A Rádió Bézs elsősorban a Nőkért szól. Éppen ezért a férfiak is hallgatják. A felnőtt, érett, érző és gondolkodó nőkért. Aki a Bézst hallgatja, igényes, szép zenére és higgadt, okos szóra számíthat. A Rádió Bézs online rádió, napi 24 órában szól! A Rádió BÉZS a finom lágy hangok vonala! Sok szép muzsika, értelmes emberek! Higgadt és mégis szenvedélyes  >>>

Rádióbézs

Gergely Róbert

Alkotó ember vagyok, mondhatnám sztahanovista. Ezt láttam gyerekkoromban otthon is a szüleimtől. Ezt vettem át és valahogy most már így is maradok. 

Egy alkalommal, szinte véletlenül tudtam meg, hogy Duba Gábor barátom egy valamiféle "Rádió Bézs" nevű rádióban  dolgozik, és ott van lehetősége minket, - közös produkciónkat -  esetleg reklámozni, hírbe hozni. Azután egy kedves hölgy is invitált ide beszélgetésre, de valahogy nem akkor jött össze.
Viszont Szegvári Kati műsorába, amikor meghívást kaptam és eljöttem, jól éreztem magam. Egyfelől, mert nagyon szeretem őt, másfelől viszont visszaléptem az időben és az 1960/80-as évek világába csöppentem. Amikor én még kis srác voltam...
Szerettem ezt az időszakot.
Szüleim, akik életükben újságírók voltak, apám a Magyar Rádió munkatársa majd 40 évig, édesanyám a Magyar Televízió fő munkatársa, szóval nem volt idegen, sőt ISMERŐS volt ez a világ, ez a légkör. A RÁDIÓ.

 

"Rádió Bézs"...most értettem meg,hogy van egy hely, egy kis sziget, ahová azok az emberek vetődnek, akik szeretik és ragaszkodnak valamihez. A régi értelemben vett "PAGODA" szelleméhez, múltjához, ahhoz az ízhez, amikor még a rádiózás érték és mérték volt, ahhoz, hogy a léleknek a membrán és az éter csak jót tesz. Felemel, nyugtat és  megérint. 

Egyszóval a rádiósok egy nagy CSALÁD. És mindegy, hogy hol ver sátrat, a lényeg, hogy minden időkön át ragaszkodik önmagához, identitásához a rádiózás szerelmeseinek táborához.

Van itten egy nagy ház, abban egy lift és a második emeleten pediglen egy pár szoba. De abban a pillanatban, amikor belépsz ezekbe a helyiségekbe, a szeretettel, a megállt idővel és elhivatottsággal találkozol. Emberekkel, akik hisznek abban, hogy lehet pénz, magas színvonalú technika nélkül is létezni.

Én a második emeletre járok, és a  műsorom címe II. felvonás.

A minap,vendégként járhattam Gálvölgyi Jánosnál a Klub Rádióban. Szeretem Jánost, akárcsak itt a Rádió Bézsben Katit.

Ott hihetetlen magas színvonalú technikai felszereltséggel találkoztam és azt kívánom magunknak, hogy a kis angyal, vagy a jó tündérek találjanak ide a Benczúr utcába is, mert itt már majdnem minden megvan ahhoz, ami kell a rádiózáshoz. 

A legfontosabb mindenképp a LÉLEK! 

Ja és már három éves!  Isten éltesse a Bézst a Bézseket, Bennünket!

egyetlen dal 2

2017 szeptember 27-én hangzott el a Rádió Bézsben. 

Ráduly Margit
Egyetlen dal

Waltzing Matilda

https://www.youtube.com/watch?v=vGpwgHqlfWo

Ha valakinek a hangjáról a piálás és a bagózás jut eszembe, hát az Tom Waits. Elkezdem hallgatni ezt a dalt és rám tör valami furcsa szomorúság, de nem a sírós, hanem a finom, és máris kezemben cigaretta, no meg a pálinkáspohár, pedig sosem iszom egyedül, csak ha őt hallgatom.

Tom Waitset a fiamnak köszönhetem. Még együtt laktunk, még az én kisfiam volt és nem az unokám édesapja, mikor a szobájából napokig ez a whiskyízű hang szűrődött ki. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ülök mellette és ugyanaz a kamaszbánat öntött el, mint őt. Ezekben a percekben olyan közel kerültem hozzá, mint addig tán soha. Sosem felejtem el Tom Waitsnek ezt az érzést. Azóta is mindig megérint ez a fájdalmas zene. Igen. Mikor a világ teljesen kilátástalan körülötted, akkor mégis elkap valami reményféle, vágy a túlélésre. Így van ez Tom Waits balladájának hallgatása közben is: „Táncolj Matilda. Egy valcert Matilda, velem!”

https://www.youtube.com/watch?v=NDDrak6Rnwo

Íme, a dal szövege, Hobó fordításában:

 >>>

Fodor János: A tér

Minden értelemben.

Bevillan a Renault Espace, az első egyterű automobil reklámja, miszerint a luxushoz tér kell! De most – bár igaz –, nem erről akartam szólni. Egy másik térről, egy budapestiről szeretnék írni, beszélni, ahol egykor fák voltak, meg padok, meg zöld fű, meg szobor.

Emlékszem, oly sokszor baktattam át rajta, leszállván a kettes tujáról, s mindig éreztem valami bizsergetőt, valami méltóság teljeset, s valami feleslegesen, de fenségesen nagyot. A tér Duna felöli oldalán az Ország Háza. A Mienk. Az enyém, mint a tér.

Oda, csak kevesen jutottak be. Én igen, s akkor mintha éreztem volna fontosságomat, mentem át a téren, az országgyűlési könyvtárba, a csodába bele.  A csendbe. A tudományosba. A parlamentbe. Emlékszem a nagy, Dunára néző ablakokra, a várra. Az enyémek voltak. Mind. A fű, a villamos, a tér, az épület, az illat, a könyvek, a hatalmas asztalok, a szépséges asztali lámpák, a vár felett a napkorong.  Minden. Otthon itthon voltam. Az enyém is volt, oly természetességgel, mint a tér. A Kossuth tér.

A téren jó ideje már vizes árok és kő. Nem érzem a levágott fű szagát, az árnyékot, a csendet, a méltóságot, az enyém érzést.

A tér, tér most is. Levegős. Tágas. Fontos. Beton tér, arcfelismerő kamerák. Nem is tér tán már. Inkább mező. Harcmező.  Ide már nem pihenni, sétálni, átmenni járnak a népek, hanem tüntetni, az okos telefonnal világítani, erőt demonstrálni, színpadról szónokolni, lentről gyenge előadásokat nézni és hallgatni, létszám rekordokat dönteni és boldogtalanul boldognak lenni akarnak a népek. És érezni azt, hogy nincsenek egyedül.

Mi és ők, ugyanazt akarják. Érezni, hogy nincsenek egyedül. Nincsenek egyedül a téren és a térben. A politikai erő-térben.

Olyan szomorú. Mi és ti. Nincs fű illat és béke, és már nem járok abba a könyvtárba sem, pedig az enyém. is.

 

 >>>

Partnereink:

VDSZ jooble

Medve

Medve

Erősen medvehiányos, ám dörmögődömötörös honunkban érthetően nagy érdeklődést keltett egy kóbor medve. Helyesebben micimackós országot kellene mondanom, de a lényeg az, hogy mi csak az állatkertben vagy filmen, ott is jobbára rajzfilmen láttunk medvét. Hiányos szocializációnkat aligha korrigálta a szakszerű felvilágosítás, miszerint a medve nem az a cuki méz- és málnaevő, hanem egy veszélyes, vérengző fenevad.

És akkor elkezd flangálni az országban egy medve. Pár napos és majd háromszáz kilométeres sétáját sokan követték nyomon, valódi nézők és híreket figyelők meg szakemberek. Szinte minden lépéséről tájékoztattak bennünket, míg múlt pénteken, Szeged közelében sikerült altató injekcióval ártalmatlanná tenni az amúgyis teljesen ártalmatlannak tűnő jószágot. Mindezt csak a rend kedvéért elevenítem fel, valamint azért, hogy lássák: készültem medvéből. Jelenleg a szegedi vadasparkban piheni ki fáradalmait. Ugyanis egy nagyon kimerült, két-három éves, fiatal nőstényről van szó, aki momentán két pofára zabálja a répa-alma-cékla összetételű vitaminbombákat.

Egy kóborló vagy inkább elkóborolt medve sztorija érdekes – bulvár mércével: közepesen érdekes -. Sokkal érdekesebb azonban az emberek viselkedése. Nekem legalábbis. Hihetetlen méretű óvatosságbuborékot fújtak az állat köré. Nem olvastam rémisztgetést, de még rémisztő figyelmeztetést sem.  Néha az volt az érzésem, nem is hiszik el, hogy ebben az országban szabadon mászkál egy medve. Volt már példa rá, hogy az emberek mindenféle fenevadat véltek látni.

Aztán kitört a tettvágy és az ésszerűség. Most, amikor a probléma leglényege meg van oldva: a medve és a lakosság biztonságban. Igenám, de hogyan tovább? És megtörtént a legfontosabb lépés – ne túlozzak, infóm csak  legfontosabb lépésre irányuló szándékról van. Létre kell hozni egy bizottságot! Yes!!!!! Egy kellően kiválasztott tagságú, feltétlen szakértő bizottság fog dönteni arról, hogy a továbbiakban hol lenne a legjobb helye a macinak, állatkert, vadaspark úgy tűnik, vesztésre áll. Jó esélyei vannak a Mátrának vagy a Bükknek, ahol valószínűleg utat tévesztett.

Addig is folyik az állat tudományos megfigyelése. Nyilvánosságot kapott az a rendkívül különös tény, hogy ez a dögfáradt, kiéhezett, majd elaltatott jószág feltűnően, kirívóan nyugodt, békés és szelíd. Valaki ebben az országban.

 Közben megszületett a bizottság első, valójában második döntése: a maci marad a szegedi vadasparkban, mert fel kell erősíteni. A másik forrás nélkül maradt döntés, hogy az állatot Robinak nevezték el, noha kiderült, hogy nőstény. Minden bizalmam a bizottságban, de egy kicsit nyugtalanul alszom.

 >>>
Élő
adás


Támogass!

Támogassa a Rádió Bézst!

A Rádió Bézs adásait mindenki ingyen hallgatja, de nem ingyen készül.

Három esztendeje erőnkön felül teljesítünk, hogy szólhassunk önökhöz, önökért. Arra kérjük önt, hogy támogasson, hogy életben maradjunk, hogy növekedni és fejlődni tudjunk

 >>>

Játék

Hallgasson minket és nyerjen!

A Tropical Yoga a Természet jógája.

Az “Egység, Szeretet és Harmónia” pillérein keresztül belső utazásra hív.

Válaszolj játékunk kérdéseire és kerülj közelebb a természet energiáihoz!
Három szerencsés válaszadónk próbaórára szóló ajándékutalványt nyer a Tropical Yoga studióba.

 

 >>>