A Rádió Bézs elsősorban a Nőkért szól. Éppen ezért a férfiak is hallgatják. A felnőtt, érett, érző és gondolkodó nőkért. Aki a Bézst hallgatja, igényes, szép zenére és higgadt, okos szóra számíthat. A Rádió Bézs online rádió, napi 24 órában szól! A Rádió BÉZS a finom lágy hangok vonala! Sok szép muzsika, értelmes emberek! Higgadt és mégis szenvedélyes  >>>

Rádióbézs

Medve

Medve

Erősen medvehiányos, ám dörmögődömötörös honunkban érthetően nagy érdeklődést keltett egy kóbor medve. Helyesebben micimackós országot kellene mondanom, de a lényeg az, hogy mi csak az állatkertben vagy filmen, ott is jobbára rajzfilmen láttunk medvét. Hiányos szocializációnkat aligha korrigálta a szakszerű felvilágosítás, miszerint a medve nem az a cuki méz- és málnaevő, hanem egy veszélyes, vérengző fenevad.

És akkor elkezd flangálni az országban egy medve. Pár napos és majd háromszáz kilométeres sétáját sokan követték nyomon, valódi nézők és híreket figyelők meg szakemberek. Szinte minden lépéséről tájékoztattak bennünket, míg múlt pénteken, Szeged közelében sikerült altató injekcióval ártalmatlanná tenni az amúgyis teljesen ártalmatlannak tűnő jószágot. Mindezt csak a rend kedvéért elevenítem fel, valamint azért, hogy lássák: készültem medvéből. Jelenleg a szegedi vadasparkban piheni ki fáradalmait. Ugyanis egy nagyon kimerült, két-három éves, fiatal nőstényről van szó, aki momentán két pofára zabálja a répa-alma-cékla összetételű vitaminbombákat.

Egy kóborló vagy inkább elkóborolt medve sztorija érdekes – bulvár mércével: közepesen érdekes -. Sokkal érdekesebb azonban az emberek viselkedése. Nekem legalábbis. Hihetetlen méretű óvatosságbuborékot fújtak az állat köré. Nem olvastam rémisztgetést, de még rémisztő figyelmeztetést sem.  Néha az volt az érzésem, nem is hiszik el, hogy ebben az országban szabadon mászkál egy medve. Volt már példa rá, hogy az emberek mindenféle fenevadat véltek látni.

Aztán kitört a tettvágy és az ésszerűség. Most, amikor a probléma leglényege meg van oldva: a medve és a lakosság biztonságban. Igenám, de hogyan tovább? És megtörtént a legfontosabb lépés – ne túlozzak, infóm csak  legfontosabb lépésre irányuló szándékról van. Létre kell hozni egy bizottságot! Yes!!!!! Egy kellően kiválasztott tagságú, feltétlen szakértő bizottság fog dönteni arról, hogy a továbbiakban hol lenne a legjobb helye a macinak, állatkert, vadaspark úgy tűnik, vesztésre áll. Jó esélyei vannak a Mátrának vagy a Bükknek, ahol valószínűleg utat tévesztett.

Addig is folyik az állat tudományos megfigyelése. Nyilvánosságot kapott az a rendkívül különös tény, hogy ez a dögfáradt, kiéhezett, majd elaltatott jószág feltűnően, kirívóan nyugodt, békés és szelíd. Valaki ebben az országban.

 Közben megszületett a bizottság első, valójában második döntése: a maci marad a szegedi vadasparkban, mert fel kell erősíteni. A másik forrás nélkül maradt döntés, hogy az állatot Robinak nevezték el, noha kiderült, hogy nőstény. Minden bizalmam a bizottságban, de egy kicsit nyugtalanul alszom.

Kovalik Márta díj

A Rádió Bézs, annak főszerkesztője Fodor János, valamint a Szaday család vándordíjat hozott létre, azért, hogy Kovalik Márta, aranytollas Újságíró, az egykori Húszas stúdió szerkesztője, a Magyar Rádiózás meghatározó személyisége emlékét az utókor megőrizze.

Az emlékdíj nem szakmai díj.

Az kapja minden évben, aki szabad, független, tisztességes ember s tesz azért, hogy a következő generáció minél nagyobb tudással, minél szabadabban élhessen úgy, hogy a tényeket megismerhessék, és azokat tiszteletben tartsák.

Az első díjazott Bojár Gábor fizikus, vállalkozó, a Graphisoft CAD-szoftverfejlesztő cég és a budapesti Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója.

A díjat Formanek Zsuzsa üvegtervező iparművész és Bedécs Kristóf ötvösművész tervezte és alkotta.

A június 28-i díjátadón  Bornai Tibor, Gábriel, Pleszkán Écska és Ratkóczi Huba duo és Wessely Ernő lépett fel.

 >>>

Fodor János: A tér

Minden értelemben.

Bevillan a Renault Espace, az első egyterű automobil reklámja, miszerint a luxushoz tér kell! De most – bár igaz –, nem erről akartam szólni. Egy másik térről, egy budapestiről szeretnék írni, beszélni, ahol egykor fák voltak, meg padok, meg zöld fű, meg szobor.

Emlékszem, oly sokszor baktattam át rajta, leszállván a kettes tujáról, s mindig éreztem valami bizsergetőt, valami méltóság teljeset, s valami feleslegesen, de fenségesen nagyot. A tér Duna felöli oldalán az Ország Háza. A Mienk. Az enyém, mint a tér.

Oda, csak kevesen jutottak be. Én igen, s akkor mintha éreztem volna fontosságomat, mentem át a téren, az országgyűlési könyvtárba, a csodába bele.  A csendbe. A tudományosba. A parlamentbe. Emlékszem a nagy, Dunára néző ablakokra, a várra. Az enyémek voltak. Mind. A fű, a villamos, a tér, az épület, az illat, a könyvek, a hatalmas asztalok, a szépséges asztali lámpák, a vár felett a napkorong.  Minden. Otthon itthon voltam. Az enyém is volt, oly természetességgel, mint a tér. A Kossuth tér.

A téren jó ideje már vizes árok és kő. Nem érzem a levágott fű szagát, az árnyékot, a csendet, a méltóságot, az enyém érzést.

A tér, tér most is. Levegős. Tágas. Fontos. Beton tér, arcfelismerő kamerák. Nem is tér tán már. Inkább mező. Harcmező.  Ide már nem pihenni, sétálni, átmenni járnak a népek, hanem tüntetni, az okos telefonnal világítani, erőt demonstrálni, színpadról szónokolni, lentről gyenge előadásokat nézni és hallgatni, létszám rekordokat dönteni és boldogtalanul boldognak lenni akarnak a népek. És érezni azt, hogy nincsenek egyedül.

Mi és ők, ugyanazt akarják. Érezni, hogy nincsenek egyedül. Nincsenek egyedül a téren és a térben. A politikai erő-térben.

Olyan szomorú. Mi és ti. Nincs fű illat és béke, és már nem járok abba a könyvtárba sem, pedig az enyém. is.

 

 >>>

Partnereink:

VDSZ jooble

Ebek

Tisza Kata írása

Az is része a gendertudománynak, hogy egy nő ma Magyarországon például a fél életét leélheti úgy, hogy bármilyen sikeréért büntetés jár. Hogy elhitetik vele, hogy a sikere bűn és szégyen, hogy gyakorlatilag valami illetlen kurválkodás, hogy nem az az ő helye, nem az az ő dolga. A tény, hogy találkozni egy olyan férfival, aki őszintén tud örülni a nője örömének, olyannyira ritkaságszámba megy, hogy amikor valaki megéli, az valami felfoghatatlanul extatikus eufória, azt igazolja, hogy a nemi szerepek egészséges elrendezése a fejekben nem csupán a boszorkányok hóbortja, hanem olyan alapvető része az életünknek, mint a levegővétel.
Ennek ellentéte sajnos az, mint kimondani, hogy a nő a férfihoz képest másodrangú állampolgár, nem illetik meg azonos jogok és lehetőségek. Ez bizonyos kultúrákban explicit kimondásra kerül, amin megbotránkozgatunk, miközben a törvényhozásaink, bérezéseink, az úgynevezett családtámogatásaink, a mélystruktúra, a retorika pontosan ugyanezt a tételt konfirmálja, annyi eltéréssel, hogy elkenjük és nem vállaljuk fel, ellenben csináljuk, és egymásnak falazunk, hiszen milyen rohadt férfias dolog az, hogy otthon is vár egy nő, aki bevan zárva, és úgy megvan alázva, hogy a vécéig sincs ereje menekülni, ezen felül pedig van még nőm minden bokorban, ha úgy akarom. Mert megtehetem, hiszen a rendszer is elzár minden kijáratot és ezt legitimálja a család szentsége nevében. Azt is látom, hogy a nő szolgasorban tartásának és mellette számtalan nőnek szolgáltatásként való tartásának bizony a demonstratív kereszténység sem jelent akadályt. Sőt, legitimálja, hiszen bűn a válás. Azért, mert valakinek van négy gyermeke, és vasárnaponként templomba jár, senki se gondolja, hogy kevesebb kárt tesz a társadalomban, mint akinek mondjuk egy sincs, és nem jár templomba. Ez olyannnyira vak és felületi kultúra, mint homokozóban aszerint ítélni meg egy gyermek belső értékeit, hogy mekkora dömpere van. Értékeink hamisak, mérgezőek és álságosak, olyannyira elmaradottak, mint amikor fejet csóválunk egy csiklócsonkításra. Az, hogy egymás lelkét csonkítjuk naponta, ugyanolyan bűncselekmény.
Számomra tiszteletet érdemel minden olyan férfi, aki nem attól érzi magát férfinak, ha uralkodik a nőjén, mert van neki egyebe, amivel büszkélkedjen. És tiszteletet érdemel minden olyan nő, aki nem tartja magát annyira gyengének, hogy értékét a mellőle hiányzó férfi határozza meg. Ez az állapot a szabadság olyan foka, ahol nem számít, hogy ki mennyire férfi és mennyire nő, nem kell külsőségekben méregetni, mert mindenki tudja, hogy ő mi, és olyan mélyen lehet egymást ebben a szabadságban szeretni, hogy attól aztán szaporodna a magyar, nem kéne senkit szülésre utasítani.

 >>>
Élő
adás


Támogass!

Támogassa a Rádió Bézst!

A Rádió Bézs adásait mindenki ingyen hallgatja, de nem ingyen készül.

Három esztendeje erőnkön felül teljesítünk, hogy szólhassunk önökhöz, önökért. Arra kérjük önt, hogy támogasson, hogy életben maradjunk, hogy növekedni és fejlődni tudjunk

 >>>

Játék

Hallgasson minket és nyerjen!

Bár sokan a hosszabb nyaralásokat kedvelik, mi most inkább kirándulási ötleteket ajánlunk és tesszük fel kedvcsináló kérdéseinket.

Válaszolj játékunk kérdéseire és indulj a hegyekbe, vagy a vízpartra!

Három szerencsés válaszadónk Magyarország útikönyvet nyer.

 >>>