A Rádió Bézs elsősorban a Nőkért szól. Éppen ezért a férfiak is hallgatják. A felnőtt, érett, érző és gondolkodó nőkért. Aki a Bézst hallgatja, igényes, szép zenére és higgadt, okos szóra számíthat. A Rádió Bézs online rádió, napi 24 órában szól! A Rádió BÉZS a finom lágy hangok vonala! Sok szép muzsika, értelmes emberek! Higgadt és mégis szenvedélyes  >>>

Rádióbézs

bézs ajánló

Kovalik Károlyra emlékezik Balla Ferenc.

Egy Kovalik még kéne. 

K.K. kilencven

 

Kezdjük visszafogottan: a mindenkori magyar televíziózás legjobb riportere.  Semmi múltidő.  És folytassuk a végén: „Egyedül volt otthon, fürdött. Ahogy szokta régóta, kihúzta a dugót, hadd folyjon le a víz. Aztán ahogy szokta, megpróbált fölállni. Nem sikerült. Már nem sikerült. Pár hete műtötték. "Föltárták": áttétes rák. Visszavarrták. (Persze nem mondták meg neki.) Ült az üres kádban. Egyre jobban fázott. Már vacogott a foga, amikor eszébe ötlött vagy ötven év messziről a bökdal a vásárhelyi gimnáziumból: " Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom." Megnyitotta a csapot, sarkával pótolta az elbitangolt dugót. Hogy már melléig ért  a víz, megfeszítette a karját, s kikecmergett. Még vagy két hónapig tartott a fölhajtóerő.”

'73 volt? '74? Ült egy padon, Rokkó a Horváth kertben rohangászott, néha felé nézett.  Akkoriban tanulgattam a visszategezést. Hiszen immár kollégák voltunk. Voltunk a fenét. De már akkor sem éreztette. „Gyere, ülj le!”   Sejtelmem sem volt, tudja-e ki vagyok. Éppen tudhatta volna, hisz' anyám volt az egyik tanú a  második esküvőjén.  Próbálok nem írni több „volt”-ot . . .   Semmi emlékem, miről „beszélgettünk”. Feszengtem. Tán még tartottam is tőle. Azért persze tekintgettem is körbe: látják-e, látják-e elegen, hogy én itten A KOVALIKkal kvaterkázok?

Azóta lettek szuper-, hiper-, meg megasztárok. A kalákás Becze Gábor csuda mellé-mondatával: „egyszer eldobhatók”.

Immár nem sokkal vagyok fiatalabb, mint mikor K.K. egy másik dimenzióba ment át. Néha eszembe jut egy ilyen korai szuper-,hiper-, mega- bemutatkozása egy házibulin: „Engem ugye ismersz a televízióból.”  S hozzá egy délután egy -tán – veszprémi üzem büféje. Vagy hat-nyolc  asszony mosolyog körülötte. Ő szemben a legközelebb állóhoz: „A kezét csókolom. Kovalik Károly vagyok.” Semmi póz, semmi manír. Valahogy úgy koreografálta, hogy a hölgy nyújtsa a kezét. Hogyha ezt Noszthy Feri tudta volna, bezsebeli a Tóth örökséget. Karcsi sem „tudta”.  A hódmezővásár-helyi asztalos, majd vendéglős is legkisebb fia, akit már mutatkozó magzat korában takargatott az anyja a város szája elől: „ a vínasszony még höntörög”.  Tán voltak idősb unokahúgai, unokaöccsei. A nagyobb testvéreit magázta. S klasszikusan: a paraszt, iparos fívérek után őt gimnáziumban taníttatták.  A hepiend elmaradt. Úgy mesélte, annyira rettegett a szóbeli érettségitől, hogy inkább kimenekült a standra. Rettegett a szerepléstől. Mesélte: kiadós pénzeket kereshetett volna a pénteki lottóhúzásokat megelőző esztrád műsorokon. Nem ment neki.  „Tudod, kisfiam, addig érzem jól magam, amíg meg nem gyújtják a lámpákat;  aztán meg amikor eloltják.” Ami közben történt, az volt az élő műsor.  Úgy emlékszem, soha a legélesebb szemű szakemberek sem kapták rajta a szorongásán. A Kedves Nézők bizonyosan nem.

Egy semmi-nem-lett-belőle Komló város filmet készítet”tünk” elő a drága Varga Zsuzsával hármasban. Kicsit korábban arra készülve ott szedtem össze a főiskolai szakdolgozatom „anyagát”. Gondoltam, vírítok. Bedobtam magam. Este a szállodában: „Kisfiam! Ne faggatózz! Ne vallass! Beszélgetünk.”

Mondanám, mennyi mindent tanultam meg tőle. Valójában SEMMIT. K.K. valahogyan mindenkiül tudott. Hát jöjjön ide Kipling fél strófája Kosztolányi szavaival: „ . . .ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, / királyokkal jársz, s józan az eszed,/ ha ellenség, de jó barát se  sérthet, / s mindenki számol egy kicsit veled . . .”       EZT is tudta – többek között.

A végtermék pedig a legkevésbé sem érdekelte.  Nem szerkesztett, nem vágott.     Hogyha 1982 februárjában az ötvenötödik esztendejében – 8 perc különbséggel  nem csiggasztja az első/hátsó fali infarktus, tán lehettem volna a szerkesztője. Mármint aki vág, meg sorrendet izzad ki. Hálisten nem lettem. Mondta, hát boldogan elhiszem: a barátja lettem.

Ő meg A MESTEREM. Nagy-komoly szentenicákkal: „ ha nem vagy sánta/béna, nem dadogsz, meg tudod csinálni.”

Ahogy így bóklászok a billentyűkön, néha balra nézek. A4 méretben tán az utolsó fotója. Lehetne a helyén korábbi is, olyan kovalikos. De a falon az  ingnyakából kifogyott szemüveges öreg.  Immár nem dolgozik a kamerának. Majdnem mosolyog, de úgy ám, hogy „itten mindjárt meg lesz halva”.

Persze hazudtunk, mint a vezércikk, de újév napján másodszor beszéltem anyámmal. Először én hívtam éjfél után; úgy kilenc körül B Megyeri Gabriella engem: „Kisfiam . . .” hogy  így kezdte, tudtam mi jön.

Bejelentés nélkül csöngettem a Zoltán utcában Magdinál.  Meghallgattuk az  Antal Imre készítette (utolsó)  beszélgetést. Hajdan Karesz mutatta be a zseni-gyanús hódmezővásárhelyi kölyök zongoristát tán 1950-ben. 

Aztán rohannom kellett a Rádióba, mielőtt valami ügyeletes hírszerkesztő  hozott anyagból . . .

Hírszerk, írógép, egy példány. Hogy mentem a stúdióba, csak-csak megkérdeztem, ki a bemondó. Mondták Korbuly Peti – mert ha nem sikerül . . .    Leültem, ránéztem a szövegre, s akkor valahol a tarkóm  táján egy gyerekkorom óta ismerős bariton azt mondta: „ Kisfiam, ez egy szakma .” Egy bakival, egy kötéssel fölmondtam:

„Ma reggel elárvult a mikrofonnal dolgozó újságírók köpönyege . . .”

S csak aztán bőgtünk nagyot a technikus lánnyal egymás vállán.

De ne így fejezzük be 2017 Szentmihálykor, hogy Minden Idők Legfontosabb Magyar Televíziós Riportere kilencvenedik születésnapja van!

Inkább úgy, hogy mintegy hatvanhárom volt, s másfél éves  a lányom, amikor bemutattam  őket egymásnak  a Zoltán utcában. A Mester sietett valahová, hát lekísértük a kocsijához. Hogy beszállt, rámosolygott Julcsira, aki ábrándosan fölsóhajtott: „Karcsi!”

 

Olvasnivaló

Apró írások, fontos és kevésbé fontos ügyek, gondolatok.
Jegyzetek és szösszenetek.
Munkatársainktól. 

Dózer
(Faragó Judit)

Ifjabb koromban egy képzelt buldózerrel jártam a várost és takarítottam. 

A papámat még a háború okozta foghíjak bosszantották, engem meg a csúf, lerobbant épületek, az igénytelen kockaházak, az ízléstelen villák. Voltam én nyitott is a városfejlesztésre. Nem ifjabb, hanem még ifjú koromban lelkesen figyeltem, hogy épül az óbudai lakótelep, lelkesedésem elég hamar lelohadt. Kifejezetten gyanakvó és ellenséges interjút készítettem a Havanna lakótelep tervezőjével. A számozott utcák romjain már arról faggattam, hogy meddig tartanak majd ki ezek a panelszörnyek. 

 

 >>>

bézs ajánló

Kovalik Károlyra emlékezik Balla Ferenc.

Egy Kovalik még kéne. 

K.K. kilencven

 

Kezdjük visszafogottan: a mindenkori magyar televíziózás legjobb riportere.  Semmi múltidő.  És folytassuk a végén: „Egyedül volt otthon, fürdött. Ahogy szokta régóta, kihúzta a dugót, hadd folyjon le a víz. Aztán ahogy szokta, megpróbált fölállni. Nem sikerült. Már nem sikerült. Pár hete műtötték. "Föltárták": áttétes rák. Visszavarrták. (Persze nem mondták meg neki.) Ült az üres kádban. Egyre jobban fázott. Már vacogott a foga, amikor eszébe ötlött vagy ötven év messziről a bökdal a vásárhelyi gimnáziumból: " Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt, kisangyalom, amennyi az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom." Megnyitotta a csapot, sarkával pótolta az elbitangolt dugót. Hogy már melléig ért  a víz, megfeszítette a karját, s kikecmergett. Még vagy két hónapig tartott a fölhajtóerő.”

 >>>

Partnereink:

VDSZ jooble Social Media Pharma

az ENSZ főtitkár üzenete

A Weinstein-botrány kapcsán Magyarországon is napvilágra került szexuális zaklatásokkal kapcsolatban a Rádió Bézs szerkesztősége kijelenti, hogy a leghatározottabban elítél minden támadást az emberi szabadság és méltóság ellen, az élet bármely területén, beleértve a szexuális zaklatás minden formáját is. 
A hatalommal, az erővel való visszaélés sehol, semmilyen formában sem megengedhető!
A Rádió Bézs  szolidáris az elszenvedőkkel, és elítéli azokat, akik nem követik az alapvető emberi normákat, az emberek közötti békés, tiszteleten alapuló együttélés szabályait.

 >>>
Élő
adás

Játék

Hallgasson minket és nyerjen!

Napsütésben ősszel

Utazás, kirándulás, esetleg egy kiadós séta. Itthoni vidékeken, erdőben, napsütésben. Ismert és ismeretlen tájakon. Válaszoljon kérdéseinkre és kedvcsinálóként hazai útikönyvet sorsolunk ki a megfejtők között. 

 

 >>>
Social Media Pharma