Ismétlés: Szerda 03:00 – 04:00
A könyvtárak háttérmunkája láthatatlan az olvasók számára. A visszakereshetőség, az információk megőrzése érdekében logikus és hatékony megoldások születtek a szakma fejlődése során. A csendes katalógustermek sokáig jellemezték a kultúra fenntartásának e fontos színhelyeit. A költő-könyvtárostanár, Jobbágy Károly verset is írt a néma dokumentumok mögött lüktető, zsivajgó életről, történelemről.
A katalógusokban sorakozó cédulákat lapozgatva, egy konkrét adatot kereső könyvtáros számos olyan leírással találkozik, amelyre pillanatnyilag nincs szüksége, de látja, hogy kutatási témájába vág és gyorsan lejegyzi bármilyen nála található kis papírra, vagy éppen „kutyanyelvre” (arra a papírcsíkra, amelyet bejelölésre használ egy könyvben.)
Az elmúlt évtizedekről beszélek, ma már természetesen az történne, hogy egyszerűen lefényképezné azt a cédulát, amelyet esetleg még nem digitalizáltak.
Hosszú könyvtári munkálkodásom során az én fiókjaimban, dossziéimban is százával gyűltek össze olyan cédulák, amelyek váratlan helyeken bukkantak fel és ismeretlen tényeket őriztek meg a nőtörténet témaköréből. A Halászat című szakmai folyóiratban például senkinek sem jutna eszébe nőtörténeti vonatkozást keresni, s egyszer csak lám, ott van egy rövid cikk a házasságtörés középkori büntetéséről.
A Székely Napló 1912-es számában sem számítunk olyan cikkre, mint: Egy marosvásárhelyi feminista a múlt századból, de megtudjuk belőle, hogy Dósa Elek, jogi doktor, akadémiai jogtanár, a képviselőház alelnöke 1866-ban szavazati jogot követelt a nőknek.
A sok száz cédula anyagából állítjuk össze az érdekességeket és eddig lappangó történeteket bemutató új műsorsorozatot sok zenével, eredeti idézetekkel.
Megtudhatjuk például, mit gondolt Brassai Sámuel „az utolsó erdélyi polihisztor” a nők felsőbb tanulmányairól, vagy, hogy milyen célból rajzolta meg Benczúr Gyula az 1905-ben Budapesten tartózkodó Ellen Key svéd írónő, reformpedagógus portréját. Hogyan vélekedett De Gerando Antonina a jövő iránti felelősségről és mikor írta Tóth Árpád az Éljenek a szüfrazsettek című cikkét?
2025-01-14 16 óra Életre kelt cédulák – érdekességek a nőtörténet forrásaiból.
Hosszú könyvtári munkálkodásom során fiókjaimban, dossziéimban százával gyűltek össze olyan cédulák, amelyek váratlan helyeken bukkantak fel és ismeretlen tényeket őriztek meg a nőtörténet témaköréből. A Halászat című szakmai folyóiratban például senkinek sem jutna eszébe nőtörténeti vonatkozást keresni, s egyszer csak lám, ott van egy rövid cikk a házasságtörés középkori büntetéséről.
A Székely Napló 1912-es számában sem számítunk olyan cikkre, mint: „Egy marosvásárhelyi feminista a múlt századból”, de megtudjuk belőle, hogy Dósa Elek, jogi doktor, akadémiai jogtanár, a képviselőház alelnöke 1866-ban szavazati jogot követelt a nőknek.
A sok száz cédula anyagából állítjuk össze az érdekességeket és eddig lappangó történeteket bemutató új műsorsorozatot sok zenével, eredeti idézetekkel.
A következő adások során megtudhatjuk például, mit gondolt Brassai Sámuel „az utolsó erdélyi polihisztor” a nők felsőbb tanulmányairól, vagy, hogy milyen célból rajzolta meg Benczúr Gyula az 1905-ben Budapesten tartózkodó Ellen Key svéd írónő, reformpedagógus portréját. Hogyan vélekedett De Gerando Antonina a jövő iránti felelősségről és mikor írta Tóth Árpád az Éljenek a szüfrazsettek című cikkét?
Ma azonban, így évkezdetkor vidáman indítjuk a sorozatot: Dr. Fabó Edit kutatásai alapján, az ő összeállításában készült a Hymen című, 1881-ben megjelent lap házassági hirdetéseinek feldolgozása Frankó Emília, Horányi Károly és Szigeti Márton közreműködésével, amely valódi időutazás lesz egy régen letűnt korban. Bepillanthatunk a nő-férfi kapcsolat XIX. századi, néhol megmosolyogtató jelenségeibe, de észrevehetjük azt is, ami lényegében nem változott.