„Az embereket nem megítélni kell, hanem megérteni.”
Fejlődni, haladni, sietni, elakadni, szeretni, nevetni, sírni, várni, újra kezdeni, gyászolni, megélni, meglépni, fájni, függeni, ragaszkodni, elengedni, haragudni, megbocsátani, épülni, váltani, lépkedni, rohanni, repülni, bírni, nem bírni, örülni, tanulni, boldognak lenni. Teljes életet élni.
30 + év nagyvállalati, multinacionális környezetben eltöltött sikeres évek után, 50 + évesen ültem ismét a SOTE iskolapadjába, addiktológiát tanulni.
Nem volt könnyű a váltás, alkalmazottból vállalkozóvá válni, a számok és a hatékonyság világából a sorsok és érzelmek sodrásába belesimulni, de most azt érzem, ez életem legjobb döntése volt.
Régi álmom váltottam valóra, ez átsegített az életközepi megtorpanásban, rengeteget tanultam nemcsak a szenvedélybetegségről, de önmagamról, érzelmeimről, a kapcsolataimról, az elmúlásról, az emberi lélek rejtelmeiről.
Sokkal pontosabban látom, honnan jöttem és hová tartok, ezért hálás vagyok mindazoknak, akik ezen az úton kísértek, velem voltak és segítettek. Tanulmányaim mellett az életemben megélt minden nehézség és veszteség, azok megküzdése segít abban, hogy – reményeim szerint – empatikus és hiteles segítő legyek.
Addiktológiai konzultánsként nemcsak a függőknek, de mindazoknak szeretnék segíteni, akik csökkentenék szerhasználatukat. Gyászcsoport vezetőként nemcsak gyászolóknak, de azoknak is, akik valamely veszteségük feldolgozásában elakadtak.
A Felépülés útjai című rádióműsorban való munkámra, mint óriási ajándékra tekintek, ahol számunkra igen fontos témákról, kiváló nőkkel és férfiakkal, szakemberekkel beszélgethetünk, bemutathatjuk a függőség különböző arcait, a felépülés sokféle lehetséges módját.
Legyetek nyitottak és elfogadók!
