Műsorvezető: Fodor János
Időpont: Csütörtök 09:00 – 10:00 ismétlés: Szerda 05:00-06:00, Vasárnap 11:00 – 12:00
2025-09-11 09 óra Mákos, hosszú haj, borosta.
Neve bonyolult, ő mondja ki: Tzortzoglou Gerorgios. (nekünk legyen mostantól Jorgosz)
Kettős állampolgár. Görög és Magyar.
Festő és zenész, vagy inkább fordítva.
Ennyi.
/a fodor kérdezte/
2025-09-04 09 óra Török László.
A Magyar Rádióban – míg volt – naponta találkoztunk. Utoljára tán húsz éve. A Pollack épületben rohant a lépcsőn lefelé, s köszönte meg, hogy beugrottam helyette valami műsorba, mert neki sürgős közvetíteni valója támadt.
Ugrás az időben, jön velem szembe egy 75 éves ember, botra támaszkodva. Ő.
Ülünk a Bézs stúdiójában és örülünk egymásnak. Aztán mesél az agyvérzéséről, a könnyeiről, arról, hogy milyen nehéz megtanulni olvasni, írni, élni.
És mosolyog, és örül minden percnek, a feleségének, az életnek.
Török László sportriporter. Nincs elfeledve.
2025-08-28 09 óra Élete végéig börtönben marad Carlos, a Sakál – írták a lapok 2021-ben. A venezuelai állampolgárságú Carlos akkor már több mint húsz éve ül börtönben Franciaországban. Vélhetően ott is marad élete végéig, hiszen háromszoros életfogytiglant kapott anno.
Miért érdekes ez most? Azért, mert egyetlen egy újságíróval állt szóba a 83 embert saját kezével kivégző férfi, méghozzá Liszkai Lászlóval, aki lassan negyedszázada Párizsban él. Vele beszélgettem a Bézs stúdiójában. Múltat idéztünk, azokat az időket, amikor még létezett a szakmám. Liszkai cikkeit akkor francia lapok hozták le, leginkább tán a Le Monde. (magyarul: A Világ. A híres francia napilap, Párizsban délutánonként jelent meg, Franciaország más területein kicsit később, az esti órákban. A Le monde középen állónak, pártoktól és kormányoktól függetlennek mondta magát. Mértékadónak, alaposnak, hitelesnek tartották. A francia külügyminisztériumhoz fűződő hagyományos kapcsolatai révén kiszivárogtatott információkat is rendszeresen közölt. Hogy manapság milyen, azt nem tudom.)
Szóval, Liszkai László, egykori kollégám volt az, aki két könyvet is írt a híres, hírhedt Sakállal.
2025-08-21 09 óra Postásy Csaba – amúgy csináltam vele már – rég – interjút, ismét írt verseket. Majd ha kedvük úgy tartja, elolvassák azokat. Én mindenesetre ajánlom, mint ahogyan azt is, hogy beszélgetésünket hallgassák meg.
Emlékeim szerint Csaba „önéletét” egy előző könyve hátoldaláról már egyszer kimásoltam. Most ismét önök elé teszem, okolásul, mert nem biztos, hogy sok minden változott…
„Baromi nehéz születésem volt. Négy kiló hússzal gördültem ki 53-ban a vörösben pompázó Magyarország kellős közepére, Ratkó anyánk ihletésére. Már rögtön az elején balhéba keveredtem. Ugyanis úgy néztem ki, mint egy dagi kínai porcelánbaba, résnyi szemekkel, hurka karokkal, szalámi lábakkal. Ennyi hús birtoklása miatt akár kóterbe is zárhatták volna az apámat, de őt legfőképp az izgatta, hogy járt-e nálunk kilenc hónappal korábban kínai pártküldöttség, hisz a fazonom meglehetősen nemzetközi volt.
Az évek során aztán vonásaim letisztultak, s az agyam pedig lassan kezdett megtelni azzal a sok hülyeséggel, amit ŐK nemes egyszerűséggel KOMMUNIZMUS-nak hívtak. A munkásmozgalmi karrierem meglehetősen rövidre sikeredett — a csúcson nótafa voltam a Mókus őrsben —, így kénytelen voltam tanulni. S ha már ilyen fárasztó megélhetést választottam, akkor valami olyasmit, ahol a legkevesebbet hazudhatnak a pofámba klottnadrágos misszionáriusok.
Fizikus lettem. Sőt, amilyen állat vagyok, még le is doktoráltam. Gondoltam, a hálapénz majd mindenért kárpótol. De ŐK csak maguknak voltak hálásak. Tizenkilenc éves tanulás után kevesebb fizetést kaptam, mint egy BKV ellenőr. S akár hiszik, akár nem, ez a pufajka-mentalitás tette tönkre az országot, ez okozta kiűzetésüket poshadó Paradicsomukból.
Én is vettem a kalapom. Három éve deklasszálódtam, mikor a fizetésem elérte – lefelé – a kritikus határt, vagyis az én és szakadt zsigám folyadékszükségletét már nem tudta fedezni. (Nem a kocsi ment sörrel.)
Szerencsére züllött fejemben maradt egy-két működőképes neuron, így néhány ördögi játék kiagyalásával meg némi adócsalással becsületes magyar suskához jutottam. S mit csinál egy fizikus, ha pénze van? Hát persze hogy vendéglőt nyit. Végül is csak ez az aberrált világ volt képes arra, hogy ilyen pompás vígjátéki fordulatokat gyártson. S ez az előnye el nem vitatható. Ezer évre látta el anyaggal a humoristákat.
Nos, hölgyeim és’uraim, itt állok Önök előtt pucéran, mint kínai baba koromban. De most csak a ruhám vettem le. A belsőm, beteg agyam néhány szelete ezeken a lapokon megtekinthető. Mert majd elfelejtettem. Azon kívül, hogy gyököt vonok, hülye játékokat gyártok, s romlott ételeket árulok, még néha írok is. Úgy kell nekem.
De Ön megúszhatja, ha szépen leteszi a könyvet, zavartan az eladóra mosolyog, s úgy húzza el a csíkot, mint Iljics szelleme a Kárpát-medencéből.
Meneküljön, míg nem késő!”
2025-08-14 09 óra Falfestő.
Nézem a munkáit és ájulok el. Nézem a fotókat róla. Áll a fal elött, kezében glettvas. A nőből valami furcsa extravagancia, valami elegáns pimaszság sugárzik.
Nézem a képet a bútorról, amire átcsorog a falról a kép. A falfestő testét ki tintázta be? Megvarrták alaposan.
Telefon. Fodor János vagyok – mondom.
Furcsa csend néhány másodpercig.
Az apámat hívták Fodor Jánosnak – mondja hallkan Orsi. A tulajdon és keresztnevem – ami nem csak az enyém – szíven ütötte.
Szentendrén, zuhogó esőben találkozunk. Vele van legkisebb gyermeke és a férje, akivel, mint kiderült, már volt közös dolgunk, rég. Nincsenek véletlenek? Csuda tudja.
Fodor Orsi óvónő, négy gyermek anyukája már nemzetközileg (el) ismert fal-dekoratőr.
Fodor azt csinálja, amit szenvedélyesen szeret. Alkot. Minden percében szabad ember!
Gyűjtök. Akarok egy falat. Egy megfestett falat.
2025-08-07 09 óra ( A 2025.06.26-i adás ismétlése )
2025-07-31 09 óra ( A 2025.06.19-i adás ismétlése )
2025-07-24 09 óra ( A 2025.06.05-i adás ismétlése )
2025-07-17 09 óra ( A 2025.05.29-i adás ismétlése )
2025-07-10 09 óra Kezdhetném a klasszikust nem teljesen pontosan idézve úgy, hogy:
„ – Uram, a késemért jöttem.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott…..
Egy darabból készült….
Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között…
A mindenségit, kicsorbult a hegye! „
De hát a hegye – és ez már a valóság (!) – akkor nem volt látható. Csak a csonk meredezett a kézben, mert a keskeny penge eltört, s 14 cm mélyen a testbe fúródott…
A kéz, Stefanek Gertrúd keze remegett. Sokkos állapot. Leszúrta a későbbi világbajnok tőrvívó későbbi csapattársát….
Időugrás. Ül velem szemben egy szép, egy nagyon szép ember és emlékezik. Arra, hogy miért nem mehetett a csapat, s ő az olimpiára. (Akkor a világranglista 3. helyén jegyezték.)
Emlékezik a bántásokra és örömökre. A lányára, ami a legnagyobb eredménye, azóta is.
Jó, ha a kérdező – ezúttal a Fodor – szeretni tudja a kérdezettet, a Stefanek Gertrúdot, aki már csak a nevét nem szereti.
2025-06-26 09 óra Alig Ismert ismerőst hívtam fel Londonban. Anyukájával egy osztályba jártunk a gimiben, apukája dolgozott a Bézsben is. Korcsmáros György színház igazgató, rendező, színész néhány éve rák betegségben halt meg. Tamás nevű fia a következőket írta:
„Rákkutatóként dolgozom. 37 évesen vastagbélrákot diagnosztizáltak nálam…
Szerencsém volt, korán elkapták és sikeresen kezelték.
Most, pontosan öt évvel később, gyógyult vagyok, ám a betegségem teljesen megváltoztatta a nézőpontomat. A rák elleni kutatás finanszírozásának fontossága, a korai diagnózis, és a megelőzés személyes üggyé vált, éles fókuszba került.
Kérlek, járj szűrésre! Egy egyszerű, éves székletvizsgálat is sokat számíthat.
A korai felismerés életeket ment – én vagyok rá az élő bizonyíték.”
A bizonyítékkal beszélgettem. Én az ön helyében meghallgatnám.
2025-06-19 09 óra „1986-ig zenész, tengerész és tanár, 22-26 éves koromban Rosinger Pityu voltam.
Később addig jártam Indiába, míg Garai Andrássá nem lettem.
Rosinger Pityu koromban még anyagi problémáim sem voltak, hiszen egyáltalán nem voltak anyagi javaim.
35 éves koromban lettem vállalkozó, ügyes vállalkozó, melyre nem is gondoltam. Olyan szerencsés voltam, hogy csak na! Nem értettem.
Felébredésem első lépése az volt, megláttam,: gyorsabban futok, mint ahogyan tudok……”
G.A.
Csuda fickóval hozott össze sors. Sors? Véletlen? Brahman.
2025-06-12 09 óra 15 lemez, megannyi koncert, táborok, Arcok, Harcok, Ráncok…
40 éves a Ladánybene27!
Reggae, napfény, életigenlés, mosoly.
És persze meló. Munka, energiák mozgósítása, elhivatottság.
Gratulálunk!
2025-06-05 09 óra Lehet, hogy nem acélkék a szeme, de tud villani, keményen. Már senkinek nem akar megfelelni.
Tudják, van a híres ember párja, akivel mindenki nagyon kedves, de amikor híres ember nincsen mellette, meg sem ismerik. Hát Novai Annát nem lehet nem megismerni. Ő van, mint egy szikla.
Férje Gábor a Hungária együttessel épp próbál, ő meg beült a szünetben a dobok mögé. Talán mert versenyzongorát nem talált.
Nusi a háttér, a menedzser, az anya, az első kritikus, a könyvelő és a múzsa.
55 percig szerettem őt. Ennyi jutott nekem – és önöknek is – belőle.
2025-05-29 09 óra Sorolom mindazt, ami nem fontos:
Üvegpoharat eszik, zsilett pengét nyel, restaurál, fest, rajzol, javít, reparál, focizik és pingpongozik, mindent gyűjt, sőt repül. Saját gépen persze. És ő vezet. De mást is. Pl. egy vendéglőt, aminek itt nem írom le a nevét, de mert a felvételen kétszer is promózta, a reklám pénzt behajtom majd rajta.
Földvári Gábor elégedett. A „kétkezi milliomos” amúgy kellemes beszélgetőtárs. Gyorsreagálású univerzális pasas. Azt gondolom, jól fognak szórakozni, ha meghallgatják.
2025-05-22 09 óra Bonyolult. Magyar őstörténet kutatás (ARVISURA), műszaki találmányok, szabadalmak, innováció, finanszírozás. törvényelőkészítés, cégek létrehozása, ásványvíz, diagnosztikai kutatások, igazgatói feladatkörök…. Nem sorolom. Bolyki János Antal, mindazt csinálta is, amiről fentebb írtam. Nagy formátumú, okos férfi, aki még mindig kutat, fejleszt, feltalál és megvalósít.
Kedves Hallgató! Ha úgy dönt, hogy meghallgatja ezt a riportot, figyelnie kell. Nem háttérnek való szócséplést, üres fecsegést ajánlok Önnek.
2025-05-15 09 óra Nem tudom milyen színű egy „felnőtt film”. Hideg, mint az acélkék, vagy ecrű, netán drapp? Nem tudom milyen egy olyan forgatáson lenni, ami premier plánban mutatja azt, ami nem rám tartozik, ami nem nekem szól, azaz ahol a célszemély én is vagyok.
Egy embert faggatok arról, milyen volt ott lenni. Milyen volt megrendezni?
Kovács Kovi István négy Oscart nyert, több ezer filmet forgatott. A kilencvenes évek elején robbant be, előtte Magyarországon senki nem mutatta be azt, amiről beszélni is csak virágnyelven merünk, pedig szinte mindenki csinálja. Persze nem úgy, nem kamerák előtt, s persze remélhetően érzelmekkel átitatva.
Szóval pornó a Bézsben, úgy, hogy nem mutatjuk, és reményeim szerint mégis izgalmat okozunk. izgalmat okozunk. Szellemit.
2025-05-08 09 óra Az biztos, hogy a közelmúltban életműdíjjal kitüntetett Koós György az utóbb két évtized – vagy tán már több? -, egyik legmeghatározóbb televíziós rendezője. Koós pontos, megbízható, szorgalmas, profi. Tudom, mert dolgoztam vele anno.
A néző persze a vége főcímet, a stáblistát nem szokta elolvasni, ha egyáltalán van, pedig televiziós produkció elképzelhetetlen egy nagy csapat nélkül, melynek egyik feje a rendező. Nem mondom, hogy a legfontosabb, mert ilyen nincs, hiszen bármelyik csavar törik egy motorban, az leáll.
Szóval Gyuri az, aki még a „boldog” békeidőben dolgozhatott és persze tanulhatott a Magyar Televízióban, ami az idő tájt nagy tekintéllyel bírt, amit milliók nézték, ami még nemcsak nevében volt Magyar, s eszébe se jutott senkinek, hogy nemzeti legyen. Az a színház volt. És kész.
Milyen érdekes. Máris másról írok, nem a rendezőről, mint ahogyan beszélgetésünkben is hangsúlyosabb szerepet kapott a szakma, melynek jelentős képviselője Koós György.
2025-05-01 09 óra 101 éves lenne. Azaz annyi. Tudják, vannak emberek, figurák, jelenségek – így egyben! – akik úgy vannak jelen, hogy nincsenek. Majdnem azt írtam, akik örök életűek, ami persze képtelenség, de mégis. Azaz hátha…
Szóval, Szipál Márton, Martín Szipál – nem először -, beköltözött a Bézs stúdiójába. Mondjuk véletlenül – vagy nem! -, épp halálának kilencedik évfordulóján. Napra pontosan.
Tudom, aki nem ismerte a különleges fotóst, annak mindez nem sokat mond. Tán meg se hallgassa a műsort, az Acélkék, Ecrű, Drapp címűt, aminek alcíme az lett, hogy Arcok, Harcok, Ráncok.
Ez utóbbit most csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert nyolcvan valahány évesen egy ránc, egy barázda nem kúszott Szipál arcán, ami tökéletesen sima és szimmetrikus volt, s mint azt tőle tudom, ez fontos. Meg a geometria, meg a fény, hogy a két dimenzióból három lehessen.
Nem baj ha nem értik, én se értem, hogy Martín hogy lett négy dimenziós, vagy hat. Csak azt tudom, hogy volt és van, hogy kilenc éve halott, miközben a 101. születésnapját ünnepeljük.
Szóval Szipál ott volt most is velünk a stúdióban, röhögött persze a tanítványán, Lajti Virágon, meg Farkas Gáboron, aki Gábriel. Csak csendben mondom, mindeközben Szipál a fülembe súgta ismét: „, szerencse kell apukám! Az élethez szerencse kell.”
Azt már én teszem hozzá, a halálhoz is.