Műsorvezető: Fodor János
Időpont: csütörtök 09:00 – 10:00 ismétlés: Kedd 06:00-07:00, szombat 11:00 – 12:00
2025-06-12 09 óra 15 lemez, megannyi koncert, táborok, Arcok, Harcok, Ráncok…
40 éves a Ladánybene27!
Reggae, napfény, életigenlés, mosoly.
És persze meló. Munka, energiák mozgósítása, elhivatottság.
Gratulálunk!
2025-06-05 09 óra Lehet, hogy nem acélkék a szeme, de tud villani, keményen. Már senkinek nem akar megfelelni.
Tudják, van a híres ember párja, akivel mindenki nagyon kedves, de amikor híres ember nincsen mellette, meg sem ismerik. Hát Novai Annát nem lehet nem megismerni. Ő van, mint egy szikla.
Férje Gábor a Hungária együttessel épp próbál, ő meg beült a szünetben a dobok mögé. Talán mert versenyzongorát nem talált.
Nusi a háttér, a menedzser, az anya, az első kritikus, a könyvelő és a múzsa.
55 percig szerettem őt. Ennyi jutott nekem – és önöknek is – belőle.
2025-05-29 09 óra Sorolom mindazt, ami nem fontos:
Üvegpoharat eszik, zsilett pengét nyel, restaurál, fest, rajzol, javít, reparál, focizik és pingpongozik, mindent gyűjt, sőt repül. Saját gépen persze. És ő vezet. De mást is. Pl. egy vendéglőt, aminek itt nem írom le a nevét, de mert a felvételen kétszer is promózta, a reklám pénzt behajtom majd rajta.
Földvári Gábor elégedett. A „kétkezi milliomos” amúgy kellemes beszélgetőtárs. Gyorsreagálású univerzális pasas. Azt gondolom, jól fognak szórakozni, ha meghallgatják.
2025-05-22 09 óra Bonyolult. Magyar őstörténet kutatás (ARVISURA), műszaki találmányok, szabadalmak, innováció, finanszírozás. törvényelőkészítés, cégek létrehozása, ásványvíz, diagnosztikai kutatások, igazgatói feladatkörök…. Nem sorolom. Bolyki János Antal, mindazt csinálta is, amiről fentebb írtam. Nagy formátumú, okos férfi, aki még mindig kutat, fejleszt, feltalál és megvalósít.
Kedves Hallgató! Ha úgy dönt, hogy meghallgatja ezt a riportot, figyelnie kell. Nem háttérnek való szócséplést, üres fecsegést ajánlok Önnek.
2025-05-15 09 óra Nem tudom milyen színű egy „felnőtt film”. Hideg, mint az acélkék, vagy ecrű, netán drapp? Nem tudom milyen egy olyan forgatáson lenni, ami premier plánban mutatja azt, ami nem rám tartozik, ami nem nekem szól, azaz ahol a célszemély én is vagyok.
Egy embert faggatok arról, milyen volt ott lenni. Milyen volt megrendezni?
Kovács Kovi István négy Oscart nyert, több ezer filmet forgatott. A kilencvenes évek elején robbant be, előtte Magyarországon senki nem mutatta be azt, amiről beszélni is csak virágnyelven merünk, pedig szinte mindenki csinálja. Persze nem úgy, nem kamerák előtt, s persze remélhetően érzelmekkel átitatva.
Szóval pornó a Bézsben, úgy, hogy nem mutatjuk, és reményeim szerint mégis izgalmat okozunk. izgalmat okozunk. Szellemit.
2025-05-08 09 óra Az biztos, hogy a közelmúltban életműdíjjal kitüntetett Koós György az utóbb két évtized – vagy tán már több? -, egyik legmeghatározóbb televíziós rendezője. Koós pontos, megbízható, szorgalmas, profi. Tudom, mert dolgoztam vele anno.
A néző persze a vége főcímet, a stáblistát nem szokta elolvasni, ha egyáltalán van, pedig televiziós produkció elképzelhetetlen egy nagy csapat nélkül, melynek egyik feje a rendező. Nem mondom, hogy a legfontosabb, mert ilyen nincs, hiszen bármelyik csavar törik egy motorban, az leáll.
Szóval Gyuri az, aki még a „boldog” békeidőben dolgozhatott és persze tanulhatott a Magyar Televízióban, ami az idő tájt nagy tekintéllyel bírt, amit milliók nézték, ami még nemcsak nevében volt Magyar, s eszébe se jutott senkinek, hogy nemzeti legyen. Az a színház volt. És kész.
Milyen érdekes. Máris másról írok, nem a rendezőről, mint ahogyan beszélgetésünkben is hangsúlyosabb szerepet kapott a szakma, melynek jelentős képviselője Koós György.
2025-05-01 09 óra 101 éves lenne. Azaz annyi. Tudják, vannak emberek, figurák, jelenségek – így egyben! – akik úgy vannak jelen, hogy nincsenek. Majdnem azt írtam, akik örök életűek, ami persze képtelenség, de mégis. Azaz hátha…
Szóval, Szipál Márton, Martín Szipál – nem először -, beköltözött a Bézs stúdiójába. Mondjuk véletlenül – vagy nem! -, épp halálának kilencedik évfordulóján. Napra pontosan.
Tudom, aki nem ismerte a különleges fotóst, annak mindez nem sokat mond. Tán meg se hallgassa a műsort, az Acélkék, Ecrű, Drapp címűt, aminek alcíme az lett, hogy Arcok, Harcok, Ráncok.
Ez utóbbit most csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert nyolcvan valahány évesen egy ránc, egy barázda nem kúszott Szipál arcán, ami tökéletesen sima és szimmetrikus volt, s mint azt tőle tudom, ez fontos. Meg a geometria, meg a fény, hogy a két dimenzióból három lehessen.
Nem baj ha nem értik, én se értem, hogy Martín hogy lett négy dimenziós, vagy hat. Csak azt tudom, hogy volt és van, hogy kilenc éve halott, miközben a 101. születésnapját ünnepeljük.
Szóval Szipál ott volt most is velünk a stúdióban, röhögött persze a tanítványán, Lajti Virágon, meg Farkas Gáboron, aki Gábriel. Csak csendben mondom, mindeközben Szipál a fülembe súgta ismét: „, szerencse kell apukám! Az élethez szerencse kell.”
Azt már én teszem hozzá, a halálhoz is.