Műsorvezető: Fodor János
Időpont: csütörtök 09:00 – 10:00 ismétlés: Kedd 06:00-07:00, szombat 11:00 – 12:00
2025-05-08 09 óra Az biztos, hogy a közelmúltban életműdíjjal kitüntetett Koós György az utóbb két évtized – vagy tán már több? -, egyik legmeghatározóbb televíziós rendezője. Koós pontos, megbízható, szorgalmas, profi. Tudom, mert dolgoztam vele anno.
A néző persze a vége főcímet, a stáblistát nem szokta elolvasni, ha egyáltalán van, pedig televiziós produkció elképzelhetetlen egy nagy csapat nélkül, melynek egyik feje a rendező. Nem mondom, hogy a legfontosabb, mert ilyen nincs, hiszen bármelyik csavar törik egy motorban, az leáll.
Szóval Gyuri az, aki még a „boldog” békeidőben dolgozhatott és persze tanulhatott a Magyar Televízióban, ami az idő tájt nagy tekintéllyel bírt, amit milliók nézték, ami még nemcsak nevében volt Magyar, s eszébe se jutott senkinek, hogy nemzeti legyen. Az a színház volt. És kész.
Milyen érdekes. Máris másról írok, nem a rendezőről, mint ahogyan beszélgetésünkben is hangsúlyosabb szerepet kapott a szakma, melynek jelentős képviselője Koós György.
2025-05-01 09 óra 101 éves lenne. Azaz annyi. Tudják, vannak emberek, figurák, jelenségek – így egyben! – akik úgy vannak jelen, hogy nincsenek. Majdnem azt írtam, akik örök életűek, ami persze képtelenség, de mégis. Azaz hátha…
Szóval, Szipál Márton, Martín Szipál – nem először -, beköltözött a Bézs stúdiójába. Mondjuk véletlenül – vagy nem! -, épp halálának kilencedik évfordulóján. Napra pontosan.
Tudom, aki nem ismerte a különleges fotóst, annak mindez nem sokat mond. Tán meg se hallgassa a műsort, az Acélkék, Ecrű, Drapp címűt, aminek alcíme az lett, hogy Arcok, Harcok, Ráncok.
Ez utóbbit most csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert nyolcvan valahány évesen egy ránc, egy barázda nem kúszott Szipál arcán, ami tökéletesen sima és szimmetrikus volt, s mint azt tőle tudom, ez fontos. Meg a geometria, meg a fény, hogy a két dimenzióból három lehessen.
Nem baj ha nem értik, én se értem, hogy Martín hogy lett négy dimenziós, vagy hat. Csak azt tudom, hogy volt és van, hogy kilenc éve halott, miközben a 101. születésnapját ünnepeljük.
Szóval Szipál ott volt most is velünk a stúdióban, röhögött persze a tanítványán, Lajti Virágon, meg Farkas Gáboron, aki Gábriel. Csak csendben mondom, mindeközben Szipál a fülembe súgta ismét: „, szerencse kell apukám! Az élethez szerencse kell.”
Azt már én teszem hozzá, a halálhoz is.