Műsorcím: Redőny. Történelem humornézetből.
14 éves korom óta arra készültem, hogy újságíró legyek, és az azóta eltelt évtizedek alatt ez mit sem változott. Közgazdaságtant, szociológiát és újságírást tanultam az egyetemeken, de mert mindig szerettem volna komolyabb dolgokkal foglalkozni, a humor felé fordultam. Karinthy után szabadon ugyanis én is azt vallom, hogy „humorban nem ismerek tréfát”.
Több mint tíz évig dolgoztam a Ludas Matyi és az Új Ludas szerkesztőségében, szerencsésnek mondhatom magam, amiért nagyszerű emberek és kiváló kollégák, köztük néhány zseni munkatársa lehettem. „Életművem” egyik „túlnyomónak mondható” darabja a Kurír című újság Elefánt nevű melléklapja, valamint a szűk körben méltán világhírű Neoprimitív zenekar, amellyel már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején igazi zenés politikai kabarét játszottunk.
A Redőny a humor, a szatíra világába enged bepillantást. Nem a ma divatos humoristák munkáiba, és nem is az olyan régi dolgozatokba, amelyek a mai hallgató számára már nem lennének fogyaszthatók. Szándékom szerint érdekes, szórakoztató műsor lesz a Redőny, sok szöveggel és zenével. Ha a hallgató egyik-másik évtizedekkel ezelőtt írt krokiban a mai korra ismer, az nem a véletlen műve. Sorozatunk egyik illusztris alkotója, Tabi László szerint ugyanis „nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”
Ne kérdezzék, hogy miért Redőny a műsor címe. Magam sem tudom, de ha nagyon muszáj, szívesen elmagyarázom.
