 óra
2017-08-14 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. És most bebizonyítják az urak, hogy méltán emlegetik műveltségüket és a kultúra iránti affinitásukat. Régmúlt emlékek keverednek elő valahonnan a csikorgó memóriák mélyéről, történetek, személyes tapasztalatok, soha nem múló élmények, tanulságok, tanítások, híres művészek,előadók, akikhez valami hozzáköt, akiket nem felejtünk. Vagy mégis? Nem tudhatjuk már ebben a korban, mi volt az igaz… Komolyan vesszük viszont a témát, felemelő pillanatok idéződnek fel a zene, színház, mozi, irodalom, vers és sok minden más témaköréből. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt, érdemes!

2017-08-07 13 óra
2017-08-07 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Szinte kibírhatatlan három hét telt el élő Retro műsor nélkül, de most aztán durr bele! Fantasztikus meglepetés téma lesz: a NYÁR!!! Mindenki nagyon várja már ezt a kánikulában… De mi van ebben retro? Mondjuk balatoni vonatok, klíma nélküli autók, buszok, vonatok, kemping, nyári táborok, építőtábor, Kisz-tábor, stoppolás, locsolóautó, megolvadt aszfalt, meghajlott villamossín, fagyiárus, „hűtött sör”,mint luxuscikk, NDK turisták, első nudista strandok, kánikula elleni védekezések, tipikus nyári szerelések, kiskalap, szalmakalap, lyukacsos atlétatrikó, strandfíling, keszeg, lángos, palacsinta, jaffa, hubertus, kólarum, szódásüveg, szifonpatron, dinnyeárus teherautó, főtt kukorica, kertmozi, dugók, nyári záporok, balatoni komp, esti koncertek, SZOT-üdülő, vállalati üdülők, gyermeküdülő, kultúrterem, tv-szoba, sakk, kártya, dominó, malom, vetélkedő, kispályás foci, pingpongasztal, lengőteke, zenés sétahajó, valutabolt, piroschka-party, megvehető szerelem, gulasch, csárdák, Bugac, lovasbemutató, karikásostor, Ibusz, Coopturist, Expressz, csereüdülés, beutaló, előzetes orvosi vizsgálat, úszógumi, gumimatrac, lábpumpa, sátras utánfutó, első külföldi cabriók, távolsági busz, faros Ikarus, Pala, Dagály, Csillaghegy, Dunakanyar, hegyi üdülés, kajaktúra, halászlé, lecsó, sóskifli, teavaj, paradicsompaprika, Öcsi sajt, tubusos sajtkrém, K-vagdalt, S-vagdalt, májkrém, olasz felvágott, veronai, téli szalámi, turista szalámi, pirosarany, szúnyoginvázió, leégés, napszúrás, hőguta, napolaj,strandpapucs, fecske,álló öltöző, slag, vízipisztoly,napszemüveg,fogas, süllő,peca, stég,iszap,hínár,strandbüfé, vakáció, tűzijáték,kiving, rövidnadrág,rövidujjú ing, szandál,alföldi papucs, tarisznya,farmernadrág,forrónaci, nyári műsorok tévében-rádióban. Kb. így lesz, plusz persze lesz vers is a nyárról.

Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-07-31 13 óra
2017-07-31 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Illetve most nem, mert szabadságra kéredzkedett, de legalább lesz kiről beszélni. A zenék adják a mostani műsor alapját, szignálok és főcímzenék hangzanak majd el és hoznak felszínre emlékeket, hangulatokat, érzéseket a rádiózás-tévézés és hát általában az életünk múltjából. Mert mindig van mire emlékezni, az idő talán meg is szépít sok mindent, de eltökélten nincs nosztalgia, pedig dehogyisnem… Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

( A 2017.07.03-i adás ismétlése )

2017-07-24 13 óra
2017-07-24 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Mindhárman mozi- és filmrajongók,remélhetőleg a kedves hallgatók többségével együtt. Milyen szerepet játszott a mozi gyerekkorunkban? Szöktünk-e be korhatáros filmre? (Hát persze!) Nem voltak még reklámok,viszont volt filmhíradó és minden filmet szinkronizáltak. Kik voltak a bálványok, a híres színészek-rendezők,milyen jeleneteket,szállóigéket tudtunk kívülről, hányszor néztük meg kedvenceinket? Személyes élmények,hangulatok és persze csodaszép filmzenék. Telefonon pedig csatlakozik hozzánk egy igazi szakértő, a filmesztéta Réz András, aki napjainkban is sikeres filmklubot tart a Müpá-ban. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

( A 2017.01.16-i adás ismétlése )

2017-07-17 13 óra
2017-07-17 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Hogyan kúszott be a tercier szektor a szocialista állam által vezérelt gazdálkodásba? Engedett-e és hol konkurenciát magának a munkás-paraszt alapú osztálytársadalom? De nem ennyire tudományos és bonyolult dolog ez, hiszen amiről szó esik majd, az a gebin,a tszcs, a szövetkezetek, a háztáji, a devizás boltok, Skála áruház, fröccsöntött játékok, maszek kocsmák, privát utazásszervezés, balatoni szobakiadás, kamionozás, benzinkút, manikűr, fodrász és a többi, központilag nehezen vezérelhető szolgáltatás. Nem lesznek szociológiai mélységű megállapítások, de lesznek emlékek,hangulatok, személyes élmények és telefonos vendégek, két szűk órában, sok korhű zenével. Hallgassanak minket a Katarzis után, érdemes!

( A 2017.01.09-i adás ismétlése )

2017-07-10 13 óra
2017-07-10 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Illetve most nem, mert szabadságra kéredzkedett, de legalább lesz kiről beszélni. A zenék adják a mostani műsor alapját, hiszen tv-sorozatok és filmsorozatok fülbemászó főcímzenéi indítják majd el a visszaemlékezéseket, milyen volt a televíziózás a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, amikor az ország nagy része a képernyő előtt izgult várva a következő folytatást. Szomszédoktól a Tenkes kapitányáig, Sandokantól Derrickig, Rémusz bácsitól a Kisvakondig sok mindenről esik majd szó. És megidézzük az egyik legnépszerűbb sorozat kulisszatitkait is egy ikonikus szereplő telefonhoz hívásával.Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-07-03 13 óra
2017-07-03 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Illetve most nem, mert szabadságra kéredzkedett, de legalább lesz kiről beszélni. A zenék adják a mostani műsor alapját, szignálok és főcímzenék hangzanak majd el és hoznak felszínre emlékeket, hangulatokat, érzéseket a rádiózás-tévézés és hát általában az életünk múltjából. Mert mindig van mire emlékezni, az idő talán meg is szépít sok mindent, de eltökélten nincs nosztalgia, pedig dehogyisnem… Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-06-26 13 óra
2017-06-26 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Nyár van és ezért csak remélni tudjuk, hogy nem lesz hiányzó a csapatból. Tudjuk még, ki volt a sztahanovista? A meós? A téemkás? Ki dolgozott a tszcs-ben? A háztájiban? Mi volt a szocpol? A kommunista szombat? Az építőtábor? Vagy a nem túl régi múltból a tocsikolás? A négyigenes? Az öszödi? Persze szigorúan politikamentesen, a köznépi kifejezések megalkotására és a korképre koncentrálva. Előjönnek itt majd bőven a személyes élmények, érzések, hangulatok is. A zene pedig meglepetés lesz a résztvevők számára, most a külföldi muzsikák dominálnak majd. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-06-19 13 óra
2017-06-19 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Újra teljes lesz a létszám és új élmények kerülnek elő az iskolák tájékáról,esetleg most éppen vidékről is, sőt valakinek az érettségijét még az újság is megírta. A zeneszámok pedig meglepetésként fognak hatni nem csak a hallgatókra, hanem a műsorvezetőkre is. Új zenék, új élmények, emlékek, halljuk miket hoznak elő a régi magyar és külföldi muzsikák a férfilelkek legmélyéről. Intimitások, érzelmek, életre szóló tanítások. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-06-12 13 óra
2017-06-12 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Nem lehet elszakadni még az iskolához, osztálytársakhoz, érettségihez és járulékaihoz kötődő élményektől, emlékektől. Esetleg szóba jöhetnek kedves vagy épp kedvetlen tanárok is, régi nevelési módszerek, büntetések, osztályzások, ellenőrző könyv, napló, beírások, intők, rovók, dicséretek (?), puskázások, házi feladatok, osztálykirándulások, mezőgazdasági munkák. Varjú pajtás most igazoltan hiányzik, felmentést kapott, így tökéletes profi adás várható! Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-06-05 13 óra
2017-06-05 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. TTT! Az Aczél György-féle kultúrpolitika híres „három t”-jéről ( tilt, tűr, támogat) talán még a fiatalok is hallottak már, hiszen több évtizeden át határozta meg,hogy mit olvastunk, néztünk, hallgattunk akkoriban illetve kijelölte a csak titokban élvezhető kultúra körét is( szamizdat irodalom, Szabad Európa- rádió, becsempészett hanglemezek stb.). Rékai dr. értelmezése szerint azonban a három „t” lehetne például tánciskola, táborozás, társadalmi munka is, hiszen a retro-időszak légkörét ezek is befolyásolták. Vagy mondjuk a szocialista brigádok naplóiból kiolvasható korszellem. Vagy ha csak „TT”, akkor lehetne ez egy NDK-gyártmányú vasútmodell. Szóval így fog csapongani a műsorban a triumvirátus a megszokott derűs stílusban. Nagyjából a fentiekről lesz szó. Vagy nem. De mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után.

( A 2017.05.08-i adás ismétlése )

2017-05-29 13 óra
2017-05-29 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején, plusz „Miki bácsi” is mindig beleszól a keverőpult mellől. Most pedig a legszubjektívabb mélységekig kinyílik a résztvevők magánélete, elég ha annyit mondunk, a műsor szereplői lesznek: Fodor Janika, Rékai Gabika és Varjú Tomika. A legszemélyesebb emlékek elevenednek fel a régmúltból, lesznek elhomályosult tekintetek, de persze a szokásos zríka is, Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Csevegésről nem is szólva…), érdemes!

2017-05-22 13 óra
2017-05-22 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. És állandó szereplővé vált „Miki bácsi” is a technika mellől, akinek különleges gyűjteménye retro tárgyakból mindig meglepetéseket jelent. Szavak! Asszociációk! Csapongás! Ezek lesznek a hétfői műsor témái, bár igazából eddig is ilyenek voltak, hiszen mindenről eszünkbe jut valami élmény, érzés, hangulat, személy, találkozás, azután erről a másiknak valami más és így tovább. Megígérhetjük,hogy most is így lesz, persze szigorúan retro témában, de az is előfordulhat, hogy nem. Ja, hogy ez már volt? Persze, de ez lesz is, hiszen a téma lényegében kimeríthetetlen. A házibuli-disco korszak külföldi zenéit pedig megfűszerezik Fodor János hetvenes évekbeli interjúi. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Fodrokról nem is szólva…), érdemes!

2017-05-15 13 óra
2017-05-15 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Szavak! Asszociációk! Csapongás! Vajúdtak a hegyek és egeret szültek. Ugyanis ezek lesznek a hétfői műsor témái, bár igazából eddig is ilyenek voltak, hiszen mindenről eszünkbe jut valami élmény, érzés, hangulat, személy, találkozás, azután erről a másiknak valami más és így tovább. Megígérhetjük,hogy most is így lesz, persze szigorúan retro témában, de az is előfordulhat, hogy nem. A zenék innentől viszont tematikusak lesznek, mostanra elég legyen annyi, hogy San Remo. Mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után és egy nappal a Mozaik előtt( a Fodrokról nem is szólva…), érdemes!

2017-05-08 13 óra
2017-05-08 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. TTT! Az Aczél György-féle kultúrpolitika híres „három t”-jéről ( tilt, tűr, támogat) talán még a fiatalok is hallottak már, hiszen több évtizeden át határozta meg,hogy mit olvastunk, néztünk, hallgattunk akkoriban illetve kijelölte a csak titokban élvezhető kultúra körét is( szamizdat irodalom, Szabad Európa- rádió, becsempészett hanglemezek stb.). Rékai dr. értelmezése szerint azonban a három „t” lehetne például tánciskola, táborozás, társadalmi munka is, hiszen a retro-időszak légkörét ezek is befolyásolták. Vagy mondjuk a szocialista brigádok naplóiból kiolvasható korszellem. Vagy ha csak „TT”, akkor lehetne ez egy NDK-gyártmányú vasútmodell. Szóval így fog csapongani a műsorban a triumvirátus a megszokott derűs stílusban. Nagyjából a fentiekről lesz szó. Vagy nem. De mindenképpen hallgassanak minket a Katarzis után.

2017-04-24 13 óra
2017-04-24 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Csá csumi csá, cső, szeva, csáó, húzok, lépek, és ezek még csak a köszönések… Pasas,hapsi,fószer, pali,pasi, csaj,spiné,bige,pipi és ezek még inkább a nyomdafestéket eltűrő szavak. A műsorban folytatódik a magyar nyelv szépségeinek feltárása. Téma : a szleng, a zsargon, az argo, amely persze folyamatosan változik,a hatvanas évek szavaira lehet,hogy már rá sem ismerünk. Honnan jöttek, hogyan alakulnak ki? Szakértő telefonos vendégünk erre is választ ad és lesznek kapcsolódó autentikus zenék is. „ Csináljuk A Műsort” együtt! Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-04-10 13 óra
2017-04-10 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Mozgalmi dalok a Retróban! Micsoda??? Igen, a világháborúk vagy éppen a létező szocializmus időszakában nem csak hogy találkoztunk velük,hanem igenis énekeltük őket, események kapcsolódtak hozzájuk, velük volt tele a rádió és a televízió, énekórai tananyagok voltak, a mozifilmek zenéi között is szép számmal megfordultak. Akik akkor éltünk, kizárt,hogy ne kapcsolódott volna élményünk, történetünk valamelyik zenéhez. Hiszen zeneileg szenzációsan megalkotott számok ezek, tettre serkentenek, dallamosak, jól énekelhetőek, nem véletlen, hogy egyikük-másikuk például az egyetemes jazztörténet része is lett. Szóval különlegességek is lesznek, szovjet-orosz, amerikai, német, kubai, chilei,olasz ,magyar „mozgalmi” zenék egy sajátos történelmi megvilágításban. És persze duma a végtelenségig. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-04-03 13 óra
2017-04-03 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. A legutóbbi előadásban elhangzott ígéret szerint a fő téma az érzelmek lesznek és az azokhoz kapcsolódó vagy éppen azokat előidéző muzsikák,melyek életünk meghatározó epizódjaihoz kötődnek, felszínre dobnak elfeledett vagy még nagyon is élő hangulatokat, kapcsolatokat, veszteségeket és örömteli pillanatokat. Persze kinek-kinek mást, de az sem kizárt,hogy a rezgések egymáshoz is kapcsolódnak majd,hiszen sosem tudni, hogy a végén hol köt ki a műsor. Hogy a szemek szárazon maradnak, most nem tudjuk garantálni. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-03-27 13 óra
2017-03-27 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. A legutóbbi előadásban elhangzott ígéret szerint most az utazás, közlekedés világa következik a visszaemlékezések sorában. Maradnak picit még a játékok, de lesz tuja, troli, Államvasutak, Mávaut, Maszovlet, resti, távolsági busz,faros Ikarus, belföldi repülés, bicikli, roller, görkori, fakutya, szánkó, síléc, mozgólépcső, kisföldalatti, hajó, csónak, vitorlás, kilbót, pótkocsis Ifa, Zil, tehertaxi, oldalkocsis motorkerékpár, dinamó, tandem, hajtány, járgány, Velorex, kuli, kalauz és sok minden más. Vagy nem. Mert sosem tudni, hová fajul el a műsor. De sok jó duma lesz és szuper zenék! Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-03-20 13 óra
2017-03-20 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Csak egy játék az élet. Ha lehet is vitatni ezt a bölcsességet, az biztos,hogy mióta az eszünket tudjuk, a játék életünk része volt és nem csak gyermekként, hanem ifjúként és még ősz fejjel is. Ha tudsz játszani,mindig fiatal maradsz,mondják. A játékok ihletésével nosztalgiázunk, gyerekjátékoktól a véresen komoly játszadozásokig. Matchbox, moncsicsi, teddy maci, Maerklin, kisvasút, terepasztal, lendkerekes autó,ugrókötél, snúrozás,kártya, sakk, dominó, társasjátékok, ki nevet a végén, gazdálkodj okosan, lóverseny,ulti, römi, kanaszta, 21, póker, sárkányeregetés, grundfoci, rongylabda, építőjátékok, kiskonyha, babaház, tiki-taki, búgócsiga, hintaló, fakard, csákó, csúzli, ólomkatona. Reményeink szerint szakértőket is telefonvégre kapunk. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-03-13 13 óra
2017-03-13 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Ruhák,kiegészítők,kalapok,kesztyűk,nyakkendők. Mindig változik, mindig megmarad, mindig visszatér. Divat. Szerettük,utáltuk,de valamiképpen az életünk része volt. Trapéznadrág, csőnaci, jégeralsó, atlétatrikó (lyukacsos!), csehszlovák mackónadrág, Dinamó-gatya, Bundesliga-frizura, bukj el-szoknya, kiving, usánka, fecske, klumpa stb. Valamint Rotschild Klára szalonja, török irha, Marylin Monroe szoknyája, Audrey Hepburn eleganciája, Angela Davis-haj, zselé, lakk, hintőpor. És telefonon is lesznek szakértők a stílus területéről. Szubjektív múltidézés a divat ihletésével. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-03-06 13 óra
2017-03-06 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Tárgyak. Körülvesznek bennünket, használjuk, utáljuk vagy szeretjük őket. Életünk, jelenünk,múltunk részei,események,érzések,gondolatok,személyek kötődnek hozzájuk. Tárgyak a múltból: Zaporozsec, Pobeda, fasíléc, tejesüveg,habszifon,vonaljegy,tuja,trapéznadrág,fecske,hajháló,bajuszkefe,nyeles fésű,alföldi papucs,tisza cipő,nejloning,kugli,vetkőzős toll, amo szappan, bambi. És az urak fehér zokniban,kantáros rövidnadrágban,szandálban. Persze nem most,hanem valamikor régen,egy korszakban,amiről szó lesz a műsorban. Szubjektív múltidézés a tárgyaktól ihletve.Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-02-27 13 óra
2017-02-27 14 óra ” Budapest, Budapest, Te csodás..”.kezdődött vagy fél évszázada a sláger.

A mai műsorban hallhatók felidézik a főváros lakóinak élményeit, élethelyzeteiket, amit hallottak, olvastak, láttak akkoriban.Kortárs tanúk,dokumentumok, versek, zenék segítik a 60-as, 70-es Budapestjének felidézését – a korai és késő Kádár korszakról van , lesz szó – amelyet többféleképp értékelnek, de néhány generációnak mindenképpen a főváros volt eszmélődésének helyszíne. (2.rész)

2017-02-20 13 óra
2017-02-20 14 óra “Budapest, Budapest, Te csodás..”.kezdődött vagy fél évszázada a sláger.

A mai műsor megszólalói felidézik az ő (és hallgatóik) élményeit, élethelyzeteiket, amit hallottak, olvastak, láttak akkoriban.Kortárs tanúk,dokumentumok segítik Budapest ama évtizedékbéli felidézését – a korai és késő Kádár korszakról van , lesz szó – amelyet többféleképp értékelnek, de néhány generációnak mindenképpen a főváros volt fiatalságának, felnőtté válásának helyszíne.
És egy ajánlat: https://www.youtube.com/watch?v=ma0r-ad0TDk

2017-02-13 13 óra
2017-02-13 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Na most aztán lesz vidámság,móka,kacagás,hejehuja,vigalom! A mai műsor témája (kb.) a méltán világhírű magyar kabaré. Legyen szó kabaré előadásról, rádió kabaréról, tévés szilveszterről, a sajátos magyar humor utolérhetetlen és utánozhatatlan. Az ismert régi és mai poénokat kívülről tudjuk, bármikor felidézzük a híres kabarészámok minden mondatát. Tényleg így van ez és ha igen,miért? Poénözön várható és a jó hangulatot fokozza még telefonos vendégünk is, ki ne hagyják! Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-02-06 13 óra
2017-02-06 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Színház az egész világ! De most valódi színházról esik majd szó, hiszen mindannyiunknak volt több-kevesebb színházi élménye nézőként,esetleg statisztaként, volt bérletünk, vagy legalábbis elbuszoztunk egy előadásra, netán a régen szokásos színházi közvetítéseket néztük televízióban. A dívák, bonvivánok, naivák igazi sztárok voltak nem csak a fővárosban,hanem a nagy vidéki színházakban is. Esemény volt színházba járni, a nézők még elegánsak voltak, a premiereknek megvolt a sajátos társadalmi szerepük, a bérletrendszer csodásan működött. És persze imádtuk a rengeteg nagy színész közelségét, a kis szerepeket is óriások kapták, a legendás előadások finom bakijai, a nagy színészek fricskáinak történetei szájhagyomány útján terjedtek. Valóban így volt vagy csak a szépre emlékezünk? Meghalljuk majd a két órás műsorban, ahol sok jó zene lesz a musicalek és operettek világából és talán még paródiára is sor kerül. Telefonon pedig meglepetés vendéget várunk! A második rész következik. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-01-30 13 óra
2017-01-30 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Színház az egész világ! De most valódi színházról esik majd szó, hiszen mindannyiunknak volt több-kevesebb színházi élménye nézőként,esetleg statisztaként, volt bérletünk, vagy legalábbis elbuszoztunk egy előadásra, netán a régen szokásos színházi közvetítéseket néztük televízióban. A dívák, bonvivánok, naivák igazi sztárok voltak nem csak a fővárosban,hanem a nagy vidéki színházakban is. Esemény volt színházba járni, a nézők még elegánsak voltak, a premiereknek megvolt a sajátos társadalmi szerepük, a bérletrendszer csodásan működött. És persze imádtuk a rengeteg nagy színész közelségét, a kis szerepeket is óriások kapták, a legendás előadások finom bakijai, a nagy színészek fricskáinak történetei szájhagyomány útján terjedtek. Valóban így volt vagy csak a szépre emlékezünk? Meghalljuk majd a két órás műsorban, ahol sok jó zene lesz a musicalek és operettek világából és talán még paródiára is sor kerül. Telefonon pedig meglepetés vendéget várunk! Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

( 2017.01.23-i adás ismétlése. )

2017-01-23 13 óra
2017-01-23 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral, akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést, szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel, aki hallgatta-nézte őket annak idején. Színház az egész világ! De most valódi színházról esik majd szó, hiszen mindannyiunknak volt több-kevesebb színházi élménye nézőként,esetleg statisztaként, volt bérletünk, vagy legalábbis elbuszoztunk egy előadásra, netán a régen szokásos színházi közvetítéseket néztük televízióban. A dívák, bonvivánok, naivák igazi sztárok voltak nem csak a fővárosban,hanem a nagy vidéki színházakban is. Esemény volt színházba járni, a nézők még elegánsak voltak, a premiereknek megvolt a sajátos társadalmi szerepük, a bérletrendszer csodásan működött. És persze imádtuk a rengeteg nagy színész közelségét, a kis szerepeket is óriások kapták, a legendás előadások finom bakijai, a nagy színészek fricskáinak történetei szájhagyomány útján terjedtek. Valóban így volt vagy csak a szépre emlékezünk? Meghalljuk majd a két órás műsorban, ahol sok jó zene lesz a musicalek és operettek világából és talán még paródiára is sor kerül. Telefonon pedig meglepetés vendéget várunk! Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes

2017-01-16 13 óra
2017-01-16 14 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Mindhárman mozi- és filmrajongók,remélhetőleg a kedves hallgatók többségével együtt. Milyen szerepet játszott a mozi gyerekkorunkban? Szöktünk-e be korhatáros filmre? (Hát persze!) Nem voltak még reklámok,viszont volt filmhíradó és minden filmet szinkronizáltak. Kik voltak a bálványok, a híres színészek-rendezők,milyen jeleneteket,szállóigéket tudtunk kívülről, hányszor néztük meg kedvenceinket? Személyes élmények,hangulatok és persze csodaszép filmzenék. Telefonon pedig csatlakozik hozzánk egy igazi szakértő, a filmesztéta Réz András, aki napjainkban is sikeres filmklubot tart a Müpá-ban. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-01-09 13 óra
2017-01-09 14 óra Az új évben is folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték-művelik az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Hogyan kúszott be a tercier szektor a szocialista állam által vezérelt gazdálkodásba? Engedett-e és hol konkurenciát magának a munkás-paraszt alapú osztálytársadalom? De nem ennyire tudományos és bonyolult dolog ez, hiszen amiről szó esik majd, az a gebin,a tszcs, a szövetkezetek, a háztáji, a devizás boltok, Skála áruház,fröccsöntött játékok, maszek kocsmák,privát utazásszervezés,balatoni szobakiadás, kamionozás, benzinkút,manikűr,fodrász és a többi,központilag nehezen vezérelhető szolgáltatás. Nem lesznek szociológiai mélységű megállapítások,de lesznek emlékek,hangulatok,személyes élmények és telefonos vendégek,ráadásul mostantól dupla időben,két szűk órában,sok korhű zenével. Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2017-01-02 13 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Hogyan vásároltunk régen a hiány időszakában? Milyenek voltak a piacok,a szatócsboltok, a fűszeres, mit jelentett „pult alól” venni valamit? Felidéznek-e bennünk emlékeket a következő szavak: mákdaráló, szifonpatron,pillecukor, kasu, korfu, sprotni, olasz szalámi, öcsisajt,vajaskifli, lekváros bukta, szovjet pezsgő, albán kagylókonzerv stb.? Telefonon pedig megkérdezünk egy szakembert a cukorkakészítés rejtelmeiről. Régi emlékek, személyes történetek, ízek,illatok,hangulatok.

Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

( A 2016.12.12-i adás ismétlése )

2016-12-19 13 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Rékai doktor felütötte találomra a Retro szótárt és az M betűre lelt. Ízelítőül pár találat: mackóruha, makarenkói pofon, Manci-híd, maszek, Merkur, micisapka, Micsurin, Miska bácsi, moncsicsi, monoszkóp, műstoppoló. Van akinek ismerősek a kifejezések,de vélhetően még többen vannak,akik soha nem hallottak róluk. Régi emlékek, személyes történetek, ízek,illatok,hangulatok kapcsolódnak hozzájuk. Persze hogyha a műsorvezetők el kezdenek beszélgetni,abból még bármi más is kisülhet és nem mindig sikerül abbahagyni sem. Az ünnep előtti utolsó Retro következik.

Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2016-12-12 13 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Hogyan vásároltunk régen a hiány időszakában? Milyenek voltak a piacok,a szatócsboltok, a fűszeres, mit jelentett „pult alól” venni valamit? Felidéznek-e bennünk emlékeket a következő szavak: mákdaráló, szifonpatron,pillecukor, kasu, korfu, sprotni, olasz szalámi, öcsisajt,vajaskifli, lekváros bukta, szovjet pezsgő, albán kagylókonzerv stb.? Telefonon pedig megkérdezünk egy szakembert a cukorkakészítés rejtelmeiről. Régi emlékek, személyes történetek, ízek,illatok,hangulatok.

Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2016-12-05 13 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. A régi rádiós-tévés visszaemlékezések még mindig a sport felé kanyarodnak, mert a legutóbbi adásban sok mondanivaló bennragadt. Elsősorban az olimpiákra koncentrálunk,a magyar sikerekre, nagy egyéniségekre, vidám történetekre, a közvetítések kulisszatitkaira. Reményeink szerint bekapcsolódnak olimpiai bajnokok,sportriporterek is. Régi műsorok, személyes történetek, profi meglátások,rácsodálkozások.

Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2016-11-28 13 óra Folytatódik a megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. A régi rádiós-tévés visszaemlékezések a sport felé kanyarodnak. Körkapcsolás bajnoki labdarúgó mérkőzésekről, olimpiai közvetítések,magyar sikerek, riporteri bakik, az élő adások szépségei. Régi műsorok, személyes történetek, profi meglátások,rácsodálkozások. És mikor játszott a brazil válogatott a Vasas ellen? Vagy az Aranycsapat a hetvenes évek Real Madridja ellen? Bármikor,ha gombfociról van szó,mert erre is visszagondolunk.

Hallgassanak minket a Katarzis után,érdemes!

2016-11-21 13 óra Szólt a néprádió,a Szokol, a táskarádió,a strandra is rádióval mentünk. Majd jött a televízió, Kékes,Orion,Videoton, fekete-fehér,majd az első színesek. Státusszimbólum voltak eleinte. Az élet elválaszthatatlan részeivé váltak, szereplői szinte családtagok lettek. Milyen volt a média 4-5-6 évtizeddel ezelőtt? A megszokott nosztalgikus beszélgetés két úrral,akik hivatásként művelték az ismeretterjesztést,szórakoztatást- és egy „véramatőr”-rel,aki hallgatta-nézte őket annak idején. Régi műsorok, személyes történetek, profi meglátások,rácsodálkozások.

Hallgassanak minket ,érdemes!

2016-11-14 13 óra Az állott, többnapos étel ritkán jó. Ha több évtizedes, végképp gyanús.

Hacsak nem egy beszélgetés témája “a régi idők kajája”…

Zenés gasztronómiai nosztalgia – szakértő vendégek segítségével (Kiss Imre, a Vendéglátóipari Múzeum igazgatója, és Segal Viktor nemzetközi hírű séf)

2016-11-07 13 óra Egy Marcel Proust nevű író fogalommá tette a madelaine-t. Középkorú főhősében e sütemény íze idézi fel gyermekkora emlékeit.

Nekünk sütink nincs, de műfajunkhoz illően a műsorban megszólalók a több évtizede, fogalommá vált szavakkal juttathatják eszünkbe mindannyiunk múltját.
Történetek,események, emlékek idéződhetnek fel a hallgatók többségében (is), ha azt hallják pl.: Orkán kabát, FA szappan, a jugók, tuja, “Petróleumlámpa”, ülőkalauz…
Madelaine szindróma avagy RETRÓ – a Bézs rádióban.

Stúdióban: Fodor János, Rékai GáborVarjú Tamás.

2016-10-24 13 óra Rékai Gáborral és Fodor Jánossal.