Nehéz ám így bemutatkozni, különösen kép alá illő szöveggel. Főleg az adott helyen a Rádió Bézs oldalán.
A hely önmagában megtisztelő, hiszen azon korostály tagja vagyok akik hallgatták/nézték -nem mondom ki, hogy fiatalon- azokat a „rádiósokat , tvseket “ akikkel most egy csatornán dolgozhatom.
Mint minden ez is szinte véletlen, hogy idecsöppentem.
Nos, 56-ban születtem, Hódmezővásárhelyen. 10 éves koromban Szentes lett a városom. A világ egyik legkedvesebb alföldi kisvárosa. Híres strand (vízilabda csapat), Tisza, Kurca és a Horváth Mihály Gimnázium! Remélem, sokak szíve nagyot dobban erre a névre. Igen az a sok tehetséget adó alma mater és igen akkor, amikor Skabá (Bácskai Mihály) volt a magyar-röténelem tanár -indítva a drámai tagozatot-, valamint Dr. Bakó Károly biológia tanár, osztályfőnököm, aki rezgő oktatási alapelvek mellett is latin közmondásokat tanított nekünk. Mi voltunk a híres 4/b. osztály 1974-ben végezrünk. MIlyen sok híres ember bemutatkozásában derül ki, hogy HMG-s volt. Ez egy védjegy nekünk.
Érettségi és kemény előfelvételis katonai kiképzés és a Kandó elvégzése után a színház világa fogadott, hiszen én „hangász“ akartam lenni, Közel 20 év a legjobb, legcsaládiasabb színházban. Profi rendezők, a musical műfaj indítása (Me an My Girl, A Taps, Gipsy, A kölyök, … ) Egy hangásznak akkor kihívás, feladat, élmény és siker, hiszem a „mikroport éra“ kezdődött.
Utána, kicsit ez, kicsit az a pályán. Az idő pedig elszállt, a fiatalok jöttek, hangfalakat döngettek, digitálisra váltott a világ. Már nem kell 18 újj a félszobányi keverőn.
Nekem ez a rádió olyan „jutalomjáték“, talán a kollegákkal együtt meg tudom mutatni, hogy még „jól szól“ a munkánk, érzéssel, érzelmek megteremtésével.
Köszönöm!