Legyen szó dalszövegről, tehetségkutatásról, aktuálpolitikáról, társadalmi és/vagy művészeti kérdésekről, törvényhozásról, irodalomról, vagy tudományról, a kollektív és egyéni felelősségvállalás kötelességének érzése arra késztet, hogy hallassam a hangom általam fontosnak ítélt kérdésekben. Azt hiszem, nem csak a természet, a tudomány, a társadalom megértéséhez és a stabil létezés biztosításához van szükség ésszerűségre, de a lélek és a legszubjektívebb reakciók, vagy épp a művészet megértéséhez és műveléséhez is. Számomra az életben a ráció a legbiztosabb kapaszkodó, mert ezen keresztül közvetlenül megtapasztalható, igazolható és ellenőrizhető minden élmény, így könnyebb helyes irányba változtatni. Az állandó korrekció pedig ahhoz szükséges, hogy mindig valóságos talajról tudjunk továbblépni. Nyilván az sem szép, ha másoknak hazudunk, de az önámítás sokkal közveszélyesebb.